Élet és Irodalom, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-02 / 40. szám - Antonio Saura: Emlékek • kép (6. oldal) - Zappe László: Vita a PART című regényről • Tájékozódás (6. oldal) - R. P.: Arion 9 • Tájékozódás (6. oldal) - Majtényi Zoltán: Grandpierre K. Endre köszöntése • köszöntő (6. oldal) - -nemere-: Lombikban született bestseller • Tájékozódás • Michael Burk: Soha nincs túl sok idő (6. oldal)

TÁJÉKOZÓDÁS Román fantasztikus balladák — magyarul Három testvér — kilenc sárkány címmel jelentette meg a román fantasztikus balladák gyűjteményes kötetét a bukaresti Kriterion. ízléses nyersvászon kötésben, kellemes alakban került az olvasók kezébe Kiss Jenő műfordítói vállalkozása. Aki ismeri a hasonló köntösben megjelent Bárányka (1963), No váltókról szól az ének (1969), Szarvasokká vált fiú (1971), és a Márk vitéz (1974) című könyveket, az örömmel tapasztalhatja, hogy 1976 ismét hozott egy kötetnyi válogatott folklórt a román népballadák gazdag kincseiből. Kiss Jenő elérte, hogy az olvasók úgy érzik, mintha a történetek a magyar folklórból is ismertek volnának. Erre utal a néprajzkutató Faragó József bevezetője is: „Kettévágjuk-e most már a földalatti lényt, az összeért, sőt közös gyökérzetet? Vagy pedig vizsgáljuk meg bátran az összeélés törvényszerűségeit? Irodalmi kérdés, mely azonban túlvezet az irodalmon”. Vita A PART című regényről Egyszerre két szovjet folyóirat közölte, számos élvonalbeli kritikus foglalkozott vele. Valamennyi lapban nagy terjedelemben írtak róla, a Voproszi lityeraturi pedig kerekasztal-beszélgetést rendezett, amellyel külön is kiemelte, hogy Bondarev új regényét mintának tekinti. Olyan műnek, amely „bennünket ma izgató kérdések széles körét fogja át”, s amellyel kapcsolatban „a korszerű próza fejlődésének általános kérdései” fogalmazódnak meg. A fogadtatás körülményei tehát jelentős alkotást sejtetnek. A szerző rangjához és a mai szovjet próza magas mércéjéhez egyaránt méltó regény a figyelmet legalábbis két vonatkozásban való időszerűségének köszönheti. Az egyik a politikai. „Jurij Bondarev A párt című regénye, nem születhetett volt rá, meg egy-két évtizeddel ezelőtt, háború és béke ilyen szintű megértésének az ideje csak most érkezett el” — írta Féliksz Kuznyecov a Pravdában megjelent kritikájában. S ugyanitt olvashatjuk még világosabb megfogalmazásban: „A párt ma, az enyhülés és a békés egymás mellett élés körülményei között, éppen azért jelentős és fontos, mert benne századunk alapvető erkölcsi-etikai kérdéseire kapunk választ: napjaink alapvető, az emberről és rendeltetéséről folyó filozófiai vitájához szól hozzá.” Az enyhülés, főleg a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban bekövetkezett oldódás az a politikai feltétel, amely mellett Bondarev regénye egyáltalán megszülethetett. De Kuznyecov idézett mondatában benne van egy másfajta időszerűség is: ez a filozófikusságra való törekvés. (Egyébként a Voproszi lityeraturi vitaindítója is ezt az igényt hangsúlyozta.) S a mai szovjet irodalmi gondolkodásban is , egyre határozottabban fogalmazódik meg az az álláspont, hogy a fejlett szocialista társadalom irodalmának — elméletileg elmélyülnek, elemzőnek, filozofikusnak kell lennie. Ez a kettős, egyszerre politikai és esztétikai aktualitás nyilvánvalóan hozzájárult Bondarev regényének sikeréhez. Az író szenvedélyes szavakkal fogalmazott a szovjet írókongreszszuson: „Olyan regényt kívánok, amely széttöri a klasszikus kollíziók kereteit és kilép a földgolyó térségeire, mert ma az egész világ jelenti azt a színpadot, amelyen találkoznak és keresztezik egymást korunk alapvető kérdései: az Emberiség a történelemben és a történelem az Emberiségben; a föld és az ember; az ember és viszonya a léthez, amely emberré tette; a háború, a pusztulás fenyegetése, a vér és a remény; az igazságosság és a könyörtelenség; az erkölcs, mint az egyes ember társadalmi lelkiismerete; a kommunista ideológia mozgása, a szabadság kivívása és a személyiség kialakulásának folyamata; a személyiségnek, mint a föld legértékesebb jelenségének eszméje; az emberiség sorsa. A regény kettős cselekményében — amelyet az ÉS korábban már ismertetett — Bondarev valóban kísérletet tesz arra, hogy mindezeket a kérdéseket egységes kompozíció keretében vizsgálja. A Nyikityin szovjet író hamburgi látogatását elbeszélő első és harmadik rész közé ékelődik a múltban, a háború utolsó napjaiban játszódó történet. A szovjet katonák közötti belső ütközet, a háború befejeztével felvetődő erkölcsi kérdések rajzát keretezi a két világ, a szocialista és a kapitalista között feszülő mai ellentmondások, különbségek és ugyanakkor, kétségkívül meglevő kapcsolatok bonyolult szövevényének ábrázolása. Különféle eszközöket alkalmaz az író mondandójának érzékeltetéséhez: a mese, az elbeszélés mellett a leírás, az emlékezés, a látomás is megtalálható regényében, a legfontosabb azonban a direkt vita, ahol hősei közvetlenül is elmondják és megütköztetik véleményeiket, nézeteiket. Így az író már maga is exponálta azokat a kérdéseket, amelyek a kritikusokat eszmecserére késztették. Bonderev műve körül mégsem alakult ki vérre menő csatározás. (Igaz, a fogadtatás nem is volt olyan, amelytől a szerző mennybe ment volna.) Az értelmezők ízekre szedték a regényt, az író szinte minden megoldásának (a kompozíciótól a stílusig, s egészen az epizódokig, sőt mondatokig) támadtak hívei és ellenzői. Általános volt például az a nézet, hogy a mai Nyikityin alakja, s ezzel együtt a jelen problémáinak tárgyalása halványabbra sikerült, mint a fiatal tiszt ábrázolása és vele a háborús jelenetek. Körültekintően elemezték a kritikusok a győzelem feltette erkölcsi kérdéseket, hiszen ezek végiggondolása alapfeltétele annak, hogy a ma embere viszonylag hosszú távra szóló normák szerint rendezkedjék be a világban. ★ A kérdéseket és humanista megválaszolásukat teljes egyetértés fogadta. Ugyanakkor a bírálók hangsúlyozták, hogy az írónak nem sikerült igazán mélyen szembesítenie a kapitalista és a szocialista társadalom lényegi folyamatait. Különösen kiütközik ez ott, ahol a regény rítai „színének” összes szereplője egy televíziós vitán vesz részt. S bár abban igaza van az író egyik védelmezőjének, hogy a szerző „leírja és nem vezeti a vitát”, csakhogy nem is idegenít el tőle, nem igyekszik érzékeltetni, hogy ez egy szokványos csevegés. Vitalij Ozerov, a Voproszi lityeraturi főszerkesztője mindazonáltal ennek a részletnek más összefüggéseire hívta fel a figyelmet: „A korszerű irodalom hőse nagyon tudatos ember, az ő szellemi törekvéseit a társadalom törvényeinek megértése, a jövőért való felelősség érzése, az egész nép boldogságának gondja határozza meg. Ez megfelel belső meggyőződésének, kötelességérzetének és önfegyelmének. Emberi értékét az méri, hogy kész egész életével megvédeni a szocialista hazát, eszmei ütközetben bebizonyítani szellemi fölényünket, ahogyan azt Bondarev megérdemelt elismerést aratott regényének hősei teszik.” Zappe László ÉLET EST® Grandpierre K. Endre köszöntése Félrevonultan él, procus negotiis, távol az irodalmi élet zsivajától; a hivatástudat és kötelességteljesítés megszállottja. Hatvan esztendeje született, október 6-án. Megismerte az erdélyi magyar sorsot: apját, aki járásbíró volt, tizenegy apró gyermekkel, egyik napról a másikra az utcára tették. Az ínség hosszú évei során végérvényesen hozzánőtt a szegénységhez, a szocializmus eszméjéhez. Írni viszonylag korán kezdett; első írásai a kolozsvári Ellenzékben és a felszabadulás előtti Népszavában jelentek meg. Részt vett a munkásmozgalomban, a baloldali írók egységmozgalmában, a náci megszállás idején három testvérével együtt fegyverrel küzdött a fasiszta német hadsereg ellen. A Kiska XIII/1. zászlóalj mindvégig helytálló maradék huszonhárom katonája közt harcolt: a Kerepesi temetői frontszakaszon vívtak tüzérpárbajt a hitleristákkal. Jórészt az ő elszántságuknak köszönhető, hogy a szovjet csapatok foglyul ejthették a teljes német frontszakasz parancsnokságát, és véráldozat nélkül juthattak a Keleti pályaudvarig. Ő maga megsebesült, Károly nevű fivére pedig hősi halált halt. (Minderről Gazsi József Egy zászlóalj krónikája című könyve számol be.) A felszabadulás után bölcsészdiplomát szerzett. Számtalan verse, cikke, novellája és tanulmánya jelent meg. Ezek közül nem egyet külföldi lapok is közöltek, mint legutóbb is a Voproszi Lityeraturia reprezentatív magyar különszámában. Mindeddig öt könyvet publikált. Művei közül legjelentősebbek a történelmi tárgyúak; a legismertebb az 1970- ben megjelent s a Zrínyi halálát elemző Fekete hóesés. Ez a könyv a modern költészet és széppróza vívmányait a kriminalisztikai kutatás, a materialista logika és bizonyításelmélet módszereivel egyesítette, a történeti oknyomozás és korrajz új lehetőségeit tárta fel. Jelenleg is összefoglaló kortörténeti műveken dolgozik: ezek megalkotásához kívánunk erőt, jó munkát, egészséget. Majtényi Zoltán Áron . Ismét megjelent a Corvina kiadónál a nemzetközi költői évkönyv. Az UNESCO vállalkozását Somlyó György szerkesztő ezúttal József Attila emlékének szentelte. Válogatásában a költő prózai művei szerepelnek túlsúlyban: részletek az Irodalom és szocializmusból, hitvallások a költő feladatairól, a költészetről és a mértékről, a Curriculum vitae — ezek a prózai rész pillérei. De megjelentek nyolc-tíz nyelven a Mama, az Eszmélet, a Születésnapomra és más jelentős versének fordításai is. (A tolmácsolásokat az Arion 9 révén van alkalmunk a legteljesebben összevetni.) Guillevic, Thomas Mann, Benedetto Croce, Tzara a külföldi, Vágó Márta, Ignotus és Gál István a hazai méltatók sora. Bata Imre irodalomtörténész költészetünk utolsó tíz évét elemezve a jelenlét követelményét állítja föl. Sem a legidősebb, sem az azt követő két-három költői generáció esetében nem talál életművet, mely e tekintetben adós maradna. Az újabb költői indulásokról szólva írása hűen adja vissza a kritika várakozó álláspontját. Véleménye szerint a háborút követően átalakult a költői személyiség, az élményköltészetet az evidencialíra váltotta fel. Az átváltozás folyamatát Juhász Ferenc, Weöres Sándor és Pilinszky János költészetében tárja fel a szerző. • A költői almanach az elmúlt évben Robert Graves-díjjal kitüntetett versét, Simon István Rapszódia az időről című költeményét magyar és angol nyelven közli. A dokumentumok között Vargha Balázs Csokonai nemzetközi Helikon-tervéről tudósít. Az ábrándos, s a korabeli szellemi és politikai életet ismerve irreális el gondolás egy nemzetközi tudós társaság, művészeti akadémia létrehozásának szükségességét fejtegeti. Ebben Csokonai az esztétika rendszerezését, az irodalom keletre is kiterjedő ismertetését, a költő és a költészet szerepének tág és részletes, korát meszsze meghaladó taglalását képzelte el. Pablo Neruda 1949-ben, Petőfi halálának századik évfordulóján beszédet mondott Budapesten. A nemrég előkerült eredeti gépiratnak akkoriban csak magyar fordítása jelent meg. Az Arion 9 emellett a spanyol eredetit is közli. R. P. LOMBIKBAN SZÜLETETT BESTSELLER Az NSZK könyvpiacáról szinte sohasem hiányzik az „ügyeletes” bestseller. De most olyan próbálkozásnak vagyunk tanúi, melyhez hasonló — legalábbis az NSZK- ban — még nem volt. Michael Burk Soha nincs túl sok idő (az eredetiben az „idő” szó helyett „óra” áll) című regényéről van szó. A kritika szinte egybehangzó állítása szerint a regénynek semmiféle művészi értéke nincs. Miért kavart hát mégis akkora vitát? Mert közönségsikere van. A szerző személye nem túl ismert: eddig kabarészövegek és filmforgatókönyvek írásával kereste kenyerét. A német irodalmi- és napilapok kritikai rovataiban folyó vita tehát csak magáról a műről folyik. Vagy inkább arról a példáról, melyet teremtett? Könyvkiadási szakemberek, esztéták, irodalomtörténészek szólnak hozzá a dologhoz. A téma: a mai bestsellergyártás befolyása az irodalmi életre... Elég a látszat. A bestseller-gyáros nem az eredetiségre, művészi színvonalra törekszik, hanem mindenekelőtt igyekszik kitalálni, mire van szükségük az embereknek ... írói gondossága inkább a csomagolásra, semmint a tartalomra vonatkozik” (Die Zeit). Klaus von Bismarck, a legnagyobb nyugatnémet áruküldő intézmény igazgatója (házhoz küldik a levélben vagy telefonon megrendelt árukat) kijelentette a német könyvkiadók konferenciáján: „A könyv éppen olyan áru, mint a szappan vagy a kávé”. Amivel azt akarta közölni, hogy a könyvet is el kell tudni adni. Hozzászólása így folytatódott: a tárgyak között, melyekért ma az emberek hajlandók pénzt adni, a könyv nagyon szerény helyet foglal el; az NSZK- ban minden harmadik lakos soha életében nem olvasott el egyetlen szépirodalmi könyvet sem; hiába lett több a szabad idő és több a művelt ember; a könyvet kiszorította a tévé; ezért nem látni a német városok főutcáin könyvesboltokat; a harc életre-halálra folyik... A legtöbb könyvkiadó válasza egyetlen szó: bestseller. Az NSZK- ban egyetlen kiadó sem létezhet sikerkönyv nélkül. Némelyik kiadó a komolyabb könyveit adja ki a bestsellerek hozta bevételből. A legtöbb a kompromisszumot keresi; minden évben kiad néhány sikerkönyvet és sok más, egyszerűbb könyvet. Persze, egy mű manapság már nem válhat bestsellerré — csupán megkapó tartalma miatt. Most — Burk könyvével — a müncheni Schneekluth-kiadó új precedenst teremtett. A szerző ugyanis mesterséges bestsellert írt (gyártott, készített). Kiválasztott egy témát, mely ma sokakat érdekel: a szívsebészetet. Elment a müncheni szívközpontba, nem feledkezett meg arról, hogy a bestsellerek olvasói szeretik érezni: valamilyen kulisszák mögé leshetnek be. A szívsebész modern korunk varázslója, aki a tudomány és technika titkait felhasználva és ismerve dolgozik. Az „író” felruházta hősét általános emberi problémákkal (elvált ember, megingott önbizalommal), adott hozzá egy kis nagyvilági életet, némi német „eszmeiséget” és egy kis német márkájú szexet. Kell persze cselekmény is, méghozzá izgalmas. Van tehát repülőgéprablás, túszok, kémszervezet. Mindehhez hozzá kellett keverni egy kis filozófiát, mitől a kicsit is igényesebb olvasónak az a tévhite támad, hogy valódi irodalmat tart kezében. Ugyanebből a célból található a könyv lapjain rengeteg, klasszikusok szájából való idézet. És kész a termék, melynek nem okvetlenül kellett volna sikerkönyvvé válnia, de amelynek a sikerhez vezető útjából mesterségesen elsöpörtek minden akadályt. És a beharangozó reklám után a könyv mehet a boltokba. Nem kell félni, hogy túl keveset vagy túl sokat nyomtak belőle és a kiadót veszteség éri — Bécsben például, az Uerberreiter-kiadónál már egy olyan nyomdagép működik, mely 24 óránként ötezer példányt nyom és azt expediálásra készen dobja ki magából. Ily módon a könyvesboltokból érkező telefonjelentések alapján lehet szabályozni a kínálatot: minden boltban mindig legyen a bestsellerből, soha se túl sok, se túl kevés. Annyi, amennyi kell. Kell? —nemere— IRODALOM 1976. OKTÓBER 2.