Élet és Irodalom, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-03 / 27. szám - Grigássy Éva: Himnusz az Emberhez • vers (2. oldal) - Urbán Gyula: Tavaszi mozaik • vers (2. oldal) - dr. Mezősy Károly: Levéltári okmányok és protokollumok „A helység kalapácsa” figuráiról (2. oldal)

Illllllllllllll GRIGÁSSY ÉVA: Himnusz az Emberhez Hiszem az Embert! Még mndig s megint, — Hiszem hitét, teremtő szenvedését, Mely elvetéli vaksi vétkeink S feloldja sorsunk rontó szemverését. Hiszem a Forrást, mely ott csergedez A káosz­ és vajúdó ébenében, S túl elbukáson és esendőségen Táplálja hűn, mi élni érdemes. S bár szíveinkig szisszen már az örvény, Nem szédülünk alá, mert tart a Törvény, Tavaszra tárult, bimbós, ifjú fák Eszméletében, halk anyamosolyban — És száll a dal tovább ... Ó, vesd te hát Közöny-álarcod, Ember, hagyd a szótlan NikODe-bámulást, langy izmaid Létépítő, hős lendületre gerjeszd, A „nem” s „igen” haláltusát ma itt, Ne gyászold hát, mint elveszett szerelmest, A tört eszménnyel tűnt időhajót, — Álmodd magad új búra s új örömre. Istenszobrász légy — önnön alkotód, Formáld világnagy márványtömb-valód, S teáltalad köszöntsön majd e régre Az élet szent szerelme mindörökre. URBÁN GYULA: Tavaszi mozaik Futnak az ágon a barka­ csibék, s csipegetnek a gazdag Nap kosarából pergő, láng­szemű, égi darában. Friss rügyek élettel teli kelyheivel mosolyogva koccintgatnak a fák. Bogarak sereglenek a fűben. Röppen az ég: nagy, kék­ színű léggömb. Szállna, de nem tud. Tartja a föld zsinegét. Jól felmelegült az idő már, Lám, a sirály­fejű, szép öregek kint ülnek a téren. Napnak fordul az arcuk, s hunyt szemükön arany ujjú fény kopog. Illatosan lángolnak a karcsú virágok és a leányok könnyű nyomában gyöngy­színű szél jár. Hangos a ház, é­s húgom egyre sűrűbben néz a tükörbe... A petrozsényi Zsil Völgye elnevezésű magyar állami színház Bukarestben vendég­szerepelt. Nagy sikerrel mu­tatta be Bródy Sándor: A ta­nító és Heltai Jenő: A néma levente című színművét. WAGNER BAYREUTHJÁ­­NAK példájára az olasz kor­mány Verdi ünnepi színház építését tervezi Burmában. Az első előadás az 1859-ben be­mutatott, százéves Álarcosbál lesz. A színház évenként há­rom Trófuspig já­tszik , m­ajd világhírű énekesért közremű­ködésével, a kiállítási­ ter­mekben eredeti Verdi-partitú­­rákat és a zeneszerző életének sok fényképes és írásbeli do­kumentumát helyezik el. Egy gyermekekből álló zsű­ri Párizsban Simone Dumont írónőnek ítélte oda a gyermek­irodalmi nagydíjat Az ezüst szarvas társai című könyvéért. A francia kalandregény 30. nagydíját egy Jacques Ouv­­rard nevű író nyerte el Gyil­kos a kolostorban című regé­nyével. Az álnév mögött Ro­ger Guichardan katolikus pap, egy elterjedt hitbuzgalmi köz­löny szerkesztője rejtőzik. A NYÍREGYHÁZI ÉSZAKI TE­METŐBEN bronzkori edényeket találtak. Felszínre került egy csak­nem teljesen ép, kézzel formált és szépen díszített kétfülű agyag­­bögre és egy urna. Mindkettő ha­mut tartalmazott. Bronzkorból származó tárgyakat már korábban is találtak itt. Ebből arra követ­keztetnek, hogy a mai temető he­lyén már 3000 évvel ezelőtt is te­metkeztek. Az edényeket a nyír­egyházi múzeumban helyezték el. A folkloristák 12. nemzet­közi kongresszusát augusztus 12—17 között tartják a Ro­mán Népköztársaságban. A kongresszust a bukaresti Fol­­klórintézet és a Londonban székelő Népi Zene nemzetközi bizottsága rendezi. PANOPTIKUM című novel­lájából Goda Gábor új, na­gyobb terjedelmű filmnovellát írt. A novellából rövidesen film készül. A forgatókönyvet Thurzó Gábor írja, a filmet Keleti Márton rendezi. Az új, átírt formájában hosszabb el­beszélés a közeljövőben önálló kötetként jelenik meg. Juan Masson francia ren­dező kisfilmet készített Ischai vakáció címmel a párizsi pa­noptikumról. A filmben a megelevenedett viaszbábuk meglátogatják mintájukat, pl. Jean Cocteau-t, Jean-Louis Barrault-ot. MOLNÁR FERENC OLYM­PIA című színdarabját a Pa­ramount filmtársaság megfil­mesíti. A főszerepeket Sophia Loren és John Gavin játssza. A filmet júniusban Bécsben kezdik forgatni. BENJAMIN BRITTEN zene­­szerzőt, Le Corbusier építészt, Henry Moore szobrászt és Sir Vivien Fuchs sarkkutatót dísz­doktorrá avatta a Cambrid­­ge-i Egyetem. NÉGYEZER KÉTSZÁZ EZÜST DÉNÁRT találtak szántás közben Túrkevén a Vörös Csillag Tsz te­rületén. A szakemberek véleménye szerint a XV.—XVI. században je­lentős összeget képviselő pénz a mohácsi vész utáni évtizedekben került a földbe. A Mátyás király és a II. Lajos arcképével ellátott érméket a trukevói múzeumban helyezték el. A moszkvai Tretyakov Kép­tár új otthonának építését rö­videsen megkezdik. A három­­emeletes képtárat a Moszkva folyó partján építik fel, a Gorkij-kultúrpark bejáratá­nál. Az új múzeumot egyszer­re 7500 személy látogathatja majd. A MAROKKÓI KORMÁNY betiltotta a Dzsamila Buhired című egyiptomi filmet, amely a halálra ítélt algériai sza­badságharcos leány történetét eleveníti fel. A marokkói ha­tóságok a betiltó rendelkezést azzal indokolták, hogy a film „sértő Franciaországra”... Az egyiptomi sajtó ezzel kapcso­latban feltette a kérdést: „Csak a film sértő?... A va­lóban megtörtént dráma an­nak idején nem sértette az ér­zékenylelkű francia hatóságo­kat?” Milánóban megkezdődött Ro­ger Peyrefitte, az ismert fran­cia író pere. A „Szent Péter kulcsai” íróját ezúttal ismét XII. Pius elleni rágalmazással vádolják. A vádiratot az író és olasz kiadója, a milánói Longanesi-cég ellen adták ki. (A világhírű francia író regé­nye még az idén megjelenik magyarul a Táncsics Könyv­kiadónál.) MUSZORGSZKIJ HOVANSCSINA című operájának megfilmesítését, Sosztakovics új zenei átdolgozásá­ban, most fejezték be a MOSZFILM stúdióban. Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámáját a ko­máromi műkedvelő színjátszók előadásában bemutatta a csehszlovák rádió. A MODERN KÖLTÉSZET FRANCIA NAGYDÍJÁT Lio­nel Richard fiatal francia köl­tőnek ítélték „A fa és a hamu” című művéért. A zsűri elnöke Jean Cocteau volt. Lenin tiszteletére új, nagy zenemű alkotását tervezi Di­­mitrij Sosztaikovics a világhírű szovjet zeneszerző. A művet jövő év április 21-re Vlagyimir Iljics születésének 90. évfor­dulójára akarja befejezni. A MAGYAR NÉPHADSE­REG SZÍNHÁZA megszerezte előadásra Lawrence R. Lee Aki szelet vet című drámáját, melyet az új évadban mu­tat be. A magyarok és mi címmel a Csehszlovák Politikai Könyv­kiadó megjelentette Kovács Endre történész művét, a ma­gyar és a csehszlovák nép kap­csolatainak ezeréves történeté­ről. A CSEMADOK (A Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kul­­túregyesülete) Ga­ram menti népi együttese a Szlovák—ma­gyar barátság című tánckom­pozíciót tanulja. Az együttes műsorát a CSEMADOK orszá­gos dal- és táncünnepélyén aka­rja bemutatni. MÓRICZ EMLÉKÜNNEPSÉG TI­­SZACSÉCSÉN. Móricz Zsimond születésének 80. évfordulója alkal­mából a Hazafias Népfront június 28-án emlékünnepséget rendezett Tiszacsécsén, az író szülőfalujá­ban. Az ünnepségen részt vettek a környező községek dolgozói is. Földes Mihály író méltatta a kri­tikai realizmus kiváló magyar kép­viselőjének munkásságát. Az egésznapos kulturális és sportmű­sor után a Déryné Faluszínház művészei Móricz: Légy jó mind­halálig című színművét mutatták be a szabadtéri színpadon. OPERAHÁZUNK 80 tagú­ balettegyüttese szeptember 1- én kezdi meg tíznapos buka­resti vendégszereplését. Prog­ramjában szerepel a Giselle, Bartók két táncjátéka és Far­kas: Furfangos diákok című balettje. A balettegyüttes mű­sorát Kenessey Jenő karnagy dirigálja. RÓMAIKORI KŐMARAD­­VÁNYOKBÓL múzeumot épí­tenek Dorogon. A dorogi mú­zeumbarátok körének tagjai a szénmedence Erzsébet-aknai üzeménél kiterjedt római kori település maradványait fedez­­ték­ fel. Több száz használati tárgyat, régi szerszámokat, pénzt és sok épületmarad­ványt találtak. A múzeumba­rátok a régi kertekből, téglák­ból, cserepekből római stí­lusú házat építenek a dorogi József Attila Bányász Művelő­dési Ház parkjában. Az ala­pozást már megkezdték és az év végéig elkészülő házat mú­zeumnak rendezik be. Indiában most jelent meg első ízben bengál nyelven So­­lohov: Csendes Don című mű­ve. ELKÉSZÜLT AZ ÚJ ÉVAD IFJÚSÁGI HANGVERSENYEINEK TERVE Az Országos Filharmónia ebben az évadban több ezer fiatal részére 107 ifjúsági hangversenyt rendezett a Ze­neakadémián, a Műegyetemen, a hangverseny-igazgatóság ka­maratermében és a peremke­rületek művelődési otthonai­ban. A nagysikerű koncertek so­rozata ősszel folytatódik, ter­vezetük most készült el. Az őszi-téli­ évadban az általános iskolák fiataljai hét előadás­ból álló, bérleti sorozaton ve­hetnek részt, ennek címe: Dal a természetről. A középiskolá­sok a Zenei arcképek sorozat­ban újabb 15 világhírű zene­költő életével és munkásságá­val ismerkedhetnek meg. A fővárosi zeneiskola szervezet növendékei zenetörténeti elő­adásokat hallgatnak majd meg Magyar muzsika címmel s minden hangversenyen megje­lenik egy-egy előadóművész vagy zeneszerző is és szól a fiatalokhoz munkájáról, ter­veiről. Az említett három so­rozat egyik­­előadása is Zene­­akadémia helyett a Bartók­­te­remben lesz, s ott a fiatalok egy-egy jelmezes, díszletes opera-, illetve balett-előadást tekintenek meg. Az ipari ta­nulóknak, akik ebben az évad­ban kapcsolódtak be a rend­szeres hangversenyéletbe, a következő szezonban a tánc történetét mutatják be. A peremkerületek művelődési otthonaiban ősztől kezdve kü­lönböző népek zenéjét ismerte­tik, s előadják Szőnyi Erzsé­bet: A makrancos királylány című meseoperáját. Az egyetemi és főiskolai hallgatók részére két koncert­sorozatot rendeznek. Az egyik bérlet 12 előadásából áll, ezek­nek a felét a nagyzenekari fő­próbák jelentik, a Műegyete­men pedig nyolc nagyzenekari hangverseny lesz. Rffi ••ff'"4 15 ORSZÁG 30 REMEK FILMJE A MOZIK nyári műsorán. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXNVvXXXiXXXXXXXXXXXXXXXVi JO tudni! Ha megőrzi júliusi és augusztusi mozijegyeit, minden 10 db jegyért szép kivitelű művészfotót kaphat a filmszínházakban .XXXXXXXXXVCXXXXXXXXXXXXXXXXXWvXXVCV,WM. j-^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxwJ t y DR. MEZÖSY KAROLYf , “ ? Petőfi „eredeti hőskölteményét”. A hely­ség kalapácsát a mű megjelenése előtt ko­rabeli irodalmi lap, a Jelenkor mint „Ér­dekes vásárfiát” harangozta be. Az irodal­mi alkotások elkészítésével Petőfi korában az írók és kiadók úgy igyekeztek, hogy a mű a két hétig tartó novemberi pesti vá­sárra megjelenjék. E vásárra sok vidéki ember látogatott fel, egyéb portékák közt a télire való olvasmányokat is beszerezték. A helység kalapácsa irodalomtörténeti je­lentősége mindenekelőtt az, hogy ez volt Petőfi első önállóan megjelent munkája (1844), s ebben fordult először határozot­tan népi téma felé. A hősköltemény „a ma­gyar népéletből igen sajátságos, mulattató jeleneteket tüntet föl”, benne „az olvasó az élethű s költői szeszélyes leírásokban bő élvezetet találand” — írták már az egy­korú ismertetések (Pesti Divatlap, Életké­pek). Petőfi irodalmi ellenfelei, a Honderű és a Hírnök kritikusai viszont A helység ka­lapácsa bírálatával kapcsolatban igyekez­tek arra, hogy az egyre nagyobb hírnévre emelkedő költőt elgáncsolják. Azt írták, e víg eposz „Szomorú példája” annak, hogy a költő „lealjasul a pórhoz”, s hogy Petőfi, „e népköltői tehetség álirányban kezd indulni... a pórias verselés­ alant régiójába kezd mindinkább alásüllyedezni”. A másik kritikus pedig jobbnak látta vol­na, ha a „költész úr” — Petőfi — A hely­­ség kalapácsa helyett „különb tárgyat” ka­lapácsol össze, mert szerinte az ilyen mű­vek alkalmasak arra, hogy a „magyar iro­dalom egét elhomályosítsák!” Sehogy sem fért a bíráló agyába, hogy e mű tárgya „a köznép körülményeiből van merítve”, s Petőfi víg eposzát „talán a köznépnek szánta.” Az irodalomtörténet A helység kalapá­csa „eredetének homályát” is igyekezett felderíteni. Megállapította, hogy Petőfi mű­vét Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesz­tőjének buzdítására írta, szerzésének ideje pedig 1844. augusztus hava (Ferenczi Zol­tán: A helység kalapácsa. — Petőfi Mú­zeum VI. évf. 2. sz.). A Szülőföldemen c. költeményből is­merjük, mennyire ragaszkodott Petőfi fél­egyházi gyermekkori emlékeihez, hogyan kutatta a „meglett ember” gyermekkori játszótársait, bejárt „Minden régi kedves helyet.” Ott laktak a félegyházi ó-temp­lom tövében, a kántort, harangozót min­den nap láthatta. Petőfiék 1830-ig laktak Félegyházán. Lehetetlen, hogy a 7—8 éves gyermek a kórusra és a toronyba fel ne kíváncsiskodott volna. Különben pedig Petrovics István bérelt mészárszékei is a harangozó, kántor lakásának közelében áll­tak. Mint Félegyháza város „Conventiona­­tussal”, vagyis részben természetbeni jut­tatásokkal kielégített alkalmazottai, a kán­tor és a harangozó a mészárszékből húst és faggyút kapott. Petrovics István „Kon­­tó”-iban mindkettő esztendőnként szere­pelt: a kántor 70 font hússal és 8 font faggyúval, a harangozó csupán 4 font faggyúval. Neki hús nem járt. A félegy­házi „Harangláb” valóban a „templom egere” volt. A csekélyke faggyú, amit a mészárszékből kapott, legfeljebb arra volt elég, hogy a belőle készített mécses vilá­gánál a toronyba hajnali és esti harango­zásra feljárjon. Ki is volt Petőfi gyermekkorában a fél­egyházi kántor, harangozó, s arról voltak-e nevezetesek, amit Petőfi A helység kala­pácsa hőseiben bemutatott? Erről beszéljenek a kiskunfélegyházi le­véltári okmányok és protokollumok. Nemes Mihály „Haran­gozó” (így írta foglalkozását Petrovits István, nevét pedig a városi tanács), bár tisztes harangozó foglalkozása örökségképpen szállt reá, ne­ve csak „Nemes” volt, következetesen Ne­­messy-nek írta magát, két ss-sel és y-nal. Abban a panaszban is, amelyet 1829. dec. 29-én a félegyházi „Nemes Tanácsnak”, mint „Leg­szomorodottabb Szegény Szol­gája” írt. „Nagy Fájdalommal és Szégyennel Kén­telenítetek föl­adni gyalázatos panaszo­mat” — kezdte levelét. A kántort vádolta be, amiért „jó barátság színe alatt... jám­bor Feleségét” elcsábította. Barátságuk ad­dig tartott, „még Kántorné valamit észre nem vett”. Később „ismét az ördög hozzá ütközött”, s a „Nagy prédikatio” alatt is felkereste a harangozó feleségét. Midőn ezt Nemes Mihály megtudta, hazament: „rö­vid úton kiigazítom, hogy menjen a kórus­ra, ott a kántor helye.” Felesége bevallotta bűnét. „Én ennek hallatára csak el­hal­tam”. Levélben vonta felelősségre a kán­tort, ő erre „bolonddá tetette magát és fan­­táziázott, a­mi az egész város előtt tudva van” — írta a továbbiakban. Végül kérte a tanácsot, hogy a kántort „érdeme szerint meg­jutalmazni méltóztasson.” Más panasz is volt a kántor ellen. Az, hogy részegeskedett, „az Isten Házában Az meg fertőztetésre. Sert, Bort, Lükért (li­kőrt) és Pálinkát szünet nélkül Hordatta.” A „lágyszívű kántor” félegyházi szerepé­ben Szabó Ferenc kántor nem is tagadta vétkét. „Reflexio azon gyalázatos tetteim­ről, melyekkel gyalázatosan vámoltatom” című beadványában „esztelen voltával” védekezett. Azzal, hogy „egész múlt nyá­ron a meg­rontás végett egy csepp eszem sem lévén házról házra kujtorogván, le­het ha ekkor ezen jó Barátomnak betses házához is be­tértem.” Egyszersmind azon­ban ő is elégtételért esedezett, amiért a harangozó „leg­nagyobb betegségemben orozva Szállásomra jővén, hajamnál fog­va az földre vert, addig pofozott, még 3 Supplenseim (kántorsegédek) ki vettek ke­zei közül, Bírót magának nem akarván találni.” Nemessy Mihály Rab” legközelebbi le­velét már az árestomból írta. A Tanács­tól bocsánatért és kegyelemért könyörgött; „az Ördög (nem is az Isten) az elmémet úgy föl­zavarta, hogy a múlt napokban már nem tudtam, ezen a világon vagyok-e vagy csak valami rejtekben kódorgok” — írta 1830. máj. 7-én. Midőn az areszomba berekesztették, akkor is „kívül voltam ma­gamon ... hanem másnap jöttem, jöttem valamennyire Magamhoz ... most mint el tévésedet és meg zavarodásbul elő­jött lé­lek, és teremtmény ... szegény alkotmány” kér bocsánatot, mert „nints senki e vilá­gon, aki tébolyodásban és keserűségben nem eshet, sem Király, sem Pápa.” Ez a bölcs érvelés hatott. A tanács más­fél heti áreszomban lételét „büntetésbe tu­datván”, innen kiengedte, de mivel a „Ha­­rangozónak fortélyos gonosz tette és gya­lázatos botránkoztatása semmi kétséget nem szenved”, szolgálatából egy fertály esztendőre felfüggesztették. Figyelmeztet­ték, hogy ha visszanyeri állását, józanul éljen. A kántor rosszabbul járt. Ügyét a tanács Cseh András prépost-plébános „elől ülése alatt” tárgyalta. Megállapították, hogy ■ „több botránkoztatásokra szolgáltatott okot, minthogy a mondott Kántornak elméjében szenvedett szembetűnő, s annál fogva a Nép előtt közönségesen tudva levő nagy változása tudva és minden kétségen kívül volna”, állásának betöltésére alkalmat­lannak találták, elbocsátották (1830. márc. 6.). Két deliriumos elmezavarodásban szen­vedő figura, a „fondor lelkületű egyházfi” és a „lágyszívű kántor” botránkoztatásai tehát Félegyházán 1829/30-ban egy eszten­deig foglalkoztatták a tanácsot, erről az egész város tudott. A mészárszék olyan hírközlő helynek is számított, ahol a húsz vásárlók a feltűnő eseményeket megtár­gyalták. Ha a gyermek Petőfinek a kántor, harangozó, kántorné viszonyáról, veszeke­déséről sok közvetlen tudomása nem is le­hetett, őket ismerte, szüleitől a történteket hallhatta. Levéltári okmányok és protokollumok „A helység kalapácsa” figuráiról Í,XXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXN" XX xxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXVsí

Next