Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-04-14 / 15. szám - (b. t.): Kiadóink terveiből. Szépirodalmi Könyvkiadó (11. oldal) - Takáts Gyula: Egy ismeretlen Csokonai arckép (11. oldal) - Horváth György: Arany János balladái az Egyetemi Színpadon • színikritika (11. oldal)

KIADÓINK TERVEIBŐL SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Az év hátralévő részében még a következő verseskötetek megjelentetését tervezi a Szépirodalmi Könyvkiadó: Fodor József Vándorút című verses önéletrajzát. Földeák János, Garai Gábor, Hajnal Gábor, Illyés Gyula, Kónya Lajos, Rónay György, Takáts Gyula új köteteit Sok új magyar regényre és elbeszélésre számíthat az olvasó. Barabás Tibor Ég és föld című regénye 1937—44 nyomasztó éveiben játszódik. Bahm Lajos nagyobbrészt a felszabadulás utáni novelláiból állította össze A tegnapi ország című kötetét Egy mai asszonysorsot ábrázol Bihari Klára regénye, a Holnap. Balázs Anna Párizsban hagyták el címmel írt regényt. Bóka László Karfiol Tamás című új regénynek egy debreceni egyetemi hallgató a hőse. Egy magyar művészettörténész és egy olasz művész-asszony szerelmét állítja A Paradicsom kapuja című regényének tengelyébe Boldizsár Iván. Egy alföldi termelőszövetkezet mai életét ábrázolja Cseres Tibor a Küzdelemben. Csurka István Elmentek című regénye ugyancsak paraszti témájú. Bem erdélyi hadjárata idején játszódik Dienes András regénye, a Négy nap. Dobozy Imre Joó János a nevéhez akar méltó lenni: életprogramja, hogy jó ember. Erdős László Hegedűs István című regénye a felszabadulástól napjainkig játszódik. Fehér Klára A tenger folytatását írta meg Meredek part címen. Fülöp János mai tárgyú kötetének címe: Tövis. Kiadták Gádor Béla posthumus kötetét írtam mérgemben címmel. Galgóczi Erzsébet novelláskötete az Ott is csak hó van címet viseli. Gergely Sándor Harcok útján című regénye a Rögös út folytatása. Új novelláit gyűjtötte egybe Nyugodalmas vasárnap címmel Goda Gábor. Gyetvai János a Válságos éjszaka. Kolozsvári Grandpierre Emil az* Egy szererzte viszszatér. Hidas Antal a Más muzsika kell itten című művével jelentkezik. Hegedűs Géza Európa közepén című regényfolyamának új kötete, a Százesztendős szabadság, az 1947— 48-as években játszódik. Ignácz Rózsa új elbeszéléseit, kisregényeit adja ki, címe: Tóparti ismerősök. Kamondy László is elbeszélés-kötettel jelentkezik: Hajnali kapupénz, címmel, s ugyancsak novelláskötetet ad ki A Dukich család címen Karinthy Ferenc. Keszi Imre új regénye: Szőlőből bor. Kellér Andor három kisregényének gyűjtőcíme: Tihanyi villa. Ugyancsak kisregényeit gyűjtötte össze az első szépirodalmi kötetével jelentkező Komlós János A harmadik út címen. Egy alföldi nagy parasztvárosból termelőszövetkezeti város lett, az átalakulás folyamatát ábrázolja Koroda Miklós Földindulás a Nagykunságon című regényében. Kovács György új kötetének címe: Sánta lelkek. László Anna Nincs mindenre paragrafus címmel három kisregénnyel jelentkezik. Lengnél József novelláit, Máté György — Viharos üdülés címmel — karcolatait adja közzé. Három generáción át ábrázolja egy munkáscsalád életútját Balga szüzek című új regényében Móricz Virág. Nemes László napjainkban játszódó új regényének címe Gyávaság, hőse egy író-újságíró. Oravecz Paula, új elbeszélései, a Gyermelyi emberek, egy falu mai életéről szólnak. Sándor Kálmán Díszes esküvő címen gyűjtötte egybe újabb novelláit. Szabó Pál Fészekrakók című regényének- egy munkásházaspár a főhőse- Sásdi Sándor Annus. Szinnyei Júlia Nyolc látogatás. Szentiványi Kálmán Dunántúli legenda címen írt új regényt. Takács Imre Gyógyulás című regénye egy gyermekvárosban játszódik. Egy dunántúli község mai életét eleveníti meg Tatay Sándor a Zápor útánban. Urbán Ernő két filmnovelláját adja közre Vargabetű címmel. Vészi Endre új regényt írt, a címe: Nagyszél. Kiadják Darvas József Hajnali tűz. Mesterházi Lajos Pesti emberek, Németh László A Bólyaiak és Remenyik József Az atyai ház című drámáját. Megjelenik Darvas József riportkötete Végig a Magyar Szaharán címmel, Dénes István útirajza, így láttam Afrikát, Fenyő István Új arcok, új utak című tanulmánykötete. Gárdos Mária Emlékezései, Hatvany Lajos Öt évtized címen egybegyűjtött irodalmi tanulmányai, Illés Lajos tanulmánya Szabó Lőrinc költészetéről, Kárpáti Aurél kötete, a Tegnaptól máig, Klaniczay Tibor Reneszánsz és barokk című tanulmánya, Nádass József regényes emlékiratai Láng és korom címmel és Széchenyi Zsigmond hazai vadászatairól szóló beszámolói, az így kezdődött. A Gábor Andor-sorozat a Chansonokkal és a Publicisztikai írásokkal, a Jókai-sorozat a Régi jó táblabírák, az Akik kétszer halnak meg, A mi lengyelünk, a De kár megvénülni — öreg ember nem vén ember, az Egy hirhedett kalandor — Szép Mikhál, a Rab Ráby és az Egy játékos, aki nyer, valamint A három márványfej című kötetekkel gazdagodik. A Magyar Klasszikusok sorozatban Berzsenyi Dániel, Erdélyi János, Gábor Andor, Péterfy Jenő, Tompa Mihály válogatott műveit ,és a Magyar renaissance című kötetet adják ki az idén. Mikszáthtól Gelléri Andor Endréig ad válogatást a Magyar elbeszélők című kötet, amely a Magyar Parnasszus sorozatban jelenik meg. A Magyar Századok sorozat Széchenyi István naplójával és Teleki Ílászló válogatott műveivel bővül, a Tömörkény-Sorozat idei kötete: Munkád és napok a Tisza partján. Sorozaton kívül is jelennek meg az idén klasszikusok: Ady összegyűjtött novellái, Ambrus Zoltán kisregényei és novellái, Krúdy Gyula portrégyűjteménye, Révész Béla válogatott elbeszélései. (b. t.) Egy ismeretlen Csokonai arckép Csokonai 1798 március közepén érkezett a Somogy megyei Csökölyre, s ettől kezdve egy hónap híjával két évig volt a megye lakója. Ebből a huszonhárom hónapból 11 hónapot, kisebb falusi kiruccanásait leszámítva, 1798 június végétől 1799 május első napjaiig Nagybajomban élt. Itt Sárközy István birtokosnak, akkor a babócsai járás főszolgabírójának volt vendége. Nagybajomban — ebben a kis községben — érdekes és értékes irodalmi élet alakult ki. Itt élt Pálóczi Horváth Ádám (1760—1820) és Sárközy István (1759—1845). Pálóczi felesége Sárközy Jusztina volt. Unokahúga Sárközy Istvánnak, az irodalombarát és könyvgyűjtő későbbi somogyi alispánnak. Sárközy, tudjuk, levelezett Kazinczyval, Berzsenyivel s így mi sem természetesebb, hogy nagy vendégszeretettel fogadta Csokonait. Valószínű ebben a környezetben készült az itt közölt arckép. Tudjuk, hogy ezekben a kis kastélyokban jelentéktelenebb vándorfestők keze nyomán elkészültek azok a kisebbnagyobb portrék, melyek a Somogy megyei életben szereplő családok tagjait ábrázolták. " Mire alapozom, hogy ez az arckép Csokonai Vitéz Mihályt ábrázolja? Nem kevesebbre, mint magának a gyűjtőnek a hivatalos rovatba történt bejegyzésére. Ezt a képet pedig Rippl-Rónai József öccse, Ödön gyűjtötte. Mi, kaposváriak jól tudjuk, mekkora szeretettel és kitartással, szorgalommal gyűjtötte Rózsa utcai kis múzeumának anyagát, mintegy 1000 tárgyat, amelyet 1920-ban örökösödési szerződésben szülővárosának hagyományozta. Ilyen gyűjtőúton kerülhetett hozzá ez a kép is, amely korabeli ovális, fekete fabetétű, fekete rámában van. A vaslemezre festett olajarckép mérete 18x23,5 cm. A vaslapon ceruzával ez áll: „Csokonai V.” Alatta tussal: „Csokonai V.” és alul „Cs. V. M.” ... És a képkereten ismét ceruzával „Csokonai Vitéz Mihály”. Nincs okunk, tehát kételkednünk abban, hogy ő valóban csakis azért szerezte meg tulajdonosától ezt a különben nem nagy értékű arcképet, mert megtudta gazdájától, hogy Csokonait ábrázolja. És kitől szerezte? Nyilván Sárközy valamelyik leszármazottjától, akiket Rippl-Rónai Ödön jól ismert. Megnéztem múzeumunk régi főleltárkönyvét is, amelyet még a jeles néprajzkutató igazgató, Gönczi Ferenc állított össze. A kép száma 2525, mellette idézőjelben: Csokonai Vitéz Mihály. A régi szakleltárban ugyanez a bejegyzés 445 szám alatt található. Most már csak az van hátra a kép hitelességének bizonyítására, hogy a Rippl-Rónai Ödön-féle Csokonai képet öszszevessük Gaál László Csokonaira vonatkozó leírásával. Gaál Lászlónak Csurgón Csokonai professzora volt, sőt Sárközy Lajossal, mint diákok vele „egy lakáson voltak”. Emlékezéseiben, melyeket Vargha Balázs adott ki a most megjelent Csokonai emlékek kötetében, így írja le „testalkatára nézve” a költőt: „Fejének hátulja magasabbnak látszott a fő első részénél, a haja tömött gesztenyeszínű barna, nem ismerő vagy lész szeg egyenes, ábrázatja hoszszas, himlőhelyes, de vonzó tekintetű, szemei sötétkékek elevenek, szemöldökei szembeötlők, de nem olly gazdagok mint gróf Széchenyi Istváné, bajusza ritka a himlő helyek miatt, szája kitetsző tülök forma gömbölyeg orrához szabályos, alsó ajka a felsőnél vastagabb. Közkézen forgó kimetszett mellyképe, melyet holta után festett le Erős János, akkori kábai pap. — Csokonait 1804. évi beteges, sovány formájában tünteti elő.” Eddig Gaál leírása és most vegyük kezünkbe a talált képet. Íme: a fej állása a képen pontosan ez a típus. Hajának színe és tömöttsége ugyanazt adja, amit Gaál mond. A hoszszú arc, sőt a himlőhelyek és a tekintet, a gazdag szemöldök és a ritka bajusz megfestésének szinte hangsúlyozott aprólékos ecsetkezelése pontosan ugyanazt ábrázolja, amit Gaál leírt. Alsó ajka képünkön valóban vastagabb a felsőnél. Az orr is a leírás szerint hangsúlyozott vonású. Azt hiszem, ezek után semmi kétség, hogy a kép és leírás egy személyre vonatkozik. Hogy aprólékos legyek, csak a szem színében van különbség, de ezt is sötétkéknek mondja. Sötétnek tehát, amely csak egy árnyalat a bogárszíntől. Azt hiszem, semmi kétség, hogy az egyetlen egykorú és természet után készült, az egészséges, Nagybajomból hamarosan Csurgóra kerülő Csokonait ábrázoló képet találtuk meg a Rippl-Rónai Múzeum képtárában. Mégis első látásra mi okozza a különbséget a „közkézen forgó kimetszett mellykép” megszokott vonásai és a Rippl- Rónai Múzeum most előkerült Csokonai-képe között? Gaál László emlékezéseiből tudjuk, hogy a közkézen forgó rézmetszethez — az eredetit, az ideált a kábai pap, Erős János festménye adta. Egy falun festegető, műkedvelő piktor rögzítette a költő vonásait. Mégpedig 1804-ből. A végórái felé közelítő Csokonait örökítette meg „holta után” készítve képét. Összevetve ezek után az ismert metszetet és a mi portrénkat, megállapíthatjuk, hogy a kettőn igen-igen sok részlet nagyon is azonos a két kép öszszehatásának különbsége ellenére is, így azonos a homlok közepén elválasztott hajviselet, az erős és szép szemöldökök, a szemöldök és orrív jellegzetesen nagyívű hajlása, a hosszú orr — ám a rézmetszőnél gyakorlottabb megoldással —, a duzzadt szabályos alsóajak, ráadásul az állak puhán kirajzolt gömbölyű vonásait. Az alaphangulata mégis más a két képnek. Ugyanis a bajomi környezetben készült somogyi Csokonai-kép a kastélyok között vendégeskedő, egészséges, Dorottya-író költőt ** ábrázolja, mégpedig magyar ruhában. A metszet pedig a Debrecenben halni készülő, le- soványodott, megnyúlt, légié- sített költőt örökítette meg, azt 'i is a polgári divatú kabátban ? és nyakravaló kendővel. l. Ezek után úgy vélem, hogy ” az itt közölt Csokonai kép valóban sok újat ad a Csokonai - képmás kérdéséhez. Minden- r. esetre hitelessége mellett szól Gaál László leírása is. g. Azt hiszem, ez egyetlen, tér- temészet után festett Csokonai- a portréval áll szemben itt irodalomkedvelő közönségünk. Takáts Gyula s - 11 - Az írószövetség hírei A Fejér megyei Perkátára látogatott április 8-án Jankovich Ferenc Kossuth-díjas költő, az írószövetség elnökségének tagja, valamint Jobbágy Károly és Takács Imre. A megyei és a járási párt- meg tanácsi szervek több vezetője társaságában találkoztak a Május 1. és a Kossuth tsz. tagjaival, majd este a falu dolgozóinak rendezett irodalmi műsoron saját műveikből adtak elő. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség országos elnöksége és az írószövetség ifjúsági bizottsága április 20-án délután 4 órakor az MHS székházéban (V. Beloiannisz utca 16.) megbeszélést tart az ifjúság honvédelmi nevelésével kapcsolatos problémákról. Szabó István altábornagy, az MHS elnöke ismerteti a honvédelmi és sportmunkát, majd bemutatják a szövetség életéről készült filmeket.★ Honfi Rezső halálának ötödik évfordulója alkalmából április 18-án délután fél hat órakor ünnepélyes megemlékezést tart a Műfordítói Szakosztály. Devecseri Gábor Kossuth-díjas költő mond emlékbeszédet, amelyet művészi műsor követ. ★ Az egzisztencializmusról rendez vitát április 21-én délután 4 órakor a szövetség klubjában az írószövetség elnöksége. Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője Egzisztencialista jelenségek a mai magyar irodalomban címmel tart előadást. Az írószövetség Költői Szakosztálya április 7-én rendezte idei harmadik vitáját, amelyen Fodor Józsefnek, a szakosztály elnökének megnyitó szavait követően Tóth Dezső, a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője Fiatal lírikusaink és a klasszikus örökség címmel mondott bevezetőt. A vitában Hajnal Gábor, Kis Ferenc, Koczkás Sándor, Mátyás Ferenc és Reményi Béla szólait fel.* Az Ifjúsági Bizottság rendezésében április 6-án délután Szabolcsi Miklós, az Élet és Irodalom felelős szerkesztője és a lap néhány munkatársa találkozott a fiatalokkal. Simon Istvánnak, a bizottság elnökének bevezetője után tájékoztatták a megjelenteket a lapnak a fiatal írók és költők műveivel kapcsolatos problémáiról. A tartalmas és élénk vitában részt vett Abody Béla, Fülöp János, Garai Gábor, Lázár István, Maróti Lajos, Mezei Andres, Simon István és Várkonyi Mihály. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk ez év március 3-i számában Rákos Sándor A fordított világ című verse szedési hibák következtében értelemzavaró sorcserékkel jelent meg. A vers 5—8 sora helyesen így hangzik: Hajnali lovak szerszámcsillogásai Kis, ideges fények villannak a magasan függő lámpabúrán, szekrények élein, képek keretén, a felső falperemen. LAZINKA-PÁVÁZAS Latinka Sándor, Somogy megye mártírhalált halt kormányzótanácsi biztosa emlékének tiszteletére — születésének 75. évfordulója alkalmából — irodalmi-művészeti pályázatot hirdetett a kaposvári pártbizottság és városi tanács. A pályázaton a Tanácsköztársaság, a felszabadulás, vagy mai életünk köréből merített témájú versekkel, elbeszélésekkel, regényekkel, színdarabokkal, zeneművekkel, képzőművészeti és népművészeti alkotásokkal lehet részt venni. A pályaművek beküldésének határideje 1961. október 31. Az eredményhirdetésre, valamint az ünnepélyes díjkiosztásra december 2-án, a város felszabadulásának emléknapján kerül sor. A pályázaton mindenki részt vehet, a pályamunkákat jeligével ellátva a kaposvári városi tanács művelődési csoportjához (Kossuth tér 1) kell beküldeni. A művekhez csatolt jeligés borítékban fel kell tüntetni a szerző nevét, foglalkozását és lakcímét is. Arany János balladái az Egyetemi Színpadon Nem a mindennapos művészi vizsgák egyike ez az este. Nagy feladathoz felnőni ihlet és erőfeszítés dolga; a próba mértéke a művészi színvonal legjobb mutatója. Aki az Arany-balladák sűrű, bonyolult világában megállja a helyét, a „választottak közül való”. Horváth Ferenc mélyen érzi a műfaj lényegét: a ballada a sejtetés, az elhallgatás művészete. Sokszor nem a mondott szöveg, hanem a sorok közé rejtett valami a tragédia punctum saliense. Az előadóművész igazi feladata a csönd burkába ágyazott cselekménymag napfényre hozása. A Zách Klára elmélyülten egyszerű előadásában szuggesztív módon élt Horváth a szövegközi „játék” lehetőségével. A Tengerihántás lassított tempója pompásan illeszkedik az események iramához; a pusztai csend és a babonás hallgatóság kölcsönhatását kitűnően érzékeltette a külső világ egysorngi rebbenéseinek evokatív visszaadása. A Pázmán lovag viszont féktelen vidámságot árasztott magából (sőt, a szerelemféltő öreg figuráját még groteszkebbé formálhatta volna). Csernus Mariann sápadtabb teljesítményét viszont éppen az okozta, hogy menekült a szünetektől, ami által elsikkadt a „csend-dramaturgia” varázsa. Sinkovits Imre viszonylag könnyebb feladatot kapott: pompás beszédtechnikával nyargalt végig a Szibinyáni Jank naiv-eposzi hangvételű, felszabadultan hősi, könnyed verssorain. (Nehezebb verseket is szívesen hallanánk tőle, temék képességeiből.) Jancsó Adrienne teljesítményével ezúttal nem lehettünk elégedettek. Szondi két apródját túldramatizálta, széttagolta, s így nem tárhatta elénk a párbeszédbe tagolt ballada „egész” emelkedő ívét. Both bajnok özvegyét elégiává panaszolta; szövegmondása olykor modorossá vált. A Mátyás anyja lefojtott sírása s felszárnyaló öröme már méltó tolmácsolásban hangzott el. Lászlóffy Kata a Rozgonyinét jól oldotta meg; az átlátszó szerkezet világos felmutatása pedagógiai sikernek is mondható. A Tetemrehívással már küszködött (a szöveggel is), mivel nem igazi tragikai alkat Gesztus és szó hamleti összhangzása itt nem valósult meg: keze néha fölösleges tárggyá válva, funkciótlanul meredt a levegőbe. Ilosvai Katalin a legnehezebb feladatokra vállalkozott —, ha nem is teljes sikerrel. A túlzott belefeledkezés, a szinte remegő átélés, s ebből fakadóan a felülemelkedés hiánya okozta, hogy az Ágnes asszony előadásában néha kontaktushiány lépett fel a következő sorokkal, így arca mást mondott, mint a szöveg szerint várhattuk volna. A Híd-avatás mikrodrámáinak egynémelyike mellett elment; a ballada összetett hangneméből csak a tragikumot érzékeltette; az ironikus-fanyar felhangok nem érvényesültek. Egy-egy Arany-ballada megtanulása nehézségben felér egy színpadi karakterszereppel (sőt — a dolog természeténél fogva — többel). A különbség „csupán” az, hogy pódiumi szereplésnél sokkal kevesebb az idő a felkészülésre, s rendszerint legfeljebb egy próba áll rendelkezésre. S az is avatott kezű, a szöveg labirintusában biztonsággal eligazító rendező nélkül. Ez a néhány megjegyzés szolgáljon utólagos elismerésül az est valamennyi közreműködőjének, köztük a szigorúbban megbíráltaknak! Keresztúry Dezső költői fogantatást!, emelkedett bevezetője szerencsésen ütötte meg az este alaphangját, melyet Wehner Tibor Liszt h-moll balladájának előadásával zengetett tovább. HORVÁTH GYÖRGY