Élet és Irodalom, 1992. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám - Kenesei István: Kis politikai jelentéstan: Hol a bátorság mostanában? | A Trotechnikus, az mindig Elek (3. oldal) - Bodor Béla: rajza • kép (3. oldal) - Bölöni Domokos: Az utolsó dokument. Jegyzőkönyv (3. oldal) - Nyilasy Balázs: Októberi elégia • vers (3. oldal)
KENESEI ISTVÁN: Kis politikai jelentéstan Hol a bátorság mostanában ? Hajdanában, amikor a ma átkosnak mondott rendszerben éltünk, amelynek egykori szóhasználatában az őt megelőző, a főméltóságú úr névvel összekapcsolt rezsim volt az „átkos” de hát — mondom az ifjabbak kedvéért, akik ebből az összekacsintásból kimaradtak — elpárolgott már az eredeti pocskondia, s a későbbem hamvas irónia is e jelzőről, amely mostanra szinte áthasonult a hercegprímás úrtól bevezetett ..letűnt'’ szó , hasonértelmű párjává), szóval réges-régen még tisztában voltunk vele, mit is jelent ..bátor'’ szavunk, ez az ótörökből származó, emelkedett hangulatú jövevény. Csupán ezen a fertályán a világnak lehetett például a „bátorral” olyan foglalkozásokat jellemezni, mint a történész, az irodalmár, vagy a filozófus. A földgolyó szerencsésebb tájain ezek az igencsak értelmiségi szakmák mindig is más dimenziókban helyezkedtek el: egy történész lehet pontos vagy hanyag, sőt mi több, hazug, az irodalmár tehetséges vagy középszerű, a filozófus metafizikus vagy analitikus és így tovább. De, hogy egy filozófus, azért, mert metafizikával foglalkozik, vagy egy történész, mert a második világháború elismert tényeit boncolgatja, bátornak neveztessék, ez épp olyasmi, mintha bátor csillagászokról, matematikusokról, avagy manikűrös kisaszszonyokról beszélnénk. Én például a bátor matematikust úgy képzelem el, mint a számelmélet kiváló szakértőjét, aki mellesleg megmássza a Mount Everestet. A miénkénél nyugalmasabb vidékeken a bátor történész is valami ilyesféle szerzet lehet: teszem azt, a kora középkor városszerkezetének tanulmányozásának fáradalmaiból az oroszlánszelidítés segítségével kapcsolódik ki. A lényeg az, hogy matematikusként vagy történészként (valamint manikűrösként) csak jónak kell lennie, nem bátornak, mint egykori hazai irodalmárainknak, filozófusainknak és egyéb balga társadalomtudósainknak, akik egyébként- szintén -csak jók akartak lenni, de emiatt sokszor nem csekély bátorságról is tanúbizonyságot kellett tenniük! Mindez trónban már a múlté: a hazai és a külországi történész és más szakmabeli között a különbség elenyészett, hiszen nálunk is bárki azt mondhat már, ami csak jólesik. Mégis van egy hivatás, az újságírás, amely a bátorság fogalmát ébren tartotta, sőt, fölélesztette és új tartalommal töltötte föl. Mostanában ugyanis egyes mértékadó vélemények szerint civil kurázsi nem máshoz kell, mint a kormány és a legnagyobb kormánypárt melletti kiálláshoz. Eszerint az a bátor, aki elviseli az úgynevezett „szakma” könyörtelen terrorját, aki szembeszáll „a” sajtó ellenséges közvéleményével, és a szemünkbe meri mondani, hogy a közhatalmat gyakorló, lapokat alapító és átvevő, valamint főszerkesztőket leváltogató kormány és kormánypárt dicséretesen működik. Szinte látom, amint elönti a merészség azokat a riportereket, akik az előre megbeszélt kérdéseket teszik föl a nyilatkozni kívánó kormánytagoknak, vagy a vakmerő gesztust, amivel egy-egy kormánypárti kommentárt aláírnak a szerkesztő urak és hölgyek , akik aztán büntetésből néha egy főkonzuli hivatalt, alelnöki jelölést, vagy főszerkesztői kinevezést kapnak, szegények. Igen, ahhoz valóban bátorság, de legalábbis nagy elszántság kell, hogy valaki feladja a függetlenségét, és eljegyezze magát egy meghatározott ideológia és politika szolgálatával. És ha csupán az ideológia és a politika fordult ellenkezőjébe, az újságíró maga azonban továbbra is kormánypárti maradt? Erre már csak a mindig mosolygós, örökös külpolitikai sztárriporter szavaival tudok válaszolni: „A világ változik körülöttünk, és csak a bajom marad változatlan.” Mit mondjak, ezt igazán bátor dolog volt kimondani. A Trotechnikus, az mindig Elek Ehhez a Micimackót ismerők számára kétségbevonhatatlan igazsághoz, amely a Trotechnikus változatlanságát szögezi le, az a sor tartozik hozzá, hogy: „Kérdezz valamit, s én megfelelek". Micimackónak végül is mindegy lehetett, mit kérdeznek tőle, hiszen a saját véleménye szerint csekély értelmű medvebocs nem tartotta valami nagyra a logikus gondolkodást. Micimackónak lenni sokunknak megadatott, akik különb-különbféle kérdésekkel találkozunk, s ilyenkor rendszerint mi is két mancsunk közé fogjuk a fejünket. Itt van például a nem kis részben olvasói közreműködéssel készülő hetilapban közölt kérdőív. Engem mindjárt a cím is megragadott: a „poltozó” szó középiskolás KISZ-vetélkedők hangulatát idézi föl, világoskék blúzos, sötétkék szoknyás, mélyvörös nyakkendős leánykák ugrabugrálásával, patronáló tanári (értsd: következményekkel terhes osztályfőnöki) felügyelettel, és igazgatói eredményhirdetéssel (első díj: Kállai Gyula összegyűjtött beszédei). A kérdések célzatosságát, vagy akár elfogultságát nincs értelme vitatni, az még természetes is lehet egy pártlapban. Csupán megérteni volna jó némelyiket, mert úgy látszik, a szerkesztői figyelem néhol ellankadt. A 1. számú például a következők iránt tudakozódik: „Az átlag állampolgár által tapasztalható intézkedésekben felismerhető-e Ön szerint, hogy a Kormány megkísérli valóban megvalósítani saját programját?” Mármost a kérdés világosan arra irányul, hogy a válaszoló véleménye szerint valaki (esetleg a válaszoló) felismer-e egyet s mást bizonyos intézkedésekben, amelyeket az „átlag állampolgár” tapasztal, aki azonban nem azonos a választóval, hiszen akkor azt kérdezték volna, hogy: „Ön az intézkedésekben felismeri-e ezt meg azt?” A helyes válaszhoz csak az „átlag állampolgár " lelkét kell ismerni, amit valószínűleg a statisztikai zsebkönyv gyakori olvasása révén lehet elsajátítani. De lássunk egy másikat: „A parlamenti szócsaták spontán, véletlenszerűen robbannak-e ki (...), vagy épp ellenkezőleg, jól kigondolt, destruktív forgatókönyv szerint?" A szócsatához két — lehetőleg különböző, pl. kormány- és ellenzéki — párti szónok kell, akiknek bizonyára hosszasan kell egyeztetni, hogy a forgatókönyv eléggé destruktív legyen, hisz az olyan forgatókönyv, amely csak az egyik szereplő szövegét rögzíti, az 'kérem,szépen, egy protechnikus, ■fiiéit' nélkül. Az ellenzéki kártevőt még csak el tudom képzelni (biztos bolsevik volt), de miért destruálna egy koalíciós képviselő? A kérdezés veszélyeinek egyik szép illusztrációja az, amikor rejtett állításokkal manipulálnak, mint ebben a példában: „A demokratikus választásokon kisebbségbe jutott csoport ön szerint jogosult-e sajtó- és médiabirtoklással, nyilatkozatözönnel és egyéb megtévesztő módon önmagát úgy feltüntetni, miintha ő volna a többség?” Látható: nem arról szól a kérdés, hogy a kisebbség a többség szerepében tetszeleg-e vagy sem — ez tényként van rögzítve, csakúgy, mint az is, hogy ehhez minden erkölcstelen eszközt felhasznál. Csupán azt akarják megtudni, jogosult-e erre a jogtalanságra. A válasz igen demokratikusan háromesélyes: igen, nem, nem tudom. Végül következzék két, egymással összefüggő kérdés: „Nem véli-e úgy, hogy a rendszerváltás lényege sikkad el, (...), ha az új gazdasági vezető réteg a régi kommunista, politikailag levitézlett rétegből kerül ki?" és: „Létrejöhet-e Ön szerint egészséges szellemű, nemzetet jobbító szándékú polgárság ilyen kétes eredetű anyagi alapon, mely elit annál hamarabb formálódik ki, minél inkább semmibe veszi épp a polgári erkölcsi alapnormákat?" A másodikként sorolt kérdés különös ékszer, minek a közepén a „mely elit” kifejezés ragyog: ez a jobb érthetőség kedvéért sem nem az „anyagi alapra” sem „az egészséges szellemű polgárságra” nem utal vissza. Alapos vizsgálat után kiderül: feladata nemcsak összekötni a két fő kérdést, de mintegy minősíteni is a „levitézlett réteget” — ők az az elit, mely a polgári normák semmibevételével hamarost mindenképpen kialakul, hisz tudjuk, az efféle rejtett állítások előfeltevések, vagyis tekintet nélkül arra, mit válaszolunk, mindig igazak. Na, de akkor miképp válaszoljuk meg ezt a második kérdést? Azt írja az újság, hogy várja az olvasók válaszait, és az eredményről majd beszámolnak. Micimackó biztos örülni fog. 1392- JANUÁR 3. BÖLÖNI DOMOKOS: Az utolsó dokument Jegyzőkönyv JEGYZŐKÖNYV. Készült 1989. december 14-én, a párt alapszervezet rendes havi közgyűlésén. Jelen vannak: Kecskési Rozália elvtársunő, az IKSZ községi pártbizottság titkára. Sovány György helyettes titkár, az alapszervezet nyilvántartójában szereplő 31 (harmincegy) tagból 21 tag, igazoltan hiányzik 5 (öt) párttag. Jelen vannak továbbá Keleti Imre és Darázs Ignác, akik az ajánlást adják. Jácint Sándor, a helyi alapszervezet titkára üdvözli a megjelenteket és javasolja, hogy a gyűlés levezetésére válasszanak egy három tagból álló elnökséget. Az alapszervezet tagsága egyetért azzal, hogy az elnökség három tagból álljon. Bordás Zotán javasolja Kecskési Rozália, Sovány György és Jácint Sándor elvtársakat. Jácint Sándor kéri, hogy az elnökség foglalja el a helyét és a gyűlés levezetésére Kecskési Rozália elvtársnőt bízza meg. Kecskési Rozália elvtársnő napirendi pontként javasolja Darázs Gergely elvtárs párttagságba történő felvevő kérésének letárgyalását. Az alapszervezet tagsága a napirendi ponttal egyetért és kézfelemeléssel egyhangúan megszavazta. .Kecskési Rozália, elvtársnő , bejelenti, hogy a gyűlésen részt vesz Darázs Ignác és Keleti Imre, akik az ajánlást tették, ezután javaslatot kér egy jegyzőkönyvvezetőre, amivel a tagság egyetért. Jácint Ferenc jegyzőkönyvvezetőnek javasolja Fábián Elek elvtársat, a tett javaslatot a tagság egyhangúan megszavazta. Ezek után rátérnek a napirendi pont megvitatására. Kecskési Rozália, a községi pártbizottság titkára átadja a szót Jácint Sándornak, az alapszervezet titkárának, aki előterjeszti a tagfelvételi kérését, a büró referátumát és a két ajánlást. Kecskési elvtársnő felkéri Darázs Gergelyt, hogy mondja el az önéletrajzát, ami után a kérdések, hozzászólások és javaslatok következnek., 1. Jácint Ferenc elmondja, hogy kisgyerek korától ismeri, családi élete megfelelő, a feladatoknak eleget tesz, javasolja, hogy Darázselvtárs tagja legyen a Román Kommunista Pártnak. 2. Malmos Balázs egyetért, hogy tagja legyen a Román Kommunista Pártnak, kérdezi, hogy mi késztette arra, hogy belépjen a párt soraiba. A válasz az, hogy megérti a párt programját és úgy érzi, hogy jobban és hasznosabban tud tevékenykedni. 3. Incze Ferenc egyetért azzal, hogy Darázs elvtárs tagja legyen a Román Kommunista Pártnak, mivel mind családi, mind társadalmi élet terén jónak minősíthető. 4. Sovány György egyetért, hogy bekerüljön a póttagok (utólag javítva: párttagok) soraiba. Kérdése az, hogy mi a legfelsőbb fóruma a pártnak. A válasz: a Kongresszus. Több hozzászólás nem volt, így Kecskési elvtársnő a közgyűlés szavazata alá bocsátja az alapszervezet, bírója javaslatát, hogy Darázs Gergely legyen felvéveaz RKP soraiba. A közgyűlés résztvevői kézfelemeléssel megszavazták,, és így Darázs Gergely bekerül a párttagok soraiba. Ezek után Kecskési elv- társnő felkéri Darázs Gergely elvtársat, hogy olvassa fel az ünnepélyes kötele- zettségvállalást, amelyet a felolvasás után Darázs elvtárs saját kezűleg aláír. Darázs elvtárs megköszöni a tagságnak az iránta való beléhelyezett bizalmát és ígéri, hogy a rábízott feladatokat becsülettel elvégzi. Több téma nem lévén, Kecskési Rozália elvtársnő megköszöni a megjelenést és a közgyűlést bezártnak nyilvánítja. 1989. december 14. Elnökség, Alapszervezet titkára, Jegyzőkönyvvezető, SS Indescifrabil. NYILASY BALÁZS: Októberi elégia Eljön az ősz Budapestre s én már megint nem tudom összetartani a nyelvet. Szétszakad a Duna, tányérnyi tarhonyává morzsolódik a Batthyány-tér, rideg karthauzi csuklyát öltenek Lipótváros bérpalotái. A jegesember kis bárójával száz meg száz apró hasábot vág ki, és telerakja a fürdőszobádat. Azt hiszem, megpróbálod az odaadás minden mozdulatát, de nem tudsz fölmelegedni. Velem már ne törődj, nekem már úgyis végem. Elvesztettem a játszmát a nyelv ellenében, nincs bennem se türelem se szeretet önmagammal szemben. Várom, hogy fölhívj, hogy egyetlenegyszer még gyöngéden rám nézz. A csontom, a húsom teljesen kiüresedett, azt hiszem, már akkor sem tudnád használni a testem, ha akarnád. Ropog a város az ősz kezében, nincs mire várni----- ÉLET ÉLIT IRODALOM