Élet és Irodalom, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-16 / 11. szám - Schlammadinger József: Cseppben a tenger • reflexió | Visszhang • Dr. Trézl (ÉS 1990. február 23.) (2. oldal) - Szerkesztőség: Díjak, kitüntetések - 1990 (2. oldal)

Cseppben a tenger Dr. Trézl csúsztat. Nyilván el­kapta az indulat heve, nem szán­dékosan, de az ÉS február 23-i számában megjelent írásban meg­tévesztő módon keverednek egy­mással nem feltétlenül összefüggő dolgok. Megró egy akadémikust dr. Trézl a Béres-cseppek miatt, anél­kül marasztalja el azokat, hogy konkrétan felsorolta volna kifogá­sait, pedig ha a Béres Csepp Plusz zöld dobozát nézi, azon rajta van az összetétel, s hogy milyen ese­tekben alkalmazható eredménye­sen, nemkülönben az OGYI-nyil­­vántartási szám. Mindezek birto­kában az akadémikus konkrét ki­fogásokat emelhetett, volna, pl. nem ért egyet az összetétellel, ká­ros mellékhatást tételez fel stb. Ha dr. Trézisnek igaza van — és ebbé­li állításai aligha kérdőjelezhetők meg —, akkor hol itt a csúsztatás? Hát mindössze ott, hogy a Béres­­cseppek ellenfelei nem mint egy makro- és mikroelem oldat alkal­mazásának ellenzői gyűltek egy zászló alá, hanem az általános rák­ellenes csodaszer mivoltát tagad­ták, mely híre alkalmasint a felta­láló szándékai ellenére tapadt hozzá, ne próbáljuk itt vizsgálni, hogy hogyan. A szer elleni és mel­letti indulatok e téren csaptak a magasba, ez közismert. Roboráló, ellenállóképesség-fokozó, étvágy­ja­vító készítményként már meglehe­tősen régen forgalomban van az Egészségügyi Minisztérium (akkor még így hívták) engedélyével. Mint ilyet, aligha támadta az akadémi­kus, aligha ebben az értelemben marasztalta el a körülötte kiala­kult helyzetet. Ha ez a szituáció közismert — már­pedig az —, ak­kor annak általánosságban való elmarasztalása sem tartozhat a fő­benjáró bűnök közé. Dr. Trézi hivatkozik a Vajda­­cseppekre. Tisztelettel kérdem, ha azok „kilinkai alkalmazására is sor került” és „hatásaiban is el­lentmondásosság mutatkozott”, va­jon miért „az akkori hivatalos szakvélemény nagy része” szüntet­te meg az alkalmazását? Ha már egyszer a Merapid-cseppek néven forgalmazott készítmény hozzáfér­hető volt, nem inkább arról lehe­tett szó, hogy a hatástalanságát lá­tó orvosok nem kívánták alkal­mazni? A csoda pedig „három nap” után elmúlt, és a betegek (vagy hozzátartozóik) sem követel­ték tovább ezt a szert? (Ha való­ban hatástalan volt, szükséges lett volna „objektív” vitát rendezni ha­tóanyagáról, és annak biokémiai mechanizmusairól? Ha mégsem teljesen reménytelen, van-e akadá­lya, hogy dr. Trézi ma, újabb is­meretek és modernebb eljárások birtokában végezze el az általa szükségesnek tartott utánvizsgála­­tokat, s ezek eredményéről a szak­sajtóban számoljon be?) Hivatkozik dr. Trézi Gánti Ti­bor fölismerésére is, ahol újból csúsztat. 1989-ben a kémiai Nobel­­díjat nem ennek igazolásáért kap­ták a jutalmazottak! Gánti che­­moton elméletében — ami itthon valóban nem vergődött valami nagy népszerűségre — benne van az RNS enzimkénti működésének a lehetősége, de még sok minden más is, ami eddig nem igazolódott. Lehet, hogy az idő meghozza en­nek az elméletnek a teljes elisme­rését, de a kérdés számomra az, hogy vajon Gánti hazai elismerésé­nek hiánya lehet-e az oka, ha munkái eddig nem jelentek meg pl. a dr. Trézl által hivatkozott Science című hetilapban, avagy nem méltatta ezeket a Nature. Történelmi tapasztalatok szólnak amellett, hogy nehéz valakinek sa­ját hazájában prófétává lennie, avagy éppenséggel lehetetlen is. De a tudomány nemzetközi! A hazai elismertség hiánya nem indokolja a nemzetközi érdektelenséget vagy kételyeket. Dr. Trézl indulatait megértem, indulatos csúsztatásait viszont nem. A hazai tudomány helyzeté­nek értékelésében inkább az olyan higgadt és bölcs véleményekre van szükségünk a szakmán kívüli mé­diákban is, mint például Venetia­­ner Pál írása volt néhány hete, ép­pen az ÉS-ben. Mint olvasó, mit higgyek? A Szerkesztő ki mellett foglal állást? Venetianer? Trézi? Mindkettő? Egyik sem? Schlammadinger József Feladatunk, hogy lehetőség sze­rint helyt adjunk a különféle ál­láspontoknak. Az önálló vélemény kialakítását az olvasóra bízzuk. A szerkesztőség VISSZHANG DÍJAK, KITÜNTETÉSEK -1990 II A tudományok, a kutatás, a mű­szaki fejlesztés, a kultúra, a mű­vészeti, a gyógyítás, az oktatás-ne­velés terén végzett kivételesen ma­gas színvonalú, példaértékű mun­ka elismeréseként a tudományos és kulturális élet számost képvi­selője magas kitüntetésben része­sült. KOSSUTH-DÍJ Bozay Attila­ zeneszerző; Cser­halmi György színművész; Csoóri Sándor­­költő; Gyarmathy Tiha­mér festőművész; dr. Hajnóczi Gyula, a műszaki tudomány dok­tora, építészmérnök, egyetemi ta­nár; Keveházi Gábor táncművész; Komrád György író; Makovecz Imre építész; Mészáros Márta film­rendező; Mészöly Miklós író; Pol­gár László magánénekes; Udvaros Dorottya színművész. KOSSUTH-DÍJ (posztumusz) Dohnányi Ernő zeneszerző, kar­mester; Eckhardt Sándor iroda­lomtörténész; Hamvas Béla filozó­fus, író; Huszárik Zoltán filmren­dező; Jékely Zoltán költő; Kodo­­lányi János író; Kondor Béla fes­tő- és grafikusművész; Latinovits Zoltán színművész; Laziczius Gyu­la akadémikus, nyelvész; Márai Sándor író, költő; Molnár István koreográfus; Őze Lajos színmű­vész; Rajeczky Benjamin, a zene­­tudomány doktora, népzenekuta­tó, zenetörténész, zenepedagógus, teológiai doktor; Sinka István köl­tő, író; Tóth Menyhért festőmű­vész. SZÉCHENYI-DÍJ Dohy János, a mezőgazdasági tu­domány kandidátusa, nyugalma­zott egyetemi tanár; dr. Halász Béla akadémikus, orvos, tanszék­­vezető egyetemi tanár; Harmatta János akadémikus, nyelvész, nyu­galmazott egyetemi tanár; Nyíri Tamás, a filozófiai tudomány dok­tora, teológus; dr. Ötvös László, a kémiai tudomány doktora, vegyész; Perczel Károly, a műszaki tudo­mány kandidátusa, építész; Pigler Andor, a művészettörténeti tudo­mány kandidátusa, művészettörté­nész. SZÉCHENYI-DÍJ (megosztva) Magyarország Nemzeti Atlaszá­nak szerkesztőbizottsága: Bassa László térképészmérnö­k, tudományos munkatárs; Beluszky Pál, a földrajztudomány kandidá­tusa, tudományos főmunkatárs; Berényi István, a földrajztudomány doktora, tudományos főmunka­társ; Borai Ákos, a földrajztudo­mány doktora, nyugalmazott tu­dományos tanácsadó; Keresztesi Zoltán térképész; Marosi Sándor, a földrajztudomány doktora; Papp- Váry Árpád, a földrajztudomány kandidátusa; Pécsi Márton akadé­mikus; Szőke-Tasi Sándor térké­pész, főmunkatárs. Az oszcillációs kémiai reakciók kutatásáért: dr. Kőrös Endre, a kémiai tudomány doktora, egyetemi tanár; dr. Nosz­­ticzius Zoltán, a kémiai tudomány kandidátusa, egyetemi docens; dr. Orbán Miklós, a kémiai tudomány doktora, egyetemi tanár. SZÉCHENYI-DÍJ (posztumusz) Bibó István történész; Győrffy Barna biológus, a biológiai tudo­mány doktora; Hajnal István aka­démikus, történész; Jendrassik György mérnök-feltaláló; Johan Béla orvos; Kerényi Károly tör­ténész; Mándy György biológus, a biológiai tudomány doktora; Ná­­ray Szabó István vegyész; Papp Si­mon akadémikus, geológus; Sántha Kálmán akadémikus, orvos; Sza­bó István történész; Varga István közgazdász. JÓZSEF ATTILA-DÍJ Beney Zsuzsa költő, író, esszé­­író; Csíki László író; Grendel La­jos szlovákiai magyar író; Marno János költő; Molnár Miklós köl­tő, író; Nagy Gáspár költő; Pa­rancs János költő; Petri György költő; dr. Simon Zoltán irodalom­­történész; Szilágyi István romániai magyar író. JÁSZAI MARI-DÍJ Bereczky Erzsébet dramaturg; Bezerédi Zoltán színművész; Bor­­biczki Ferenc színművész; Cseke Péter színművész; Csikós Attila díszlettervező; ifj. Eötvös Gábor artista; Gruber Hugó bábművész; Harsányi Frigyes magánénekes; Kaszás Attila színművész; Labancz Borbála színművész; Mihályi Győ­ző színművész; Pinczés István fő­rendező; Szélyes Imre színművész; Szlávik István díszlettervező; Új­laki Dénes színművész. LISZT FERENC-DÍJ Elek Tihamér fuvolaművész; Hegyes Gabriella magánénekes; Jankovits József magánénekes; ifj. Nagy Zoltán magántáncos; Ro­­honyi Anikó magánénekes; Rozsos István magánénekes; Szamosi Ju­dit balettművész; Takács Tamara magánénekes; Zákányi Zsolt kar­nagy. ERKEL FERENC-DÍJ Erdélyi Tibor, a Duna Művész­együttes művészeti vezetője; Re­ményi Attila zeneszerző; Vukán György zeneszerző, zongoramű­vész. BALÁZS BÉLA-DÍJ Bikácsy Gergely filmkritikus; Born Ádám rendező; Dobai Pé­ter író, dramaturg; Dúló Károly rendező; Fék György hangmér­nök; Horváth Mária rendező; Il­lés János operatőr; Kerekes Gá­bor fotóriporter; Kovács György hangmérnök; Máthé Tibor opera­tőr; Molnár György rendező; Schulze Éva dramaturg; Várszegi Károly operatőr; Zákányi Balázs rendező. MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJ Erdélyi Etelka festőművész; Du­dás László ipari formatervező mű­vész; fe. Lugossy László festőmű­vész; Kecskeméti Sándor kerami­kusművész; dr. Keserű Katalin művészettörténész; Molnár Kál­mán grafikusművész; Nagy Judit iparművész; Pintér Attila restau­rátor; Samu Géza szobrászművész; Sárváry Katalin iparművész; Szir­tes János festő- és grafikusmű­vész; Tornay Endre András szob­rászművész; Torma Istvánné ke­­rami­kusművész; Tölg-Molnár Zol­tán festőművész. eletTsÍ® IRODALOM TÁNCSICS MIHÁLY-DÍJ Árkus József, a Ludas Matyi fő­szerkesztője; dr. Bálint György agrárpublicista; Györffy Miklós, a Magyar Rádió főmunkatársa; Hor­váth Zoltán, a Heti Világgazdaság főszerkesztő-helyettese; Köröspata­ki Kiss Sándor, az Új Tükör főszerkesztő-helyettese; Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom ro­vatvezetője; Pünkösti Árpád, a Népszabadság munkatársa. Hibaigazítás Milyen a jó érettségi tétel? című cikkünkbe több sajtóhiba csúszott (Élet és Irodalom 1990. március 9.). Helyesen: „Minden magyartanár tud produkálni olyan tételeimet, amely a saját diákjai számára megoldható, de a szomszéd osz­tályban már nem.” „A 18. tétel jó szempontot ad, de sajnos Az apos­tol című elbeszélő költeményt nem kiszli a szöveggyűjtemény.” „Foly­tathatnánk a sort, de már csak a 14. tételt idézzük: »A magyarság önértelmezése Berzsenyitől József Attiláig néhány szabadon válasz­tott vers alapján­«. Nézetünk sze­rint a költőik magyarságképéről van szó, nincs értelme annak, hogy a magyarság önértelmezésének bo­nyolult szintézisét belekeverjük a kérdéskörbe.” „Mielőtt azonban az oktatási rendszer részét, a vizsgát korrigáljuk, korrigáljuk az egészet, magát az oktatási rendszert.” Eörsiné Hajdú Marianna A Sarki viszonyok című publi­cisztikában (ÉS, 1990. március 9.) eredetileg azt írtam, hogy a déli sarkvidék politikai értelemben neutrálisnak mondható. Ehelyett az jelent meg, hogy a déli sark­vidék politikai értelemben eléggé naturálisnak mondható. Ez sem rossz, csak semmi értelme nincs. Megyesi Gusztáv POLITIKAI HETILAP / E HETI SZÁMUNKBAN: EGYMÁS NYAKÁT KERESSÜK Katona Tamás: A szolidaritás európai szerepéről MÁR NINCS ELLENFORRADALMI VESZÉLY Havas Henrik interjúja Pető Ivánnal ZÁRTKERTI MULATSÁGOK Marton Frigyes és Koltay Gábor a múzeumkerti márciusokról TOMI ÉS JERRY Páros interjú Pongor Sándor ezredessel és Hodosán Rózával Nyilatkozik dr. Nagy László ügyvéd és Raffay Ernő tarta­lékos honvéd MEGJELENEK MINDEN SZOMBATON! A HNGAI Offsiil irod­­ilmi szerkesztőségének hanglemezajánlata VARIETAS DELECTAT A lemez A oldalán ILLYÉS GYULA BARTÓK c. versét Gáti József, Papp Zoltán, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre és a költő előadásában hallgathatjuk meg, a B oldalon PILINSZKY JÁNOS APOKRIF c. költeményét Kézdy György, Latinovits Zoltán, Mensáros László és a szerző mondja el. 1390. MÁRCIUS IS.

Next