Élet és Irodalom, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-52. szám)
1993-07-02 / 26. szám - Robotos Imre: „Ne üvöltözz - az utókor nem süket!” • reflexió | Visszhang • Magyar Fórum (2. oldal) - Charles Coutts: Három pontban • reflexió | Visszhang • Mesterházi Márton, ÉS, június 18. • C. Coutts a Magyar Rádió Angol Szekciójának vezetője. (2. oldal) - a külgazdasági miniszter: A megtalált ló • reflexió | Visszhang • Berkes Tamás, ÉS, június 11., páratlan oldal (2. oldal)
„Ne üvöltözz — az utókor nem süket!” Az intelmet Horváth Imre nagyváradi költő intézte kortárs poétáihoz. Érzelmes nekrológom címében kívántam „megörökíteni” az ironikus költői sugallatot, ámde mikor kinyomtatva viszontláttam méltatásomat a Magyar Fórum hasábjain , üvölteni lett volna kedvem. Dührohamon ellenére mégsem vonítottam. Kétségeim támadtak: valóban nem csökkent hallóképességű-e mégis az utókor? Tapasztalataim azt tanúsítják, hogy nemcsak a jelenkor, az utókor is kuka. (Süketnéma!) Akkor pedig miért dadogjam el tiltakozásomat? Mi indíthatott tiltakozásra? Csekélység. Soha nem olvasom a Magyar Fórumot — magánügy —, még kevésbé volt akár parányi hajlandóságom, hogy „gyászénekeimet” itt temessem el — magánügy. No de hogy kerül csizma az asztalra? Egyszemélyes magánügyem hogyan siklott a nevetségesség lejtőjére? — Meghülyültél? — kérdezte telefonon barátom, akitől jó érzelmeim nem esnek távol. — A hülyeség korszerű állapot. Éppen én ne lennék hülye? Rég tudom... — mondtam rezignáltam — No és? — Mióta vagy a Magyar Fórum munkatársa? — ingerelt tovább. — Már második nekrológodat olvasom. Temetésre rendezkedtél be? S éppen itt? Tátogtam. Támadásba mentem át. — Őrült vagy! Én és a Magyar Fórum? Semmi közünk egymáshoz. Még főszerkesztőjéhez sem. Egyetlenegyszer találkoztam vele, néhai váradi koromban. Van annak tíz éve, ha nem több. Színművét mutatták be, s az előcsarnokban összefutottunk. Szót is alig váltottunk. Rég volt! Hogy fut az idő! — Tetten értelek — recsegett rám a telefon. — Igen, Váradról van szó! Mindkét halottidéző sirámod váradi írókról rajong. (Dátumot is mond: 1993. május 13. és május 20.) A tantusz leesett. A kisded rejtély megmaradt. Valóban emlékeztetőt írtam Horváth Imréről, mint váradi a váradiról. (Több mint harmincévi közelség fűzött hozzá.) Számoltam költői hagyatékával: „Emlékemet ne kormozza be gyász / ki elsirat, jámborul meggyaláz". Hosszú életét váltakozó félelmek között élte le, egyetlen reménysége maradt: „A félelem együtt hal meg velem”. Részvét nem illeti, csak főhajtás. A másik váradi költő-humorista, Bajor Andor. Kivételes személyiségével ádáz sorsomba is bevéste emlékét. Műveinek nagy hányada a komikum égtáján született; a politikaiközéleti téboly tobzódásának jelenkorában az értelem fennsőbbségét mutatta fel szatíráiban. Fellépett „a hit krajcáros szatócsai ellen”; „humoros” pörölycsapásaitól hullottak a szellem fosztogatói. Hívei és barátai szétszóródtak a dákoromán virányokról, Stockholmba is jutott egész Egyletre való. A svéd fővárosban ők adták ki kéziratban maradt hagyatékát. Tisztelettel adóztam a baráti hűségnek, kifejeztem megbecsülésemet az egyetemes magyar irodalom értéke távoli számbavételéért. S a rejtély? Nem rejtély többé. Az Erdélyi Magyarság alapító főszerkesztője, a váradi Köteles Pál (az imént hunyta le szemét) rendszeres munkatársai közé kért. (Valaha ő volt az én munkatársam.) Az új szerkesztők is megkerestek. Előzetes megbeszélésünknek megfelelően a két emlékező-méltató írást az Erdélyi Magyarság címére postáztam. Haladéktalanul értesítettek, kéziratomat beiktatták közlésre. S aztán? Átröpítették a Magyar Fórumhoz. Mindkettőt. Megkérdezésem, hozzájárulásom nélkül. Minek a kártékony bürokrácia? Így egyszerűbb, nem? Az Erdélyi Magyarság és Magyar Fórum szerkesztőinek együttműködése nem érdekel. A kéz kezet mos terhét nem az én gerincem viseli. Az ő dolguk. Nincs beleszólásom. Mindössze azt kértem (ajánlott levélben), közöljék: cikkeimet nem a Magyar Fórumnak írtam, az Erdélyi Magyarság kérésére nekik küldtem el. Kérésemet nem teljesítették. Természetesen közléseimet vállalom. Érintés nélkül jelentek meg, szó szerint. De vállalhatom-e az efféle sajtóportyázást? Legkevésbé rólam van szó. Robotos Imre Három pontban Mesterházi Mártonnak talán igaza van, amikor úgy érvel, hogy többet kellene költeni a Magyar Rádió belföldi adásainak a szomszéd országokban való hallgathatóságára. Szívesen meg is vitatnám e kérdést részletesen, de most csak arról, amit Mesterházi Márton az angol nyelvű adásokról írt. 1. Havi öt-hat levél. Az évi legalacsonyabb hallgatói levélszám az elmúlt egy-két évben, amióta az adásaink száma csökkent, és az adó ereje gyengült (49 m-t a Kossuth URH használja), 3000 feletti. Az havi 300 levél. Természetesen amikor Mesterházi Márton a 60-as évekre és egy akkori angol szekciós, levelezéssel foglalkozó munkatárs információira hivatkozik, bizonyára elhitte, amit hallott, és nem szándékosan módosította meg a tényeket. A 60-as évektől kezdve minden munkatársat, aki a levelezéssel foglalkozott, ismertem, és nem hiszem, hogy bármelyikőjük is hazudott volna. Magyarázat a „havi 6 levélre”? Talán az angolszászra oly jellemző „önpusztító” iróniával mondhatta egy angol, vagy egy amerikai, talán egy magyar munkatárs, akit ez a száraz humor már, ,megfertőzött”. Talán a 60-as években Mesterházi Márton angoltudása akadályozta őt abban, hogy ráérezzen az ironikus felhangra. 2. Riportalany-alakítás a szekció másik szobájából? Az angol szekció sohasem szenvedett a riportalanyok hiányától. Ahogy a jelenlegi politikusok, kormánypártiak és ellenzékiek, tudósok, művészek és napi események résztvevői tanúsíthatják ezt, akik gyakran szerepelnek adásainkban. Persze manapság mindenki, aki adásainkban megszólal, beszél angolul. 1964 előtt magyar nyelvű interjúk angolra fordított változatát is adtuk. 1965-ben úgy döntöttünk, hogy mindenki csak saját hangján szólalhat meg (természetesen angolul), épp a műsorok hitelességét garantálandó. 3. A „hiteles magyar álláspont”. Egy kérdés: vajon teljesen elkerülte-e Mesterházi Márton figyelmét az a tény, hogy a hatvanas évek óta némileg megváltozott a világ, Magyarország és a hallgató? Mesterházi szerint a „magyar álláspont az angol nyelvű piacon eladhatatlan”, így igaz. ,A politikai handabandázás áhítatos magyarázata” valóban az. A demokratikus Magyarországról érkező véleményeknek és nézeteknek, kormánypártinak és ellenzékinek és a pártonkívüliekének, nagy a piaca az egész világon. Angolul értenek a legtöbben, még a környező országokban is. Visszatérve a levelekhez. Sajnos, ezen a helyen hosszasan nem idézhetek. Ezek a levelek hozzáférhetőek és olvashatóak, meg is számolhatóak (minden bejövő levél regisztrálva van). Hallgatóink levelei nem csak az intenzív érdeklődést tükrözik, de azt is köztk, hogy amit tőlünk hallanak Magyarországról, azt mást forrásból nem tudhatják meg. Meglepő, hogy valaki, aki a 60-as években ismerte az angol szekciót és abban a hitben él, hogy havi hat levelet kaptunk, nem tudja, vagy nem említi, hogy 1969-ben egyetlen hónap alatt 36 ezer levél érkezett. Igaz, nem mindennapi esemény történt, és egy háromoldalú BBC—Liverpool—Liverpool Daily Post and Echo együttműködéssel élőben közvetítettük a Liverpool-Honvéd labdarúgó-mérkőzést. Persze ez rendkívüli esemény volt a mi életünkben is. Soha nem vontunk le belőle önámító következtetést. Nem úgy, mint a június 18-i „Az én rádióm külföldi adásai” című cikk szerzője. Charles Coutts A Magyar Rádió Angol Szekciójának vezetője gén, lovakat keresve a köpeny alatt. Pedig az utalás megértéséhez csupán némi ismeret, meg képzelettársítási képesség szükséges. A szillogizmus a következő: a gogoli köpeny a mű megjelenése óta a kisemberek megaláztatottságának, elesettségének szimbóluma. Tágabb értelemben azonban kibújhat alóla minden emberi probléma és baj is, irodalom is, politika is. Az általános világgazdasági recesszió a fejlett közös piaci országokat is keményen sújtja. Szembe kell nézniük saját választóikkal, farmereikkel, s mindazokkal az érdekcsoportokkal, amelyek nem nézik jó szemmel az aláírt társulási megállapodásokat, hiszen ezek számukra a keleti mezőgazdasági termelési konkurencia beengedését jelentik az eddig jól védett piacokra. A folyamatok lassítására számos módszer létezik. Az EK állatorvosai Magyarországon nem észlelt száj- és körömfájás veszélyére hivatkozva léptettek életbe húsembargót. Az állatorvosi köpenyből előbújt tehát a protekcionizmus. Ennyit a képzavarról és a tényekről. Az állatorvosok sem csak lódoktorok, egyéb, számunkra érdekes haszonállatokkal is foglalkoznak, például adott esetben szarvasmarhákkal. Köpenyük alatt kár lovak után kutakodni, könnyű szamarak közé keveredni. Tiszta szerencse, hogy csak kassai nikkelszamovárok és berkesi lovak, nem pedig elefántok repkednek az általam egykor nagyrabecsült ÉS említett oldalán. Nem véletlen, hogy még Flaubert is azt mondta: .....oly nehéz kifejeznünk bármit, akár a legegyszerűbb dolgot, s a tökéletes egyetértés talán ezért is ritkaság". A tökéletesség persze manapság illúzió. Azért Berkes Tamás iparkodhatna jobban is. Olvashatóan még jelentős fejlődési utat járhatna be. További sikeres körömreszelgetést kíván: a külgazdasági miniszter VISSZHANG A megtalált ló Mindnyájan Gogol köpenyéből bújtunk elő — mondotta Dosztojevszkij. Az irodalom művelésével foglalatoskodó Berkes Tamás talán ismerethiányból, talán képzavarból adódóan a rádióban elhangzott mintegy negyedórás, elsősorban gazdasági tematikájú interjúból e rövid gőzösi utalást kiragadva igyekezett az Élet és Irodalom ez év június 11-i számának „Páratlan oldalán” elménckedni a kormánytagok általa nyilván hagyományosnak vélt műveletlenséLegutóbbi számunkban — vétkes figyelmetlenség folytán — hiányosan jelent meg Esterházy Péter Egy város, egy fiú, egy apa című írása. A szerzőtől és olvasóinktól ezúton kérünk elnézést; a kimaradt utolsó bekezdést alább közöljük: „Lapozgatva apa és fia közös könyvét, járkálva az ő közös képzeletbeli és valóságos Budapestjükön, először kis irigység fogott el (öncenzúra), de aztán eszembe jutott egy másik nagy kollégánk egy mondata — neki vannak a legemberibb mondatai, emberi mondatban ő a principális, Ottlik —, minden megvan. Akkor tehát Lengyel Péternek egy kicsit sikerült. Örülne most Merényi Endre nagyon.” - Heti 80 oldalon - Hetente hatszor Szerkesztőség: 1034 Budapest III., Bécsi út 124. TeL: 168-2002 Fax: 188-9504, Tlx:22-7958 Hirdetéseit 72 órán belül megjelentetjük 1993. JÚLIUS 2. Minden héten két kulturális oldal a Vasárnapi Hírekben Hírek, kritikák a legújabb színházi bemutatókról, képzőművészeti kiállításról, zenéről, filmekről, könyvekről. Művészportrék, írójegyzetek, tárcák. ELETÉSI BIRODALOM Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Szerkesztők: DIPPOLD PÁL MEGYESI GUSZTÁV VÁNCSA ISTVÁN Főmunkatársak: BERTHA BULCSU DARVASI LÁSZLÓ MEZEI ANDRÁS Rovatok és fogadóórák: Grafika: SZIKSZAI KÁROLY kedd 10—12 Könyvkritika: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10—13 Műbírálat: CSAJKA GÁBOR CYPRIAN péntek: 10—13 Széppróza: SZÉKY JÁNOS csütörtök: 10—12 Vers: ORAVECZ IMRE csütörtök: 10—12 Kulturális közélet: NAGY N. PÉTER Tördelőszerkesztő: PINTÉR SÁNDOR Index:25-44 HU ISSN 0424-8848 Kiadó és szerkesztőség: Budapest, Széchenyi utca 1. 1054 Telefon: 111-3221, 153-3590,153-3122 Fax:111-1087 Kiadja: az Élet és Irodalom Rt Felelős kiadó: Iglói Nagy István igazgató Telefon:153-3122 Hirdetésfelvétel: Budapest V., Széchenyi utca 1. Tel.: 153-3122 Fax: 111-1087 Lapterjesztés: BARANYI ÉS TSA. Kft. Budapest, Bajza u. 68. 1062. Telefon: 153-2755, 112-2212, 112-6092, 132-7514 (fax is). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). Budapest, Lehel utca 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-986336 Postbank Rt. 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 1752 Ft, fél évre 876 Ft, negyedévre 438 Ft 1 hónapra: 146 Ft Nyomdai előkészítés: Magyar Hírlap Rt. Nyomtatás: Marquard Színes Nyomda Kft. Felelős vezető: Bartha Tamás, ügyvezető igazgató A lap a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Soros Alapítvány támogatásával készült Meg nem rendelt kéziratokat, lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni.