Élet és Irodalom, 1992. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám - T. Kovács Péter: Hozzászólás egy hozzászóláshoz • reflexió | Visszhang • Hoffmann Rózsa, november 22., Spengler Györgyné: Kiskorúsított tantestület? december 13. (2. oldal) - Petik Zoltán: N. A. K.-nak • reflexió | Visszhang • N. A. K.: A fülünk ínye, ÉS, január 10. (2. oldal) - Vezér Erzsébet: Megszűnik a Kelet-Nyugat? • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Kálmánné dr. Bors Irén: Takács Etel • nekrológ (2. oldal) - Megyesi Gusztáv - Dr. Matkó István: Az ÉS közleménye (2. oldal)
Hozzászólás egy hozzászóláshoz Sokakhoz hasonlóan, magam is figyelemmel kísérem az ÉS hasábjain kibontakozó vitát az új oktatási törvénytervezetről és egyéb tanügyi kérdésekről. Egyrészt, mert ez a téma valóban mindenkit érint, másrészt, mert magam is eltöltöttem bő évtizedettizennégy évet) az oktatásügyben, melynek anyagi és egyéb hátrányos következményeit még sokáig fogom nyögni — eltekintve a pálya szépségeitől és örömeitől. Tanári pályám túlnyomó részét egy felsőoktatási intézményben töltöttem, ahol a közismert állatorvosi beteg ló számos nyavalyáját tapasztalhattam, de nem szégyellem bevallani, hogy sok egykori kollégámhoz hasonlóan, főként és elsősorban anyagi okok késztettek a pálya elhagyására. Ezért is olvastam egyetértően Hoffmann Rózsa segítőkészségről és mélyreható problémalátásról tanúskodó írásait (nemcsak az ÉS- ben, hanem számos más szaklapban is), köztük az igazgatóválasztás megváltozott rendje kapcsán megfogalmazott gondolatait lapjuk november 22-i számában. Annál nagyobb megdöbbenés és szomorúság vett rajtam erőt Spengler Györgyné kiskorúsított tantestületek? című, az említett cikkre érkezett terjedelmes hozzászólását olvasva (december 13.). Rossz érzéseim a dolgozat helyenként minősíthetetlen hangneme kapcsán annyira elhatalmasodtak, hogy még egyszer fellapoztam Hoffmann Rózsa írását, talán rosszul emlékszem, hogy én olyannyira gyökeresen mást olvastam ki belőle, mint a hozzászólás szerzője? De nem, ahogy akkor, másodszorra sem találtam semmi kivetnivalót benne. Szabatosan megfogalmazott, logikusan végigvezetett, a nem szakmabeliek számára is tökéletesen érthető okfejtés, világosan kitapintható aggodalom és segíteni akarás, és emellett a meggondolatlan vagdalkozás, a bárkit megbántani akarás teljes hiánya. Kulturált, nem szenvedélymentes, de az érzelmeket kordában tartó hangvétel. Csupa olyan dolog, melynek hiányát oly igen érezzük napjaink olykor szélsőséges sajtópolémiáiban. A hozzászólást is újraolvasva balsejtelmem szilárd meggyőződéssé izmosodott: itt igazából nem is arról van szó, amit Hoffmann Rózsa megfogalmazott, hanem egy „szakmai és morális” kérdés (a szerző szavai) mindenáron politikai síkra való tereléséről, a közéletünkben megtapasztalt és sokunk által undorítónak talált címkézésről, kormánypárti és ellenzéki, MDF-SZDSZ villongásról, egy ennél sokkal magasabb rendű, és egész jövőnket érintő kérdés megfelelő alázattal történő megközelítése helyett. S miután a hozzászólás szerzője Hoffmann Rózsát nem tudja megvádolni sem kormánypártisággal, sem ellenzékiséggel, elmarasztalja hát hiteltelenségben (?), ki nem mondottan elvtelenségben. Mintha manapság nem lehetne valaki jó szakember és hazafi anélkül, hogy bele ne bocsátkoznék perc-emberkék csatározásaiba ? Eltekintve attól, hogy az időközben megjelent (december 6.), az oktatási törvénytervezetről szóló újabb Hoffmann Rózsa dolgozat Spenglerné több érvét (például a területi oktatási központokra vonatkozókat) érvényteleníti, felötlött bennem a kérdés: miért nem emelt szót a hozzászólás szerzője maga az „ominózus” önkormányzati törvény megfogalmazásakor? Akkor miért nem tiltakozott? Goethével szólva: „az ember észreveszi a szándékot és elkedvetlenedik”. A hozzászólást olvasva nem kétséges, hogy ez a szándék a cikk szerzőjének, egy elismert, hozzáértő pedagógusnak a lejáratása, megbántása volt. Mindenáron, még egy jól hangzó és a szerző nevére sután utaló képzavar árán is (szélrózsa helyett nyilván szélkakasra gondolt). Ezért mondtam, hogy Spengler Györgyné hozzászólása sajnos nem arról szólt, aminek ürügyén íródott. T. Kovács Péter reális meggondoláson alapul. Ezen gúnyolódni nagyfokú cinizmusra vall. Még ma is, az ún. rendszerváltás éveiben is 90-100 ezer magzatelhajtás történik „legálisan”. Hogy a Magzatvédő periodika közben naiv és gyermeteg versikét ad közre, az ehhez képest bocsánatos bűn. Pelle János cikkére, amely N. A. K. írását követi, fölösleges volna kitérnem. Magam egészen fiatal korom óta nem tartozom a hívők közé, szigorúan materialista világnézet alapján állok. Álláspontom, hogy a nők szabadon rendelkezzenek a testükkel. Azonban a méhükben megfogant emberpalánta már nem lehet a nők szabad rendelkezésének a tárgya, illetve alanya. Pelle János figyelmét pedig hadd hívjam fel a világ orvosainak 1948-ban Genfben megfogalmazott esküjére, mely szerint: .....az emberi életet a legnagyobb tiszteletben fogom tartani a FOGAMZÁS PILLANATÁTÓL”. Miért" kényszerítik tílvásáfékait "' ezen eskü megszegésére? Petik Zoltán PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A PROLITERIA ALAPÍTVÁNY és a Cserépfalvi Könyvkiadó pályázatot ír ki szinopszis írására az alábbi témákban: 1. örültek a trónon 2. Miért törnek ki a háborúk? A szinopszis terjedelme: maximum 5 gépelt oldal magyar és angol nyelven. A beküldés határideje: 1992. február 15. Címe: Cserépfalvi Kft., 1037 Bp. I., Pf.: 437. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó szakmai önéletrajzát és publikációinak jegyzékét is. A pályázaton szereplő szinopszisok közül az első három helyezett pénzdíjban részesül. (I. helyezett — 12 000 Ft; II. helyezett — 8000 Ft; III. helyezett — 5000 Ft.) A pályázaton nyertes szinopszisok szerzőivel az alapítvány és a kiadó szerződést köt a téma részletes kidolgozására, a könyv megírására, hazai és külföldi megjelentetésére. Takács Etel Apró, vékony kisasszony a katedrán, több mint negyven évig. Gyerekek között, képzős növendékek között, egyetemisták, főiskolások, tanító-tanárnyelvész kollégák között. Mindig tanít. Egyszerűen, szenvedélyesen, semmi elfogadhatatlanba soha bele nem törődve, semmi logikátlant el nem tűrve. Tanító-tanár nemzedékeknek adja át a mesterség fogásait, a hivatás lobogását. Pontosan beszél, és nagyon pontosan ír. Ha beszél — tanít. Ha mosolyog — tanít. Ha hallgat — tanít. A kicsiny alak megszépül, hatása alól nem lehet szabadulni.És mire használja ezt az erőt? Hogy mindenkinek megtanítsa, tanítani csak úgy lehet, ha tiszteljük, amit tanítunk, és akit tanítunk. Tanítványai olyan üzenet birtokosai lettek, amelyet muszáj továbbadni. Azt látod, hogy az emberek tehetetlenek és rosszindulatúak, és tudod, hogy jók, és nemeset akarnak. Látod, hogy nem taníthatók és nevelhetetlenek. S hogy türelemmel mégis minden megtanítható. Takács Etel meghalt. A tanítványok nevében: Kálmánné dr. Bors Irén ÉLET ÉS JÓ VISSZHANG MEGRENDELŐLAP Alulírott megrendelem az Élet és Irodalom című hetilapot ........... példányban Az előfizetési díjat (egy évre 1200 Ft, fél évre 600 Ft, negyedévre 300 Ft, 1 hónapra 100 Ft) a nálam jelentkező kézbesítőnél fizetem be, a ........... számú OTP átutalási betétszámláról egyenlítem ki. Név: .......................................................................... Cím: ..................................................................... A megrendelőlapot az alábbi címre kérjük küldeni: Élet és Irodalom szerkesztősége, Budapest, Széchenyi utca 1. 1054. N. A. K.-nak Az ÉS január 10-én megjelent számában olvastam a N. A. K. betűkkel szignált kis hozzászólást a Magzatvédelem című időszakos folyóiratban megjelent cikkhez. Ez utóbbi az Abasáron tavaly október 23-án leleplezett emlékszoborral összefüggésben megemlíti, hogy tulajdonképpen az 1956. és 1990. között meg nem született ötmillió magyar emlékezetére készült. A tisztelt N. A. K. azt kérdezi, miért éppen ötmillió. Aztán következik az ízléstelenség határát súroló gúnyolódás, hogy talán a magzatvédők nyilván ott lehettek a szerelmi aktusnál gyertyát tartva... stb.. stb. és ily módon számították ki azt a bizonyos ötmillió megölt magzatot. Felhívnám a tisztelt cikkíró figyelmét Kodolányi Jánosnak a Magyar Nemzetben egykor megjelent cikkére, melyben évi 200 000 meggyilkolt magzat szemétre dobásáról írta jajkiáltását. N. A. K. bizonyára kiszámíthatja, hogy az ötmilliós szám teljesen PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Fővárs Közgyűlés 1171/1991. sz. határozatában emlékhely létesítését kezdeményezi Nagy Imre és mártírtársai emlékére a II. kerületi Nagy Imre (volt Bolgár Elek) téren, amelynek megvalósítására a Fővárosi Önkormányzat nyilvános pályázatot ír ki képzőművészek és építészek részére. A pályázati kiírás és a helyszínrajz 1992. január 20-tól 10 és 15 óra között vehető át a Budapest Galéria beruházási osztályán (1056 Budapest, Szabadsajtó u. 5., telefon: 117-2616). A pályázat beadásának határideje: 1992. június 10. Dr. Marschall Miklós főpolgármester-helyettes Az ÉS elénye Nem kevés viszontagság után január közepén az ÉS eljutott odáig, hogy beszámolhat helyzetének rendeződéséről. Megalakult a lapot kiadó ÉS Kft., amelynek alapítói az ÉS Baráti Társaság, az Interart Rt. és a Szikra Lapnyomda. A lap terjesztését a Baranyi és Tsa Kft.-re bízták, és új hirdetési ügynökséget találtunk a Vipress Kft.-ben. Mindezek alapján örömmel tesszük közzé, hogy az Élet és Irodalom — gyorsan megújuló formában, amint ezt olvasóink is hamarosan látni fogják — minden héten, rendszeresen megtalálható lesz az újságosstandokon. S akik előfizették, azok megtalálhatják postaládájukban. A lap iránt megnyilvánuló érdeklődést jó szívvel köszönjük. Megyesi Gusztáv főszerkesztő, Dr. Matkó István ügyvezető igazgató ÉLET ÉS IRODALOM• Megjelenik minden pénteken 16 oldalon Főszerkesztő: MEGYESI GUSZTÁV Főszerkesztő-helyettes: KOVÁCS ZOLTÁN VÁNCSA ISTVÁN Főmunkatársak: BERTHA BULCSU MEZEI ANDRÁS Rovatok és fogadóóráik Grafika: SZIKSZAI KÁROLY szerda 10-12 Könyvkritika: BATA IMRE hétfő 10—13 Művészetkritika: CSAJKA GÁBOR CYPRIÁN hétfő-kedd 10-12 Széppróza: SZÉKY JÁNOS szerda 10-12 Vers: ORAVECZ IMRE kedd 10-12 Kiadó és szerkesztőség: Budapest, Széchenyi utca 1. 1054 Telefon: 153-3122 153-3287 153-3590 111-3221 Fax: 111-1087 Igazgatóság: dr. Bakonyi Péter dr. Matkó István Pánczél Géza dr. Szabó Gábor Vas Gábor Kiadja: Az Élet és Irodalom Kft. Felelős kiadó: az Élet és Irodalom Kft ügyvezető igazgatója Lapterjesztés: BARANYI ÉS TSA, Budapest, Asbóth utca 18. 1075. Telefon/fax: 122-6034. Hirdetés: IIPRESS Kft., Kondorossy István ügyvezető igazgató. A PLAYBOY MAGYAR KIADÓJA, reklámigazgató: Poór Ernőné Telefon: 132-7514, 132-9634. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlap kézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapkézbesítési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, Lehel utca 10/A 1900. közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postabank Rt. 021—02799 pénzforgalmi jelzőszámla Előfizetési díj egy évre 1200.- Ft, fél évre 600.- Ft, negyedévre 300.- Ft, 1 hónapra *00-- Pf 92—3641. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr Csöndes Zoltán vezérigazgató A lap a Magyar Hitelbank Sajtóalapítványának és a Művelődési Minisztérium alapítványi támogatásával készül. A meg nem rendelt kéziratokat a szerkesztőség a lehetőségek szerint gondozza Index: 25-44 HU-ISSN 0424-8348 IRODALOM 1992. JANUÁR 24. Megszűnik a Kelet-Nyugat? Mikor kéthetenként rendben megérkezett a Kelet-Nyugat című nagyváradi lap, már-már azt hittük, hogy a tegnap vagy még inkább a tegnapelőtt városából ismét a Holnap városa lesz. Remek régi metszeteit ugyanúgy élveztük mint okos, rég nem tapasztalt bátor hangját. Ebben a városban, ahol Rulikovszky Kázmér cári tiszt és Szacsvay Imre, a szabadságharc két mártírja, Josip Vulcan és Ady Endre emléke jól megfért egymás mellett, ez a lap is példát mutatott az acsarkodásmentes együttélésre románok és magyarok közt. Megszólaltatott neves román ellenzékieket, akik a magyar értelmiséggel azonos szellemben keresték a két nép barátságának lehetséges útjait. Közölt például egy interjút, amely a francia rádióban hangzott el Gavbiel Liiceanuval és Andrei Plesuval, a volt román kultuszminiszterrel, akik hitet tettek a közép-európai népek összefogásának szükségessége mellett. Többször olvashattunk a közismerten ellenzéki Dialógus csoport megnyilvánulásairól a 22 című, ugyancsak ellenzéki román hetilapban (A cím a decemberi forradalomra utal). Valóban a kívánatos híd szerepét töltötte be a lap a két ország között. Ugyanakkor nem hallgatta el azokat az atrocitásokat sem, amelyek a román forradalom alatt és után történtek a magyarsággal. Tőkés László folytatásokban emlékezett Temesvár ostromára, A Tőkésdosszié címmel pedig a román Romeo Vasiliu ugyancsak folytatásokban számolt be a Tőkés elleni hajtóvadászatról. A marosvásárhelyi pogromról Sorin Rosca Stanescutól kaptunk hiteles beszámolót Iliescu bűnrészességének hangoztatásával. És nem utolsósorban Paul Gomával, a Párizsban élő híres román ellenzékivel is itt olvashattunk interjút. A magyar olvasók ebből a lapból ismerhették meg a tényt, hogy vannak kiváló román értelmiségiek, akik a közép-európai népek összefogásán munkálkodnak, míg a mi lapjaink időnként csak a románok magyarellenes uszításait hangsúlyozzák. Talán mondanunk sem kell, hogy a két információ közül melyik szolgálja jobban az erdélyi magyarok érdekeit. Sokat olvashattunk Erdély múltjáról is. Erre utal a címlapon közölt gyönyörű metszetek nagy része is. Elsősorban természetesen Nagyvárad múltjával foglalkoztak Szent Lászlótól Ady Endrén keresztül a holnaposokig. Az egykori váradi újságíró, Nagy Endre Egy város regénye című munkáját folytatásokban közölték. Végre Jászi Oszkár neve is olvasható volt erdélyi lapban, őt ugyanis eddig ellenségnek tekintették. Mikor egyszerre a nagyváradi Ady-Múzeumban a sok román nagyság mellett hiányoltam Jászi képét, azt próbálták bizonygatni, hogy Jászi nem volt híve a román—magyar barátságnak. Hazai szerzők, felismerve a lap értékeit, ugyanúgy írtak bele, mint áttelepült erdélyi írók. Szó esett az Ellenpontokról, az erdélyi magyarok egykori szamizdatmozgalmáról, mely csak azok előtt volt ismert ideát, akik rendszeresen átjártunk Erdélybe, mert itthon természetesen elhallgatták. Nem tudok itt megemlékezni mindenről, amit ettől a laptól kaptunk. De ha egy mondatban kellene összefoglalnom a lényeget, akkor azt mondanám, hogy a középeurópai népek békés baráti együttélésének egyik legbátrabb fóruma volt. Ne hagyjuk lerombolni ezt a hidat. Vezér Erzsébet