Élet és Irodalom, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-02 / 1. szám - Garami László: Paraszt klub (1. oldal)

SZÉCSI MARGIT: köszöntő P A P a íi . / Áldott új esztendőben, új harcok idejében add meg, hatalmas élet, hogy lehessünk kedvedben. S kit csillagzó sebekkel kegyességed kitüntet: dicsőséggel beborítsd — már megadd mindenünket. Kenyérrel, költészettel cicomázzál bennünket. Te üveg-vas méhedben legyen örökös ünnep. A citerák remegnek, a dobok mind peregnek, a Gyerek színe előtt gyönyörűket rebegnek. Áldott új esztendőben, új harcok idejében add meg, hatalmas élet, hogy lehessünk kedvedben. M S H H h h í' V. r I i IX. ÍVF. 1. Sí. IRODAIM! IS POLITIKAI HETILAP 1965. M. I. \ \ i :abó György: Vihar a Pop-Art ül (7. oldal) Dev^cseri Gábor: Az ötvenéves Karinthy Gáborról (9. oldal) ! Lapokban olvastuk (11. oldal) Kármentő András: Női fej PARASZTKLÜB t-hat esztendeje talán, r hosszúra nyúló vitába . /olódtam az egyik Pest yei község, Dunabogdány íny vezetőjével és nép­eié iéve! in lehet ményesebben művelni­­ani a falu ' 'gát. űködött i ■ ....koriban íny a, kisipari szövetke­­téesz meg kettő is; és va­­, innyi vezetősége azon v , hogy külön-külön kul­túr írmet építsen vagy ren­­en be saját dolgozod szá­­-'-.áia. „i kistulajdonosi szemlélet” rallottuk akkoriban a elődési ház igazgatójá­vá. (hozzá kell hogy bár igazgatója volt, ...aga a művelődési ház egyelőre csak „eszmeileg” létezett), és e megállapításunkat megtol­­dottuk nyomós érvekkel: nem szabad elaprózni, szétforgá­csolni az amúgy is gyér anya­gi erőket, a bánya, a szövet­kezetek, az iskola stb. kultu­rális alapját, hanem össze kell adni a pénzt, és vorszerü művelődési ház építésére, felszerelésére kell fordítani minden felhasználható fo­rintot. Minek péld-"te tíz köztulajdonban lev tévé," egyenként 10—20 né 'övei, amikor elegendő lehne egy, nagy képernyős. Hiszer, az egész falu minden lakosa — végeredményben ugyanannak a nagy közösségnek, ugyan­annak a szocialista egységnek a tagja. De akármennyire igaz volt is ez az érvelés, sokféle el­lenérv és sokféle érzület szegült szembe a „közös isz­­tal” elvével. Többek között: a két termelőszövetkezet tag­sága nemigen szívlelte egy­mást; vagy. az adminisztrá­ciós rendelkezések tiltották (és tiltják ma is) a kisipari szövetkezet kulturális kereté­nek „elajándékozását”, azaz beolvasztását a közös alapba. Mégis, végül győzött a jobb, mármint a jobb ügy a jobb megoldás, a jobb médszer. Mi a jobb? Akkor, öt-hat estendeje. szent meggyőződésen v hogy valóban a jötb i; győzött. Ma azonbm már nem vagyok ebben <lyan na­gyon bizonyos. Külötösen ?z­óta nem, amióta a Heves me­gyei Tárnáméra községben bekukkantottam egy sereg falusi klubba. Amikor először hírét vet­tem, hogy ebben a kicsiny községben kilencféle klub talált otthonra és főleg tag­ságra, nevettem és kételked­tem. Gondoltam: olyan klu­bok ezek, mint amilyen klub volt még néhány esztendeje egyik barátom lakása: nyu­godtan nevezhetem azt a tévé köré gyűlt társaságot „maszek1’ klubnak, mert adás előtt, szünetben, adás után parázs viták, tartalmas beszélgetések folytak, hol az éppen látott labdarúgó-mér­kőzésről, hol az éppen hallott Rihter-hangversenyről; a műsor, illetve a „közönség” minősége szerint. Hát ilyen klubokra számí­tottam én, vagy még ilyenek­re sem, azért nevettem és kételkedtem. Amikor azon­ban körülnéztem Tamamé­­rán, már nem nevettem, ha­nem örültem, mert ha nem is mind a kilenc, de közülük legalább négy igazi klub volt, klubabb klubot még a klulx>k hazájában, Angliá­ban se lehet elképzelni. Tehát: kilenc klub műkö­dik Tarnamérán. Gyermek­klub, KISZ-klub, téesz-klub, nők klubja, párt-klub, iroda­lombarátok klubja... És ki ne felejtsem: tűzoltóklub — ez éppen ott tartózkodásom napján nyitotta meg kapuit. Ünnepélyes a kifejezés, mert ünnepélyes volt a meg­nyitó is. Műsor, majd közös vacsora után vagy negyven önkéntes tűzoltó — köztük hat önkéntes tűzoltólány — kerekedett föl az asztalok mellől, és indul a tűzoltóság és a község reprezentánsai­val a tűzoltószertár mellé épült klubhelyiség elébe. A vb-titkár röviden, de szépen 'ólt, aztán az egyik tűzoltó­­?ány ollót nyújtott neki, az­­it elvágta az ajtónyíláson resztbehúzott nemzetiszín ntlikát, a társaság betö­lt, letelepedett a rádióval, lemezjátszóval felszerelt ott­honos szobában és .,. . A többi már nem fontos. Rádióztak, beszélgettek, tán­coltak a tűzoltók saját klub­jukban, a kezdet kezdetén többet igazán nem várhat senki. És mégis: éppen ez cáfolta meg nekem a „közös asztal” elv mindenkori és mindenholi érvényét. Homogén-e a szocialista falu ? Tárnáméra, akárcsak Du­nabogdány, szocialista köz­ség A 2188 lakos közül mindössze 16 a „maszek”. Ám ez a szocialista község mégsem mindenben egysé­ges. A két téesz-ben a 14 és 50 év közötti lakosság 27 szá­zaléka dolgozik, 17 százalék a munkás, 37 százalék a háztartásbeli (tehát a téesz­­ben is és otthon is dolgozó nő), sok az alkalmazott, a tanuló ... És ahány foglalko­zás, annyi érdeklődési kör. Tűzoltóklub... Vajon miért vállalják az emberek önként-örommel a tűzoltói tisztet, egy olyan faluban, ahol már vagy három eszten­deje nem volt tűz? Preven­ció? öntudat? Agitáció? Igen, mindez, de talán még inkább az, hogy az önkéntes tűzoltók egyenruhát kapnak, hogy géppel foglalkozhatnak (ha ez a gép csak szivattyú is), hogy ilyen-olyan ügyessé­gi versenyeket rendeznek ne­kik, és legfőképp: hogy így, önkéntes tűzoltóként aktívan részt vehetnek a társadalmi és a társasági életben. És most itt ez a klub! Most már nemcsak a foglalkozások ide­jén, hanem szabad idejükben is meglelik egymást. Erre nem gondoltam öt-hat esztendeje ott, Dunabogdány­­ban. Hogy a tulajdonviszo­nyok szerint egységes falu közel sem egységes — elfog­laltság, szabad idő, életkor, iskolázottság, műveltség, ér­deklődés szerint. És arra sem gondoltam, hogy a na­gyobb, az egész falut magá­ba záró közösségnek feltéte­le: ezek a rétegek egymás között megleljék a kollektív élet, a társaság örömeit. És végül arra se gondoltam, hogy nem a forma a lénye­ges, nem az, hogy egy tető alatt vagy elszórtan, hanem hogy saját jó érzésük szerint művelődjenek az emberek. A KISZ-klub központja kezdetben a televíziós készü­lék volt. Akkoriban csak adásnapokon telt meg a szo­ba, ma már akkor is megte­lik, ha nincs tévé-adás. Mert a fiatalok ideszoktak, a mű­velődési ház színháztermé­nek öltözőjébe! Pedig ma már minden tizedik tama­­mérai ház tetején van tévé­antenna, és a tévé-nézők kö­zött szép számmal akad olyan fiatal is, aki odahaza ugyanígy lecövekelhetné magát a készülék elébe. Igen ám, de itt nem egyszerűen szürke képernyő-bámuló, ha­nem társasági lény, társa­dalmi tényező, a magához való korú ' intellektúsú, vér­mérsékletű emberek közös­ségének tagja — 'klubtag! KISZ-oktatás „klub-módra" Ez a „minden” olykor csak a friss szemnek nagy ügy. A tarnamérai fiatalok például a világ legtermésze­tesebb dolgának tartják, hogy náluk a péntek esti KISZ- oktatás . „klubosítva” van. Sőt, mi több: dramatizálva is. Itt volt például az egyik téma: az igaz barátság. Sza­bó Béla képesítés nélküli ne­velő, az oktatás vezetője azt javasolta: ne előadásos vagy felolvasásos formában tart­sák meg a foglalkozást, ha­nem osszák ki egymás között a „szerepeket”. Az egyik fiú képviselje az igazi, a másik a hamis barátságot. Aztán a többiek vitassák meg, me­lyiknek van igaza. Gyerekes játék, ha ímmel-ámmal .Játsszák”, de nem az, ha szinte megjelenítik a falú­ban ismert néhány fiatal ugyancsak közismert maga­tartását, esetét. Az ilyen já­tékhoz már akad hozzászóló. I Kezdik a közvetlenül érintet­tek, folytatják a többiek, de olyan hévvel, hogy az esti foglalkozás az éjszakába nyú­lik. A klub tehát aktivizál. Nemcsak a .KISZ-klub, a töb­bi is. A gyermekklub kisis­kolásai például maguk keze­lik a rádiót, a lemezjátszót, a tévét, a filvetítögépet. Ma­guk állítják össze kérdés-fe­lelet játékaikat. Maguk ta­nulmányozzák a község kö­rüli felszabadító harcok ese­ményeit, hogy számháború­jukban élethűen lejátsz­hassak. Maguk ismerkednek új társadalmi szokásainkkal, és a februári baba-névadó­kon gyerek az „anyakönyv­vezető”, gyerek az „édes­anya”, „édesapa” és gyerek természetesen a „névadó­szülő’, És milyen fesztele­nek, bátrak, ötletgazdagok ezek a klubon nevelt gyer­mekek! Igen, a társasélet aktivizál. De a klub „passzivizál” is. Említettem már, hogy itt, ahol tűzoltóklub létesült, esztendők óta nem volt tűz. Erdélyi István, az iskola és a művelődési ház igazgatója úgy is, mint egykori tűzoltó­­parancsnok tanúsítja: azóta, amióta a gyermekklub mű­ködik. Nincs ebben semmi hihetetlen. Kedves játéka volt egykor a tengő-lengő tarnamérai gyerekseregnek a disznópörzsolés-játék, a ku­­koricasütés-játék, a ciga­­rettásdi-játék. De most, hogy a klubban érdekesebb játé­kok járják, hűtlenek lettek a gyufához. Egyébként a gyermekek a leghűségesebb, legöntudato­­sabb, leggyakorlottabb klub­tagok. A KISZ-klub élete már nem ilyen jól szervezett, a téesz-Mübé pedig még annyira sem, látszatra nem más, mint pihenőhely, né­hány asztallal-székkel és tévé-vei bebútorozva. Lát­szatra — mondom, mert amióta a klub létezik, a téesz­­vezetőség tapasztalja: a tag­ság már nem csip-csup ügyekkel hozakodik elő a közgyűlésen, nem személyes vitákkal, apró bosszúságaik­kal töltik és töltetik az időt, hanem az egész tagságot ér­deklő és érintő ügyekkel. A többit, az apróbbakat, a je­(Folytatás a 2. oldalon) I A TERVNEK, az 1965-ös évinek ezúttal nem a számai a legérdeke­sebbek a számunkra. Hanem a szemlélete. Vagy inkább a párt politi­kájában eddig is uralkodó szemlélet minden eddiginél következetesebb érvényesí­tése. Előbbre leptünk a még reálisabb, célszerűbb, szi­gorúbb gazdasági politika megvalósításában. Ezt a tervet csak olyan intézkedések végrehajtá­sával teljesíthetjük, melye­ket a lakosság többsége ugyan szívesen üdvözöl majd, de kétségtelenül akadnak, akik fanyalogva fogadják. Nagyobb terme­lékenység, jobb minőség, takarékosság — mindez együtt jár a lazaságok el­leni harccal, azzal, hogy vé­get kell vetni a pénz-, anyag- és idöpazarlásnak. Együtt jár azokkal az erő­feszítésekkel, melyek célja, hogy érvényesüljön az elv: mindenki munkája szerint! Lehet-e népszerű az ilyen gazdaságpolitika? Aki helyesen becsüli fel népünk erkölcsi-politikai állapotát, tudja, hogy csak] az ilye»* politika tehet «ép­nár new kell küzáenKn ‘l < jobb közmorálért, hanem j <«r. hog? a jobb közmo­rált»! H űzd ve bízhatunk a tömegek növekvő támoga­tásában. Figyelmet érdemel, hogy a párt központi lapjának ugyanabban a számában, mely az 1965-ös népgazda­sági tervet ismerteti, pár­tunk és kormányunk egyik vezetője a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésé­nek a szükségességéről ír. Ez az út: a dolgozók mil­lióinak tevékeny és még te­vékenyebb részvétele a ha­talom gyakorlásában. Az országgyűlési és tanáesvá­­lasztásokon a szavazók köz­vetlenebb beleszólása, a tö­megszervezetek fórumainak tágítása, az üzemek, ter­melőszövetkezetek kollek­tíváinak belső demokráciá­ja, a társadalmi önigazga­tás kialakulása biztosítja, hogy a milliók, akik egyre inkább a termelőeszközök birtokosainak érzik magu­kat, mind odaadóbban, fe­gyelmezettebben hajtják majd végre a tervet, megfo­gadják a költő hozzánk is sugárzó intelmét — „dol­gozni csak pontosan szé­pen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” —, s ők^ maguk követelik meg a lazításra hajlamosaktól is a lelkiismeretesebb munkát. Az 1965-ös népgazdaság; terv végrehajtása nemcsak gazdasági munkánknak, ha­nem politikai fejlődésünk­nek is megbízható mércéje lesz. AZ ÉLET ÍS IRODALOM SZERKESZTŐSÉGE BOLDOG ŰJ ÉVET KÍVÁN MINDEN OLVASÓJÁNAK — ÁRA; 1.50 H —

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék