Élet és Irodalom, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-14 / 33. szám - Nádass József: Egy nagy művész halálára • nekrológ • Emil Frantisek (2. oldal) - Finály Olga: Új ütem repítsen • vers (2. oldal) - Fővárosi Építő Vállalat dolgozói: Még egyszer a tihanyi „szakállas emberről” • reflexió | Olvasóink írják • (szabó): Tihany meg a szakállas ember. ÉS, 29. szám (2. oldal)

Egy nagy művész halálára oly hirtelenül csapott le, hogy valószínűtlen a hír, hogy alig tudom elhinni. Az örökké tevékeny, mindig tett­re, akcióra kész,, pihenés nél­küli alkotó és kezdeményező, nem igazgat többé színházat, nem szerkeszt lapot, nem ren­dez darabot, könyvet sem ír többé, nem szerez zenét, nem lép fel mint színész, nem agi­tál, vitázik, tervez — a nagy nyughatatlan, Emil Frantisek Burian halott.­­ Amikor, több mint negyed­­százada, minden anyagi támo­gatás, szubvenció nélkül me­rész kis színházát Prága bel­városában, a Jungmannován megnyitotta, még nem volt harminc éves, de már ismert volt, mint a színpadművészet forradalmasítója, mint forra­dalmár művész. Magam is is­mertem már és nagybecsül­­tem és tudtam, hogy a szín­pad nagy újítóinak első so­rában­ áll. A vezetése alatt álló Divadló 34 (később 35, 36 stb. lett a neve, a Divadló­ színház, mellé mindig hozzá­fűzte a következő évszámot, ezzel is jelezve, hogy a má-■­ nak és a holnapnak alkotó, minden előadásával varázsla­­­ tos, lenyűgöző élményt adott.­­ Burián a rendező, színész és zeneszerző, a színpad ugyan, olyan forradalmi átformálója volt, amilyennek annak idején Meyerhold indult, de ugyan­olyan sok színű poétája is, mint egykor Tairov. Ő és kol­lektívája az eszközök szinté­zisére törekedett, mozgással, fény- és színhatásokkal, zené­vel, zörejekkel, a szöveggel és a tánccal, vetítéssel, de le­hetőleg kevés kulisszával dol­gozott. • És milyen sokrétű volt a műsora! A klasszikusok, Sha­kespeare, Moliere, Puskin, Baumarchais újszerű előadá­sa mellett Gorkij, Hasek, Brecht és mások színműveit mutatták be. És népi játékok­ból is alakítottak színműve­ket. A konzervatív kritika szünet nélkül támadta őket. Nemcsak értetlenségből. Tu­datosan. Megérezte a ve­szélyt, felismerte, hogy ez a művészi forradalmár, ez a nagyszerű úttörő, nemcsak a formában akart újat adni, de társadalmi mondanivalója is forradalmi. Nem véletlen, hogy egyik legelső, legtöbbet vitatott produkciója, amely­nek szövegét ő maga, Burian írta, a Vojna (A háború) éles antimilitarista tiltakozás volt a fasizmus előretörésének, há­borúra készülésének idején. Persze érzett felada­tának, más volt a cél a pol­gári köztársaság idején és más a felszabadulás után. Ak­kor a polgárságot akarta meg­ingatni biztonságában, dest­­ruált, most, a nép államában, a munkások életét akarta épí­teni. „Mindig a baloldalon álltam, a kollektív, a szocia­lista mozgalmak oldalán.” „Kommunista vagyok... a művésznek nyíltan meg kell mutatni az embert szociális, társadalmi viszonyai közepet­te ...” — mondta egyik prá­gai beszélgetésünkkor, van már tíz esztendeje. Nemcsak hazájában volt minden haladó művészeti — elsősorban a színházi — moz­galom vezéralakja. Nemcsak a Csehszlovák Köztársaság népe ismerte el és becsülte meg tevékenységét (népművész volt, államdíjas, a felszaba­dulás után képviselő), de a nemzetközi művészi életben is magas rangja volt. Színházá­val ismételte:" vendégszere­peit Európa legtöbb országá­ban. 1958-ban nálunk is járt, minden előadásuk meglepetés, izgalmas élmény volt. Ez az izgékony, tevékeny, mindig új megoldásokat ke­reső nagy művész nemcsak színész, rendező, igazgató, de író, költő és publicista is volt. Egy időiben két kulturális fo­lyóiratot is szerkesztett és köl­tői művei közül különösen megrázó az a verses regénye (Je­den ze vsech: Egy a sokak közül), amelyet a hitleri kon­centrációs tábor borzalmairól írt. Ugyanezzel a témával fog­lalkozik az a színműve is, amelyik színházának a háború után egyik legnagyobb, fel­tűnést keltő sikere volt, a Ro­meo és Julia Mauthausenben. A régi romantikus emberi tragédiát összekapcsolta a ná­cizmus okozta szörnyű embe­ri tragédiával. Volt elég él­ményanyaga e művek megal­kotásához. A hazáját meg­szálló fasiszták nemcsak szín­házát zárták be, de őt is. Négy évig volt a náci táborok foglya, kalandos, vakmerő módon szökött meg, mentette meg életét. És most, amikor még oly sokat várhattunk volna szen­vedélyes, az újat zseniálisan szolgáló tehetségétől, erejének teljében: meghalt. Mindenki e kerek világon, aki barátjának érzi az ember előrelépéséért alkotókat, kö­szönettel, hálásan és gyászol­va gondol a megingathatatlan forradalmár művészre, a nagy ajándékozóra: E. F. Burianra. NÁDASS JÓZSEF MONTE ROSA MILÁNÓ­BAN címmel Pietro Secchia és Gino Moscatelli nagyszerű könyvet írtak az olasz parti­zánmozgalomról, amelynek a szerzők is tevékeny részvevői voltak. Ez a könyv nyerte el az olaszországi ellenállási iro­dalom nagydíját. KILENCSZÁZHA­RMINC­­HÉT MÚZEUM Van a Kínai Népköztársaságban. A Kínai NK a különböző múzeumok száma tekintetében meg­előzte Angliát és jelenleg a harmadik helyen áll a Szov­jetunió és az Amerikai Egye­sült Államok mögött. A RÓMAI MAGYAR AKADÉ­­MIA Kovács Margit­­­eramikus­­művész munkáiból rendez kiállí­tást. OLASZORSZÁGBAN hi­vatalos adatok szerint 400 ezer iskolás korban levő gyermek nem tud írni és ol­vasni. Az analfabéták száma az országban eléri a 3,5 mil­liót. MAGYAR NőÍRÓK anto­lógiájának megjelentetését vette tervbe a Magvető. A gyűjteményben mai nőírók prózai, Urai és drámai alko­tásai kapnak helyet. A MÉG SÖTÉT A HAJNAL c£­­mű lengyel játékfilmet, a máso­dik világháború kitörésének hu­szadik évfordulója alkalmából mutatják be Budapesten és vidé­ken. A film a gdanski eseménye­ket örökíti meg a második világ­háború előestéjén. Az ünnepi be­mutatóra a film alkotói és művé­szei közül küldöttség érkezik Ma­gyarországra. A NEMZETKÖZI HUMOR­­FESZTIVÁL arany pálmáját E. L. Malpass francia re­gényíró nyerte el. Könyvének címe: Lárma a padláson. A PÁRIZSI NEMZETEK SZÍNHÁZA idei vándordíját, az Emmanuel Ruiz Pipo fia­tal szobrászművész faragta serleget a Fiatal Kritikusok Nemzetközi Köre a kelet-ber­lini Komische Oper-nek ítélte oda, a Walter Felsenstein által rendezett Hoffmann meséiért. Az idei műsoron 96 színdarab, illetve dal- vagy táncjáték szerepelt, ami jelentős emel­kedést mutat az előadások számát illetően. 1954-ben a párizsi színházi fesztiválon csak 47 előadást tartottak. Az idén 26 külföldi társulat 13 idegen nyelven szerepelt. A legjobb koreográfust kitünte­tő oklevelet Jerome Robbins amerikai balettvezetőnek, ítél­ték oda. A legjobb színész ki­tüntető címét Zero Mostel kapta, aki Joyce Ulyssesében lépett fel. Az idei szezon egyik érdekessége volt, hogy most kapott helyet először a bábművészet: 12 bábszínház vett részt a Nemzetek Szín­háza műsorában. A világhírű vatikáni KÖNYVTÁR 11 millió kéziratáról mikrofilmet készítenek. SZEPTEMBERBEN JELE­NIK MEG a párizsi Julliard kiadónál Francoise Sagan ne­gyedik regénye Szereti Brahmsot? címmel. A téma ismét szerelmi háromszög: húsz éves fiú, harminc éves asszony és negyven éves férfi. ANDREJ RUBLJOV klasz­­szikus orosz festő ,születése 600. évfordulójának előkészí­tésére Moszkvában bizottságot alakítottak. A Szovjetunió Szépművészeti­­ Akadémiája ez alkalommal ünnepi ülés­szakot tart, amelyre külföldi művészeket és szakembereket is meghívnak. A NÉPSZERŰ DIÁKKÖNYV­TÁR az új tanévben fontos és ér­tékes kötetekkel bővül. Kiadják Gogol Köpenyét, A falu jegyzőjét Eötvös Józseftől, Kisfaludy Ká­roly Kérők és Csalódások című színműveit, Mikszáth Kálmán A Noszty-fiú esete Tóth Marival cí­mű regényét, Móricz Zsigmond Rokonokját és Karikás Frigyes válogatott elbeszéléseit. KÍNÁBAN KIADJÁK Szta­­nyiszlavszkij összes műveit. A 8 kötetből álló sorozatban Sztanyiszlavszkij számos érde­kes levele is szerepel. A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA támogatásával Rudnay Gyula-múzeumot lé­tesítenek a Somogy megyei Bábonyban. Nagy festőművé­szünk évtizedekig ebben a községben töltötte a nyári hónapokat. A budapesti kép­tár festményekkel és vázla­tokkal egészíti majd ki a he­lyi Rudnay-emlékeket. KILENC BARÁTI ORSZÁGBA küldtünk új magyar zeneműve­ket. A Magyar Zeneművészek Szö­vetsége, a baráti országokkal kö­tött kulturális egyezményeink szellemében, kilenc testvérszövet­séghez juttatott el nagyobb kül­deményt. A kották, kis- és nagy­­partitúrák, valamint hanglemezek átfogó képet adnak az ifj magyar zenéről. Albániába, Bulgáriába, Csehszlovákiába, Koreába, Len­gyelországba, a Német Demokra­tikus Köztársaságba, Romániába, a Szovjetunióba és Vietnamba ösz­­szesen csaknem 1600 kottát és le­mezt küldtek, amelyekből bemu­tatókat rendeznek az ottani zene­művész-szövetségek. Kínában né­hány hónappal ezelőtt indítottak útnak hasonló küldeményt, s ott már megtartották az első bemu­tatót is. CURZIO MALAPARTE olasz író halálának második évfordulója alkalmából, a fi­renzei V­allachi-könyvkiadó kiadja eddig még kiadat­lan írásait. A kötet címe Gye­rünk anyám! A kötetben fog­lalt cikkek az író beszélgetései anyjával az élet értelméről Európa jövendő sorsáról. Az írások főleg az 1951. és 1952-es évekből erednek. BELGRÁDBAN szovjet kép­zőművészeti kiállítás nyílt meg. A Művészetek Pavilon­­jában megrendezett kiállítá­son 12 szovjet festő és hét szobrász 150 alkotását mutat­ják be. LITVÁNIÁBAN a szovjet hatalom kivívásának minden évfordulóján díjazzák a ki­emelkedő irodalmi műveket. Ez évben A. Bellauszkasz Vörösen virágzanak a rózsák című regénye nyerte el az ér­tékes kitüntetést. V. SZÁZADBELI GERMÁN SÍ­ROKAT tártak fel a soponyai ho­mokbányában a székesfehérvári István király-múzeum és az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem kutatói. A sírokban torzított kopo­nyáin férfi és női csontvázakat találtak. Halélra van-e ítélve az absztrakt művészet? (Folytatás az 1. oldalról) inkább másról beszél. Más­ról — de miről? Mit monda­nak George Mathieu, vagy Poliakoff csak Peinture-nek (festmény) nevezhető, (de an­nak is csak anyaga és készí­tésmódja miatt), kriksz-kraksz képei? Biztosan van jó né­hány beavatott, aki külön­böző okokból elfogadja, meg is veszi. Ám az egyik meg­kérdezett, Jean Helion volt absztrakt, ma figuratív mű­vész őszintén vallott a stí­lusváltásáról: „Vágyódtam a világ formái után” — vagy­is a valóság után. Ez a művész valószínűleg asz­­szonyt ak­art ölelni, nem mértani elemeket, s a képei­be azok a meleg emberi ér­zések kívánkoztak kifejeződ­ni, amelyek nem fejezhetők ki a geometriában. Nem volna ildomos a ma­gunk törekvéseit és eredmé­nyeit felsorolni, de a szocia­lista világ részeként, a ma­gunk képességeivel hozzáad­tuk okulusainkat egy új, hu­manista művészet kialakításá­hoz. Ahhoz a művészethez, amelynek elkövetkezésében bízva, Raymond Charmet kri­tikus, az ankét egyik szerve­zője így ír: „Az emberiség e század során megismerkedett a leghalla­tlanabb társadalmi, technikai és intellektuális kísérletekkel, átélte a leg­drámaibb és a leglelkesí­­tőbb próbatételeket. Szük­ségesnek látja levonni a végső következtetést és megteremteni egy igazi humanizmust, ahol min­den népek, minden kultú­rák összegyűlnek s meg fogják találni egyértelmű kifejezésüket. A művészet soha nem volt felületi je­lenség, meg kell érteni legfőbb szerepét, ami elő­reláthatólag a felserdült ember tiszta és mély hangja lesz.” E szép sorok megnyugtat­hatnak bennünket a tekin­tetben, hogy nem a párizsi iskola vezető szerepe, vagy az absztrakt művészet ve­szélyeztetettsége a fő kérdés, hanem az: hogyan lábaljanak ki a válságból (une arise re­elle?) A kritikus­­— igen he­lyesen — a művészet jövőjét a népek összefogásában, a kultúrák egymást kiegészítő szerepében látja. A Párizstól keletre élő né­pek tudják, hogy ez a folya­mat megindult és a Moszkvá­ban rendezett szocialista biennále bizonyította, hogy ha nem is világ­művészet, de feltétlenül a közösségi és realista művészet lesz ,­a fel­serdült ember tiszta hang­ja.” Szívesen látnánk, ha művészek, műtörténészek, a képzőművészet kedvelői nálunk is megválaszol­nák a francia lap kérdéseit. S alkalomadtán mi is visszatérünk még rájuk. A NAGYKÖZÖNSÉGNEK szánt magyar történelemköny­vein dolgoznak a Történelem­tudományi Intézet munkatár­sai. Ilyen munka utoljára öt évvel ezelőtt jelent meg s rö­vid idő alatt elfogyott. A most készülő kötet az időköz­ben megjelent egyetemi tan­könyveken alapul s felhasz­nálja a történeti kutatás leg­újabb eredményeit. A DÉL-AFRIKAI PRETO­RIÁBAN 87 színes bőrű író, 245 megjelent könyv szerzője összejött és megbeszélte az időszerű irodalmi, szociális és politikai kérdéseket. A Dél­­afrikai Unió történetében ez volt az első néger írókonfe­rencia. • AZ EINDHOVENI ZENE­ISKOLA hallgatói bemutatták Herman Strategier Arnhemi zsoltár című kompozícióját zenekarra, szólistákra és nar­rátorra. A mű a holland anti­fasiszta ellenállási mozgalom 1944-ben lezajlott tragikus végű arnhemi németellenes felkelésének állít emléket. A SAN SEBASTIANI FILM­VERSENYEN Magyarorszá­got az Akiket a pacsirta elkí­sér című film képviselte. A filmnek hatalmas sajtóvissz­hangja volt. George Sadoul a Les Lettres Francaises-ben a többi között a következőket írta: A fesztivál nagy megle­petése, az egyetlen hiteles re­mekmű: Ranódi László filmje. MAGYAR STILISZTIKA ÚTJA címmel készül a Nem­zeti Könyvtár egyik újabb kö­tete. A munka Erdősi Syl­­vesztertől Zlinszky Aladárig ad áttekintést stilisztikai munkáinkról. Mellékletben közli a stilisztikai fogalmak enciklopédiáját, s megadja a szakirodalmi forrásokat is. A BUKARESTI TELEVÍZIÓ a felszabadulás 15. évfordulójára több színdarabbal készül. Műso­rára tűzte — a többi között — Nagy István A legmagasabb hő­fokon című regényének televí­zióra alkalmazott változatát. ERICH MÜHLAM neves német munkásköltőt 25 évvel ezelőtt gyilkolták meg a fa­siszták az oranienburgi kon­centrációs táborban. A Né­met Művészeti Akadémia és a Német Kulturális Szövet­ség ebből az alkalomból em­­lékünnepséget rendezett Ber­linben. SZÍNES ÁRNYKÉP rendezésben három új darabot mutatott be a Mongol Népköztársaság Állami Bábszínháza. A népi művészet e kedvelt formájának új alkalmazá­sát jelentős kulturális eredmény­ként regisztrálják Ulan-Bator­ban. FINALY OLGA: * Uj ütem repítsen Inkább szabad vers, mintsem a klasszikus, szép, ősi formát bontani, rontani tudatlanul vagy készakarva összedobott, suta félszavakkal. Tiszteld a törvényt. Ám, ha kibuggyanó szent gyűlölettel bűnöket ostoroz szavad, ne tégy eléje gátat, szólj szabadon, ne gyötörd a formát! Költő, szabad vagy. Új utakat keress, alkoss magad mást, mint ami már a múlt, de kérlek, ne bántsd a régit, szép ütemét dadogón ne bontsd meg! Nézd csak meg egyszer Berzsenyi verseit, olvasd el, ámulj! Szárnyas a gondolat, s a forma nem kötöz, de lendít, mind magasabb, ragyogóbb egekbe. Lendülj te másként. Hagyd el a klasszikus, szép, ősi formát. Más a ma ritmusa. Téged már új ütem repítsen mind magasabb, ragyogóbb egekbe! - 2 - Sok magyar zenemű hangzik el a külföldi koncerttermekben és rádiókban Az utóbbi hetekben és hó­napokban ismét sok magyar zeneművet játszottak a kül­földi országok hangverseny­­termeiben és rádióiban. A genfi rádióban bemutatták Maros Rudolf Musica Leggio­­ra című fúvósötösét, s a szer­zőnek ezt a művét és Szere­­nád­ját a toulousei fúvósötös is előadta. Az ottani zene­­akadémián ezt a két számot felvették a tananyagba. Ma­ros Rudolf két művét egyéb­ként Bordeaux-ban is játszot­ták. Az American Piano Trio közlése szerint az együttes felvette műsorára Ránki György II. zongoraszonátáját. Henryk Szeryng mexikói he­gedűművész amerikai és euró­pai hangversenykörútjain több ízben játszotta Sugár Rezső Hegedűszonátáját és Kákai Rezső Verbunkos rap­szódiáját.• A Német Demokratikus Köztársaságban, Halléban nagy sikerrel adták elő Kar­dos István trióját. A dán rá­dióban bemutatták Farkas Ferenc három burleszkjét és Római hangjegyfüzet művét, továbbá Járdányi Pál Zongo­ra-szonatináját és Láng Ist­ván szerzeményét, a Szegény ember balladáját. Gabrielle Devries francia hegedűmű­vésznő műsorába iktatta Vistei János hegedűversenyét. Az észak-amerikai Pennsylvania államban előadták Szelényi István Presto című szerze­ményét. OLVASÓINK ÍRJÁK Még egyszer a tihanyi „szakállas emberről Örömmel közöljük a Tihany­ban üdülő dolgozóktól hozzánk érkezett levelet; reméljük, hogy ha a tihanyi tanács nem is, Veszprém megye illetékesei fi­gyelembe veszik majd. Tisztelt Szerkesztőség: Az Élet és Irodalom 29. számában olvastuk a Tihany meg a szakállas ember c. cikket. A cikkben felsorolt gondolatokkal, tényekkel és következtetésekkel a ma­gunk­­ részéről messzemenően egyetértünk. Nyaralásunk al­kalmával éveken át tapasz­taltuk Koós Hutás Gergely összes ténykedését. A cikk megjelenése után reméltük, hogy illetékes szervek gon­doskodni fognak arról, hogy Európa legszebb helyén ne a dilettantizmus garázdál­kodjon. Sajnos, azóta sem történt semmi változás. Vállalatunk dolgozói az Élet és Irodalom 29. számát a cikkre való hi­vatkozással megküldték a ti­hanyi tanácsnak. A tihanyi tanács ugyanis Koós Hutás Gergelynek szegénységi bi­zonyítványt állított ki, mely szerint igazolta, hogy havi jövedelme a 600 forintot nem haladja meg és hogy teljesen vagyontalan. A tihanyi tanács az igazolás kiállításakor fi­gyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Koós Hutás Ger­gely 1959. januárjában ház­adóbevallásban több százezer forint értékű ingatlant val­lott a magáénak. Ugyanúgy nem zavarja az a tény sem, hogy Koós Hutás Gergely Tihany területén változatla­nul árusítja mázolmányait azzal a különbséggel, hogy most nem a mólónál, hanem a Motelnál ütötte fel tanyá­ját. Augusztus elsején közö­sen mentünk el megtekinteni a tihanyi Motelt és megdöb­benve láttuk, hogy Koós Hu­tás előtte, a legforgalmasabb útvonalon rakta k­i silány ér­tékű giccseit. Lehet, hogy ta­lán a magyar festőművészei­nek akart „érdemeket” sze­rezni az ott megforduló több száz külföldi és belföldi nya­ralóvendég előtt?! Mi a magunk részéről fel­háborodva látjuk, hogy egy országos hetilap bírálata sü­ket fülekre talál az illetéke­sek körében. A Fővárosi Építő Vállalat Tihanyban üdülő dolgozói

Next