Élet és Irodalom, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-16 / 11. szám - Schlammadinger József: Cseppben a tenger • reflexió | Visszhang • Dr. Trézl (ÉS 1990. február 23.) (2. oldal) - Szerkesztőség: Díjak, kitüntetések - 1990 (2. oldal)
Cseppben a tenger Dr. Trézl csúsztat. Nyilván elkapta az indulat heve, nem szándékosan, de az ÉS február 23-i számában megjelent írásban megtévesztő módon keverednek egymással nem feltétlenül összefüggő dolgok. Megró egy akadémikust dr. Trézl a Béres-cseppek miatt, anélkül marasztalja el azokat, hogy konkrétan felsorolta volna kifogásait, pedig ha a Béres Csepp Plusz zöld dobozát nézi, azon rajta van az összetétel, s hogy milyen esetekben alkalmazható eredményesen, nemkülönben az OGYI-nyilvántartási szám. Mindezek birtokában az akadémikus konkrét kifogásokat emelhetett, volna, pl. nem ért egyet az összetétellel, káros mellékhatást tételez fel stb. Ha dr. Trézisnek igaza van — és ebbéli állításai aligha kérdőjelezhetők meg —, akkor hol itt a csúsztatás? Hát mindössze ott, hogy a Bérescseppek ellenfelei nem mint egy makro- és mikroelem oldat alkalmazásának ellenzői gyűltek egy zászló alá, hanem az általános rákellenes csodaszer mivoltát tagadták, mely híre alkalmasint a feltaláló szándékai ellenére tapadt hozzá, ne próbáljuk itt vizsgálni, hogy hogyan. A szer elleni és melletti indulatok e téren csaptak a magasba, ez közismert. Roboráló, ellenállóképesség-fokozó, étvágyjavító készítményként már meglehetősen régen forgalomban van az Egészségügyi Minisztérium (akkor még így hívták) engedélyével. Mint ilyet, aligha támadta az akadémikus, aligha ebben az értelemben marasztalta el a körülötte kialakult helyzetet. Ha ez a szituáció közismert — márpedig az —, akkor annak általánosságban való elmarasztalása sem tartozhat a főbenjáró bűnök közé. Dr. Trézi hivatkozik a Vajdacseppekre. Tisztelettel kérdem, ha azok „kilinkai alkalmazására is sor került” és „hatásaiban is ellentmondásosság mutatkozott”, vajon miért „az akkori hivatalos szakvélemény nagy része” szüntette meg az alkalmazását? Ha már egyszer a Merapid-cseppek néven forgalmazott készítmény hozzáférhető volt, nem inkább arról lehetett szó, hogy a hatástalanságát látó orvosok nem kívánták alkalmazni? A csoda pedig „három nap” után elmúlt, és a betegek (vagy hozzátartozóik) sem követelték tovább ezt a szert? (Ha valóban hatástalan volt, szükséges lett volna „objektív” vitát rendezni hatóanyagáról, és annak biokémiai mechanizmusairól? Ha mégsem teljesen reménytelen, van-e akadálya, hogy dr. Trézi ma, újabb ismeretek és modernebb eljárások birtokában végezze el az általa szükségesnek tartott utánvizsgálatokat, s ezek eredményéről a szaksajtóban számoljon be?) Hivatkozik dr. Trézi Gánti Tibor fölismerésére is, ahol újból csúsztat. 1989-ben a kémiai Nobeldíjat nem ennek igazolásáért kapták a jutalmazottak! Gánti chemoton elméletében — ami itthon valóban nem vergődött valami nagy népszerűségre — benne van az RNS enzimkénti működésének a lehetősége, de még sok minden más is, ami eddig nem igazolódott. Lehet, hogy az idő meghozza ennek az elméletnek a teljes elismerését, de a kérdés számomra az, hogy vajon Gánti hazai elismerésének hiánya lehet-e az oka, ha munkái eddig nem jelentek meg pl. a dr. Trézl által hivatkozott Science című hetilapban, avagy nem méltatta ezeket a Nature. Történelmi tapasztalatok szólnak amellett, hogy nehéz valakinek saját hazájában prófétává lennie, avagy éppenséggel lehetetlen is. De a tudomány nemzetközi! A hazai elismertség hiánya nem indokolja a nemzetközi érdektelenséget vagy kételyeket. Dr. Trézl indulatait megértem, indulatos csúsztatásait viszont nem. A hazai tudomány helyzetének értékelésében inkább az olyan higgadt és bölcs véleményekre van szükségünk a szakmán kívüli médiákban is, mint például Venetianer Pál írása volt néhány hete, éppen az ÉS-ben. Mint olvasó, mit higgyek? A Szerkesztő ki mellett foglal állást? Venetianer? Trézi? Mindkettő? Egyik sem? Schlammadinger József Feladatunk, hogy lehetőség szerint helyt adjunk a különféle álláspontoknak. Az önálló vélemény kialakítását az olvasóra bízzuk. A szerkesztőség VISSZHANG DÍJAK, KITÜNTETÉSEK -1990 II A tudományok, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a kultúra, a művészeti, a gyógyítás, az oktatás-nevelés terén végzett kivételesen magas színvonalú, példaértékű munka elismeréseként a tudományos és kulturális élet számost képviselője magas kitüntetésben részesült. KOSSUTH-DÍJ Bozay Attila zeneszerző; Cserhalmi György színművész; Csoóri Sándorköltő; Gyarmathy Tihamér festőművész; dr. Hajnóczi Gyula, a műszaki tudomány doktora, építészmérnök, egyetemi tanár; Keveházi Gábor táncművész; Komrád György író; Makovecz Imre építész; Mészáros Márta filmrendező; Mészöly Miklós író; Polgár László magánénekes; Udvaros Dorottya színművész. KOSSUTH-DÍJ (posztumusz) Dohnányi Ernő zeneszerző, karmester; Eckhardt Sándor irodalomtörténész; Hamvas Béla filozófus, író; Huszárik Zoltán filmrendező; Jékely Zoltán költő; Kodolányi János író; Kondor Béla festő- és grafikusművész; Latinovits Zoltán színművész; Laziczius Gyula akadémikus, nyelvész; Márai Sándor író, költő; Molnár István koreográfus; Őze Lajos színművész; Rajeczky Benjamin, a zenetudomány doktora, népzenekutató, zenetörténész, zenepedagógus, teológiai doktor; Sinka István költő, író; Tóth Menyhért festőművész. SZÉCHENYI-DÍJ Dohy János, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, nyugalmazott egyetemi tanár; dr. Halász Béla akadémikus, orvos, tanszékvezető egyetemi tanár; Harmatta János akadémikus, nyelvész, nyugalmazott egyetemi tanár; Nyíri Tamás, a filozófiai tudomány doktora, teológus; dr. Ötvös László, a kémiai tudomány doktora, vegyész; Perczel Károly, a műszaki tudomány kandidátusa, építész; Pigler Andor, a művészettörténeti tudomány kandidátusa, művészettörténész. SZÉCHENYI-DÍJ (megosztva) Magyarország Nemzeti Atlaszának szerkesztőbizottsága: Bassa László térképészmérnök, tudományos munkatárs; Beluszky Pál, a földrajztudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs; Berényi István, a földrajztudomány doktora, tudományos főmunkatárs; Borai Ákos, a földrajztudomány doktora, nyugalmazott tudományos tanácsadó; Keresztesi Zoltán térképész; Marosi Sándor, a földrajztudomány doktora; Papp- Váry Árpád, a földrajztudomány kandidátusa; Pécsi Márton akadémikus; Szőke-Tasi Sándor térképész, főmunkatárs. Az oszcillációs kémiai reakciók kutatásáért: dr. Kőrös Endre, a kémiai tudomány doktora, egyetemi tanár; dr. Noszticzius Zoltán, a kémiai tudomány kandidátusa, egyetemi docens; dr. Orbán Miklós, a kémiai tudomány doktora, egyetemi tanár. SZÉCHENYI-DÍJ (posztumusz) Bibó István történész; Győrffy Barna biológus, a biológiai tudomány doktora; Hajnal István akadémikus, történész; Jendrassik György mérnök-feltaláló; Johan Béla orvos; Kerényi Károly történész; Mándy György biológus, a biológiai tudomány doktora; Náray Szabó István vegyész; Papp Simon akadémikus, geológus; Sántha Kálmán akadémikus, orvos; Szabó István történész; Varga István közgazdász. JÓZSEF ATTILA-DÍJ Beney Zsuzsa költő, író, esszéíró; Csíki László író; Grendel Lajos szlovákiai magyar író; Marno János költő; Molnár Miklós költő, író; Nagy Gáspár költő; Parancs János költő; Petri György költő; dr. Simon Zoltán irodalomtörténész; Szilágyi István romániai magyar író. JÁSZAI MARI-DÍJ Bereczky Erzsébet dramaturg; Bezerédi Zoltán színművész; Borbiczki Ferenc színművész; Cseke Péter színművész; Csikós Attila díszlettervező; ifj. Eötvös Gábor artista; Gruber Hugó bábművész; Harsányi Frigyes magánénekes; Kaszás Attila színművész; Labancz Borbála színművész; Mihályi Győző színművész; Pinczés István főrendező; Szélyes Imre színművész; Szlávik István díszlettervező; Újlaki Dénes színművész. LISZT FERENC-DÍJ Elek Tihamér fuvolaművész; Hegyes Gabriella magánénekes; Jankovits József magánénekes; ifj. Nagy Zoltán magántáncos; Rohonyi Anikó magánénekes; Rozsos István magánénekes; Szamosi Judit balettművész; Takács Tamara magánénekes; Zákányi Zsolt karnagy. ERKEL FERENC-DÍJ Erdélyi Tibor, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője; Reményi Attila zeneszerző; Vukán György zeneszerző, zongoraművész. BALÁZS BÉLA-DÍJ Bikácsy Gergely filmkritikus; Born Ádám rendező; Dobai Péter író, dramaturg; Dúló Károly rendező; Fék György hangmérnök; Horváth Mária rendező; Illés János operatőr; Kerekes Gábor fotóriporter; Kovács György hangmérnök; Máthé Tibor operatőr; Molnár György rendező; Schulze Éva dramaturg; Várszegi Károly operatőr; Zákányi Balázs rendező. MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJ Erdélyi Etelka festőművész; Dudás László ipari formatervező művész; fe. Lugossy László festőművész; Kecskeméti Sándor keramikusművész; dr. Keserű Katalin művészettörténész; Molnár Kálmán grafikusművész; Nagy Judit iparművész; Pintér Attila restaurátor; Samu Géza szobrászművész; Sárváry Katalin iparművész; Szirtes János festő- és grafikusművész; Tornay Endre András szobrászművész; Torma Istvánné keramikusművész; Tölg-Molnár Zoltán festőművész. eletTsÍ® IRODALOM TÁNCSICS MIHÁLY-DÍJ Árkus József, a Ludas Matyi főszerkesztője; dr. Bálint György agrárpublicista; Györffy Miklós, a Magyar Rádió főmunkatársa; Horváth Zoltán, a Heti Világgazdaság főszerkesztő-helyettese; Köröspataki Kiss Sándor, az Új Tükör főszerkesztő-helyettese; Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom rovatvezetője; Pünkösti Árpád, a Népszabadság munkatársa. Hibaigazítás Milyen a jó érettségi tétel? című cikkünkbe több sajtóhiba csúszott (Élet és Irodalom 1990. március 9.). Helyesen: „Minden magyartanár tud produkálni olyan tételeimet, amely a saját diákjai számára megoldható, de a szomszéd osztályban már nem.” „A 18. tétel jó szempontot ad, de sajnos Az apostol című elbeszélő költeményt nem kiszli a szöveggyűjtemény.” „Folytathatnánk a sort, de már csak a 14. tételt idézzük: »A magyarság önértelmezése Berzsenyitől József Attiláig néhány szabadon választott vers alapján«. Nézetünk szerint a költőik magyarságképéről van szó, nincs értelme annak, hogy a magyarság önértelmezésének bonyolult szintézisét belekeverjük a kérdéskörbe.” „Mielőtt azonban az oktatási rendszer részét, a vizsgát korrigáljuk, korrigáljuk az egészet, magát az oktatási rendszert.” Eörsiné Hajdú Marianna A Sarki viszonyok című publicisztikában (ÉS, 1990. március 9.) eredetileg azt írtam, hogy a déli sarkvidék politikai értelemben neutrálisnak mondható. Ehelyett az jelent meg, hogy a déli sarkvidék politikai értelemben eléggé naturálisnak mondható. Ez sem rossz, csak semmi értelme nincs. Megyesi Gusztáv POLITIKAI HETILAP / E HETI SZÁMUNKBAN: EGYMÁS NYAKÁT KERESSÜK Katona Tamás: A szolidaritás európai szerepéről MÁR NINCS ELLENFORRADALMI VESZÉLY Havas Henrik interjúja Pető Ivánnal ZÁRTKERTI MULATSÁGOK Marton Frigyes és Koltay Gábor a múzeumkerti márciusokról TOMI ÉS JERRY Páros interjú Pongor Sándor ezredessel és Hodosán Rózával Nyilatkozik dr. Nagy László ügyvéd és Raffay Ernő tartalékos honvéd MEGJELENEK MINDEN SZOMBATON! A HNGAI Offsiil irodilmi szerkesztőségének hanglemezajánlata VARIETAS DELECTAT A lemez A oldalán ILLYÉS GYULA BARTÓK c. versét Gáti József, Papp Zoltán, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre és a költő előadásában hallgathatjuk meg, a B oldalon PILINSZKY JÁNOS APOKRIF c. költeményét Kézdy György, Latinovits Zoltán, Mensáros László és a szerző mondja el. 1390. MÁRCIUS IS.