Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-06 / 1. szám - Ó. L.: Könyv Mocsáry Lajosról • Mocsáry Lajos - a népek barátságáért (Testámentum-sorozat) (2. oldal) - Cs. Kovács László: Tengerpart • kép (2. oldal) - Demény Ottó: Rózsafa a nyele (2. oldal) - Jánosi Antal: Jókai-emlékülés (2. oldal)

Iéletés□333 Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest vn.v. Lenin krt. 9/11. Tel.: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta Hírlap üzletei­ben és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (Bo­rs József nádor tér 1.). Kül­földiek részére előfizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint. Kéziratokat és rajzokat NEM ŐRZZUNK MEG ÉS NEM KÜL­DÜNK VISSZA ! INDEX: 25.244 Könyv Mocsáry Lajosról A bukaresti Hét című hetilapból értesültünk arról, hogy rövidesen megjelenik a Testamentum-sorozat indító kötete. Mocsáry Lajos — a népek barátságáért lesz a könyv címe. Mocsáry azok közé a kevesek közé tartozott, akik a kiegyezés lagymatag légkörében és a Millen­nium felszínes nemzeti lángolása idején felismerték és hangoztatták, hogy „az Osztrák—Magyar Monar­chiában a magyar nemzet is csak akkor fejlődhet, ha biztosítja a nemzeti kisebbségek... szabadság­­jogait”. Többségi nemzet tagjaként hirdette a népek és nemzetiségek egyenlőségét, az emberi jogok ér­vényességét minden körülmények között. Mint képviselő, parlamenti hatjában magára maradt, hiába hívta fel a figyelmet arra, hogy „itt a magyaron kívül több népfaj él, mindenki élénk ragaszkodással nemzetiségéhez, felébredt szellem­mel, sőt tettre, harcra minden pil­lanatban kész indulattal.” De nem figyeltek föl erre. Tudta, milyen szomorú következ­ményekkel járhat, ha Közép-Euró­­pa népei, nemzetiségei egymásra acsarkodnak. „Ha nem tudunk jó­ra menni más ajkú hazánkfiaival, tökéletesen felakadunk mindenben, s hazánk nemcsak a legszomorúbb pangásnak, hanem a legborzasztóbb és undorítóbb háborgásoknak lesz örök színhelye, minden izgató örö­kösen kész anyagot fog találni kö­zöttünk, lehetetlen lesz minden rendezett állapot” — írta. Reális, bölcs programja a szá­zadvég meddő gazdagságában, a nemzetvesztő nemzeti öntudat de­magógiájában fikció maradt. Töb­bek között követelte, hogy a „me­gyegyűlésen minden megyében di­vatozó nyelv egyaránt használha­tó legyen”, hogy „külön iskolák le­gyenek minden nemzetiség számá­ra”. Jó volna, ha a Romániában meg­jelenő könyvből legalább utólag megismernénk Mocsáry Lajos mun­kásságát, mindmáig érvényes taní­tását D. L. Cs. Kovács László: Tengerpart RÓZSAFA A NYELE A közelmúltban egy régiségbolt előtt mentem el, s mert kedvem támadt a bá­­mészkodásra, megálltam néhány pillanatra. A kirakatban elhelyezett tárgyak kíván­csivá tettek, beléptem az üzletbe, hogy ott folytassam a nézelődést, s az egyik vitrin­ben rég látott tárgyat pillantottam meg — egy katonai Mannicherre tűzhető bajnetot. Nocsak! Hát ez már régiségnek számít? Az ára után ítélve, feltétlenül. Hatszáz forintot kértek érte. Eszem ágában sem volt megvenni, de a boltot elhagyva, gon­dolkozni kezdtem. Milyen különös. Vannak tárgyak, ame­lyek szép csendesen eltűnnek mindennapi életünkből, de emlékük még hosszú évtize­dekig kísért. Fogalommá válnak, mint a szurony is, hiszen nap mint nap hallhat­juk, például azt, hogy X vagy Z diktátor szuronyok hegyére támaszkodva tartja fönn uralmát. Képletes beszéd — mond­hatnánk —, de miféle hasonlat az, amely nem váltja ki a belső látvány képzetét, legalábbis a fiatalokban már nem? A másik kérdés az, hogy hová lettek a szuronyok? Amikor még gyermek voltam, rengeteg volt belőlük. Minden bevonuló katona kapott egyet, amit kimenőkor is magán hordott, hovatartozása legfőbb jel­képeként. A szurony, más néven balnét, vagy bajo­­nett, iszonyú rendeltetése ellenére is — hisz puskavégre tűzve, az ellenfél felnyár­salására szolgált — kedves fegyver volt. Emlékét számtalan népdalunk őrzi, kis szuronyomnak nevezték, s gondolatban még szeretőjük nevét is rá­vésték a bakák. A valóságban nem, mert azt a szolgálatve­zetői szigor megakadályozta. Hová lettek a szuronyok? Valószínű, hogy amikor a Manlicherek ideje lejárt, a pusikákkal együtt hatalmas raktárakba gyűjtötték, s még később beol­vasztották őket. De hol és mikor? Elkép­zelésem szerint az ötvenes évek elején még több százezernyi szuronyt őrizhettek a katonai raktárak. S ha egyetlen rendelet gyors határidőt szabva, pillanatok alatt tüntette el őket — ebben nincs valami el­gondolkodtató ? Gyorsan kellett végezni a szuronyokkal. A kézitusa ma már nehezen elképzelhető harci tevékenység, de az acélra szükség van, modern fegyver készül belőle. Ami szurony mégis megmaradt, falusi kamrák asztalfiókjában lapul, átalakult disznóölő késsé, vagy a konyhakertben használatos. S ha néha egy-egy mégis a vá­rosba kerül belőlük, azt jó pénzért megve­szi a bizományi, hogy még jobb pénzért adja tovább. Aki megveszi most már a szeretője ne­vét is rávésheti. Varga Julcsáét vagy akár­ki másét. 1 . JÓKAI-EMLÉKÜLÉS Karácsony előtt ünnepség zajlott le az írószövetség székházában. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az írószövetség Tudományos- Fantasztikus Irodalmi Munkaközös­,­sége Jókai-emlékülést tartott abból az alkalomból, hogy az író sci-fi műve, A jövő század regénye 100 évvel ezelőtt jelent meg. Az elnöki megnyitót Cseres Ti­bor tartotta, az Irodalomtörténeti Társaság nevében Nagy Miklós kö­szöntötte a jelenlevőket. Elsőnek Zöldhelyi Zsuzsa a valóság és a képzelet viszonyát elemezte A jö­vő század regényében: Jókai nem volt jóstehetség, technikai utópiája a korabeli eseményekre támaszko­dott, a regény minden szála kap­csolatban állt a kor valóságával; a mű valójában a múlt század re­génye. Fábián Pál nyelvészeti szempontból elemezte Jókai írás-, művészetét. Az író a jövőt saját ko­rának nyelvezetével fejezte ki, azo­kat a szavakat használta, melyek a jövőt leginkább jellemezték. A sci-fi nyelve minden korban ilyen kettősségű: az új mondanivalót csak a „régivel” képes kifejezni. Radó György előadásában arra a sajátos, de nem bántó humorra hívta fel a figyelmet, amellyel Jó­kai Vernét karikírozza. Az emlékülés második napján Nacsády József a Fekete gyémán­tok utópisztikus kérdéseit vizsgál­ta. Szemző Piroska azt elemezte, milyen hatással voltak Verne mű­vei Jókaira. Vernénél csupán cél — Jókainál eszköz a fantasztikum. Lengyel Dénes A jövő század re­gényének népköltési- és sci-fi-ele­­meivel foglalkozott. Nagy Miklós az író egész életművében jelenle­vő, mindig tudományos tartalmú fantasztikumok kérdését tárgyal­ta. Az előadások után hosszantartó vita alakult ki. A felszólalók közül Kolozsvári Grandpierre Emil azt fejtette ki, hogy Jókai hőseinek jellemrajza, műveinek felépítése a XIX. századi nagy francia regény­írókra emlékeztet, s az irodalom­­történet feladata volna, hogy a ke­vésbé ismert Jókai-értékeket mind­nyájunk számára közkinccsé tegye. A zárszót Kuczka Péter, a Tudo­mányos-Fantasztikus Irodalmi Munkaközösség elnöke tartotta. Jó­kait ma is lebecsülik, előítélettel kezelik — mondta. — Pedig a leg­nagyobbak: Mikszáth, Móricz mel­lett a helye. Írásművészete ma is korszerű. Olyan gyönyörűséggel ve­szi birtokába a tudományt, mintha költő volna. Verne szárazabb, ke­vésbé poétikus. A Vernével foglal­kozó irodalom hatalmas, de Jókai­val nem foglalkozunk eleget. Az alaposabb Jókai-kutatás irodal­munk utópisztikus hagyományait is jobban feltárná. Jánosi Antal GYURKÓ LÁSZLÓ A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála Bemutató előadás: 1973. január 18. JOBBA GABI, JORDAN TAMÁS, ZALA MIARE, JENEY ISTVÁN, KRISTÓF TIBOR, Bajcsay Mária, Thirring Viola, Répássy András, Pelsőczi László, Galkó Balázs, Eszes Sándor, Tóth Éva, Iszlay Emese, HALMOS BÉLA, KOLTAY GERGELY, SEBŐ FERENC RENDEZŐ: BEREK KATI Jegyek kaphatók: a Nemzeti Színház szervezési osztályán (IX., Ráday u. 9. T.: 187—715), a Színházak Központi Jegyirodáján (VI., Népköztársaság útja 18. T.: 120—000), és a Huszonötödik Színház pénztáránál (VI., Népköztársaság útja 101. T.: 225-229). A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERS, DRÁMA VOZARI DEZSŐ: A SZOMSZÉD KERTJE. Válogatott műfordítások. (Európa) PAKOLJ.rz ISTVÁN: ZÖLDARANY. Versek. (Magvető) ILLYÉS GYULA: BAL A PUSZTÁN — BÖLCSEK A FÁN. (Szépirodalmi) BOGDÁN LÁSZLÓ: MATINÉ. Versek. (Kriterion, Bukarest) BRASNYÓ ISTVÁN: A LEVEGŐ TITKAI. Versek és karcolatok. (Fó­rum, Újvidék) KENÉZ FERENC: HOMOK A BŐ­RÖNDBEN. Versek. (Kriterion, Bu­karest) KISS JENŐ: ROVÁSÍRÁS ES EGYÉB FELJEGYZÉSEK. Versek. (Dacia, Kolozsvár) SZÉPPRÓZA GRAHAM GREENE: UTAZÁS TÉR­KÉP NÉLKÜL. (Gondolat) MANDI IVÁN: MI AZ, ÖREG? Re­gény. (Magvető) PETŐFI SÁNDOR: VERS ÉS PRÓ­ZA. Időrendi válogatás a teljes élet­műből. (Magvető) MOCSÁR GÁBOR: GYÉMÁNTPER. Történelmi regény. (Szépirodalmi) MOLNÁR GÁBOR: MAKK ÉS JA­GUÁR. önéletrajzi regény. (Szép­­irodalmi) BARTAUS JÁNOS: AZ, AKI ÉN VOLTAM. Visszaemlékezés. (Krite­rion, Bukarest) M. I. TOMCSANYIJ: A ZSMENYAK CSALÁD. Regény. (Európa—Kárpáti, Uzsgorod) tanulmány A SZOVJETUNIÓ A KOMMUNIZ­MUS ÉPÍTÉSÉNEK ÚTJÁN 1959— 1970. (Kossuth) WIRTH ADAM: MI A TÁRSADALMI STRUKTÚRA? (Kossuth) GUNNAR MYRDAL: ÉRTÉK A TÁR­­SADALOMTUDOMÁNYBAN. (Köz­­gazdasági és jogi) FEKETE SÁNDOR: MEZÍTLÁB A SZENTEGYHÁZBAN. Cikkek Pető­firől és kortársairól. (Magvető) GIORDANO BRUNO: KÉT PÁRBE­SZÉD. (Magyar Helikon) JANCSÓ ELEMÉR: IRODALOMTÖR­TÉNET ÉS IDŐSZERŰSÉG. (Krite­rion, Bukarest) ALBUM, ÚTLEÍRÁS, SZOCIOGRÁFIA NÉMETH LAJOS: VÖRÖS BÉLA. (Corvina) PETER VLADIMIR: FÉMEK, KÖVEK, MESTEREK (Corvina) ORBAN OTTO: ABLAK A FÖLDRE. Útleírás. (Magvető) LORINCZY GYÖRGY: NEW YORK, NEW YORK. Fotóalbum. (Magyar Helikon) EMBER MÁRIA: LONDON. (Panorá­ma) PASSUTH LÁSZLÓ: TALÁLKOZ­TAM ESŐISTENNEL. Útleírás. (Szépirodalmi) VITRAY TAMÁS: AMERIKAI MO­ZAIK. (Táncsics) Filmbemutatók PETŐFI *73. Színes magyar film. Be­mutató január 11-én. A FÉLBESZAKADT VALLATÁS. Szí­nes jugoszláv film. Bemutató: ja­nuár 11-én. A NAP CSAK EGYSZER KEL FEL. Lengyel film. Bemutató: január 11-én. (Corvina) WEST SIDE STORY. Színes amerikai filmmusical. Bemutató: január 11-én. Színház SHAKESPEARE: SZEGET SZEGGEL. Bemutató a Nemzeti Színházban, január 5-én. VERDI: FALSTAFF. Bemutató a sze­gedi Nemzeti Színházban, január 6-án. GRAHAM GREENE: A CSENDES AMERIKAI. Bemutató a Thália Színházban, január 11-én. RAHMANOV: VIHAROS ALKONYAT. Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban, január 11-én. MOLNÁR FERENC: DOKTOR ÚR. Bemutató a miskolci Nemzeti Szín­házban, január 12-én. FEKETE SÁNDOR: BOROSTYÁN, A VÁNDORSZÍNÉSZ. Bemutató a kecskeméti Katona József Színház­ban, január 12-én. SHAKESPEARE: V. HENRIK. Bemu­tató a békéscsabai Jókai Színház­ban, január 12-én. MÓRICZ ZSIGMOND: KEREK FEREO. Bemutató a veszprémi Petőfi Szín­házban, január 12-én. Hangversenyek ALMÁSY LÁSZLÓ zongoraestje a Ze­neakadémia kistermében, január 6-án. KAMARAZENE matiné a Zeneaka­démia kistermében, január 7-én, délelőtt. ALFONSO MONTECINO (Chile) zon­goraestje a Zeneakadémia kistermé­ben, január 7-én. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVER­SENYZENEKAR hangversenye a Zeneakadémián, január 8-án. Vezé­nyel: Ferencsik János. KOVÁCS DÉNES hegedűestje a Ze­neakadémián, január 10-én. A POSTAI SZIMFONIKUS ZEnEKAR Csajkovszkij-e­stje a Zeneakadémián, január 10-én. Vezényel: Vasady-Ba­­logh Lajos. A MAGYAR VONÓS TRIÓ hang­versenye a Zeneakadémia kistermé­ben, január 10-én. KISS GYULA zongoraestje a Zene­­akadémián. január 11-én. Kiállítások VARGA GYŐZŐ grafikusművész ki­­állítása a KKJ kiállítási termében. Megnyitó: január 5-én. MAI JUGOSZLÁV GRAFIKA. Kiállí­tás a Szépművészeti Múzeumban. Megnyitó: január 6-án. ENGEL TEVAN ISTVÁN grafikusmű­vész kiállítása a Fényes Adolf te­remben. Megnyitó: január 12-én. 1973. JANUÁR 6.

Next