Élet és Irodalom, 1992. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 1. szám - Kenesei István: Kis politikai jelentéstan: Hol a bátorság mostanában? | A Trotechnikus, az mindig Elek (3. oldal) - Bodor Béla: rajza • kép (3. oldal) - Bölöni Domokos: Az utolsó dokument. Jegyzőkönyv (3. oldal) - Nyilasy Balázs: Októberi elégia • vers (3. oldal)

KENESEI ISTVÁN: Kis politikai jelentéstan Hol a bátorság mostanában ? Hajdanában, amikor a ma át­­kosnak mondott rendszerben él­­tünk, amelynek egykori szóhasz­nálatában az őt megelőző, a fő­méltóságú úr névvel összekapcsolt rezsim volt az „átkos” de hát — mondom az ifjabbak kedvéért, akik ebből az összekacsintásból ki­maradtak — elpárolgott már az eredeti pocskondia, s a későbbem hamvas irónia is e jelzőről, amely mostanra szinte áthasonult a her­cegprímás úrtól bevezetett ..le­tűnt'’ szó , hasonértelmű párjává), szóval réges-régen még tisztában voltunk vele, mit is jelent ..bátor'’ szavunk, ez az ótörökből származó, emelkedett hangulatú jövevény. Csupán ezen a fertályán a vi­lágnak lehetett például a „bátor­ral” olyan foglalkozásokat jelle­mezni, mint a történész, az iro­dalmár, vagy a filozófus. A föld­golyó szerencsésebb tájain ezek az igencsak értelmiségi szakmák min­dig is más dimenziókban helyez­kedtek el: egy történész lehet pon­tos vagy hanyag, sőt mi több, hazug, az irodalmár tehetséges vagy középszerű, a filozófus me­tafizikus vagy analitikus és így tovább. De, hogy egy filozófus, azért, mert metafizikával foglal­kozik, vagy egy történész, mert a második világháború elismert té­nyeit boncolgatja, bátornak ne­veztessék, ez épp olyasmi, mintha bátor csillagászokról, matematiku­sokról, avagy manikűrös kisasz­­szonyokról beszélnénk. Én például a bátor matemati­kust úgy képzelem el, mint a számelmélet kiváló szakértőjét, aki mellesleg megmássza a Mount Everestet. A miénkénél nyugalma­sabb vidékeken a bátor történész is valami ilyesféle szerzet lehet: teszem azt, a kora középkor vá­rosszerkezetének tanulmányozásá­nak fáradalmaiból az oroszlánsze­­lidítés segítségével kapcsolódik ki. A lényeg az, hogy matematikus­ként vagy történészként (vala­mint manikűrösként) csak jónak kell lennie, nem bátornak, mint egykori hazai irodalmárainknak, filozófusainknak és­ egyéb balga társadalomtudósainknak, akik egyébként- szintén -csak jók akar­tak lenni, de emiatt sokszor nem csekély bátorságról is tanúbizony­ságot kellett tenniük! Mindez trónban már a múlté: a hazai és a külországi történész és más szakmabeli között a kü­lönbség elenyészett, hiszen nálunk is bárki azt mondhat már, ami csak jólesik. Mégis van egy hiva­tás, az újságírás, amely a bátor­ság fogalmát ébren tartotta, sőt, fölélesztette és új tartalommal töltötte föl. Mostanában ugyanis egyes mértékadó vélemények sze­rint civil kurázsi nem máshoz kell, mint a kormány és a legna­gyobb kormánypárt melletti kiál­láshoz. Eszerint az a bátor, aki elviseli az úgynevezett „szakma” könyör­telen terrorját, aki szembeszáll „a” sajtó ellenséges közvélemé­nyével, és a szemünkbe meri mondani, hogy a közhatalmat gya­korló, lapokat alapító és átvevő, valamint főszerkesztőket leválto­gató kormány és kormánypárt di­cséretesen működik. Szinte látom, amint elönti a merészség azokat a riportereket, akik az előre meg­beszélt kérdéseket teszik föl a nyilatkozni kívánó kormánytagok­nak, vagy a vakmerő gesztust, amivel egy-egy kormánypárti kom­mentárt aláírnak a szerkesztő urak és hölgyek , akik aztán bünte­tésből néha egy főkonzuli hivatalt, alelnöki jelölést, vagy főszerkesz­tői kinevezést kapnak, szegények. Igen, ahhoz valóban bátorság, de legalábbis nagy elszántság kell, hogy valaki feladja a független­ségét, és eljegyezze magát egy meghatározott ideológia és poli­tika szolgálatával. És ha csupán az ideológia és a politika fordult ellenkezőjébe, az újságíró maga azonban továbbra is kormánypárti maradt? Erre már csak a mindig mosolygós, örökös külpolitikai sztárriporter szavaival tudok vá­laszolni: „A világ változik körü­löttünk, és csak a bajom marad változatlan.” Mit mondjak, ezt igazán bátor dolog volt kimondani. A Trotechnikus, az mindig Elek Ehhez a Micimackót ismerők számára kétségbevonhatatlan igaz­sághoz, amely a Trotechnikus vál­tozatlanságát szögezi le­, az a sor tartozik hozzá, hogy: „Kérdezz va­­lamit, s én megfelelek". Micimac­kónak vég­ül is mindegy lehetett, mit kérdeznek tőle, hiszen a sa­ját véleménye szerint csekély ér­telmű medvebocs nem tartotta va­lami nagyra a logikus gondolko­dást. Micimackónak lenni sokunk­nak megadatott, akik különb-kü­­lönbféle kérdésekkel találkozunk, s ilyenkor rendszerint mi is két mancsunk közé fogjuk a fejünket. Itt van például a nem kis rész­ben olvasói közreműködéssel ké­szülő hetilapban közölt kérdőív. Engem mindjárt a cím is megra­gadott: a „poltozó” szó középisko­lás KISZ-vetélkedők hangulatát idézi föl, világoskék blúzos, sötét­kék szoknyás, mélyvörös nyak­­kendős leánykák ugrabugrálásával, patronáló tanári (értsd: következ­ményekkel terhes osztályfőnöki) felügyelettel, és igazgatói ered­ményhirdetéssel (első díj: Kállai Gyula összegyűjtött beszédei). A kérdések célzatosságát, vagy akár elfogultságát nincs értelme vitatni, az még természetes is le­het egy pártlapban. Csupán meg­érteni volna jó némelyiket, mert úgy látszik, a szerkesztői figyelem néhol ellankadt. A 1. számú pél­dául a következők iránt tudakozó­dik: „Az átlag állampolgár által tapasztalható intézkedésekben fel­­ismerhető-e Ön szerint, hogy a Kormány megkísérli valóban meg­valósítani saját programját?” Mármost a kérdés világosan ar­ra irányul, hogy a válaszoló vé­leménye szerint valaki (esetleg a válaszoló) felismer-e egyet s mást bizonyos intézkedésekben, amelye­ket az „átlag állampolgár” tapasz­tal, aki azonban nem azonos a választóval, hiszen akkor azt kér­dezték volna, hogy: „Ön az in­tézkedésekben felismeri-e ezt meg azt?” A helyes válaszhoz csak az „átlag állampolgár " lelkét kell is­merni, amit valószínűleg a statisz­tikai zsebkönyv gyakori olvasása révén lehet elsajátítani. De lássunk egy másikat: „A par­lamenti szócsaták spontán, vélet­lenszerűen robbannak-e ki (...), vagy épp ellenkezőleg, jól kigon­dolt, destruktív forgatókönyv sze­rint?" A szócsatához két — lehe­tőleg különböző, pl. kormány- és ellenzéki — párti szónok kell, akiknek bizonyára hosszasan kell egyeztetni, hogy a forgatókönyv eléggé destruktív legyen, hisz az­­ olyan­ forgatókönyv, amely csak­ az egyik szereplő szövegét rögzíti, az 'kérem,szépen, egy protechnikus, ■fiiéit' nélkül. Az ellenzéki kártevőt még csak el tudom képzelni (biz­tos bolsevik volt), de miért dest­­ruálna egy koalíciós képviselő? A kérdezés veszélyeinek egyik szép illusztrációja az, amikor rej­tett állításokkal manipulálnak, mint ebben a példában: „A de­mokratikus választásokon kisebb­ségbe jutott csoport ön szerint jogosult-e sajtó- és médiabirtok­lással, nyilat­kozatözönnel és egyéb megtévesztő módon önmagát úgy feltüntetni, miintha ő volna a többség?” Látható: nem arról szól a kérdés, hogy a kisebbség a több­ség szerepében tetszeleg-e vagy sem — ez tényként van rögzítve, csakúgy, mint az is, hogy ehhez minden erkölcstelen eszközt fel­használ. Csupán azt akarják meg­tudni, jogosult-e erre a jogtalan­ságra. A válasz igen demokratiku­san háromesélyes: igen, nem, nem tudom. Végül következzék két, egymás­sal összefüggő kérdés: „Nem véli-e úgy, hogy a rendszerváltás lénye­ge sikkad el, (...), ha az új gaz­dasági vezető réteg a régi kommu­nista, politikailag levitézlett réteg­ből kerül ki?" és: „Létrejöhet-e Ön szerint egészséges szellemű, nemzetet jobbító szándékú polgár­ság ilyen kétes eredetű anyagi ala­pon, mely elit annál hamarabb formálódik ki, minél inkább sem­mibe veszi épp a polgári erkölcsi alapnormákat?" A másodikként sorolt kérdés különös ékszer, mi­nek a közepén a „mely elit” ki­fejezés ragyog: ez a jobb érthe­tőség kedvéért sem nem az „anya­gi alapra” sem „az egészséges szellemű polgárságra” nem utal vissza. Alapos vizsgálat után ki­derül: feladata nemcsak összeköt­ni a két fő kérdést, de mintegy minősíteni is a „levitézlett réte­get” — ők az az elit, mely a pol­gári normák semmibevételével ha­­marost mindenképpen kialakul, hisz tudjuk, az efféle rejtett állí­tások előfeltevések, vagyis tekin­tet nélkül arra, mit válaszolunk, mindig igazak. Na, de akkor mi­képp válaszoljuk meg ezt a máso­dik kérdést? Azt írja az újság, hogy várja az olvasók válaszait, és az ered­ményről majd beszámolnak. Mici­mackó biztos örülni fog. 1392- JANUÁR 3. BÖLÖNI DOMOKOS: Az utolsó dokument Jegyzőkönyv JEGYZŐKÖNYV. Készült 1989. december 14-én, a párt alapszervezet rendes havi közgyűlésén. Jelen vannak: Kecskési Ro­zália elvtársunő, az IKSZ községi pártbizottság tit­kára. Sovány György he­lyettes titkár, az alapszerve­zet nyilvántartójában sze­replő 31 (harmincegy) tag­ból 2­1 tag, igazoltan hiány­zik 5 (öt) párttag. Jelen van­nak továbbá Keleti Imre és Darázs Ignác, akik az aján­lást adják. Jácint Sándor, a helyi alapszervezet titkára üd­vözli a megjelenteket és ja­vasolja, hogy a gyűlés le­vezetésére válasszanak egy három tagból álló elnök­séget. Az alapszervezet tag­sága egyetért azzal, hogy az elnökség három tagból áll­jon. Bordás Zotán javasolja Kecskési Rozália, Sovány György és Jácint Sándor elvtársakat. Jácint Sándor kéri, hogy az elnökség fog­lalja el a helyét és a gyűlés levezetésére Kecskési Rozá­lia elvtársnőt bízza meg. Kecskési Rozália elvtárs­nő napirendi pontként java­solja Darázs Gergely elvtárs párttagságba történő fel­vevő kérésének letárgyalá­­sát. Az alapszervezet tag­sága a napirendi ponttal egyetért és kézfelemeléssel egyhangúan megszavazta. .Kecskési Rozália­, elvtársnő , bejelenti, hogy a gyűlésen részt vesz Darázs Ignác és Keleti Imre, akik az ajánlást tették, ezután javaslatot kér egy jegyzőkönyvvezetőre, amivel a tagság egyetért. Jácint Ferenc jegyzőkönyv­­vezetőnek javasolja Fábián Elek elvtársat, a tett javas­latot a tagság egyhangúan megszavazta. Ezek után rátérnek a napirendi pont megvitatásá­ra. Kecskési Rozália, a köz­ségi pártbizottság titkára át­adja a szót Jácint Sándor­nak, az­ alapszervezet tit­kárának, aki előterjeszti a tagfelvételi kérését, a büró referátumát és a két aján­lást. Kecskési elvtársnő fel­kéri Darázs Gergelyt, hogy mondja el az önéletrajzát, ami után a kérdések, hozzá­szólások és javaslatok kö­vetkeznek., 1. Jácint Ferenc elmond­ja, hogy kisgyerek korától ismeri, családi élete megfe­lelő, a feladatoknak eleget tesz, javasolja, hogy Darázs­­elvtárs tagja legyen a Ro­mán Kommunista Pártnak. 2. Malmos Balázs egyet­ért, hogy tagja legyen a Ro­mán Kommunista Pártnak, kérdezi, hogy mi késztette arra, hogy belépjen a párt soraiba. A válasz az, hogy megérti a párt programját és úgy érzi, hogy jobban és hasznosabban tud tevékeny­kedni. 3. Incze Ferenc egyetért azzal, hogy Darázs elvtárs tagja legyen a Román Kom­munista Pártnak, mivel mind családi, mind társa­dalmi élet terén jónak mi­nősíthető. 4. Sovány György egyet­ért, hogy bekerüljön a pót­tagok (utólag javítva: párt­tagok) soraiba. Kérdése az, hogy mi a legfelsőbb fó­ruma a pártnak. A válasz: a Kongresszus. Több hozzászólás nem volt, így Kecskési elvtársnő a közgyűlés szavazata alá bocsátja az alapszervezet, bírója javaslatát, hogy Da­rázs Gergely legyen felvéve­­az RKP soraiba. A köz­gyűlés résztvevői kézfel­­emeléssel­ megszavazták,, és így Darázs Gergely bekerül a párttagok soraiba. Ezek után Kecskési elv-­ társnő felkéri Darázs Ger­gely elvtársat, hogy olvassa fel az ünnepélyes kötele-­ zettségvállalást, amelyet a felolvasás után Darázs elv­társ saját kezűleg aláír. Darázs elvtárs megkö­szöni a tagságnak az iránta való beléhelyezett bizalmát és ígéri, hogy a rábízott fel­adatokat becsülettel elvégzi. Több téma nem lévén, Kecs­kési Rozália elvtársnő meg­köszöni a megjelenést és a közgyűlést bezártnak nyil­vánítja. 1989. december 14. El­nökség, Alapszervezet tit­kára, Jegyzőkönyvvezető, SS Indescifrabil. NYILASY BALÁZS: Októberi elégia Eljön az ősz Budapestre s én már megint nem tudom összetartani a nyelvet. Szétszakad a Duna, tányérnyi tarhonyává morzsolódik a Batthyány-tér, rideg karthauzi­ csuklyát öltenek Lipótváros bérpalotái. A jegesember kis bárójával száz meg száz apró hasábot vág ki, és telerakja a fürdőszobádat. Azt hiszem, megpróbálod az odaadás minden mozdulatát, de nem tudsz fölmelegedni. Velem már ne törődj, nekem m­ár úgyis végem. Elvesztettem a játszmát a nyelv ellenében, nincs bennem se türelem se szeretet önmagammal szemben. Várom, hogy fölhívj, hogy egyetlenegyszer még gyöngéden rám nézz. A csontom, a hú­som teljesen kiüresedett, azt hiszem, már ak­kor sem tudnád használni a testem, ha akar­nád. Ropog a város az ősz kezében, nincs mi­re várni-----­ ÉLET ÉLIT IRODALOM

Next