Élet és Irodalom, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-52. szám)

1993-07-02 / 26. szám - Robotos Imre: „Ne üvöltözz - az utókor nem süket!” • reflexió | Visszhang • Magyar Fórum (2. oldal) - Charles Coutts: Három pontban • reflexió | Visszhang • Mesterházi Márton, ÉS, június 18. • C. Coutts a Magyar Rádió Angol Szekciójának vezetője. (2. oldal) - a külgazdasági miniszter: A megtalált ló • reflexió | Visszhang • Berkes Tamás, ÉS, június 11., páratlan oldal (2. oldal)

„Ne üvöltözz — az utókor nem süket!” Az intelmet Horváth Imre nagyvá­radi költő intézte kortárs­ poétáihoz. Érzelmes nekrológom címében kí­vántam „megörökíteni” az ironikus költői sugallatot, ámde mikor ki­nyomtatva viszontláttam méltatáso­mat a Magyar Fórum hasábjain , üvölteni lett volna kedvem. Dühroha­mon ellenére mégsem vonítottam. Kétségeim támadtak: valóban nem csökkent hallóképességű-e mégis az utókor? Tapasztalataim azt tanúsít­ják, hogy nemcsak a jelenkor, az utó­kor is kuka. (Süketnéma!) Akkor pe­dig miért dadogjam el tiltakozáso­mat? Mi indíthatott tiltakozásra? Cse­kélység. Soha nem olvasom a Ma­gyar Fórumot — magánügy —, még kevésbé volt akár parányi hajlandó­ságom, hogy „gyászénekeimet” itt temessem el — magánügy. No de hogy kerül csizma az asztalra? Egy­személyes magánügyem hogyan sik­lott a nevetségesség lejtőjére? — Meghülyültél? — kérdezte tele­fonon barátom, akitől jó érzelmeim nem esnek távol. — A hülyeség korszerű állapot. Éppen én ne lennék hülye? Rég tu­dom... — mondtam rezignáltam — No és? — Mióta vagy a Magyar Fórum munkatársa? — ingerelt tovább. — Már második nekrológodat olvasom. Temetésre rendezkedtél be? S éppen itt? Tátogtam. Támadásba mentem át. — Őrült vagy! Én és a Magyar Fórum? Sem­mi közünk egymáshoz. Még főszer­kesztőjéhez sem. Egyetlenegyszer ta­lálkoztam vele, néhai váradi korom­ban. Van annak tíz éve, ha nem több. Színművét mutatták be, s az előcsar­nokban összefutottunk. Szót is alig váltottunk. Rég volt! Hogy fut az idő! — Tetten értelek — recsegett rám a telefon. — Igen, Váradról van szó! Mindkét halottidéző sirámod váradi írókról rajong. (Dátumot is mond: 1993. május 13. és május 20.) A tantusz leesett. A kisded rejtély megmaradt. Valóban emlékeztetőt írtam Hor­váth Imréről, mint váradi a váradiról. (Több mint harmincévi közelség fű­zött hozzá.) Számoltam költői hagya­tékával: „Emlékemet ne kormozza be gyász / ki elsirat, jámborul meggya­láz". Hosszú életét váltakozó félel­mek között élte le, egyetlen remény­sége maradt: „A félelem együtt hal meg velem”. Részvét nem illeti, csak főhajtás. A másik váradi költő-humorista, Bajor Andor. Kivételes személyisé­gével ádáz sorsomba is bevéste emlé­két. Műveinek nagy hányada a komi­kum égtáján született; a politikai­közéleti téboly tobzódásának jelen­korában az értelem fennsőbbségét mutatta fel szatíráiban. Fellépett „a hit krajcáros szatócsai ellen”; „hu­moros” pörölycsapásaitól hullottak a szellem fosztogatói. Hívei és barátai szétszóródtak a dákoromán virá­­nyokról, Stockholmba is jutott egész Egylet­re való. A svéd fővárosban ők adták ki kéziratban maradt hagyaté­kát. Tisztelettel adóztam a baráti hű­ségnek, kifejeztem megbecsülésemet az egyetemes magyar irodalom érté­ke távoli számbavételéért. S a rejtély? Nem rejtély többé. Az Erdélyi Magyarság alapító fő­szerkesztője, a váradi Köteles Pál (az imént hunyta le szemét) rendszeres munkatársai közé kért. (Valaha ő volt az én munkatársam.) Az új szerkesz­tők is megkerestek. Előzetes megbe­szélésünknek megfelelően a két em­­lékező-méltató írást az Erdélyi Ma­gyarság címére postáztam. Haladék­talanul értesítettek, kéziratomat beik­tatták közlésre. S aztán? Átröpítették a Magyar Fórumhoz. Mindkettőt. Megkérdezésem, hozzá­járulásom nélkül. Minek a kártékony bürokrácia? Így egyszerűbb, nem? Az Erdélyi Magyarság és Magyar Fórum szerkesztőinek együttműkö­dése nem érdekel. A kéz kezet mos terhét nem az én gerincem viseli. Az ő dolguk. Nincs beleszólásom. Mind­össze azt kértem (ajánlott levélben), közöljék: cikkeimet nem a Magyar Fórumnak írtam, az Erdélyi Magyar­ság kérésére nekik küldtem el. Kéré­semet nem teljesítették. Természetesen közléseimet válla­lom. Érintés nélkül jelentek meg, szó szerint. De vállalhatom-e az efféle sajtó­portyázást? Legkevésbé rólam van szó. Robotos Imre Három pontban Mesterházi Mártonnak talán igaza van, amikor úgy érvel, hogy többet kellene költeni a Magyar Rádió belföl­di adásainak a szomszéd országokban való hallgathatóságára. Szívesen meg is vitatnám e kérdést részletesen, de most csak arról, amit Mesterházi Már­ton az angol nyelvű adásokról írt. 1. Havi öt-hat levél. Az évi legalacsonyabb hallgatói le­vélszám az elmúlt egy-két évben, ami­óta az adásaink száma csökkent, és az adó ereje gyengült (49 m-t a Kossuth URH használja), 3000 feletti. Az havi 300 levél. Természetesen amikor Mes­terházi Márton a 60-as évekre és egy akkori angol szekciós, levelezéssel foglalkozó munkatárs információira hivatkozik, bizonyára elhitte, amit hal­lott, és nem szándékosan módosította meg a tényeket. A 60-as évektől kezdve minden munkatársat, aki a levelezéssel foglal­kozott, ismertem, és nem hiszem, hogy bármelyikőjük is hazudott volna. Magyarázat a „havi 6 levélre”? Talán az angolszászra oly jellemző „önpusztító” iróniával mondhatta egy angol, vagy egy amerikai, talán egy magyar munkatárs, akit ez a száraz hu­mor már, ,megfertőzött”. Talán a 60-as években Mesterházi Márton angoltudása akadályozta őt abban, hogy ráérezzen az ironikus fel­hangra. 2. Riportalany-alakítás a szekció másik szobájából? Az angol szekció sohasem szenve­dett a riportalanyok hiányától. Ahogy a jelenlegi politikusok, kormánypárti­ak és ellenzékiek, tudósok, művészek és napi események résztvevői tanúsít­hatják ezt, akik gyakran szerepelnek adásainkban. Persze manapság mindenki, aki adásainkban megszólal, beszél ango­lul. 1964 előtt magyar nyelvű interjúk angolra fordított változatát is adtuk. 1965-ben úgy döntöttünk, hogy min­denki csak saját hangján szólalhat meg (természetesen angolul), épp a műsorok hitelességét garantálandó. 3. A „hiteles magyar álláspont”. Egy kérdés: vajon teljesen elkerül­te-e Mesterházi Márton figyelmét az a tény, hogy a hatvanas évek óta némi­leg megváltozott a világ, Magyaror­szág és a hallgató? Mesterházi szerint a „magyar álláspont az angol nyelvű piacon eladhatatlan”, így igaz. ,A politikai handabandá­­zás áhítatos magyarázata” valóban az. A demokratikus Magyarországról érkező véleményeknek és nézeteknek, kormánypártinak és ellenzékinek és a pártonkívüliekének, nagy a piaca az egész világon. Angolul értenek a leg­többen, még a környező országokban is. Visszatérve a levelekhez. Sajnos, ezen a helyen hosszasan nem idézhetek. Ezek a levelek hozzá­férhetőek és olvashatóak, meg is szá­molhatóak (minden bejövő levél re­gisztrálva van). Hallgatóink levelei nem csak az in­tenzív érdeklődést tükrözik, de azt is köztk, hogy amit tőlünk hallanak Ma­gyarországról, azt mást forrásból nem tudhatják meg. Meglepő, hogy valaki, aki a 60-as években ismerte az angol szekciót és abban a hitben él, hogy havi hat leve­let kaptunk, nem tudja, vagy nem em­líti, hogy 1969-ben egyetlen hónap alatt 36 ezer levél érkezett. Igaz, nem mindennapi esemény történt, és egy háromoldalú BBC—Liverpool—Li­verpool Daily Post and Echo együtt­működéssel élőben közvetítettük a Li­­verpool-Honvéd labdarúgó-mérkő­zést. Persze ez rendkívüli esemény volt a mi életünkben is. Soha nem vontunk le belőle önámí­tó következtetést. Nem úgy, mint a június 18-i „Az én rádióm külföldi adásai” című cikk szerzője. Charles Coutts A Magyar Rádió Angol Szekciójának vezetője gén, lovakat keresve a köpeny alatt. Pedig az utalás megértéséhez csupán némi ismeret, meg képzelettársítási képesség szükséges. A szillogizmus a következő: a go­­goli köpeny a mű megjelenése óta a kisemberek megaláztatottságának, elesettségének szimbóluma. Tágabb értelemben azonban kibújhat alóla minden emberi probléma és baj is, irodalom is, politika is. Az általános világgazdasági re­cesszió a fejlett közös piaci országo­kat is keményen sújtja. Szembe kell nézniük saját választóikkal, farmere­ikkel, s mindazokkal az érdekcso­portokkal, amelyek nem nézik jó szemmel az aláírt társulási megálla­podásokat, hiszen ezek számukra a keleti mezőgazdasági termelési kon­kurencia beengedését jelentik az ed­dig jól védett piacokra. A folyama­tok lassítására számos módszer léte­zik. Az EK állatorvosai Magyarorszá­gon nem észlelt száj- és körömfájás veszélyére hivatkozva léptettek élet­be húsembargót. Az állatorvosi köpenyből előbújt tehát a protekcionizmus. Ennyit a képzavarról és a tények­ről. Az állatorvosok sem csak lódok­torok, egyéb, számunkra érdekes ha­szonállatokkal is foglalkoznak, pél­dául adott esetben szarvasmarhák­kal. Köpenyük alatt kár lovak után kutakodni, könnyű szamarak közé keveredni. Tiszta szerencse, hogy csak kassai nikkelszamovárok és berkesi lovak, nem pedig elefántok repkednek az általam egykor nagyrabecsült ÉS említett oldalán. Nem véletlen, hogy még Flaubert is azt mondta: .....oly nehéz kifejez­nünk bármit, akár a legegyszerűbb dolgot, s a tökéletes egyetértés talán ezért is ritkaság". A tökéletesség persze manapság illúzió. Azért Ber­kes Tamás iparkodhatna jobban is. Olvashatóan még jelentős fejlődési utat járhatna be. További sikeres kö­­römreszelgetést kíván: a külgazdasági miniszter VISSZHANG A megtalált ló Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk elő — mondotta Doszto­jevszkij. Az irodalom művelésével foglalatoskodó Berkes Tamás talán ismerethiányból, talán képzavarból adódóan a rádióban elhangzott mint­egy negyedórás, elsősorban gazdasá­gi tematikájú interjúból e rövid gőzö­si utalást kiragadva igyekezett az Élet és Irodalom ez év június 11-i számá­nak „Páratlan oldalán” elménckedni a kormánytagok általa nyilván ha­gyományosnak vélt műveletlensé­Legutóbbi számunkban — vétkes figyelmetlenség folytán — hiányosan jelent meg Ester­házy Péter Egy város, egy fiú, egy apa című írása. A szerzőtől és olvasóinktól ezúton kérünk elnézést; a kimaradt utolsó be­kezdést alább közöljük: „Lapozgatva apa és fia közös könyvét, járkálva az ő közös képzeletbeli és valóságos Buda­pestjükön, először kis irigység fogott el (öncenzúra), de aztán eszembe jutott egy másik nagy kollégánk egy mondata — neki vannak a legemberibb monda­tai, emberi mondatban ő a prin­cipális, Ottlik —, minden meg­van. Akkor tehát Lengyel Péter­nek egy kicsit sikerült. Örülne most Merényi Endre nagyon.” - Heti 80 oldalon - Hetente hatszor Szerkesztőség: 1034 Budapest III., Bécsi út 124. TeL: 168-2002 Fax: 188-9504, Tlx:22-7958 Hirdetéseit 72 órán belül megjelentetjük 1993. JÚLIUS 2. Minden héten két kulturális oldal a Vasárnapi Hírekben Hírek, kritikák a legújabb színházi bemutatókról, képzőművészeti kiállításról, zenéről, filmekről, könyvekről. Művészportrék, írójegyzetek, tárcák. ELETÉSI B­IRODALOM Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Szerkesztők: DIPPOLD PÁL MEGYESI GUSZTÁV VÁNCSA ISTVÁN Főmunkatársak: BERTHA BULCSU DARVASI LÁSZLÓ MEZEI ANDRÁS Rovatok és fogadóórák: Grafika: SZIKSZAI KÁROLY kedd 10—12 Könyvkritika: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10—13 Műbí­rálat: CSAJKA GÁBOR CYPRIAN péntek: 10—13 Széppróza: SZÉKY JÁNOS csütörtök: 10—12 Vers: ORAVECZ IMRE csütörtök: 10—12 Kulturális közélet: NAGY N. PÉTER Tördelőszerkesztő: PINTÉR SÁNDOR Index:25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Kiadó és szerkesztőség: Budapest, Széchenyi utca 1. 1054 Telefon: 111-3221, 153-3590,153-3122 Fax:111-1087 Kiadja: az Élet és Irodalom Rt Felelős kiadó: Iglói Nagy István igazgató Telefon:153-3122 Hirdetésfelvétel: Budapest V., Széchenyi utca 1. Tel.: 153-3122 Fax: 111-1087 Lapterjesztés: BARANYI ÉS TSA. Kft. Budapest, Bajza u. 68. 1062. Telefon: 153-2755, 112-2212, 112-6092, 132-7514 (fax is). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). Budapest, Lehel utca 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postbank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 1752 Ft, fél évre 876 Ft, negyedévre 438 Ft 1 hónapra: 146 Ft Nyomdai előkészítés: Magyar Hírlap Rt. Nyomtatás: Marquard Színes Nyomda Kft. Felelős vezető: Bartha Tamás, ügyvezető igazgató A lap a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Soros Alapítvány támogatásával készült Meg nem rendelt kéziratokat, lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni.

Next