Élet és Irodalom, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-31 / 44. szám

TASKENT SZELLEME (Folytatás az 1. oldalról.) szolgáló irodalmakat. Aminthogy az is számos felszólalásban kifejezésre jutott, hogy a gyarmati népek felszabadulása Lenin tanításai értelmében abban az új világtörténelmi helyzetben vált lehetővé, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom következtében állt elő. A legmagávalragadóbban talán az amerikai négerek jogait védő nagy békeharcos, a kilencven éves Dubois professzor adott hangot ennek: „Abban az évben, amelyben születtem, a rabszolgaság eltörlését ünnepeltük, de még nem nyertük el a teljes szabadságot, aminthogy a rabszolgaságot Amerikában felváltotta a gyarmati imperializmus Ázsiában és Afrikában. De immár a gyarmati imperializmus utolsó napjait éli. A szocializmus a Szovjetunióból átterjedt Kínába és a gyarmati politika bukását készíti elő.“ A plenáris ülések második napirendi pontja egyenesen a következő címet viselte: „Ázsia és Afrika népeinek kultúrája és kapcsolatuk a Nyugat kultúrájával." Ennek keretében sokszorosan került megfogalmazásra a konferencia alapvetően humanista célkitűzése: Ázsia és Afrika írói nemcsak a történelmi kapcsolatokat tartják számon, hanem együtt kívánnak működni az egész világ haladó íróival, aminthogy Ázsia és Afrika felszabadult és felszabaduló népei szolidaritást éreznek a világ minden békeszerető emberével. Kulturális értékeikkel a világkultúra kincsesházát kívánják gazdagítani és szívesen nyitnak zárt kaput Nyugat haladó írói előtt. De népük iránt érzett felelősségérzettel zárkóznak el a nyugati burzsoázia hanyatlásának minden beteg virága elől. A konferencia számos változatban visszhangozta azt a kijelentést, amelyet már az első napon nagy tapssal kísérve tett a kameruni Benjamin Matto: Európa és Ázsia írói népük öntudatának a nevelésére érzik magukat hivatottaknak, ezért utasítanak vissza minden dekadens irányt, ezért fordulnak a népköltészet egészséges forrásaihoz és ezért állnak a realista művészet oldalán. Öt bizottság [ egyébként ugyancsak nyilvános — Vitái támasztották alá a plenáris ülések munkáját. A következő kérdéscsoportokat tárgyalták: 1. a gyermekirodalom problémája és nevelő jelentősége; 2. a nők hozzájárulása az irodalomhoz; 3. a drámairodalom fejlődésének a problémája Ázsia és Afrika ] országaiban; 4. a rádió, a film, a színház és viszonyuk az irodalomhoz; 5. a baráti kapcsolatok kibővítése az ázsiai és afrikai írók között. De talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a nyilvános tárgyalásokat egészítették ki a konferencia szüneteit kitöltő asztali beszélgetések, közös séták és kirándulások is, amelyek mind alkalmat szolgáltattak arra, hogy a konferencia résztvevői jobban ismerjék meg egymást, egymás problémáit és elgondolásait. Hadd említsek egyet ezek közül. A Taskenttől nem messze fekvő, Marxról elnevezett kolhoz dús szőlőlugasai között sétáltunk egyszer, s arról beszélgettünk, hogy a népükkel legszorosabban összefonódó, a szó legteljesebb értelmében „nemzeti” költők azok, akik egy-egy nemzet irodalmából a leginkább képesek átlépni a világirodalomba. És nem én, hanem Chatterdji professzor, a kalkuttai egyetem tanára mondta ki először Vörösmarty, Petőfi és Madách nevét... Ilyen előzmények után került sor az október 7-én megkezdett konferencia záróülésére október 13-án. Elhangzanak az utolsó beszédek, többek között Jan Drda cseh íróé, aki az európai népi demokráciák valamennyi küldötte nevében köszöni meg,hogy részt vehettünk a konferencián, Szíri Szivali ceyloni egyetemi tanáré, a buddhista kulturális szövetség elnökéé, aki „két szóban" foglalja össze a konferencia eredményét „a béke feltétele a barátság". Hafiz Dzsalandhari pakisztáni költő rögtönzött énekben dicsőíti a kard felett győzelmes írótollat és Sarai Rasidov üzbég író, aki egy héttel előbb megnyitotta a konferenciát, záró szavában jogos megelégedéssel regisztrálja az eredményeket. Ezek az eredmények fontos határozatokban is tükröződnek, így kimondták az ázsiai és afrikai országok írói állandó irodájának a megalakulását ceyloni székhellyel, közös ázsiai-afrikai javasolták könyvkiadó és folyóirat, irodalmi alap és irodalmi díj létrehozását, valamint elfogadták az Egyesült Arab Köztársaság meghívását, amelynek értelmében az ázsiai és afrikai országok íróinak legközelebbi konferenciája 1960-ban Kairóban fog összejönni. És megszületett az a nyilatkozat, amellyel Ázsia és Afrika írói immár az egész világ íróihoz fordulnak és amelyben „Taskent szellemének" többek között ily szavakkal adnak hangot: „Mi, Ázsia és Afrika országainak írói, meg akarjuk erősíteni kulturális kapcsolatainkat a világ valamennyi országával, beleértve a nyugati országokat is, mi tagadjuk a kultúrák felosztását magasabbrendűeikre és alacsonyabbrendűekre, keleti és nyugati kultúrára, és ezért meg fogjuk erősíteni a kölcsönös kapcsolatokat minden kultúra között a világ kulturális kincsének a megőrzése érdekében. Imperialisták és gyarmatosítók kísérleteit. Mi elhárítjuk az hogy széthúzást ültessenek el a szívünkben és hogy megbontsák sorainkat, mi egységünket, közös eszményeinket és közös várakozásainkat bizonyítjuk. Felszólítunk benneteket, az egész világ íróit, hogy emeljétek fel a hangotokat minden gonosz szándékkal szemben, akár egyes embersík, akár egész népek ellen irányul, az igazságtalansággal, a gyarmatosítással és a kizsákmányolással szemben, felszólítunk benneteket, hogy énekeljétek meg emberi mivoltunk felemelkedését, a szabadságot és a mi népeink, valamint minden más ország népeinek boldog jövőjébe vetett reményt. Mi írók , a népek lelkiismerete vagyunk. Mi viseljük a felelősséget nemcsak kortársaink, hanem jövendő nemzedékek sorsáért is. Ezért harcba szólítunk benneteket a népbutítás és a gyűlölet irodalma ellen, amely megmérgezi a felnőttek értelmét és megrontja gyermekeink lelkét. Mi felszólítunk benneteket, hogy haladjatok velünk együtt, keresve az igazságot, a szépséget és a szabadságot, mert ezek teszik lehetővé, hogy olyan irodalmat alkossunk, amely kapcsolatban áll a nép életéről és segítséget nyújt neki a küzdelemben az értelem győzelméért és az igazság diadaláért a földön." A PÁRIZSI CRAMONT SZÍNHÁZ bemutatta Sebastian román író Utolsó kiadás című szatirikus vígjátékát, amelyet már három évvel ezelőtt a párizsi Nemzetek Színházában fellépő román színtársulat is bemutatott és amelyet Moszkvában is játszanak. A darabot az író Franciaországban élő testvére alkalmazta francia színpadra, a marosvásárhelyi széKELY SZÍNHÁZ még ebben az évben Magyarországra látogat. Vendégszereplése alatt a következő darabokat mutatja be: Bródy „A tanítónő”, Kós Károly „Budai Nagy Antal”, Gorkij „Vassza Zseleznova”, Eueren Mirea_Kovács György ,,Az utolsó vonat”, Nadi „Esőt hozó ember”* YEHUDI MENUHIN, a Sunday Timesben írt cikkében azt fejtegeti, milyen nehéz a közönséget megbarátkoztatni merész zenei újítók műveivel. „Évekig tartott például, amíg Bartók művei számára kivívhattuk azt a tiszteletet és bámulatot, amelyet most világszerte élveznek” __ írja. — „Amikor 1946-ban Párizsban Bartók műveit bemutattam, a zsúfolt hangversenyterem egyes részeiből ilyen kijelentések hallatszottak: nevetséges!, abszurdum!, stb. Az elmúlt évben is hangversenyeztem Párizsban, de ekkor már csak az elragadtatás megnyilvánulásait hallhattam”. DALOK MAGYARORSZÁGRÓL címmel Georgi Krumov fordításában kiadta Petőfinek a hazáról szóló verset a bolgár katonai könyvkiadó. A magyar antifasiszta mozgalomnak ez a kiállítás az első komoly kísérlete arra, hogy összefüggő képet alakítson ki a sok-sok dokumentumból, emlékből, ereklyéiből, melyet gyakran életük kockáztatásával mentettek át és őriztek meg tulajdonosaik. A rejtekhelyekről előkerült, Kanadától Olaszországig számos országból ide küldött dokumentumok minden ékesszólásnál meggyőzőbben beszélnek a fasizmussal harcoló partizánok, ellenállók, a lakosság sokféle rétegéből kikerült antifasiszták hősiességéről. Az első teremben helyezték el a Nagy Októberi Forradalomban és a polgárháborúban részt vett magyar vörös katonák, egyszerű harcosok és parancsnokok arcképeit. Közöttük van Ligeti Károly, a „Forradalom“ szerkesztője és egy partizán alakulat rettenthetetlen, hősi halált halt vezére. Emlékét Tomszkban őrzi a sírja fölé emelt emlékmű. Zalka Máténak, a legendás hírű hadvezérnek több, kitűnően sikerült arcképét is láthatjuk. Egy fényképen olvasható minden internacionalistának jelszavává vált híres mondása: „Bárhol is harcolsz a szabadságért, hazádért küzdesz.” Plakátok, röplapok, tömegjeleneteket ábrázoló fényképeik, (például a Pétervár utcáin felvonuló magyar hadifoglyok) idézik a dicsőséges és áldozatos idők emlékét. Nagyon hatásos az a térkép, mely azt ábrázolja, hol mindenütt harcoltak magyar hadifoglyok szovjet földön a Fehér-tenger partvidékétől a Sárga-tengerig. Amint átlépjük a következő terem küszöbét, a mi dicsőséges Tanácsköztársaságunk története tárul elénk a sok ismerős jelenetből és arcképek sorozatából. A sorsdöntő május másodika, miikor a felfegyverzett munkások és internacionalisták, (köztük oroszok) a Vérmezőn díszszemlére sorakoztak, a salgótarjáni csata, a miskolci előretörés, Kassa elfoglalásának dicsőséges emlékét örökítik meg fényképfelvételek, a sikerült A vitrinekben hadseregparancsok, levelek, röplapok, a Vörös Újság sárguló lapjai, a falakon plakátok. Bíró Mihály kalapácsos embere, Berény Róbert „Fegyverbe!“ kiáltó remekei dobogtatják meg a látogatók szívét még ma is, mert itt minden kiállított tárgy arra a nagy korszakra emlékeztet, miikor Magyarország első szövetségese volt a minden oldalról szorongatott, hősi harcát vívó Orosz Tanácsköztársaságnak. A harmadik terem a spanyol szabadságharcban részt vett magyar forradalmárok dicsőségéről beszél. A vitrinekben katonakönyvek, karszalagok, a Spanyol Kommunista Párt tagsági könyve, emléklapaik, és más ereklyék. Ki tudja tulajdonosaik hány életveszélyes helyzetből, testükre szorítva mentették ki őket! A falaikon Pasionaria arcképe mellett a hősi halált halt politikai biztosok és parancsnokok, a ma is élő, politikai és gazdasági életünkben nagy szerepet játszó „spanyolosok“ fényképei sorakoznak. Legmeghatóbb egy sokszorosított újság első száma Ez a „Petőfi“ című 1944 szeptemberében megjelent illegális magyar katonaújság. A negyedik terem a felszabadító háború magyar partizán-akcióit dokumentálja. Egy érdekes térkép mutatja, hol folytak partizán háborúk Magyarország területén. Egy másik térkép viszont azt ábrázolja, hol mindenütt harcoltak a szabadságért Európában magyar partizánok. A kiállítás utolsó két termében, az Antifasiszta Bizottság rendezésében, a fasizmus embertelenségét leleplező és vádló képeik kaptak helyet. A „Partizánok a szabadságért” olyan kiállítás, mely maradandó élményt jelent mindenkinek, aki látta. GYÖNGYÖSI NÁNDOR Partizánok a szabadságért A Magyar Partizán Szövetség kiállítása Zalka Máté a spanyolországi harcok idején ..................................................................................................................................................................................................imnmn Arti nnmfm SZILÁGYI JOLÁN politikai rajzaiból albumot jelentet meg a Képzőművészeti Alap könyvkiadója. A válogatást a kiadó a művész Berlinben, a Szovjetunióban és Magyarországon készült legsikerültebb rajzaiból állította össze. ÚJABB ARNOLD ZWEIGKÖTET szerepel a Kossuth Kiadó tervében: A wandsbeki fejsze című antifasiszta regény a harmincas években, Hamburgban játszódik. MARTIN ANDERSEN NEXUS Dangaardi emberek című drámájának ősbemutatójára készül a Közlekedési Klub színjátszó együttese. A múlt század második felében játszódó paraszttragédia a szerző egyetlen drámai alkotása. Bemutatására decemberben kerül sor. EUGEN SUCHON ZENESZERZŐT, a szlovák nemzeti opera legkiválóbb képviselőjét, hazája zenei életének egyik megszervezőjét 50. születésnapja alkalmából érdemei elismeréséül „a nemzet művésze” megtisztelő címmel tüntették ki. Suchon most dolgozik második dalművén, amely Szvatopluknak, a morva birodalom nagy uralkodójának korát idézi fel. életem óráit Az emberség, a helytállás, a hősiesség eposza Magyarul beszélő, színes szovjet film. Bemutató: november 6. KAREL CAPEK híres fantasztikus utópiáját, a RUR-t Amerikában filmre viszik. Rendezője Cornel Wilde és ő játssza a darab főszerepét, a robotgyári igazgatóját is. A TIT IRODALMI ELŐADÁSAIT nagy érdeklődéssel fogadja a közönség a művelődési otthonokban. A sorozat célja, hogy a magyar és a világirodalom klasszikusait ismertesse. A Józsefvárosi Művelődési Otthonban százhuszan vettek részt a József Attila matinén, a Közlekedési Klubban négyszázan hallgatták meg Villon verseit. A VILÁG LEGKÜLÖNÖSEBB KÉPTÁRA nyílt meg Párizsban. Az „új" Galéria valójában nagyon régi: a XV. században ásott földalatti folyosókról van szó, amelyet egy passy-i monostor szerzetesei arra használtak, hogy odategyék a szajnaparti szőlőskertjükből szüretelt borospalackokat. Most a pompásan megvilágított terméskő falakra festményeket akasztottak és az egyik pincehelyiségben pedig szobrokat állítottak ki. A képtár külön érdekessége, hogy a hűs folyosófalak alján finom borok vannak kiállítva, melyeket a Galéria látogatói megkóstolhatnak. EINSTEINRŐL írt könyvet Leopold Infeld professzor. A két világhírű tudós éveken át együtt dolgozott. Infeld Einstein életrajzán kívül bemutatja jövőre magyarul is megjelenő könyvében, hogyan alakult át a fizikai világkép a relativitás elméletének kidolgozása nyomán. AZ UKRÁN KÖNYVKIADÓK jelentése szerint a kínai könyvek eddig másfélmillió példányban jelentek meg Ukrajnában. A legnagyobb sikerük Lu Hszin, Mao Dun, Csou Li-po és Kuo Mo Zso műveinek volt. JEREVÁNBAN, az egyetem támogatásával eszperantó folyóirat jelent meg, amelyet dr. G. Sevak egyetemi tanár szerkeszt. A folyóiratnak zenei melléklete is van, fő célkitűzése az örmény kultúra ismertetése eszperantó nyelven. A BIBLIOTHECA A KIS ZENEI KÖNYVTÁR sorozatban a jövő év elején újabb négy kötetet jelentet meg. A művek: Grieg, Sibelius (Balogh Pál), Ravel (Petrovics Emil), Brahms (Molnár Antal) és Debussy (Ujfalussy József). PABLO CASALS, a világhírű gordonkaművész, aki közreműködött az ENSZ-nap alkalmából rendezett hangversenyen, sajtónyilatkozatot adott, amelyben megmagyarázta, miért fogadta el ezt a meghívást, hiszen a múltban mindig visszautasította. Ez alkalomból az egész világ népeihez szólhatok — mondotta — egy olyan kérdésről, amely mindnyájunkat aggaszt. Halálos veszély fenyegeti az emberiséget. Szívből óhajtom, hogy hatalmas tiltakozó mozgalom szülessék minden országban és megakadályozhassuk a katasztrófát. Szívvel lélekkel remélem, hogy beszüntetnek majd minden nukleáris kísérletet. RÓMAIKORI leleteket találtak KOMLÓN a meegyekjánosi útépítésnél. A szakemberek megállapították, hogy római kori villa romjai rejtőznek a föld alatt. Komló tanácsa jelentős összeget fordít az ásatások megkezdésére. A LEGNAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMÚ SZOVJET KÉPES FOLYÓIRAT, a másfélmillió példányban megjelenő Ogonyok legújabb száma közli Illés Béla Bumeráng című elbeszélését, amelyet Jelena Tumarkina, a közelmúltban Magyarországon járt műfordító ültetett át orosz nyelvre. MONGOL SZÍNHÁZ— magyar tervek alapján. Ulan Bátorban, Mongólia fővárosában új színházat szándékoznak építeni. Az épület tervezését magyar szakemberekre bízták. ÍRÁS-REFORM KIÁLLÍTÁS nyílt meg Pekingben, amely bemutatja a három és félezeréves kínai írás alakulását, fejlődését és változásait. Ismerteti az elmúlt években kidolgozott latinbetűs kínai ábécét és elsajátításának módszereit. FOLYTATJÁK AZ ISIS-SZENTÉLY FELTÁRÁSÁT Szombathelyen. Jelenleg 50x70 méteres területen végzik az ásatásokat, s feltárják a szentélyhez csatlakozó saroképítményeket. Magyar írók Olaszországban A római magyar követség fogadást rendezett a Nápolyban tartott Nemzetközi Írókongresszuson részt vett magyar írók, Fodor József Kossut-díjas költő, László, a Nagyvilág Gereblyés főszerkesztője és Passuth László író részére. A fogadáson az olasz kulturális élet sok kiemelkedő képviselője jelent meg, a többi között Mario Alicata, az olasz kommunista párt kulturális osztályának vezetője, Giuliano Pajetta, a párt nemzetközi osztályának vezetője, számos író, költő, a sajtó képviselői közül Micele Rago, az Unita irodalmi kritikusa, Trombadori Antonello, Contemporaneo folyóirat szerkesztője, Delli Ponti, a Corriere della Sera irodalmi szerkesztője és mások. A római sajtó bőven foglalkozik a fogadással és az ott lefolyt beszélgetésekkel. Az Unita és a Paese október 28-i száma egyaránt ismerteti a magyar írók beszámolóit. Megemlékeznek arról, hogy elsőnek Fodor József ismertette a budapesti irodalmi és művészi körökben folyó vitát a népies írókról. „Ez a vita r- "v*-•*," és ne vmn akkor ideológiai Unita jellegű is” — idézi az Majd így folytatja: „Utána Gereblyés László, Nagyvilág című világiralmi a folyóirat főszerkesztője emelkedett szólásra. Kiemelte, hogy a magyar nép egyre nagyobb érdeklődést mutat más országok megismerésére, s megvilágította a kultúra egységének a szellemi szintézisnek jegyében folyó törekvéseket az említett cél elérése érdekében” A Paese idézi Gereblyés László szavait arról, hogy folyóiratát milyen benséges kötelékek fűzik az olasz irodalomhoz s kiemeli a nemrég megjelent „olasz szám” jelentőségét, majd így folytatja: „Passuth László igen érdekes felvilágosításokkal szolgált az olasz — klasszikus és modern — kultúra elterjesztéséről Magyarországon. Passuth „olasz szakértő” s most megemlékezik a magyar és olasz irodalmi kapcsolatokról a XVI. századtól mindmáig, kiemeli (Moraviától Pratoliniig) az olasz írók könyveinek e]+p—adását, rámutat arra, mily közkedveltek az olasz neorealista filmalkotások hazájában.” A magyar írók beszámolói után a megjelentek még hosszasan elbeszélgettek a magyar és az olasz irodalom különböző kérdéseiről.