Élet és Irodalom, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-30 / 44. szám - Lengyel Gyula: rajza: Zelk Zoltán • kép • Paródia-pályázat 8. (15. oldal) - Kocsis József: Etetés Ilobán • vers • Paródia-pályázat 8. (15. oldal) - Csillik Mihály: Az egyetlen gól • vers • Paródia-pályázat 8. (15. oldal) - Timár György: Egy este a Japán kávéházban • vers • Paródia-pályázat 8. (15. oldal) - Marafkó László: Kismadár • vers • Paródia-pályázat 8. (15. oldal) - Csajka Gábor: Már nem üget Ő • vers • Paródia-pályázat 8. (15. oldal)
PARÓDIA PÁLYÁZAT 8. Az egyetlen gól Amikor végre megszülettem, a grundon találtam magam. Zegzuglóba költöztem aztán, s tréningeztem szorgalmasan. Rongylabda gombócokon éltem ... Rongylabda volt ez a világ, rugdostam jobbal, rúgtam ballal, de egy lövésem sem talált. Úgy gondoltam, talán a glóbusz valahogy nagyra sikerült, pedig a kapu volt csak kisebb, mit gombócbombám kikerült. Minek pumpálták ekkorára? — Ha milliárd gól belefér, és hogyhogy nem tudok bevágni annyit, mi eggyel is felér? S ha rájöttem, mikor a meccsen elnéztem a bősz krekkeket, nekik tízszer nagyobb a bőrgömb, s a kapu tízszer keskenyebb! Megnyugodtam, így van ez rendjén, csak semmi hűhó, semmi hecc! Azt még egy focista is tudja: null-nullnál nem rezeg a necc. De hogy dagadt, szakadt a háló, — csodás zuggal! — emlékezem: ott, a félidő szünetében suttyomban besettenkedem, s a zöld gyepen végigkocogva közvetlen kapuvonalig, beragasztom, csak azt az egyet, amit kihagyott mindegyik. Csillik Mihály 1976. OKTÓBER 30. Egy este a Japán kávéházban Zeman Ilkovics Bucsinszkij legjobb magyar tanítványa. Sokáig nem talált semmiféle Munkakört, csak a Kassákét, és nem volt egy Vasa sem, csak az István. Fiatalabb éveiben a „Bontsd a formát, ne siránkozz, ne szisszenj min-Az volt csak koncert! Hogy a drága Józsi Jenő rázendített, és kétpofára fújdigálta, ő, aki hitelbe evett! Hogy vigadott! Grófok se jobban! Az a tűz! Szent Ady, Babits! Csak hallgattam a szomszéd boxban s rákezdtem volna magam is, de a kritikához” mozgalom híve volt, később népdalokat írt, majd az Első Hazai Hegedűmentő Egyesület alapító tagja lett. Utóbb írt költeményeiben a nosztalgia hangján is átsüt a büszke öröm, hogy kortársa lehetett magának, de hát dehogyis bírtam volna, dehogyis úgy, mint ő, soha! Plafont? Az eget ostromolta a szegényember himnusza. Ha így tud fújni ez az ember, azután még mi lesz, ha ír? Mint akkor, megremeg kezemben a tenyérnyi noteszpapír, Timár György mert vén fejjel is hallom ezt, hogy Józsijenő hogy mulat... S még ő ad át, hogy befejezte, hetven fillért a maminak. Kismadár Az a madár, a bombavető, már az óperencián túl billegető. Kelleme hihető, ám ruhámon, patyolati vetten, mint hagyott billegető, az fölöttébb kellemetlen. Marafkó László Már nem üget ! Telefirkáltam neveddel, neveddel kék, kék kombinéd, füled, nyakad — de őszvágányra tolták hetven évem... (nem nélkülözhető adat, adat) És, és e szörnyű palánk-korban az ember már nehezen lélegez — lassan firkálok ... nem ügetek. Elvégre: nem lóverseny ez! Csajka Gábor ma / Etetés slobán Kényelmes szállodai ágyon henyélek, közben rág a szégyen. Fekszem, s szememre nem jön álom. A portás kinn virraszt a széken. Lelkem színház után is sáros: a jegyszedőnő, jaj, kinn maradt! Mért nem volt benn a ruhatáros? — kérdem majd minden fám alatt. A sok ezernyi szurkolónak pályára lépni is tilos! Labdába rúgni? Legyintek csak, s arcom haragtól lesz piros, és átvetődve több korláton a labdának szaladok, hogy — pártos költő — mindenkiért rúgjak egy jó nagy szabadot. Zsinórban, zúgva száll a labda bársonykék égi fa alatt, s túlzó, öreges buzgalmában papucsom is vele szaladt, és a papucsban, semmi kétség, repülök, szállok én magam, és jönnek, szállnak énutánam barátaim is jó sokan. Görögdinnyeként száll a labda, úszik utána illata, hipp-hopp, repülünk nagy csapatban s alattunk van már Hóba, és egyre sűrűbb lesz az illat, ahogy felhőként száll tova s ahogy határát felénk tárja a dinnyepöttyös Iloda. A dinnyeföldet körbeüljük. Dinnyénket Móricz lékeli, kenyeret én szelek hozzá: egyetek, Juhász, Jékely, költők és írók és proletárok ti is, mindnyájan: egyetek! Ma mindenki az én vendégem, mindenkit jól megetetek. Amíg itt vígan üldögélek s szétköpdösöm a magokat, beterít lassan, észrevétlen az irodai alkonyat. Kocsis József