Élet és Irodalom, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-14 / 11. szám - Szerkesztőség: Pillanatfelvétel Hatvany Lajosról • Hatvany Lajos irodalomtörténész (2. oldal) - Pető Gábor: Régi-régi történet (2. oldal) - Berda József: Macskánkról | Nohát! | Rejtély | Hálaként • vers (2. oldal) - Bános Tibor: Vígözvegyet a fiataloknak?! A színházak ifjúsági előadásairól (2. oldal)

Pillanatfelvétel Hatvany Lajosról A látogató elfogódottan lép Hatvany Lajos beteg­szobájába. A most 77 esz­tendős irodalomtörténész személye elválaszthatatlan a magyar irodalom utolsó félévszázadától. Gyulai Pál tanítványa volt — az ősz mesternek egy Glatz Oszkár­ készítette rajza alatt ott az ajánlás: „Hatvany Lajosnak, kedves tanítványomnak, szeretet­tel... — de németországi tanulmányai után a mo­dern irányzatok híve lett, anélkül azonban, hogy mes­terének elemző módszerét és stílusának választékos­ságát megtagadta volna. Első cikkei között lapozga­tunk —• milyen gazdag élet­mű alapjai ezek az „Így élt Petőfi”-ig, a „Magyarok beszélnek“-ig, a „Beszélő házak"-ig! Hatvany Lajos szerepe a XX. század magyar irodal­mának történetében — köz­ismert. Jelenleg — ameny­­nyire egészségi állapota megengedi — ennek a kor­szaknak legmonumentáli­­sabb s egyben legellent­mondásosabb alakjával, Ady­ Endrével foglalkozik. Adyról szóló cikkeinek gyűjteménye köré vázolja fel az akkori művészeti élet körképét — Eleinte támadtam Adyt — emlékezik vissza. — Nem kortársak goromba és sértegető modorában ugyan, de élesen, gúnyosan — egyik verséről azt írtam, hogy biztos a sikere, ha Medgyaszay elfogadja kuplészövegnek... Eltelt azonban két év és Ady vulkanikus erejű költészete engem is annyira megrázott, hogy ítéletem megváltozott róla. Erről „Egy olvasmány és egy megtérés története" című írásomban tettem hitet. Akkoriban ez igen sok vitát váltott ki, s végül arra kényszerített, hogy esztétikai magatartásom­nak politikai következményeit is levonjam: emigrálnom kellett. — Ady személye és költészete a húszas és harmincas években is drága és érinthetetlen volt előttem; ismeretesek vitáink, amelyek a Nyugat Ady­­számában kristályosodtak ki, fogalmazódtak meg. Ez is — de az Ady-kul­tusz sok más, kevéssé ismert fejezete is — helyet talál készülő könyvemben. Súlyos betegség nehezíti meg a munkát, de a szellem változatlan erő­vel fénylik a gyenge testben. Fájdalommal kellett hallanunk, hogy Hatvany Lajos „hagyatékát“­ említi — de a mondatot nem a test, hanem a szellem sugallta: — Hagyatékomról is kell mondanom egy-két szót... Sokat, nagyon sokat olvastam életemben s emlékezetem nemcsak nagyszerű műveket őrzött meg, hanem kevésbé kiváló művek nagyszerű sorait, bekezdéseit, fejezeteit is. Ezeket szeretném összegyűjteni, ha ... Reméljük, hisszük, hogy Hatvany Lajos nemcsak ezt, hanem sok más tervét is valóra váltja; gazdag élete felmérhetetlenül sok emléket, tudást, tapasztalatot adott s adhat még a magyar irodalomnak s irodalomtörté­netnek. A VILÁG URA című Verne­­regényt vitte filmre Karel Zeman nemzeti-díjas csehszlovák filmren­dező. A film — hogy kifejezze Verne regényének fantasztikus világát — egyesíti magában a játék-, a báb­és a rajzfilm elemeit. Első ízben a brüsszeli Világkiállításon mutatják be a közönségnek. GIAN-CARLO MENOTTI Maria Golovin FISCHER ANNIE genfi hangver­senyéről a legnagyobb elismeréssel írnak a svájci lapok. Bartók harma­dik zongoraversenyének előadása után a művésznőt tombolva ünne­pelte a hallgatóság Fricsay Ferenc­cel, az est sikeres vendégkarmeste­rével együtt. A műsort Kodály Háry János-szvitje és Brahms második szimfóniája egészítette ki. című operáját bemutatta az amerikai televízió. Ezzel az operával vesz részt a Broadcasting Company a brüsszeli Világkiállításon, ahol az amerikai pa­vilonban a szerző vezényli az előadást. ALBERT SCHWEITZERT nemrég békedíjjal tüntette ki a háború ál­dozatainak bajorországi társasága. A díjat „Az emberek közötti békés együttélés”-hez való jelentékeny hozzájárulásáért kapta. NAOSHI TOKUNAGA halálával nagy veszteség érte a haladó japán irodalmat. Az 59 éves író proletár­sorsból küzdötte fel magát, fiatal korában dohánygyári munkás volt. Világhírű, magyarra is lefordított munkásmozgalmi tárgyú regényével, a „Sikátor”-ral és „Csendes hegyek”, meg „Tokió — a munkanélküliek városa” című könyveivel a szocia­lizmus eszméjét szolgálta. A LEGNAGYOBB JUGOSZLÁV VÍG­­JÁTÉKÍRÓ, a horvát Marin Drzsics szü­letésének 450. évfordulójét ünnepük az idén. A kiváló író legismertebb víg­játékét, a Dunde Marojet két évvel ez­előtt nagy sikerrel mutatta be Buda­pesten és számos európai fővárosban a Jugoszláv Drámai Színház. A Horvát Írók Szövetsége bizottságot alakított a Jubileum alkalmából rendezendő ün­nepségek szervezésére. A NYUGATNÉMET ZIRKUS SA­­RASANI is részt vesz az ez évben Moszkvában megrendezendő nem­zetközi Cirkusz-Fesztiválon, amely­re a világ legjobb cirkusztársulatai neveztek be. A MAGYAR PLAKÁT művészei­nek III. seregszemléje holnap, már­­március 15-én nyílik a Nemzeti Szalonban. A tárlaton mintegy 120 alkotást állítanak ki, művészeink termésének javát, kiemelkedő helyet kaptak azok a művek, amelyek a béke témájával foglalkoznak. Régi -régi történet „Milyen jó, hogy nálunk már ma Nem történik ilyes lárma!” (Arany János) Johann Wolfgang Goethe már évek óta megbecsült állandó munkatársa volt a „Weimari Iro­dalmi Szemlé”-nek, amikor egy nap ördögi kétely ébredt benne: „Hátha — gondolta — csak azért dicséri minden írásom a szerkesz­tő, mert hát mégiscsak van vala­mi befolyásom az uralkodó her­cegre, meg aztán miniszter is va­gyok ... Én ugyan tudom, hogy a világ­­irodalom legnagyobb — ne le­gyünk szerények és mondjuk, egyik legnagyobb — költője va­gyok, de hátha mégis csak a sze­mélyemnek szól az elismerés?...” Megtanácskozta a dolgot kitűnő barátjával, Friedrich Schillerrel és néhány nap múlva „Friedrich Wolfgang Goeller” névvel aláírt levélben, mint egy szerző művét, elküldték a „Weimari Irodalmi Szemle” szerkesztőjének két ki­sebb művüket: az „Erlkönig"-et és a „Das Lied von der Glocke”-t. — Azután kaján mosollyal, de né­mi izgalommal várták a választ —, de a válasz csak nem jött. A „Szemle” következő számában hiába keresték „Goeller” műveit. Az azután következőben is. Egy napon aztán Goethe titká­ra a „Szemle” szerkesztőjét jelen­tette be: — Kegyelmes Uram — hajbó­kolt a szerkesztő alázattal — rég nem élveztem már remekműveit s azért bátorkodtam ide, hogy vala­mi új kéziratot kérjek... — Hát nem írnak semmi jót a fiatalok? — kérdezte Goethe. — Semmit, kegyelmes uram —­ legyintett a szerkesztő. — Olyan bárgyúságokkal terhelnek, hogy néhányat el is hoztam, hadd de­rítsék kegyelmességedet is mo­solyra! Azzal elővett néhány kéziratot. A köteg tetején F. W. Goeller „Erlkönig” és „Das Lied von der Glocke” című költeménye he­vert ... PETŐ GÁBOR Az idei Kossuth-díjakhoz A Kossuth-díjat osztó bizott­ság ebben az esztendőben egyet­len irodalmi alkotást, vagy írói munkásságot sem tüntetett ki. Gyakorlati érvényesítése ez annak az elvnek, hogy jövőben a Kossuth-díjakat nem aszerint osztják ki, hogy a munka, a tudo­­­­mány, a művészet és az irodalom minden területére jusson belőle néhány, — hanem kizárólag ak­kor ítélik oda, ha a magas jutal­mazásra érdemes, kiemelkedő al­kotás vagy teljesítmény született. Kormányzatunk — a követel­mények és igények felemelésével — tovább akarja fokozni annak a megbecsülésnek az értékét és sú­lyát, amelyet a Kossuth-díj ado­mányozása kifejez. Szükség volt erre az elvi elhatározásra azért is, mert a korábban nagy szám­mal kiosztott Kossuth-díjak ta­gadhatatlanul csökkentették a díj tekintélyét és a díjazott művek színvonalával szemben támasztott igényességet. Az elmúlt esztendőben sok iro­dalmi alkotás, regény, verses- és novellás­kötet jelent meg, s ta­núskodott íróink alkotó kedvéről. Az új művek között nem egy az értékes, tehetséges, színvonalas írás. A díjkiosztó bizottság véle­ménye szerint azonban olyan új mű, amelynek eszmei és művészi színvonala egészen kiemelkedő — tehát érdemes volna a Kossuth­­dí­jra — ebben az időszakban nem látott napvilágot. Ezért jutott a bizottság arra az elhatározásra, hogy idén irodalmi alkotásért Kossuth-díjat nem ad ki. Úgy véljük, a mérce fölemelé­se egyaránt növelni fogja a be­csületét mind a Kossuth-díjnak, mind a Kossuth-díjasoknak. PETER USTINOV 36 é­ves színészt és színpadi szerzőt tüntettek ki a Royal Society of Arts 1957. évi Ben­jamin Franklin érmével. Ustinov legutóbb az Egyesült Államokban aratott sikert „Romanoff és Juliet” című darabjának egyik­­szerepében. BUKARESTBEN új irodalmi kört arat­tak. A fiatal írók köre a tragikusan elhunyt tehetséges fiatal román költő, Nicolae Labis nevét viseli. AZ „AL AKBAA” című kairói lap közli egy Nyugat-Németországban élő egyiptomi diák levelét. A diák tiltakozik a Knittel „El hakim” cí­mű regényéből készült film előadása ellen: „Elutasítom ezt a filmet — írja mert szégyent hoz Egyip­tomra.” A BORDEAUXI MONTESQUIEU AKADÉMIA Francois Gebelin-nek ítélte oda 1957. évi díját a nagy író­ról szóló munkáiért és Montesquieu levelezésének kiadásáért. KÉT ANGOL OPERATÁRSULAT került a csőd szélére anyagi nehéz­ségek miatt. Az egyik a neves Sad­ler’s Wells társulat, melynek külö­nösen a balettje világhírű. Ezt a színtársulatot még 1863-ban alapí­tották s a múlt században Shakes­­peare-bemutatóiról volt híres. JOSE RENAN, a mexikói emig­rációban élő spanyol rajzoló több hónapos látogatásra Berlinbe uta­zott. A berlini televízió számára ké­szít rajzfilmet. TÖBB MINT 300 SZOVJET FILMET mutattak be külföldön a múlt eszten­dőben. Ebben az évben a szovjet film­gyártás az eddiginél is gazdagabb anyaggal szerepel a nemzetközi film­­fesztiválon: Brüsszelben, Velencében, Cannesban, Karlovy-Varyban, Buenos­ Airesben és Edinburghban. Taskentben az idén először rendezik meg az ázsiai és afrikai népek filmfesztiválját. A MILÁNÓI KIS SZÍNHÁZBAN rendkívüli sikerrel mutatták be B. Brecht „Jó embert keresünk” című színművét. A premierre az író öz­vegye, Helene Weigel is Milánóba érkezett. BERDA JÓZSEF: Macskánkról Egnyedségünket elandalítja, méginkább elszenderíti mákonyos dorombolásod. Az álom szült e földre nyilván, a túlvilágon is megcirógat majd minden jóbarátod. Noholt! Irgalmas Isten, ne neheztelj ránk, csókold meg piros, pityókás pofánkat. Minket csak a merev mormoták vetnek meg; azok, akik zabot zabálnak! Rejtély Itt benzin bűzlött, amott már bodza illatozott. Mindkettő megbolondult és esőért imádkozott. De Isten bölcsebb volt és minderre semmit se adott! Hálaként Latin lakoma volt bőséges, vígságos vacsorátok, méltó mindenképp Hozzátok. Ha már e földön nem boldogultok, a mennybéli konyha s borpince legyen a hazátok! PAUL ROBESON a bíróság útján követeli, hogy kötelezzék a belügy­minisztériumot útlevelének kiadásá­ra. Az angol televízió meghívására akart Angliába utazni, de megtagad­ták tőle az útlevelet, mert nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre: tagja-e valamilyen f­él forga­tottak minősíthető szervezetnek. NÁDASS JÓZSEF Emberek árnyékkal című új elbeszéléskötetét az idei Kön­yv­­napra kiadja a Magvető. ANDRE SALMON ismert párizsi költő — Guillaume Apollinaire és Max Jacob barátja — nyerte a fran­cia költők 100 000 frankos nagydíját. „ RICHARD WAGNER RIGÁBAN címmel kiállítást rendeztek a lett fővárosban, a nagy német zeneszerző halálának 75. évfordulója alkalmá­ból. A kiállított tárgyak között van a „Rienzi” eredeti partitúrája, ame­lyen rigai tartózkodása alatt dolgo­­zott. . HINKO TESKOVSEK állami-díjas ju­goszláv rendező vezeti a drezdai Álla­mi Operában Prokofjev „Három na­rancs” című operájának előkészületeit. GASTON RAVEL, a francia film egyik úttörője 80 éves korában, Nizzában meghalt. Ravel közel száz film gyártásában vett részt. Vígözvegyet a fiataloknak?! A színházak ifjúsági előadásairól ;; Amióta a fővárosban nincs állan­­­­­dó jellegű ifjúsági és úttörő szín­­;; ház, az ifjúsági előadások feladat­­­­ körét valamennyi színház közösen holdja meg. Ez gyakorlatilag azt je­l­­lenti — helyesebben: azt kell, hogy­­­­ jelentse! — hogy a fővárosi szín­­­­­házak havonta néhány külön elő­­;; adásban, egységes, olcsó helyárak­­;;kal bemutatják azokat a repertoár­­;; darabokat, amelyek a színház fele­­;;­lős vezetőinek megítélése szerint ; s leginkább alkalmasak arra, hogy ;:az ifjúság széles rétegeit szórakoz­tatva, oktatva neveljék! Ez vonat­­­­­kozik a vidéki színházakra is. • • Ha ma — fél esztendővel a szín­­­­­házi évad megnyitása és a tanév­e­k kezdete után! — az eddigi eredmé­nyek alapján valamiféle mérleget­­­ próbálunk készíteni a színházak if­júsági előadásairól, akkor csak több, : I jogos aggodalomra késztető megál­■ I lapítással tudunk választ adni arra • • a kérdésre, hogy színházaink tel­• • jesítették-e — és ha igen, akkor ;; hogyan?! — az ifjúsági előadások­­;; ból reájuk háruló feladatokat. ;. Az ifjúsági előadások kérdését ; ! nagyjából két részre lehet szét­­:­ bontani: 1. gazdasági nehézségek. ;; 2. műsorpolitikai és taktikai kér­­­­­dések. •­­ A színházak az ifjúsági előadá­­­­­sokkal bizonyos anyagi terhet vál­­­­­lalnak, hiszen az eladott jegyek ér­­;;­téke megközelítőleg sem fedezi a ;; színház kiadásait egy-egy előadás­­;­­ra. Ezt a nehézséget a Művelődés­ügyi Minisztérium illetékes szervei i­s úgy próbál­ják áthidalni, hogy köz­­é­p­pontilag előirányzott összeggel men­­­­­tesítik a színházakat. Ez az összeg­­­­ azonban nem költségvetésileg elö­l­ irányzott, tehát csak ideiglenes jel­­l­­legű! ;; Mit kaptak fiataljaink a színházi ;. évadban eddig a fővárosi és vidéki ,­színházaktól, és hogyan? Az ifjúsági előadások program­­tervezete nem egységesen megnyug­tató, sok benne a tétova bizonyta­lankodás, sőt a jogosan kifogásol­ható melléfogás is. Azt éreztük be­lőle, hogy nem minden színház ve­zetője tette magáévá az ifjúsági előadások ügyét. A Petőfi Színház példamutató kezdeményezése — sajnos! —, csak fehér holló maradt. A színház igazgatósága példamutató módon 45 ifjúsági előadást terve­zett az évad befejezéséig, és az elő­adások zömében Visnyevszkij nagy­hatású tömegdrámájának, az opti­mista tragédiának bemutatására vállalkozott! A másik darab, ame­lyet a Petőfi Színház az ifjúság szá­mára több mint 20 külön előadá­son bemutat: Dobozy Imrének, az ellenforradalom napjaiban játszódó drámája. Az Irodalmi Színpad kez­deményezéseit is örömmel kell üd­vözölnünk: Arany Toldijának so­rozatos ifjúsági előadásaival, rend­szeres, heti két-három alkalommal bemutatásra kerülő irodalmi műso­raival jól szolgálja az ifjúsági elő­adások ügyét. Mindez korántsem mondható el a Madách Színházról, amely az egyes esti előadásokat nevezte ki ifjúsági előadássá. Ez a módszer természetesen nem célravezető, mert nem pótolja a hagyományos ifjúsá­gi előadásokat, melyeknek jellegze­tes kezdési időpontja pedagógiai szempontból is hasznos és fontos! Erősen vitatható a Néphadsereg Színház ifjúsági előadásainak arvg­­ramja, amelyben vezető hely te­repel Kodolányi János színműve. A József Attila Színház repertoárja nem alkalmas arra, hogy e fontos peremkerületben is lehessen ifjúsági előadásokat tartani. De helyesebb, ha kellő műsordarab hiányában a színház igazgatósága az illetékes tanácsi szervekkel egyetértésben úgy határoz, hogy egyelőre lemond az ifjúsági előadások szervezéséről, mint például a győri Kisfaludy Színház, amely válogatás és igény­telenség nélkül még az olyan kétes­értékű fércműveket is bemutatja ifjúsági előadások ürügyén, mint az Elveszem a feleségem (?!) és a Maya. A vidéki színházak ifjúsági elő­adásai között persze találhatunk megnyugtató példákat is — elsők között a debreceni Csokonai Szín­házat kell említeni, ahol gondosan szerkesztett műsor várja a fiatalo­kat: Légy jó mindhalálig, Legenda a szerelemről, Varázsfuvola stb . de a színházak zöme olyan operet­teket is bemutat az ifjúsági elő­adások égisze alatt (Víg özvegy, Ma­­rica grófnő, Sybill!), amelyekkel a kiszabott célkitűzéseknek legfeljebb csak az ellenkező hatását érhetik el. Meggondolandó, hogy az erősen szírkroczabott gazdasági költségve­tésből az ilyen előadások többlet kiadásait is fedezheti-e a minisz­térium! A színházak ifjúsági előadásai az ifjúság széleskörű igényét és a ne­velés igényének feladatát hivatott kielégíteni. Ezt az alapvető felada­tot azonban színházaink csak úgy fogják maradéktalanul megvalósí­tani, ha a pedagógusok, a szülők és az iskolák KISZ-szervezeteinek be­vonásával megvitatják és a vita alápján csakis az olyan előadásokat mutatják be, amelyek gazdag mű­vészi formákkal, magas eszmei sí­kon, a szocializmus építésének, az új ember kovácsolásának magasz­tos ügyét félreérthetetlen követke­zetességgel szolgálták! BÁNOS TIBOR

Next