Élet és Irodalom, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-06 / 14. szám - Feledy Gyula: Bányában • kép (2. oldal) - Hermann István: A hős: A szovjet nép. Szimonov háborús riportjai: Híd a víz alatt • Szimonov: Híd a víz alatt (2. oldal) - - dor: Kalandverkli • glossza | Visszhang (2. oldal) - U.: Apróság… • glossza | Visszhang (2. oldal) - Bucsány György: A fogalmazástan védelmében • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Irodalmi elvonókúra? (ÉS 1963. március 23.) (2. oldal) - Kibővítette vezetőségét a fiatal írók munkaközössége (2. oldal) - Az 1963. évi művészeti és irodalmi díjak (2. oldal)
Feledy Gyula: Bányában Szimonov háborús riportjai: Híd a víz alatt A HŐS: A SZOVJET NÉP Sose érzek diadalt, ha apró elírással találkozom. Egyetlen szerző feje se káptalan, tévedni emberi dolog. Legfeljebb akkor áll rosszul a tévedés, ha szerzőnk fölényes. Ha kioktat. Az „Élet és irodalom” legutóbbi számában H. J. igencsak vállon veregeti Mary Chase-t, a „Barátom Harvey” íróját Hogy csak szerző és nem író, hogy szerzőnek se az igazi. De mégis darabot írt, sőt, mindenfélét belezsúfolt. „EddigA kötet Szimonov háborús riportjainak gyűjteményét foglalja magában. Az Orosz emberek, a Nappalok és éjszakák és az Élők és holtak írójának pályakezdetét. Fejlődését, egy jelentős és érdekes író kialakulását figyelhetjük meg a kötet riportjaiban, novelláiban. . A felületes olvasó csak arra figyelne fel, hogy ezek az első riportok számot adnak valami halhatatlan hősiességről, önfeláldozásról, mely a szovjet harcosok jó részét jellemezte a második Világháború idején. Pedig már ezeken a látszólagos szokványos harctéri tudósításokon átüt valami, ami túlmutat a puszta riportázson. Nemcsak önmagában a helytállás, a hősiesség érdekli az írót, hanem az is, hogy a háború megváltoztatja az emberi reflexrendszert. Mikor repülőkről ír, kiderül: az, amihez, béke idején sok gondolkoznak és nem tehetnek másképpen. Az a felejthetetlen kép, amikor egy belgrádi öregaszszony a németek golyózáporában is eltemeti az egyik elesett, számára ismeretlen szovjet katonát és meggyújtja sírján a halotti gyertyát, ezt a felismerést erősíti meg. S ez az alapja annak is, hogy az író nagy rokonszenvel rajzolja meg az Ismeretlen Katona sírjának őrét, aki úgy érzi, hogy a fia sírját védi akkor, amikor kéri, hogy a szovjet csapatok kíméletesen harcoljanak a sír körül. így ábrázolhatja hűen honfitársunkat, a partizánorvos Bernáth doktornak alakját is, aki a Magas Tátra egyik elős idő volt, amit józan megfontolás alapján kellett eldönteni, ahhoz a háborúban tized másodpercek állnak rendelkezésre. Egy pillantás alatt kell dönteni, merre vezetik a gépet, pillanatok alatt kell megváltoztatni a repülés irányát, vagyis minden a reflexen múlik. Az egyik riport főhőse csökönyösen hajtogatja: a bátrak ritkábban esnek el, mint a gyávák. Valószínűleg igaza is van. A bátorság kétségtelenül inkább tehermentesíti az emberi lelkivilágot azokra a feladatokra, melyekben az egész idegrendszer igénybevétele alapján kell dönteni, mint ha valaki gyáva és lelkét önmaga védelme tölti el. Így látjuk, milyen sajátos dolog a háború. A békében a meggondoltságnak van nagyobb szerepe, a háborúban a hirtelen jóérzékű reagálásnak, a békében hibáinkat sokszor nem fizetjük meg és Szinte minden jóvátehető, a háborúban vérrel kell fizetni és a hibák nagy része jóvátehetetlen. S ez az a kiindulópont, melyből Szimonov megérti a rendkívüli helyzetet. Az emberek rendkívüli feladatok elé kerülnek, de csak a legrendesebb emberek tudnak megoldani rendkívüli feladatokat. A nehéz helyzetben válik el, hogy milyenek az emberi erők, az emberi tartalmak, így lesz a háború az emberség sajátos próbája, egyszersmind nagy értékek temetője. Szimonov riportázsai ennek a felismerésnek a jegyében fejlődnek. Egyre kevesebb bennük a hősiesség külsődleges leírása s egyre inkább középpontba kerülnek azok az emberek, akik egyszerűen azért hősök mert Luther szavaival élve: itt áll— hagyatott kunyhójában rendezi be a partizánkórházat és mind a veszélyek leküzdésében, mind pedig az orvosi nehézségekkel szemben helytáll. Mindehhez Szimonov még hozzáfűzi Az elbeszélést az elbeszélésekről, s feltárja, mennyi volt a nyersanyag és mennyi a fantázia szülötte műveiben. Így valóban alkalmunk van arra, hogy ne csak az író fejlődését, hanem az egyes elbeszélések születését is megismerjük, beletekintsünk az írói műhelytitokba. S innen világlik ki leginkább, milyen nagy szolgálatot tett a szovjet 'irodalom a háború idején. A háborúban a személyi kultusz ellenére is — talán éppen azért, mert egyébként a harcot nem lehetett volna eredményesen folytatni —, az írók a nép hősiességét írták meg, az egyszerű szovjet emberek szenvedéseiről vállalt és átélt szenvedéseiről nyújtottak képet. A háború, mely áttörte a szokványos hétköznap erkölcsi normáit, áttörte az emberi lelkivilág korlátait, áttörte a személyi kultusz esztétikáját is. Hősként a szovjet nép jelent meg, és az írók a háború eseményeinek ábrázolásából építettek .,hidat a víz alatt”, egy a személyi kultuszról megtisztultt igazibb irodalom felé. HERMANN ISTVÁN Kibővítette vezetőségét a fiatal írók munkaközössége A fiatal írók munkaközössége megbeszélést tartott március 27-én az írószövetség klubjában. Az írószövetség elnöksége nevében Simon István Kossuth-díjas költő, a szövetség titkára tartott bevezető előadást; egyrészt a Munkaközösség eddigi tevékenységét értékelte, másrészt elemezte a fiatal költők pécsi találkozójának tanulságait. E tanulságok egyike: növelni kell a fiatalok eszmei felkészültségét — mondotta—, ezért a Munkaközösség ez évi programját bővíteni kellene alapvető világnézeti kérdéseket tárgyaló vitákkal. Javasolta, hogy nagy felkészültségű előadók vezetésével a nacionalizmus, a modernség, a marxista tudományos világkép és a szocialista gazdaságfejlődés kérdéseiről rendezzenek vitákat. A szervezeti megerősödés érdekében a Munkaközösség KISZ-szervezetének megalakítására és a vezetőség kibővítésére tett javaslatot. A vitában Gyürkó László, Hárs György, Kerékgyártó István, Lukácsy András, Morvay István, Nádor Tamás, Salamon Pál, Solymár József, Tasnádi Attila és Tóth Dezső szólalt fel, majd megválasztották a Munkaközösség új vezetőségét. A vezetőség tagjai a következők: Ágh István, Csanády János, Csukás István, Farkas László, Gerelyes Endre, Gyurkó László, Kerékgyártó István, Maróti Lajos, Soós Zoltán és Szakonyi Károly. HOZZÁSZÓLÁS AZ Élet és Irodalom CIKKÉHEZ A fogalmazástan védelmében Az Élet és Irodalom 1963. március 23-i számában „Irodalmi elvonókúra?” címmel anyanyelvünk középiskolai oktatásáról olvashattunk néhány észrevételt. Egyetértek a cikk ama állításával, hogy technikumainkban és szakközépiskoláinkban a közismereti tárgyak — így a magyar nyelv és irodalom — oktatása hovatovább második helyre került. Egyetértek azzal is, hogy a középiskola első osztályos tanulói nem érettek meg irodalomtörténeti ismeretek megemésztésére. A Fogalmazástan című tankönyvön azonban nem verném el úgy a port, amint azt Ágotai László teszi. Mert igaz, hogy irodalmi szemelvényekben kiáltóan szegény ez a tankönyv, másfelől azonban erényekben gazdag. Hosszú idő után (1934. óta nem tanítunk Stílustant a középiskolában!) az első olyan vállalkozás, mely a stílus kérdéseit a napi gyakorlat oldaáról közelíti meg. Szükséges-e ez az anyanyelvi oktatásban? A köznyelvben jelentkező gyors és nagyfokú romlás sürgető igennel válaszol. De helyet követel a fogalmazástani középiskoláinkban azért is, mert az általános iskola nem öszegez ilyen ismereteket. (Reméljük az iskolareform után igen.) S azt is gondoljuk meg — nem utolsó helyen —, mennyit kamatozna a fogalmazástannal egybekötött stíluselemzés a felsőbb oszályok korszerű irodalom óráin, ahol az „irodalomtörténeti eszenciákat tartalommal töltené meg BUCSÁNY GYÖRGY tanár Kalandverkli A televízió hosszú hetek óta minden vasárnap a Tell Vilmos című angol filmet vetíti. Ha van történelmi giccs, ha van bárgyú kaptafamunka, ez az. Gessler nemcsak vérszopó zsarnok, de gyáva is, kövér is, és a tetejébe olyan ostoba, katonáival együtt, hogy már több mint tizedszer járnak túl az eszén, minden folytatásban újra és újra. És micsoda ötletekkel! Ha Telit az emeleten kergetik, ő — bizonyosra vehetjük — a pincéből dugja elő a fejét, de az is lehet, hogy megfordítva, ha felesége, ez a tűzről pattant görlöcske, aki egy közepes magyar filmben statisztaszerepet sem igen kapna, csapdába esik, mi sem egyszerűbb, mint kiszabadítani: a hűséges férj és egy személyben jeles íjász egy automata biztonságával már kötözi is az álomporral teli zacskót a nyílvesszőre, belövi, beö, a börtönablakon, az asszonyoknak csak le kell nyelnie, holttá merevednie, aztán valami ellenszertől fölébredni, eljátszani egy kis szellemjárás-komédiát, mire mindenki eszétvesztve menekül előle, és máris otthon lát,juk őt, szerettei körében. És ez így megy fejezetről fejezetre, dőre kaland, kaland után, unalmas egyformaságban, mint a sorba rakott szalámiszeletek, kaland-verkli, nem lehet megállítani, Schiller forog a sírjában, Teli nemzeti hősből átalakul heccmesterré, egy kakukkosórával bosszantja Gesslert, közben úgy mellékesen feltalálják a puskaport is, álompor már volt, most várjuk a tüsszentőport, jó murit lehet csinálni vele! Azt tartja a közmondás: ajándék lónak ne nézd a fogát! De ezt a Tell Vilmost nem ajándékba kaptuk — vet, tűk! Pénzt adtunk érte! —dar Az 1963. évi művészeti és irodalmi díjak Április 2-án, a Parlament Munkácsy-termében adták át a munkásságukért kitüntetett művészeknek a kiváló és érdemes művészi címek dokumentumait A Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Bősi Lajos színművész, Sulyok Mária színművész és Páger Antal színművész. A Magyar Népköztársaság érdemes művésze: Balázs Samu színművész, Sárdy János színművész, Palotai Erzsi előadóművész, Egri István színművész, rendező, Kása György zeneszerző, Ránki György zeneszerző, Forrai Miklós karnagy, Andor Ilona karnagy, Sallai Zoltán balettáncos és Sándor Judit énekes. Április 3-án, a Magyar Sajtó Házában osztották ki a művészeti és irodalmi díjakat. Balázs Béla-díj I. FOKOZAT Révész György filmrendező II. FOKOZAT Kolonits Ilona kisfilmrendező Herskó Anna kisfilm operatőr Purcel Miklós filmoperatőr Mihályfi Imre TV-rendező III. FOKOZAT Csermák Tibor rajzfilmrendező Takács Gábor kisfilmrendező Czabarka György TV operatőr Liszt Feerenc-díj 7 FOKOZAT Zempléni Kornél zongoraművész Házy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház tagja Róna Viktor, a Magyar Állami Operaház balett-táncosa Bródy Tamás karmester II. FOKOZAT Blum Tamás karmester Hankiss Ilona, a Debreceni Csokonai Színház operatársulatának művésze III. FOKOZAT Palcsó Sándor, a Magyar Állami Operaház tagja Révész László karmester, Harmath Éva operaénekesnő, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának tagja Erkel Ferenc-díj I FOKOZAT Petrovics Emil zeneszerző II. FOKOZAT Békés András, a Magyar Állami Operaház rendezője Kroó György zenetörténész József Attila-díj I. FOKOZAT Garai Gábor költő Fejes Endre író Rákos Sándor költő Kálnoky László műfordító Rényi Péter kritikus II. FOKOZAT Fekete Gyula író Jobbágy Károly költő III. FOKOZAT Ladányi Mihály költő Pákolitz István költő Rab Zsuzsa műfordító Munkácsy Mihály-díj I. FOKOZAT Makriz Zizi grafikus művész Bertha László festőművész Gabriel Frigyes belsőépítész II. FOKOZAT Kunt Ernő festőművész Sinka Mátyás grafikus műész Szurcsuk János festőművész Konyorcsik János szobrászművész Csernus Tibor festőművész III. FOKOZAT Miskolczi László festőművész Csekovszky Árpád keramikus művész Jászai Mari-díj I. FOKOZAT Márkus László, a Madách Színház művésze Keres Emil, a Jókai Színház igazgatója Olsavszky Éva, a Győri Kisfaludy Színház művésze Vass Éva, a Madách Színház művésze Berek Kati, a Nemzeti Színház művésze Feleki Sári, az Állami Déryné Színház művésze II. FOKOZAT Avar István, a Madách Színház művésze Garas Dezső, a Vígszínház művésze Földi Teri, a Szegedi Nemzeti Színház tagja Gumik Ilona, a Debreceni Csokonai Színház művésze Komor István rendező, a Szegedi Nemzeti Színház tagja Szabó Ottó, az Egri Gárdonyi Géza Színház művésze Zsurzs Éva TV-rendező Nyilasi Judit, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője ITI. FOKOZAT Hacser Józsa, a Jókai Színház művésze Kamilly Judit, az Állami Déryné Színház művésze Gyólay Viktória, a Kecskeméti Katona József Színház tagja Máriáss József, a Győri Kisfaludy Színház művésze Ambrus Edit a Pécsi Nemzeti Színház művésze Kátay Endre, a Szegedi Nemzeti Színház művésze ___2 . Apróság... juthatott Mary Chase, mikor is kezébe kerülhetett a New Hungarian Quarterly valamelyik száma, melyben is elolvasta egy magyar esztéta írását. Innen ráébredt arra, hogy valamilyen eszmei mondanivalónak is kell lennie egy vígjátékban.” Mary Chase a kitűnő Quarterly azonban a darab írásának idején nem olvashatta. Ugyanis a „Barátom Harvey”-t 1944. november elsején mutatták be New Yorkban, ahol is 1949. január tizenötödikén 1775 előadást ért meg. Az „Élet és Irodalom” cikkírója őszintén azt hiszi, hogy a darab mai. S így az egész kritika. Én legalábbis nem olvastam egyetlen célzást se a bírálatokban erről, hogy itt 19 esztendős műről van szó. A New Hungarian Quarterly viszont Mary Chase legfeljebb újabb műveihez használhatta útmutatóként, mert a Quarterly 1944-ben még nem jelent meg — mai formájában. .I.