Élet és Irodalom, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-28 / 9. szám - Szerkesztőség: Pillanatfelvétel Tatay Sándorról • Tatay Sándor író (2. oldal) - Szerkesztőség: A szocialista valóság pártján. A Szovjet Írószövetség vezetőségének IV. plénumáról (2. oldal)

pillanatfelvétel TATAY sándorról A szocialista valóság pártján A Szovjet Írószövetség vezetőségének IV. plénumáról A Szovjet Írók Szövetsége veze­tőségének IV. plénuma február 11-től 14-ig ülésezett Moszkvában. A plénum értékelte a szovjet iroda­lom eddigi eredményeit, melyeket a szovjethatalom fennállásának negy­ven éve alatt elért, majd megjelölte a szovjet írók feladatait a III. össz­­szövetségi írókongresszus előké­szítésével kapcsolatban. Nyikolaj Tyihonov beszámolója és a kétnapos vitán elhangzott hoz­zászólások mindenekelőtt azt hang­súlyozták, hogy a szovjet irodalom fogalma nemcsak az orosz-szovjet irodalmat foglalja magába, hanem az egész Szovjetunió soknemzetisé­gű irodalmát. A szovjet irodalom soknemzetiségű irodalomnak szü­letett, amely az egykori hatalmas cári birodalom valamennyi népé­nek költőit és íróit egyesítette. Ez a tény nem csupán külsőségekben és szólamokban nyilvánult meg az ülésen, hanem a beszámoló és a felszólalások pátoszát képezte. A lenini nemzetiségi politika hiánytalan érvényesítését készítet­te elő a plénum az irodalom terüle­tén. A kultúra egész eddigi világ­­történetében ismeretlen jelenség ez a sokszínű, mégis egységes, kö­zös harcra felesküdött irodalom. A felszólalók zöme a nemzetiségi irodalmak helyzetével foglalkozott. P. Brovka, a belorusz, L. Novicsenko az ukrán, M. Ibra­­himov az azerbajdzsán, V. Lux a lit­ván, E. Bukov a moldvai, M. Musz­­tepov a kazahsztáni írók és irodal­márok nevében szólalt fel. Szószó­lói akadtak a kis népek irodalmá­nak is. A kabardin és a karél-finn irodalom képviselői egyenrangú félként vettek részt a vitában. V. Visnyevszkij (az optimista tragé­dia szerzője) felszólalását a mari iro­dalmi élet elemzésének szentelte. A kárpátukrajnai ukrán, orosz és magyar írók munkásságáról I. Csender számolt be. Többen említették, hogy különö­sen a közép-ázsiai köztársaságok­ban figyelhető meg élénk irodalmi fellendülés. Az elmúlt években itt bonyolult folyamat ment végbe, melynek eredményeként az ősi szó­beli tradíciók és a modern irodal­mi formák szintéziséből újszerű, realista irodalom van kialakuló­ban, főleg a próza, a regényírás te­rületén. A szovjet irodalom soknemzeti­ségű voltának kihangsúlyozása bi­zonyos szervezeti változásokat is kö­vetel. Éppen ezért a Szovjet Írók Szövetsége helyett az OSZSZK kö­zeljövőben megalakuló írószövetsége foglalkozik majd az orosz irodalmi élet vezetésével, emellett a Szovjet Írók Szövetségének titkárai egy­­egy nemzetiségi irodalom figyelői és képviselői lesznek. Az orosz íróknak saját kiadóvállalatuk lesz, s megjelenik majd a L­ityeratura­­ Zsizny című saját lapjuk is. Ez azért szükséges, hogy a vidéki és a nemzetiségi írók a fővárosi írókkal egyenlő mértékben adhassák ki mű­veiket a központi kiadóknál. Több új folyóirat is indul, többek között az ukrán­ nyelvű Külföldi Irodalom. A plénum foglalkozott egyes iro­dalmi vonatkozású revizionista ten­denciákkal és erélyesen visszautasí­tott minden ilyen irányú kísérletet.­­ A szovjet irodalom történeté­ben ez a III. plénum úgy fog sze­repelni, mint a meg nem alkuvó, következetes harc plénuma, amely elutasította az „újítás“, ez „al­kotói szabadság” leple alatt és más, az árunak nem megfelelő cég­táblával jelentkező revizionista tö­rekvéseket — mondotta A­ Szurkon zárószavában. — A revizionizmus részben cikkek formájában jelent­kezett, melyek kétségbevonták az Iro­dalmi folyamatok pártirányításának jogosságát. De jelentkezett az­­ írókongresszuson alapvető alkotói módszerünknek elismert szocialista realizmus értékeinek és tartalmának kétségbevonásában is. Jelentkezett azokban a különböző műfajokban megírt könyvek sorozatában, ame­lyekben egyoldalúan tükröződött társadalmunk élete. Mint ismeretes, a Szovjet Írók Szövetsége vezetőségének III. plé­numa már elítélte ezeket a jelensé­geket. A mostani IV. plénum pedig — már a megtisztult légkörben — az irodalmi építés és előrehaladás programját tűzhette ki. K. Szimonov, külföldi utazásainak tapasztalatát ismertetve elmondta, hogy egyes külföldi kollegái min­denáron holmi önkritikát, bocsánat­kérést és kimagyarázkodást várnak a szovjet íróktól. Ez nevetséges és naív kívánság. Természetesen a mi irodalmunkban a jó, tehetsé­ges írók könyvein kívül vannak szürke és rossz könyvek is — mon­dotta K. Szimonov —, de ez minden irodalom aksziómája. Azért pe­dig, mert nálunk proletárdiktatúra van és mi, szovjet írók, egy ember­­ként állunk ki ezért a diktatúráért és mindenképpen támogatjuk — ezért kimagyarázkodni vagy bocsá­natot kérni senki előtt nem szán­dékozunk ... Nem akarjuk megját­szani a minden tekintetben és min­denkinek kellemes dáma szerepét •— ezt világosan kell látniuk bará­tainknak is és ellenségeinknek is. Csaknem minden hozzászóló be­szélt arról: a revizionizmus veszélyes elméleteket gyártott a szovjet iroda­lom és általában az irodalom ellen. Először csak a szocialista realizmust támadták, aztán tovább menve becs­mérelni kezdték a klasszikus rea­lizmust általában, hogy helyet csi­náljanak az álmodern törekvések­nek A szovjet írók nem érthetnek egyet a passzív szemlélődés, az úgynevezett „önkifejezés” irodalmi krédójával. A szovjet irodalom, mint új jellegű irodalom, nem , elégedhet meg a szemtanú szerepével, ha igen aktívan beleavatkozik az életbe, KM­ All elősegíti annak szociálisan irányú napvi­heny változásait. Éppen ezért a■ szovjet jugoszláv­írók 6sgyben pedagógiai munkát is végeznek. A szovjet valóság igenlése egy­idejűleg nem jelent valamiféle al­kotói megkötöttséget az írók szá­mára. A „bírálat szabadságát” hiá­nyoló íróknak és kritikusoknak M. Saginjan válaszolt: — Kérdezem, hogy Glatkov Cementje nem bírál­ja-e igen élesen az állami szerve­ket? A Honvédő Háború legnehe­zebb pillanatában jelent meg Kor­­nejcsuk Front című drámája, va­jon ez a mű nem példája-e annak a kritikának, amelyet hiába keres­tünk a kapitalista országokban? Vagy mondjuk Leonov orosz erdője, amelyben az öreg tudós meggyőző erővel beszél az erdőírtás megen­­gedhetetlenségéről — ez talán nem éles, ez talán nem igazi kritika? Amellett azonban ezek a művek alapvető tendenciájukban támo­gatják a szocialista építést, lándzsát törnek mai és holnapi valósá­gunk mellett, ezért nem tudja az el­lenség kihasználni őket propagan­da céljaira, amint azt például Du­­gyincev Nemcsak kenyérrel című regényével megtehette. A szovjet irodalom új úton jár, és erről az útról nem fog letérni — hangoztatták a plénum résztvevői. Az elzárkózás, a dogmatizmus, az irodalmi „vasfüggöny” vádjára válaszolva A. Csakovszkij elmond­ta, hogy Hemingway, Mauriac, Caldwell, Green, Steinbeck és más kiváló külföldi írók művei rendsze­resen látnak napvilágot a Szovjet­unióban. Moravia új regényéről még csak reklámokból értesültek Nyugaton, amikor a Szovjetunióban már közölte az Inosztrannaja Li­­tyeratura. — Mi, akik egyik legna­­gyob írónk, M. Solohov személyé­ben kijelentettük az egész világ előtt, hogy készek vagyunk kerek­asztalhoz ülni mindazokkal, akik érdekeltek a világ békéjének és ha­ladásának elősegítésében, elutasít­juk magunktól a dogmatizmus vád­ját. Elkülönítjük magunkat a dog­­matizmustól, harcolunk ellene, de nem feledkezünk el a fő veszélyről, a revizionizmusról. A Szovjet Írók Szövetsége vezető­ségének IV. plénuma bebizonyította annak a nagy kollektívának egy­ségét, melyet szovjet irodalom né­ven ismernek a világ minden ré­­­­szén. ­T­atay Sándor magá­­nyos írótermészet; az év jórészét badacso­nyi házában tölti, mű­vei is többnyire ott szü­letnek. A magyar közép­­osztálynak a két világ­háború közti években lejátszódó lassú agóniája — ez a témakör foglal­koztatta az utóbbi évek­ben; regényciklusának első két kötete nagy kö­zönségsikert aratott. — írom a ciklus har­madik kötetét — vála­szolja kérdésünkre — Cselekménye a 30-as évek elején játszódik, címe ,,Az eladó kastély’* lesz. Munkámat azonban megszakította egy má­sik műfaj vonzása. „Ház a sziklák alatt” címmel filmet írtam Ezt a té­mát a közeljövőben az olvasók elé kerülő „Vul­kán" c. kötetemben is feldolgoztam. Regény, film, elbeszé­léskötet — ugyancsak sűrűn kerülnek ki a mű­vek Tatay Sándor tolla alól! — Voltaképpen lassú író vagyok — magyaráz­za. — Soká érlelem a mondanivalóm, csak ak­kor fogok íráshoz, ha már tudom, mit akarok. A tavalyi év ebben az érte­lemben véve a termés betakarításának esztendeje volt. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha könnyen vettem volna a dolgomat — ámde amit most megformáltam, ahhoz hosszú évek alatt hordtam össze a nyers­anyagot Tervei felől érdeklődünk. •— Regényciklusom egyre több kötetet követel, ha napjainkig el akarok jutni az ábrázolással — márpedig ez a szándékom — még legalább hármat... Emellett valósággal pihenésnek számít egy ifjúsági regény, a „Magyar Robinzonok” elkészítése, története 1945-ben játszódik, két, a Nyu­gatra hurcolás elől a Bakony rengetegébe szökött levente kalandjairól szól.­­ S hadd említsem meg végül: szeretnék eredményes munkát végezni a Balatoni Intéző Bizottságban is, amelynek tagjai közé tartozom. Ott olyan terveink vannak, hogy megvalósításukért úgy kívánok dolgozni, mint legsajátabb írói terveimért A NEM­ZETI KOMMUNIZMUS ÖLKERESÉSE (Folytatás az 1. oldalról.) nemzeti kérdés a magyar osztály­harcok alakulásával. Hogy mi lett ezzel a nemzeti füg­getlenséggel 1945 után, vagy pláne 1956-ban, azt Erdeiből nehéz kiolvas­­ni. De abból, hogy a magyar történe­lem eme sorsproblémájának megol­dásáról s az ellene intézett ellenfor­radalmi támadásról előkelően hallgat a Szabó Dezső-i szellem, az el­sikkasztott magyar forradalom vád­ja száll a proletárdiktatúra felé. A­mit Erdei nem mond ki, ki­mondják a Szabó Dezső no­vellák. Nemcsak Erdei elő­szava kommentár Szabó Dezsőhöz, Szabó Dezső is kommentár Erdei előszavához. Kivált a kötet utolsó, az egész válogatás értelmét kimon­dó novellája, a Scholtz Mihályné ítélete című, mely a proletár nem­zetköziséget ítéli el a nagy magyar nacionalizmussal szemben. (A Szép­­irodalmi Kiadó helyesen tette, hogy mind az előszót, mind a válogatást elutasította még az Erdei körüli vi­ta megindulása előtt.) Sokan felvetik a kérdést, helyes volt-e Erdei cikkét közölni? Akik a cikk közlése mellett vannak, az­zal érvelnek, hogy helytelen volna holmi árnyékbokszolást csinálni, üm­i a porondra ki nem engedett ellenfelet. Véleményem szerint azonban az,­­ hogy mit bocsátunk vitára és mit nem, elsősorban po­litikai célszerűség kérdése. S ez nem ítélhető meg tértől és időtől függetlenül. A kulturális és ideoló­giai konszolidáció jelenlegi szaka­szában az ilyenfajta cikkek vitára bocsátása fölösleges és célszerűtlen. Tévednek azok, akik árnyékbokszo­­lástól félnek. Az elért nagy ered­mények ellenére van mi ellen hada­kozni. Az ellenséges eszmei áram­latok elég maradványa él még kö­rülöttünk. Felesleges tehát ezeknek a számát szaporítani az irodalmi tanulmány köntösében megjelenő hazug politikai publicisztikával. Ha revizionista és ellenforradalmi esz­mék maradványainak mindama leg­lényegesebb formáit leküzdöttük már, amelyeket október előtt és ok­tóber után hirdettek, akkor lehet bizonyos társadalom-pedagógiai je­lentősége a mostanihoz hasonló vi­táknak, addig azonban nem. Remél­jük, hogy a Kortárs szerkesztősége nem követ el többé ilyen durva té­vedést, aminő Erdei cikkének köz­lése V­olt. „AZ EGÉSZ VILÁG DOLGOZÓI­NAK ÜGYE'’ címen a moszkvai Po­litikai Kiadó­­könyvet jelentetett meg (75 ezer példányban), amely té­nyekkel, dokumentumokkal és rövid cikkekkel mutatja meg, hogy milyen szerepet töltöttek be a világ mun­kásai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom védelmében. A kötet sok magyar vonatkozású dokumentumot tartalmaz és három rövid cikket: egyet Szamuely Tiborról, egyet Kun Béláról, és egyet Münnich Ferencről. FODOR JÓZSEF a néphadsereg meghívására március 4-én előadást tart a magyar irodalom mai hely­zetéről a kiskőrösi tisztiklubban. SÓS LÁSZLÓ „TRAPÉZ“ CÍMŰ REGÉNYÉT vitatták meg artista­­művészek és cirkusz-szakemberek a magyar artisták szakszervezetében. DÜSSELDORF DRÁMAI SZÍNHÁZA bemutatta Bertolt Brecht „Kurázsi anyó” című színművét Elisabeth Flickenschildt neves német színésznővel a címszerep­ben. Az első düsseldorfi Brecht bemu­tatónak viharos sikere volt. JEAN ROUSSELOT, a fiatal fran­cia költőnemzedék tehetséges tag­ja nyerte az idei Guillaume Apolli­­naire-díjat. NEMZETKÖZI KÉPZŐMŰVÉ­SZETI KIÁLLÍTÁS megrendezését tervezik a Szovjetunióban. A kiál­lításra albán, bolgár, kínai, koreai, magyar, német, lengyel, csehszlo­vák, vietnami, valamint jugoszláv művészeket szándékoznak meghív­ni — jelentette ki Mihajlov, a Szov­jetunió kulturális ügyeinek mi­nisztere. A TANÍTÓHIÁNY Angliában mind nagyobb. A milliós Birming­­hamban 800 pedagógus hiányzik, vidéken még nehezebb a helyzet. A fő ok: a tanítók tekintélye csekély , noha a háború után emelkedett a jövedelmük, a többi értelmiségi szakmáknak lényegesen előnyösebb a helyzetük. FRUNZE VÁROSÁBAN megnyitotta kapuit a „Baskír Állami Egyetem”. Az új egyetem 5 fakultásán 5000 hallgató tanul. Sokan közülük olyan kerületek­ből jöttek, ahol az Októberi Forrada­lom előtt az egész kerületben egyetlen írni-olvasni tudó ember sem volt. GOTTHOLD EPHRAIM LESSING születésnapján Alexander Abusch államtitkár, a kulturális ügyek mi­niszterének helyettese átnyújtotta Hans Lucke drámaírónak, a „Kau­ció". ..A pince” című darabok és más színművek szerzőjének az idei Lessing-díjat. CSEHSZLOVÁK ÍRÓKÜLDÖTT­­SÉG érkezett hazánkba. Vezetője Ladislav Stoll akadémikus, iroda­lomtörténész, volt iskola- és kul­­túrügyi miniszter. A delegáció tag­jai: Frantisek Hrubin kiváló lí­rikus, Milan Janis, államdí­jas drá­maíró, Stehlik, szintén ismert drá­maíró (jelenleg Győrben adják „Ketten a veremben” c. színdarabját) és dr. Karol Rosenbaum, a szlo­vák Akadémia tagja, irodalomtör­ténész. L. Stoll és K. Rosenbaum már járt hazánkban . KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBÓL 42 zongora- és hegedűművész jelen­tette be részvételét a március vé­gén kezdődő moszkvai­­Csajkovsz­kij zenei versenyére. A BRÜSSZELI VILÁGKIÁLLÍTÁS mű­­vészeti programjában szerepel a moszk­vai Nagy Színház balettegyüttese is. Biztos résztvevői az ünnepi program­nak a lvovi és a New York-i szimfonikus zenekar tagjai is. KÍNAI KÉZIKÖNYVET állít ösz­­sze a Kossuth Kiadó. A könyvben a Kínai Népköztársaságra vonat­kozó politikai, gazdasági, és kul­túráiig­ adatokat gyűjtötték össze. KÉT KÜLÖNLEGESEN SZÉP KI­ADVÁNY lát napvilágot még az idén a Magyar Helikonnál: 700 év leg­szebb magyar könyveinek albuma az egyik, a másik a Tun-huangi barlangfestményeket ismerteti. JUGOSZLÁV ÍRÓK NYELVEN. Pekingben a látott napvilágot két irodalmi mű: Ivo Vojnovics, szá­­zadeleji dubrovniki író „Ekviná­­ció" c. drámája (a dráma alapján készült „Gyötrelmes éjszaka’* c. jugoszláv filmet a magyar közönség is ismeri) és Csedomir Minder­­vics „Felhők a Túra felett" című regé­nye. A „Népi irodalom” kiadóvál­lalat rövidesen megjelenteti Mi­­roszláv Krlessa válogatott novelláit, Iván Goran Kovacsics „Tömegsír’­, valamint Szk­ender Kulenovics „Sztojánka, a krjezsopoljei anya’* c. poémáját. LAKATOS GABRIELLA Kossuth-díjas táncosnő és Havas Ferenc, a Magyar Ál­lami Operaház tagjai a közelmúltban a kassai Nemzeti Színházban vendég­szerepeltek, a „Reszkenő” című tánc­játék két főszerepében mutatkoztak be igen nagy sikerrel. A PANNÓNIA FILMSTÚDIÓ­BAN befejezték Móricz Zsigmomd meséje nyomán készült „A török és a tehenek­’ című rajzfilmet. Előre­láthatólag áprilisra elkészül a „Di­dergő Király". Móra Ferenc me­séjének bábfilmváltozata. JUGOSZLÁV FILMMŰVÉSZEK most forgatják az első hazai széles­vásznú filmet, melynek Szürke hét­köznapok a címe. A film cselekmé­nye a két világháború közötti idő­ben játszódik, s egy jugoszláv város­ka életének visszás jelenségeit ábrá­zolja szatirikus eszközökkel. LUXEMBOURG VÁROSÁBAN leleplez­ték Victo­ Hugo mellszobrát. Az emlék­művet a városi park bejáratánál helyező CARLOS HERMOSILLA ALVA­REZ chilei festőművész a német­­chilei kulturális kapcsolatok ki­mélyítése érdekében 15 grafikát ajándékozott az NDK-nak. Alvarez hazája realista nemzeti művészeté­nek harcos képviselője. Ajándékát Carmen Cereceda grafikusnő adta át a német Kultúrkapcsolatok Inté­zetének. ALEXEJ TOLSZTOJ GOLGOTA című trilógiáját G. Rosali rendezé­sében megfilmesítették. Tyelegin mérnököt V. Medvegyev és feleségét, mását N. Veselovszkaja alakította. KECSKEMÉTEN a második év­negyedben kezdik el a kétezer sze­mélyes befogadó képességű kertmozi építését az új kollégium udvarán. A L'HUMANITÉ beszámol az Albert Schweitzer életéről készített amerikai film nagy németországi sikeréről és hírt ad arról, hogy a „nagy film” fran­cia kísérő szövegét Jean-Louis Barrault mondja el, felváltva magával Schweitzer doktorral. Országos Átadták a Szakszervezetek Tanácsa 1957. évi irodalmi díját A Szakszervezetek Országos Taná­csa 1956-ban irodalmi díjat alapí­tott azzal a céllal, hogy évről évre olyan írók műveit tüntesse ki, akik munkájukban a dolgozó nép, első­sorban a munkásosztály életét, a munkásmozgalmat ábrázolják. A Szaktanács Titkársága az 1957. évi irodalmi díj elbírálásánál úgy döntött, hogy az első díjat nem adja ki, azonban Szentiványi Kál­mán „A völgy emberei” című regé­nyét és Lengyel József Visegrádi utca" című riportregényét egyaránt a második díjjal megosztva jutal­mazza. Az irodalmi díjjal kitüntetett két mű­emléket állít a két világháború közötti évek munkáshőseinek, a dol­gozók harcának a kommunisták ál­dozatos küzdelmének.

Next