Élet és Irodalom, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1972-07-01 / 27. szám - Frank János: Bemutatjuk Berki Violát (2. oldal) - Csákiné Bári Olga: Népművelő vagy kereskedő? • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Berkovits György: Művelődési egyenleg (ÉS 1972.) (2. oldal) - Ágh István: Fülemülék stb., albérletében (2. oldal)

□ELET ÉS irodalom• Megjelenik minden szombaton A oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő-helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSÉIG: Budapest. V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: lapkiadó vállalat Budapest VII., Lenin krt. 9/11. Tel: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta Hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp., V., József nádor tér 1.) Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P O. B. 149 Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA! INDEX: 25.244 Bemutatjuk BERKI VIOLÁT Kiskunhalason született. A Képzőművészeti Gimnázium után, a Főiskolán, Fényi Géza tanítványa volt. Diplomát nem kapott, 1963 óta kiállító művész. Valamennyi bemutatkozásának feltűnő sikere volt, a kritika osztatlan elismeréssel fogadta munkásságát. Első egyéni kiállítását 1965-ben rendezte a Mednyánszky-terem, következő nagyobb bemutatóját 1968-tan a Derkovits-terem, a TV- galéria. Kisebb tárlatai Kiskunhalason, Kecs-keméten, Rákosligeten, Budapesten, a Műegyetemen, az angyalföldi József Attila Művelődési Központban és a Fészekben voltak. Szerepel külföldön is. (Időrendben: Bombay, Kuwait, Teherán, Essen, Szcecia, Prága, Oslo, Würtzburg, Dortmund, Köln, Bologna, Hamburg, Szófia.) A X. Miskolci Képzőművészeti Kiállításon díjat és emlékérmet nyert. Nehezen, sok-sok szívós munka, vívódás után találta meg saját világát. Játékosan, némi iróniával tárja fel gondolatait. Romantikus. Utazni visz bennünket régi korokba, távoli vidékekre. A trecento mestereinek színes dekorativitásával, a naiv festők szeretetteljes aprólékosságával dolgozik. Stílusa: a Berki Viola-féle szürrealizmus. Elsősorban festő. E számunkban közölt grafikáit nagyobbára lapunknak rajzolta. Ezek a tollrajzok azonban inkább festményeinek áttételei. Berki Viola festészetének reprezentánsai, képeivel egy jelentésű művek. Frank János HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Népművelő vagy kereskedő? Megnyugtató, hogy egyre többen szólnak a művelődési házak tarthatatlan anyagi helyzetéről, a fejlődés gátjáról. Berkovits György Művelődési egyenleg című, az ÉS- ben megjelent írásában befejezésül kérdésként fogalmazza meg a nagy gondot: „Mi legyen a művelődési házak igazgatója? Népművelő vagy üzletember? Esetleg varázsló?” Hosszú éveken át hivatásos népművelőként dolgoztam. 1970-ben a Népművelési Konferencián ugyanezt a gondot így fogalmaztam meg: „...lassan egy művelődési ház igazgatójának nemcsak népművelőnek, hanem kereskedőnek is kell lennie, hisz a műsorokat, a rendezvényeket el kell adnia ahhoz, hogy az intézmény élén állhasson, hogy ott a munkatársak fizetést kapjanak.” Ezeket a gondolatokat nem az elkeseredés mondatta ki velem, hanem a tenniakarás. Ismét a Népművelési Konferenciát idézem, annak egyik kedves epizódját, amikor Csukli László népművelő egy szellemes idézettel jellemezte a népművelés helyzetét, azt mondván, hogy: mi is tudtuk volna, mit kell tennünk, de tettük azt, amit lehetett. Azt hiszem, ma már jogos igénye minden népművelésnek, hogy azt szeretné tenni, amit tennie kell, amit a társadalom a közművelődéstől elvár. Méghozzá hivatástudatból, hisz azok, akik több mint tíz éve dolgoznak kultúrmunkásként, nem tanulták, és nem is tanulhatták a népművelést. A tanítóképzőkben ilyen tárgy — népművelés — nem volt. A népművelők nagy többsége hivatását szerető pedagógusként kapta megbízatását. Munkánkat a gyakorlatban tanultuk meg, a nyári tanfolyamokon és egyéb továbbképzéseken, az egyetem csak ezután következett. Úgy is fogalmazhatnám, hogy együtt nőttünk fel a népműveléssel, népművelőkké váltunk. Mégis sokan elhagytuk ezt a pályát, de nem azért, mert nem szerettük hivatásunkat — melyet sok-sok küzdelem, siker és buktató között sajátítottunk el —, hanem egyszerűen azért, mert belefáradtunk. Nem a munkába, hanem a társadalmi igények és a lehetőségek nagy ellentmondásaiba. A napi 12—14 órás munka után még az volt az otthoni feladat, hogy állandóan mérlegelni kellett a kiadások és bevételek egyensúlyát. Nem hiszem, hogy bármely gazdasági vezetőnek többet kell számolnia, mint egy kultúrházigazgatónak. A legkisebb egyensúlybomlás is veszélyes volt az egyszemélyi felelősség terhe mellett, amit éreztünk, s amit gyakran hangsúlyoztak is. • Mennyivel hasznosabb lenne a közművelődésnek, ha a népművelők a sok-sok számolgatás helyett a népművelési munka alapos elemzésével, új formák, módszerek keresésével foglalkozhatnának többet! Szocialista társadalmunk magasabb szintű építésében összehasonlíthatatlanul magasabb értékű lenne az alkotó népművelői tevékenység kibontakoztatása a forintok és fillérek számolgatásánál. Az új keresése, az aktualitás, a népművelés létkérdése. Nemcsak a széles és állandó érdeklődés biztosítása érdekében, de a társadalmi „elvárások” miatt is. Mégis furcsa helyzet alakult ki a népművelésben az új utak keresése közben. Az iparban az újítás dicséretes dolog, számon tartott, hasznos cselekedet, a népművelésben azonban meggondolatlanság, túlzott nagyvonalúság, végül a népművelő számára végzetes buktató is lehet S Ita kemény munkával sikerül egy intézményt jól működtetni színvonalas, gyakori rendezvényekkel, ízléses meghívókkal, a környezet otthonossá varázslásával, érdemes odafigyelni ilyenkor is a gazdasági ellenőrzésre. Természetes lenne, ha dicséretet kap az intézmény, hogy a kevés anyagi támogatás ellenére színvonalas népművelést produkál, de nem ez történik. Kérdések hangzanak el, s eléggé furcsák: „Miért rendezik a drámaesteket, a Pódium Színpad előadóestjeit, hisz nincs rajtuk haszon.” Igen , a haszon. Jó lenne, ha a népművelési rendezvények hasznosságát nem a bevételben keresnék, hanem az emberek ismereteinek, érzelmeinek gazdagodásában. Jó lenne, ha e rendhagyó kérdésekre adott lelkes magyarázatok helyett a gazdasági ellenőrzéstől is bíztatást, elismerést kapnának a népművelők. A gazdasági ellenőrzés szemlélete csak vetülete annak az általános gondnak, hogy az anyagi ellátottság rossz, s vetülete annak a szemléletnek, hogy a kultúrházigazgató gazdálkodjék, ami azt jelenti: olyasmit rendezzen, ami pénzt hoz a házhoz. Hányszor lehet magas véleményként hallani népművelőkről: „jó népművelő, de a gazdálkodása...” A felületes ítélkezések helyett jó lenne reálisan mérlegelni, s meglehet, az ítélet fordítottan hangzana. A népművelők munkája, mint ez a Népművelési Konferencián is elhangzott, igazán sikeres csak akkor lehet, ha sürgősen megjavítják a művelődési házak anyagi helyzetét Legégetőbb annak megoldása, hogy az állami támogatás összege fedezze a működési költségeket (bér, fűtés, világítás stb.). A következő lépcsőben: az állami támogatás a működési költségek mellett a rendezvények költségeit is fedezze, s akkor a bevétel lehetőséget teremt kísérletezésre, a felszerelés bővítésére, az alkotó népművelés kibontakoztatására. S akkor a kultúrház igazgató valóban népművelő lesz, aztán már nem azt kell mérlegelnie, hogy melyik rendezvény mennyi pénzt hoz, hanem azt, hogy a társadalom számára mi a hasznosabb. S így válik lehetővé az iskola és népművelés kapcsolatának megteremtése az „önnevelés” igényének kialakításában, így tudnak a művelődési házak is hatékony segítséget adni az ifjúságpolitikai feladatokhoz, így tölthetik be azt a nemes hivatást, melyet Aczél György így fogalmazott meg: „A közművelődés célja, hogy az egész lakosság a kor kulturális szintjén éljen és gondolkozzék, hogy a műveltség, a kultúra tömegméretűvé váljék. A közművelődésnek mindig a magasabb igények felkeltését kell szolgálnia." Csárdné Bari Olga ÁGH ISTVÁN: Fülemülék stb. albérletében Egyik hegyről a másikra, fejem fölött küldik szerelmi üzenetüket a fülemülék. Itthon vannak, tulajdonosok, albérlőjük vagyok nekik is, lakbérem néhány százaléka az övék, valamiféle községi adó. A fülemülék tavaszi, nyári madarak, többet kérnek tőlem a feketerigók meg a verebek, sarcolnak egész évben attrakciójukért; a gabonaszem, a szalonnabőrke, a szemét nem elég, albérleti díjam néhány százaléka nekik jár. Nem lehet fizetés nélkül hagyni a fekete röptöt a hó fölött, a tavaszi párzási mutatványt, a május hajnali éneket, hiszen kellemes föltámadásomat garantálják. Vállon vereget hulló leveleivel a ház előtti akác, látványdíját fölfüggeszti májusig, méltányolja csúnyaságát, de annál jobban megsarcol virágzásakor. Májusban már családomat is alig tudom eltartani. Lakbéremelést szavaznak a pünkösdi rózsák, a jázminok, a szárnyvégüket újító ezüstfenyők, a tarackok, a saláták, a fehér és barna liliomok, még a meddő almafa is. Kilakoltatnak, ha nem hajtom végre követelésüket, figyelmeztető kukucskálót küldenek ablakom alá, hadd lássa a pompás viskót, aki helyemre jönne. De én mindent teljesítek. Csak a rút férgekre nem hallgatok, bosszút is állnak miatta. Betörnek. Pókok ereszkednek az ágyra, körbejárnak gallérom egyenlítőjén, beköpik a képeket, Hamlet monológjában keresnek pihenőt. A hangyák a faktövektől kezdik portyáikat vízszintesen és függőlegesen kenyérre, mézre, szalonnára. S kint suhognak a fák. Ugye, de jó itt! Ugye, megéri a lakbér! Hiszen ez megfizethetetlen! Illatorvosságokat permetezünk sajgó fejedre, kormos légcsövedet kisöpörjük friss levegővel, te füsteregető, te iszákos, te nőcsábász, te összeférhetetlen. Előnyeikkel dicsekszenek, hátrányaikat be sem vallják. Lavórt kell rakni az átázott mennyezet alá? A szobafal megpenészedik, s lehámlik, mint a rühes bőr? Medárd nyirka tüszszögteti a gyereket? A házacskát átjárja a fagy, akár a megállt szívű vándorok csontját, ha a kályha kihűl? A díjból mindezért könnyítés nem kérhető. Mert a fülemülék és minden madarak, az akácok és minden növények képviselője eljön a hónapok elején, kéri a nyolcszáz forintot a hangért, az illatért, a napfényért, az árnyékért, a jó levegőért. Kedves ember. Mosolyában semmi ravaszság. Beszéde csevegő. Vannak történetei, melyekhez két székünk közül az egyikre illik leültetni őt. A másik szék üresen marad, mert azon az istentehene nevű bogár sétáltatja üres babakocsiját. Persze, nem is vagyok itthon, vendég se vagyok. Csak egy átnyújtó kéz, meg egy hallgató fül. — Volt egyszer egy ember. Nem volt annak semmije sem a földön, se háza, se pénze, se gazdag barátja, csak szegény öreg szülei meg egy puskája, ahhoz is hét golyó, meg az volt a mestersége, hogy a kőből tudott tüzet pattantani. Szerette a világot, télen a havat, nyáron a lombot. Könnyű volt szeretni, míg apja nem mondta neki egyszer: „Próbálj szerencsét, fiam, lássuk, mit érdemel a te szereteted és tudományod, túl az erdőn él egy ezeréves bölcs majd az megmondja néked.” Nekivágott a téli erdőségnek ment, mendegélt, ha megéhezett, akkor nyulat lőtt, megsütötte, a sülő nyúlnál meg is melegedett hét napig, aztán elfogyott a golyó, csak a tűz maradt. Mire az erdész, valamikor a huszadik napon rátalált, már nem tudta fölmelegíteni azt az embert. A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek EPOSZOK. Szemelvények a világirodalom nagy eposzaiból. (Diákkönyvtár — Európa) HOMÉROSZ ILIÁSZ. (Magyar Helikon) JANUS PANNONIUS MUNKÁI LATINUL ÉS MAGYARUL. (Tankönyvkiadó) SZÉPPRÓZA RICHARD BRADFORD: LÁNGOLÓ HAJNALI ÉG. Regény. (Európa) MAKSZIM GORKIJ: AZ ARTAMONOVOK. Regény. (Európa) VASZILIJ ARDAMATSZKIJ: MEGTORLÁS. Történelmi regény. (Kossuth) SZÉKELY JÁNOS: KÍSÉRTÉS. Regény. (Magvető) MIKSZÁTH KÁLMÁN: A BESZÉLŐ KÖNTÖS. A GAVALLÉROK. Két regény. (Móra) EÖTVÖS JÓZSEF: A FALU JEGYZŐJE. Regény. (Diákkönyvtár — Szépirodalmi) GRAHAM GREENE: TITKOS MEGBÍZATÁS. Regény. (Szépirodalmi) JURIJ JAKOVLEV: MEGYEK AZ ORRSZARVÚ UTÁN. Mese. (Kárpáti Kiadó, Uzsgorod — Móra Kiadó, Budapest) BOZENA NEMCOVA: A HÁROM ARANYTOLL. Mesék. (Madách Kiadó, Bratislava — Móra Kiadó, Budapest) DOKUMENTUM, ÚTLEÍRÁS, ALBUM, TANULMÁNY KADAR JÁNOS: HÍVEN A FORRADALOMÉRT. (Kossuth) SZÉKELY ANDRÁS: MARC. (Corvina) VAYER LAJOS: A RAJZMŰVÉSZET MESTEREI. XIV—XVIII. század. (Corvina) RENÉ ADRIEU—JEAN EFFEL: KÉPES FRANCIA TÖRTÉNELEM. A Népfronttól napjainkig. (Gondolat) DERKOVITS GYULA: DÓZSA. Fametszetsorozat. — SZUHAY-HAVAS ERVIN: DÓZSA GYÖRGY ÉS A MAGYAR PARASZTHÁBORÚ. Tanulmány. (Kossuth) D. B. BROMLEY: AZ EMBERI ÖREGEDÉS PSZICHOLÓGIÁJA. (Gondolat) LEON LAVALLEE: A MARXISTA PROGNOSZTIKÁÉRT. (Kossuth) NEMESKÜRTHY ISTVÁN: KRÓNIKA DÓZSA GYÖRGY TETTEIRŐL. Híradás a Mohács előtti időkről. (Kossuth) MESTERSÉG ÉS ALKOTÁS. Tanulmányok a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalmáról. (Szépirodalmi) PAPP ANTAL: MAGYARORSZÁG. ÚTIKÖNYV. (Panoráma) Filmbemutatók HALÁL VELENCÉBEN. Színes, szélesvásznú olasz film. Bemutató: július 6-án. A ZEPPELIN. Színes, szélesvásznú angol film. Bemutató: július 6-án. SZENT PÉTER ESERNYŐJE. Színes magyar film. Felújítás. Bemutató: július 6-án. Színház CSU SINGURA. (A hűséges szolgák kincsesháza, avagy a roninok hűsége). Japán Kabuki játék két részben. Bemutató: a Körszínházban, július 7-én. ÁPRILY LAJOS: A BÍBOROS. Bemutató a gyulai Várszínházban, július 7-én. VERDI ATTILA. Bemutató: a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, július 7-én. Hangversenyek A TÁTRAI VONÓSNÉGYES hangversenye a Pest megyei Tanács díszudvarában, július 3-án. (Rossz idő esetén a Zeneakadémián.) Közreműködik: Lajos Attila. A BARTÓK VONÓSNÉGYES és a KODÁLY VONÓSNÉGYES hangversenye a Pest megyei Tanács díszudvarában, július 4-én. (Rossz idő esetén a Zeneakadémián.) Közreműködik : Lux Erika, Szőkefalvi-Nagy Katalin, Németh Zsuzsa. Zongorán kísér: Varasdy Emmi. A MAGYAR KAMARAZENEKAR hangversenye a Pest megyei Tanács díszudvarában, július 5-én. (Rossz idő esetén a Zeneakadémián.) Hangversenymester: Tátrai Vilmos. Közreműködik: Elzbieta Stefanska,Lukowicz és Liebner János. HIBAIGAZÍTÁS Az olvasó is észrevehette, hogy ezen a helyen, a hét kulturális eseményei hasábja alatt hétről hétre értelemzavaró sajtóhibákat kell helyreigazítanunk, már amelyek tudomásunkra jutnak. Röstelljük, de sajnos, tehetetlenek vagyunk. A sokat emlegetett nyomda ördöge, úgy látszik, állandó vendég, mármár rovatot kell nyitnunk számára. Újra és újra próbálkozunk, hogy a hibákat minimálisra csökkentsük — nem sok sikerrel. A legutóbbi számban például a hibaigazításba is hiba került: a cikkébe helyett cikkében jelent meg. Ugyancsak a 2. oldalon, a nyomda hibájából a Kutyák, divatkutyák című hozzászólás alatt Hernádi Miklós neve helyett Pásztohy Domokos szerepel. A 3. oldalon az ellenállhatatlan szót egy „l”-lel szedték, Julius Botto történész-esszéista neve viszont a 4. oldalon tévesen egy felesleges ,,l”-lel és egy felesleges ékezettel jelent meg, így: Jalius Botto. Kötőjel hiányzik a 6. oldal Vendégeink című információjának bevezetőjében az indiai-magyar jelzők közül. S ugyanennek a cikknek a végén helyesen szépíróiban-t kellett volna szedni a megjelent szépíróban helyett. Eddig ezeket a jelentősebb hibákat vettük észre. • Valószínűleg több is van a lapban ... 1972. JÚLIUS 1.