Élet és Irodalom, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-05 / 36. szám
Miért hányódott a felszabadulásig a Kölcsey-relief? Egy emlékmű, amely „eltűnt" — a leleplezés reggelére „isten áldd meg a magyart“ !— a Himnusznak e halhatatlan kezdősorát hirdeti a pestmegyei tanács bejárati folyosójának falán az a márványkeretes bronzrelief, amelyen Kölcsey Ferenc domborművű arcmására két férfi és két női alak tekint fel. Húsz esztendővel ezelőtt „halálának 100 éves fordulóján 1938. év augusztus 24-én hajtotta meg itt örökre világító szelleme alatt a virrasztó és ébresztő honfiúi lángot a vármegyék íróinak Gyöngyösi István Társasága Ez áll a reliefen, az 1945. január 31-én — Budapest ostromakor — az utcáról tragikusan eltűnt Beck Ö. Fülöp szobrászművész alkotásán. S az arrajárók, akik néhány percet szentelnek a nagy költőnek, nem is gondolnak amikor a leleplezési arra, hogy dátumot olvassák, nem találkoznak a valósággal. 1938. augusztus 23-án éjszaka — az embertelenség uralmának egyik tényeként — vandál kezek leszakították a falról a domborművet, amely a vármegyeház udvarán már nem érte meg leleplezésének reggelét. A Kölcsey relief csak hosszú hánykolódás után, a felszabadulás nyomán térhetett vissza igazi otthonába. 1957-ben megjelent naplójegyzeteiben Beck Ö. Fülöp, több oldalt szentel a Kölcseyrelief körüli izgalmak és botrányok leírásának. A Kölcsey emlékmű elkészíttetésének gondolata Gorzó Nándoré, Pest vármegye levéltárának allevéltárnokáé, a Gyöngyösi István Irodalmi Társaság főtitkáráé volt. Mialatt a művész a vármegyeházán az emléktáblán dolgozott, a szobák mélyén nagy átalakulások történtek. Az alispánnak mennie kellett, s helyébe Endre Lászlót választották meg. Miközben a kiváló szobrász a bronz emléktáblát elhelyezte a főudvar falában, a fotóriporterek egész sora készített fényképeket művéről, s általános volt az elragadtatás. De az egyik nyilas lap felháborodottan teszi fel a kérdést: „Miért éppen Beck Ö. Fülöp készíti a Kölcsey-emléket, amikor a kommün pénzmintáinak is ő a szerzője és még más bűnei is vannak?” A Cikknek megvolt a hatása: a leleplezés előtti éjszaka Endre László emberei leszedték a falról az emlékművet és a Kölcsey ünnepség az emléktábla leleplezése nélkül zajlott le. Rexa Dezső, Pest megye akkori főlevéltárosa így emlékezik vissza a Kölcsey emlékmű további hányatott sorsára: — Úgy emlékszem, hogy Beck az emlékművet ingyen mintázta meg a Gyöngyösi István Társaság számára. Én akkor a Társaság másodelnöke voltam, s a nyilasok e kezdeti tobzódása nagy szomorúsággal töltött el. Ekkor nyugdíjaztatták. Az emlékművet a Társaság akkor visszaszerezte, s a Veres Pálné és Irányi utca sarkán, Vitkovits Mihály költő egykori lakóházának falán helyeztette el, minthogy Kölcsey e barátjánál sokszor megfordult. Gorzó Nándor 1945-ben — a felszabadulás után — visszavitette a Kölcsey emlékművet a vármegyeházára, s a dombormű azóta az „országgyűlési követ” egykori harcainak színhelyén hirdeti a nagy költő csodálatos géniuszát... MAROS LÁSZLÓ A Kölcsey-emléktábla (Beck Ö. Fülöp alkotása) A FRANCIA SZABADGONDOLKODÓK SZÖVETSÉGÉNEK KONGRESSZUSA augusztus második felében tartotta Lyon városában tanácskozásait, több száz küldött részvételével. A különösen pedagógus körökben nagy befolyásnak örvendő antiklerikália és ateista mozgalom kongresszusa határozatot fogadott el, amelyben állást foglal az általános leszerelés mellett A KÖNYVTÁROSOK H. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJÁT október végén rendezik Bratislavában. találkozón Csehszlovákia 500 küldöttje, valamint a Szovjetunió és a népi demokratikus államok kiváló könyvtárosai vesznek részt. A MOSZKVAI SZOKOLNYIKI-PARK egyik kiállítási csarnokában megnyitották a magyar fotóművészek kiállítását, amelyen hetven magyar művész mintegy 200 színes és fekete-fehér képét mutatják be. A FRANCIA FILMGYÁRTÁS az év második felében bizonyára rekordtermést ér el A filmgyárak bejelentették, hogy ebben az időszakban 70 játékfilmet gyártanak. Ezekben a filmekben fellépnek a legismertebb francia filmszínészek, így például Jean Marais a Párizsi tragédia, Jean Girbin a Csavargó, Fernande! pedig A vörös törzsfőnök váltságdíja című filmben játszik. MÁSODIK IRODALMI SZÍNPADUNK, az „újprofilú’’ Bartók-terem, október elején mutatja be egyfelvonásosokból összeállított műsorát. Bemutatják Hubay Miklósnak a Tükörben megjelent, 1944-ben játszódó drámáját, „C’est la guerre“ címmel. A darabot Igor Stravinszkijnek 1918-ban komponált, de nálunk a szakmát kivéve alig ismert. C. F. Ramuz szövegére írt melodrámája követi, az Egy katona története. A műsor befejező számig. Erich Kdstnernek Arisztofánesz nyomán írt szatírája, Az acharnaiak lesz. AZ IDEI, TIZENHARMADIK GENFI TALÁLKOZÓ szeptember 3-tól 15-ig zajlik le. Az előadások és viták „Az ember és az atom” jegyében folynak. A találkozón részt vesz Werner Heisenberg Nobel-díjas német fizikus, Maria Ossowska (Lengyelország), Astier de la Vigerie, a francia béketanács elnöke, Daniel Bovet Nobel-díjas svájci orvos. A meghívottak közt szerepel Pierre Abraham, a párizsi Europe folyóirat főszerkesztője, Jean Sarrailh, a párizsi egyetem rektora, Louis-Martin Chauffier francia író, Rosenfeld angol fizikus és két román akadémikus. 1 • AKIK TÚLÉLTÉK HIROSIMÁT ÉS NAGASZAKIT címmel az Egyesült Államokban megjelent Robert Trumbull újságíró megrázó könyve az atomtámadás szemtanúinak borzalmas élményeiről. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN megjelenő International Language Review című nemzetközi nyelvészeti folyóirat legutóbbi számában közölte dr. Magyar Zoltán debreceni tanár ismertetését az általa alkotott új nemzetközi műnyelvről, a romanidról A TUNÉZIAI KARTHÁGÓ szabadtéri színpadán éjszakai előadás keretében nagy sikerrel mutatták be a franciául író kiváló arab költő, Kateb Yacine A bekerített hulla című szabadságharcos tragédiáját. A fiatal író darabját egy haladó színtársulat Brüsszelben is be fogja mutatni. BOHUMIL VOSAHLIK CSEH RENDEZŐ trükkfilmet készít a relativitás elméletéről, és ebben bemutatja az anyagi mozgás és az idő közötti összefüggést, ... 3S0-ES SZÍNPAD névvel új kísérleti színházterem nyílik meg ősszel a Rákóczi téren a Józsefvárosi Művelődési Otthonban. Az új színpad elsősorban mai tárgyú dombok színre vitelét tűzte ki céljául. A nevében szereplő szám a nézőtér befogadóképességére utal. A PÁRIZSI FOLYÓIRATOK újabban egyre több szovjet író fantasztikus-tudományos írását közüik. J. Efremov novellája után most Alekszandr Kazancev Égő sziget című regénye arat megérdemelt sikert. NYOLC KIVÁLÓ SZOVJET TUDÓS képviseli a Szovjetunió Tudományos Akadémiáját a jénai Friedrich Schiler egyetem alapítása 400. évfordulójának ünnepségén. A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN most került bemutatásra Chaplin „A diktátor” című világhírű filmje, amely 1940- ben készült. A film igen nagy sikert aratott. AZ AZERBAJDZSÁN című irodalmi folyóirat szeptemberben külön számot ad ki, amelyet a taskenti írókonferencia alkalmából az ázsiai és afrikai írók munkásságának szentel. HARRY BELAFONTE, a világhírű néger énekes, aki most magy sikereket arat európai körútján, Alexandre Dumas szerepét fogja játszani egy hollywoodi filmben, amely a híres író pályafutását fogja vászonra vinni. A BRÜSSZELI VILÁGKIÁLLÍTÁS osztrák pavilonjának látogatóit különösen az a sarok vonzza, ahol a híres kéziratok láthatók: Mozart-partitúrák, Beethoven hegedűversenye, Schubert Befejezetlen szimfóniája, Brahms Requiemje, Schönberg Variációk zenekarra, sb. A 11. VELENCEI FILM* HÍRADÓ Fesztivál bíráló bizottsága kiosztotta a díjakat. Az első díjat a Gaumont francia filmhíradó társaság kapta, a másodikat egy nyugatnémet és egy lengyel híradó nyerte. WITOLD LUTOSLAWSKI LENGYEL KOMPONISTA zenekari művet írt Bartók Béla emlékezetére. A „Gyászzene” vonószenekari mű négy tízszólamú tételben: prológus, metamorfózis, apogeum és epilógus. A tételek azonban inkább csak fázisok, mintsem önálló részek. Egymással szorosan összefüggnek s egyetlen egészet alkotva, szünet nélkül folynak egymásba. Az új szerzeményt nagy sikerrel közvetítette a lengyel rádió. HEINRICH MANN-DÍJJAL tüntették ki Herbert Jobsit: A talált gyerek c. regényét az NDK-tea A mű — szerzőjének első regénye — egy kis lelenc életén, kalandjain, szenvedésein ábrázolja az 1915— 1929 közötti Németország forrongó, zűrzavaros életét. KÖPENICKI KAPITÁNY történetét Németországban negyedszer is megfilmesítették. A címszerepet — Albert Bassermann, Werner Krauss és Ferdinand Bonn után — ezúttal Heinz Rühmann alakítja. LADÁNYI MIHÁLY: E VÁROSBAN E városiban ébredünk reggelente, nyikorgó priccseken, azután elindulunk a malterosládákkal az emeletekre. Mi otthagytuk a tejszagú falut, ahol az esti fényben csorda baktat. Minket valami vas isten igazgat, vigyázza álmunk és apró batyunk. Az életünk itt tégla és beton, agyunk, szívünk a jövendőt botozza, mint bozótot az izgatott szelek: mit rejteget? Otthonaink a messzeségbe esve rejtőznek. Aprócska kölykeink tipegnek elébünk kéthetente, gügyögő beszédüktől hatódunk könyekig, magunk fölé emeljük őket, aztán búcsúzkodunk, s elindulunk megint. De este is a szállás priccsein, emlékeink tüzétől átalizzva, szuszogások bozótja közt kivillan az asszony arca, lányaink és fiaink szép alakja, s az éjszaka zsúfolt vonatain elindulnak haza az álmaink. — lm, így dalolnak a szívembe, vérmalteros várukba béfalazva a városba esettek, kik elhagyták a tejszagú falut és nekivágtak a malterosládákkal az emeleteknek. A MODERN MŰVÉSZETÉRT (Folytatás az 1. oldalról) azt a világot, ha az igazságot meg akarjuk fogalmazni, akkor a végtelen világ végtelen összetevői közt rendező elvre, minél értékállóbb, minél tudományosabb rendező van szükségünk. A mára elvre vatkoztatva nem is helyes van középfok: tudományos világnézetre van szükségünk. Mi az „intellektuális” és „eruptív” művészet szembeállítását, de különösképp az „intellektuális — városi” és „emocionális falusi” irodalom szembeállítását még akkor is teljesen hibásnak tartjuk, ha irodalmunk provincializmusa következtében a látszat ilyenfajta okoskodásra csábít. Véleményünk szerint a művészi ösztönösségről szóló elméletek vagy tudatlanságot vagy hazugságot takarnak. A művész még az ösztönéletében is tudatos. És ha, éppen a magasfokú tudatosság következtében, a következtetések hosszú sorát gyakran igen rövidre zárja — mondjuk úgy, ahogy fejszámoló Pataki a közbeeső aritmetikai műveleteket — ezt ösztönösségnek nevezni ostobaság. Ugyanakkor a valóban magasfokú tudatosságnak hiányát sokszor lektuális komplikáltság iitelárulja el! Mintha valaki igen bonyolult egyenletet állítana fel annak kiszámítására, hogy háromszor három egyenlő kilenccel. Mondjuk úgy indulna el, hogy 3x3=3*, továbbá 2 log 3 stb. Ez rendkívül intellektuális művészetnek hat, és az irracionalisták többnyire ilyen trükkökkel is hatnak a művészet vásári bámészkodóira! De ez még nem művészi intellektualizmus! (Húsz év után nemrég elővettem az egykor csodált Point counter point-ot, kétharmada élvezhetetlen. Remenyik Zsigmonddal beszélgettünk róla, ugyanígy járt ezzel a könyvvel.) Akadnak másrészt, akik a maguk félműveltségét a „tudás művészi megvetésével”, a világra vonatkozó ismereteik sajnálatos hiányát a primitívség dicsőítésével, a megfelelő ismeretekkel alátámasztott, tudományos világnézet hiányát művészinek tisztelt köddel palástolják. És mivel tanulni, gondolkozni nehezebb dolog, mint dicsekedni azzal, amihez olcsón vagy ingyen jutottunk, hát dicsekszenek is vele. Ez igaz. Súlyos tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez a vonás az irodalomnak csak egyik vagy másik irányzatára jellemző! (Vagy hogy egyáltalában valamelyik irányzatnak ez szembeötlő, sajátos vonása volna.) A szocialista realizmust egyebek közt éppen az jellemzi, hogy a valóságnak minél teljesebb, sokoldalúbb, minél mélyebb megismerésére tör az alkotó, és hogy ismereteit meg is emésztette, rendszerezte, tudományosan osztályozta: vagyis egész gondolatvilágának szabatos koordinátája van, s azt a koordinátát a tér pontjainak számos és gyakori viszonyításával állandóan ellenőrzi, igazolja. Félő, hogy Triolet megfogalmazását nálunk oda egyszerűsítik, hogy „a szocialista realizmus — világnézet”. Triolet meghatározása nem szabatos, és nem szabatos a fordítás sem. (Methode és procédé!) A szocialista realizmus világnézet, vagyis lényegében — utalok Sztálin ismert fejtegetésére — ha lényegében az, akkor nem az. A meghatározásban a differentia specifica a szocialista világnézet. De a genus proximum az alkotó módszer. Ilyen értelemben tehát világnézet. Enélkül lényegében a világnézet nélkül a szocialista realista alkotó módszert a legtökéletesebb lektor sem írhatja elő senkinek és senki nem „tanulhatja” meg. A szocialista világnézet jellemzője hogy nem kész, kialakult speculum mundival számol, hogy olyan, mint egy végtelenbe mutató Mendelejevtábla, amelyen az összes, még felfedezhető elemek megtalálják majd a maguk helyét, ahol a tudományos megismerés összes további adatai nem zavart, csak újabb rendet teremthetnek. Ezt a világnézetet éppen ez teszi egyedül tudományossá az összes kontárkodásokkal szemben. Kétségtelen viszont, hogy a kontárkodó világnézetek „kerekdedségéhez” és „lezártságához” képest a szocialista világnézet kicsit kényelmetlen a kényelmet kedvelőknek, és kicsit formátlan azoknak, akik azt szeretnék, ha a világon minden kerek volna! A szocialista világnézet alapvető jellemzője, hogy mélységesen érti és nagyon egyszerűen, nagyon plasztikusan érti, hogy mi is az a rendkívül bonyolult folyamat, ami a szemünk láttára és részvételünkkel itt, a XX. században végbemegy. Ez persze megint nem tetszik azoknak, de csak azoknak, akik ott szeretik a komplikációt, ahol a dolgok rendkívül egyszerűek, akik a „mű” lényegét abban látják, hogy nem valódi, és akiknek a századunkban végbemenő változás ilyen vagy olyan ok miatt kényelmetlen. Ezek az alkotók hajlamosak rá, hogy szabadságot követeljenek, a „szellem szabadsága” nevében, tiltakozzanak a történelmi szükségszerűség ellen. szabadságára Holott a szellem ugyanaz vonatkozik, ami a szabadságra általában: csak a szükségszerűségek felismerése, belátása szabadíthatja fel a gondolkodást is! Viszont éppen azért, mert a szocialista realizmus megkülönböztető legye a világnézet és mert a világnézet átalakulása a politikai és gazdasági átalakulásoknál lassúbb folyamat, senkire ezt a módszert nem kényszerítjük, nem is kényszeríthetjük. (Nemegyszer, úgy látjuk, éppen a „túloldalon” szeretnék, ha mi kényszerintézkedésekkel némi jogcímet adnánk a „szellem szabadságharcainak”). Viszont ezzel az egyedül tudományos módszerrel bíráljuk mindazokat a műveket, amelyeket ez az átmeneti kor létrehoz. Ha pedig bírálunk és vitatkozunk, az nem azért van (mégha élünk is ilyen kifejezésekkel), hogy a velük párhuzamosan futó, s tőlünk a fejlődésben el-elmaradt egyéb alkotó módszereket „megsemmisítsük”, „szétzúzzuk”, hanem azért, hogy az alkotó erőket érvényes igazságok megfogalmazására, maradandó művek megteremtésére serkentsük. Mert tudjuk azt, hogy a mi korunkról a jövő századoknak csak ezzel a modern alkotó módszerrel mondhatunk maradandót. Küzdenünk kell tehát művészetünkben a világ minél teljesebb megismeréséért, a nagyon szilárd, ezerszer kipróbált, ellenőrzött nyás világnézetünkért. tudomá(Senki sem kapja készen!) S mindezek alapján olyan témákért is, amelyekben korunk legégetőbb kérdéseire adhatjuk a választ. Ha ebből indulunk el, nem kell félnünk. A célt kövessük, hogy hatásosan, nagy tömegekkel közöljük mondanivalónkat, és akkor igen könnyen megtaláljuk azt a modern formát, amely nem csinált elrugaszkodással, hanem szinte akarata ellenére is szervesen, természetesen újít. Ha nem itt kezdjük, hanem a formák kiagyalásánál (vagy ■ pláne a különleges egyszerű utánzásánál!) formák abból nem születik modern művészet, legfeljebb csak különcködés. Sőt: minálunk és most — uraságoktól levetett különcködés! Fontos és érdekes feladat lenne, ha kritikusaink és vitatkozóink következetesen ilyen szempontból mérnék fel irodalmunk mai állapotát, így közelítenék meg azokat az esztétikai problémákat is, amelyeket egyik-másik ideológiai irányzat művészeti életünkben felvet.