Élet és Irodalom, 1999. július-december (43. évfolyam, 26-52. szám)

1999-07-02 / 26. szám - Juhász-Nagy Sándor: Válasz Széchenyi-ösztöndíjügyben • reflexió | Visszhang • dr. Hahner Péter: A vesztes reklamál. ÉS, június 11. (2. oldal) - (U. P.): Knicks, Spurs és a vérciki • reflexió | Visszhang • K. L.: NBA - Deutschul. ÉS, június 25. (2. oldal) - Kormanik Zsolt: Sötétszürke-állomány • reflexió | Visszhang • K. L.: NBA - Deutschul. ÉS, június 25. (2. oldal) - K. L.: Uj + Kormanik versus K. L. = 1:4 • reflexió | Visszhang • Kormanik Zsolt: Sötétszürke-állomány (2. oldal)

Válasz Széchenyi­­ösztöndíjügyben Dr. Hahner Péter, a Janus Pannonius Tudományegyetem történész docense 1999-ben nem nyerte el a Széchenyi Pro­fesszori Ösztöndíjat, noha már nem elő­ször pályázott rá. E sajnálatos, bár rendkí­vülinek éppen nem nevezhető fejleményt kívánta az érdemes újkortörténész köz­üggyé avatni az ÉS június 11-i számában megjelentetett terjedelmes cikkében, fan­tasztikus következtetéseket és már-már rémálomszerű meséket kerekítve az ösz­töndíj létrejötte és bírálati eljárása köré (A vesztes reklamál). Holott önmagában semmi rendkívüli nincs abban, hogy egy pályázaton nem csak nyerni, nem nyerni is lehet (szándékosan nem használom a „veszteni” igenevet, mivel itt erről szó sincs!), s az adott ösztöndíjnál a nem nye­rők számaránya a pályázók nagy száma miatt mintegy kétszeresen felülmúlja a nyertesek arányát. Az eddigi összes nyer­tes száma így is kereken 2000, ami a maga nemében a Széchenyi-ösztöndíjat az egész közép-európai földrajzi régió egye­dülállóan kiterjedt rendszerévé, a magyar felsőoktatás legjobbjai számára megnyílt új támogatási lehetőséggé teszi. Ugyanak­kor képtelenség olyasvalamit számonkér­­ni rajta, amire nem hivatott, nevezetesen mindenre kiterjedő és végleges rendbeté­telét a hazai felsőoktatási béreknek, me­lyek­­ ebben teljesen egyetértek Hahner Péterrel — valóban mizerábilisek. Nem tudok tehát mit kezdeni Hahner Péter állításával, mikor az egyetemi okta­tók fizetésének az 1946-os (!) pénzügyi stabilizáció alkalmával történt leszorítását a Széchenyi-ösztöndíj nyakába akarja varrni, vagy azzal a lázálomnak is képte­len feltételezésével, miszerint az ösztöndí­jat azért találták ki, hogy vele az egyetemi oktatókat megalázzák. Csak remélni tu­dom, hogy Hahner tanár az érvelésnek nem ezen a szintjén tanítja diákjainak az újkor történelmét - beteljesítve Moltke generális (rosszhiszemű) vélekedését, aki szerint csak ókori történetírókat érdemes olvasni, mert — ellentétben az újabb kori­akkal - ők még nem vesztették el azt a ké­pességüket, hogy az eseményeket saját va­lódi okaikra vezessék vissza. Az irraciona­litás világába, ha akarnám sem tudnám követni Hahner Pétert. Feltétlenül helyesbítenem kell azon­ban cikkének azokat a ténybeli tévedése­it és ferdítéseit, melyek alkalmasak arra, hogy félretájékoztassák a gyanútlan olva­sót. Csak a legkirívóbbakat kiemelve: 1. Nem egy „fővárosi kuratórium” (sic!) „néhány tagja” dönt az egyes konkrét pá­lyázatok sorsáról. Az országos, interdisz­ciplináris összetételű kuratórium (11 fő) meghatározza a pályázás és elbírálás elve­it, módját és rendjét, de konkrét eseteket nem bírál. Őrködik a játékszabályok­ be­tartásán, az eljárás tisztaságán és pártatlan­­ságán, majd végső aktusként jóváhagyja a nyertesek listáját, ami minden esetben szi­gorúan az elért pontszámok rangsora sze­rint alakul ki. Nem néhány ember szeszé­lyéből, mint Hahner Péter állítja. 2. A tényleges bírálatokat felkért szak­értők végzik, az ország legjobb tudósai közül. Eddig­­ folyamatos „rotálásukat”, pályázati fordulónkénti cseréjüket is fi­­gyelembe véve - jóval több, mint félezer szakértő. Minden pályaművet négy-négy különálló oktatási és kutatási kritérium­­rendszer mentén számszerűsítetten érté­kelnek („pontoznak”), és minden pálya­művet négy, egymástól független szakértő bírál el. (A kritériumrendszerek struktú­rája azonos azzal a struktúrával, ahogyan a pályázati kiírás szerint a jelölt pályamű­vét összeállítja, így bárki eleve tudhatja, az elbírálásnál mire számíthat!) Mindez azt jelenti, hogy egy pályázat végső pontszá­ma 4 X (4 + 4) + 32 független számsor ér­tékének álagaként alakul ki, így a rang­sor nem lehet a véletlen szeszély műve sem, bármit is állít a cikk írója. 3. A bíráló nem lehet a pályázó közvet­len munkatársa, beosztottja vagy felettese. Amit dr. Hahner szeretne, hogy ti. „mun­katársai, egyetemi kollégái... stb.” értékel­jék a pályázót éppen ellentétes azzal, amit az objektivitás megkíván, s ami nem más, mint az, hogy a bírálatokat országos szint­re hozva, ki kell emelni a partikuláris he­lyi érdekek hálójából. (Szép is lenne: bírá­lat a la Micimackó, Nyuszi rokonai, bánt­­ai és üzletfelei értékelnék Nyuszit s aztán járna mindez körbe-körbe!) Végső soron tehát az a szcenárió, amit Dr. Hahner az értékelés menetéről képze­­letdús módon felvázol („Ki ez? Megadjuk neki?... Ennek még ne..." stb.), egészen egyszerűen­­ valótlanság. Sajnálom, de ami légből kapott rágalom, azt enyhébben nem minősíthetem. E sajnálat kiterjed Hahner Péter személyére is, aki feleslege­sen lovalta bele magát rémlátásaiba. Hi­szen amikor érdemes történészként utalok rá, az ironizálás legcsekélyebb szándéka nélkül teszem, mert eddigi munkássága - megítélésem szerint — valóban ezt sejted. (Engedtessék meg nekem, hogy ezen az egyetlen ponton, orvos létemre, túlléphes­sek szakmai kompetenciáim határain és él­jek a minden természettudományos kuta­tót megillető hipotézisalkotás jogával.) Sej­tésem helytállósága mellett szól, hogy már nem első ízben került az ösztöndíj elnyeré­sének közelébe. Vagyis olyan jó ő, akinél eddig azért volt jobb. (Megismétlődő, alig néhány hellyel történt lemaradása a listán még éppen a nyertes mögött, amit ő omi­nózus jelnek vagy ennél is rosszabbnak­ el­lene rendezett összeesküvés eredményé­nek lát, egyszerűen annak tulajdonítható, hogy időközben az Alkotmánybíróságnak a pályázás felső korhatárát eltörlő határo­zata értelmében a pályázók közé nagy számban áramlottak be 55 évnél idősebb kartársaik, ismételten hátrább nyomva a fi­atalabbakat.) Ezért minden indíték arra kell, hogy ösztönözze őt: pályázzon tovább. Kuratóriumunk nevében is biztosíthatom Hahner Pétert, hogy turbulens írásműve, ha előnyt nem is, hátrányt sem fog jelente­ni számára. Nem mintha örömünket lel­nénk az övéhez hasonló megnyilvánulá­sokban, hanem mert az igazunk és integri­tásunk adta fölény birtokában nyugodtan elnézhetünk felettük. Dr. Hahner írásával önmagának tehát nem okozott kárt. Csak azoknak, akik állításait netán készpénznek vették. Juhász-Nagy Sándor a Széchenyi Professzori Ösztöndíj Kuratóriumának elnöke sét -, hogy a San Antonio Spurs (a lap megjelenésekor már minden bizonnyal bajnok) csapata idén, az alapszakaszban négyszer is játszott a New York Knicksszel, háromszor győzött, egyszer zakózott. Ezzel szemben a hülye Zárójeles - gondolja és írja Monogram - cikkében az áll, hogy idén egyszer sem volt Knicks-Spurs, a két csapat csak a döntőben találkozott. Tájé­kozódni kéne, újságot olvasni! - vihog Monogram. Azóta már az arcára fagyha­tott a mosoly. Fájó ezt kimondani, de bi­zony (kormanik)-nak van igaza. Spurs-Knicks egy darab sem volt az idei, csonka alapszakaszban. De négy meccs, amennyit K. L. hozzáértésének teljes vilá­gában állít, nem is lehetett, tán nem is volt soha egyetlen alapszakaszon belül a két csapat közt, hiszen a New York (NY) a keleti, míg a San Antonio (Texas) a nyu­gati főcsoportban játszik, így a normális alapszakaszokban is csak egyszer játszanak oda-vissza, azaz két Spurs—Knicks meccs lehetséges. Idén még ennyi sem volt, mert harminckét meccsel rövidebb volt a sze­zon. Ennyit a hozzáértésről, tájékozódás­ról, újságolvasásáról, kioktatásról. Ez a ciki, nem a málnásfröccs. (U.P.) up@index.hu ÉS-vacsorák a Vasas Családi Vendéglőben A vacsorákat mindig a hónap utolsó csütörtökén - júliusban tehát 29-én - rendezzük 19 órától. Az előzetes helyfoglalás feltétlen ajánlott, ezt az étterem 212-8777-es telefonszámán kell megtenni. Az étterem címe: II., Pasaréti út 11- 13. Negyed nyolckor Vallai Péter felolvas, ezért kérjük, a helyüket időben foglalják el. ÉLET ÉS ÍR IRODALOM VISSZHANG□ Knicks, Spurs és a várciki K. L. monogram a júni 25-i ÉS-ben ki­­glosszázza a világból a Nemzeti Sport új­ságíróját (kormanik)-ot. K. L. szerint ez a zárójeles ember semmit sem ért a kosár­labdához, egy NBA-analfabéta. Támadott zárójeles nem a haverom, nem ismerem, nem is rokonszenvezem ővele, de még a lapjával sem, viszont K. L. glosszájával el­­lenszenveznék erősen. Monogram ugyan­is néhány pontasan fogalmazásból, sze­rencsétlen szóhasználatból vonja le azt a következtetést, hogy zárójelesünk nem ért a kosárlabdához, és ez szakmailag - hu­­hú! — bizony kifogásolható eljárás. (Ő is a szakmai igényességet kérné számon Záró­jelestől, illetve lapjától, ugye.) Horribile dictu: meglehet, hogy Zárójeles ötvenszer jobban ért a kosárlabdához, mint Monog­ram, sőt lehet, hogy alulírottnál is jobban ért hozzá, pedig, a glosszák és glosszisták természetrajzából tudható, hogy mindig a legalulírott ért a legjobban mindenhez. A kioktató glossza — miként, tudjuk, a nagy mell­­­kétélű fegyver, gyakorta sül el visszafele, minek folytán a glosszáló saját magát alázza porba, így történt ez Monog­rammal is, bizony. Azt írja ugyanis - lelep­lezve Zárójeles gigantikus hozzá nem érté­ Sötétszürke­állomány Az Élet és Irodalom június huszonötö­dikei számában K. L. NBA — Deutschul című, az általam nagyra tartott „Páratlan oldalon” megjelent írásához szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot. Először is, kedves K. L. („Kicsiny Luci­fer”?, „Királyi Lovagrend”?, vagy hogy kö­zelítsünk a témához, „Knicks lose”?), sze­retném tudatni, nyugi van, marha nagy nyugi. Különösen azóta, hogy elolvastam glosszáját, és megbizonyosodtam: megint olyan ember keveredett valahogyan az írás nagy fehér harcmezejére, aki sem a tények, sem a betűfelismerés iránt nem ta­núsít érzékenységet. Hát van ilyen, na. Ro­hanunk erre, futunk arra, egy betű itt, egy másik mögötte, össze kéne őket olvasni, miközben támadnak az adatok - belátom, nem könnyű, néha a polgár azt sem tudja, hová ugorjon ebben a zűrzavarban. Ne­kem például a hosszú évek során felépí­tett ÉL-kupacomra kellett felhágnom, hogy elérjem azt a labdát, amelyet Ön volt kedves olyan magasra felkínálni nekem. Belátom azt is, az én nevemet - ott van e sorok legvégén, bátran meg lehet tekin­tetni - nem könnyű kibetűzni, nem Ön az első, akinek nem sikerült. Engem kissé elkeserít, hogy egy írással, így valószínű­leg olvasással is bíbelődő ember, mint Ön (vélem, tollában állandó az erekció), eb­ben kudarcot vallott, de rá se rántson. Mindegy. Ön sokat tapasztalt férfiú lehet, nyilván azért bújik monogram mögé, hogy hasonló kellemetlenségek ne éljék. Megértem. Az Élet és Irodalom olyan lap, amely­nek szerzői az élet (az irodalom meg az „és”) világában otthonosan mozognak, nem kivétel a sport sem, mégis úgy érzem, nem ez a legmegfelelőbb fórum az NBA- vel kapcsolatos viták tisztázására. Az, hogy a rájátszásban a nyolcadik helyről, annak minden hátrányával rajtoló csapat kie­melt-e vagy helyezett, hogy (bocsánat, kedves olvasók, akiket nem érdekel a ko­sárlabda) a New York sérülje, Larry John­son mekkora terheket cipelt a Pacers le­győzésének ténnyé merevedésekor (figye­lem, a legyőzés a párharc utolsó mérkőzé­sének befejező pillanatában vált ténnyé!), hogy Jeff Van Gundy, a Knicks trénere - saját szavai szerint - milyen vékony szala­got kapott videójától, nem ezekre a lapok­ra való. És főképpen véleményes. A tények viszont, legyen a téma bármi, védelmet érdemelnek. Az egyetlen, amit Ön tényként állít, az - sajna-bajna - nem felel meg a valóságnak. Az NBA két idei döntőse, a Knicks és a Spurs, egyetlenegy­­szer sem találkozott egymással ebben az alapszakaszban. Nyilván értesült arról, hogy volt egy bérháború, a csapatok csak februárban kezdték az idényt, amelyet le­rövidítettek, ezért a Keleti- és a Nyugati­konferencia képviselői alig-alig mérkőztek meg egymással. A Knicks és a Spurs példá­ul egyszer sem. (Azt, hogy mit jelent keleti­nek és nyugatinak lenni az NBA-ben, nyil­ván jól tudja, csak nekibuzdulásában elfe­lejtette, és ezért tévedt a tolla hegyére az a félmondat, hogy ez a két kiváló csapat Uj + Kormanik versus K. L.­­ 1:4 Rosszmájú ismerősöm szerint tavaly, amikor a TV3 (áldott légyen akkori vezető­inek neve!) időnként, sajna nagyon ritkán, éjjel úgy 3 tájékán elkezdte adni az NBA- meccseket, akkor hárman ültünk a tévé előtt: Uj Péter, ifj. Knézy (ők szakkom­mentáltak) meg én. Talán e­gyér érdeklő­désnek is köszönhető, hogy az idén az ál­matlanság ellen küzdők már a DSF-re, meg az ORF1-re fanyalodtak, ha NBA-zni akartak. Glosszámban azt állítottam, (1) hogy az NBA-ben nincs kiemelés (ha már Kormanik úgy szeret a merev írótollakon, meg a szavakon lovagolni), amelyik csapat a legtöbbször győz, az lesz az első, két kon­ferencia van, Keleti, meg Nyugati, Chica­gónál húzzák meg dél felé a határt, Jorda­­nék valaha a Keleti Főcsoport élén szoktak végezni. Amelyik konferencia-bajnok a másik konferencia-bajnoknál is többször győz, ha bejut a döntőbe, ott eggyel több­ször lehet pályaválasztó, 3:3-nál az ő pályá­ján játsszák a 7. meccset. A Knicks véres ve­rejtékkel, az utolsó meccseit zömmel meg­nyerve végzett a Keleti Főcsoport 8. helyén (még mindig sehova nem emelték ki...). Ennek akkor a Keleti Konferencia bajno­ka, a Miami Heat, nagyon örült. Utána meg az Indiana Pacers is nagyon örült, hogy a Knicks lett az ellenfelük. Amikor azután Sprewellék elverték őket is, már aj­kukra fagyott a mosoly. (0:1) Azt is írtam, hogy (2.) Jeff van Gundy kispadja nem inog, 3,5 millió dolláros szer­ződést kötöttek vele, jó egy héttel Korma­nik cikkének nyomdába adása előtt, iste­nem, kicsit régi amerikai újságokat olvas az újságíró, addig sem kell kosárlabdát néznie. (0:2) Azt is írtam (3.), hogy a Knicks 4:2-re legyőzte az In­dian­át, meg kellett volna emzítíteni, hogy ebben Larry Johnsonnak óriási szerepe volt, a 6. meccs közepe táján sérült meg. Most akkor elme­sélem, hogy volt egy Johnson-alakítás. Úgy­ emlékszem, a 3. Knicks-Indiana meccsen, alig 12 másodperc volt hátra, az Indiana vezetett 3 ponttal, a Knicks nyerő embere, Johnson lehetetlenül távolról 3 pontos do­básra vállalkozott, bement, az egyik bíró (egyedül ő...) még úgy is látta, hogy köz­ben szabálytalankodtak vele, a büntetőt is bedobta. Szóval Johnsonnal nyert a Knicks, nem nélküle. (0:3) Még most sem értem (4.), hogy kb.jó egytucat Spurs-vereségből (én úgy em­lékszem, hogy az alapszakaszban 13-szor kaptak ki) hogyan lehet egyetlen, vé­konyka videókazettát csinálni, erre a problémára pedig Kormanik nem kínált megoldást. Arra gyanakszom, hogy vala­mit nagyon félreértett. (0:4) Mea culpa, mea maxima culpa, csak egy ismerősömmel (nálam picit fiata­labb, kicsit többet nézett eddig NBA-t) ellenőriztettem glosszingerem utolsó ál­lítását, még most is azt állítja, hogy né­gyet nem is, de legalább kettőt azért ját­szott még ebben a csonka alapszakasz­ban is egymással a Spurs meg a Knicks. Ha valaki hajlandó — helyettem is — az NBA.com-on (Internet-bajnokok, elő­re!) ellenőrizni, és kiderülne, hogy még­is, csak azért is... Addig is, főhajtással, el­ismerem. (1:4) Szeressük egymást, gyerekek, meg fő­leg az NBA-t! K. L. P. S. Deutsch nem is kosárra dob, egy penetránsan szép kisgyermeket oktat az NS-képén valami bazi nagy labdával do­­bódni, ha most szavazhatnék, csak őt vá­lasztanám. négyszer is játszott egymással az alapsza­kaszban, ráadásul a Spurs hármat meg is nyert e virtuális mérkőzések közül. Bizto­san Ön is tudja, hogy ez lehetetlen. A tér­kép előtt állva általában a bal kéz felel meg nyugatnak, a jobb pedig keletnek - de ez csak kiegészítő információ, vegye úgy, hogy nem is szóltam.) Az pedig, hogy Deutsch Tamás ho­gyan dob kosárra, engem nem érdekll. Önt igen. Eltér az ízlésünk, van ilyen. Az viszont aggaszt, nem is igazán merek be­léje gondolni, hogy az Ön sötétszürke-ál­lománya szerint milyen munkát végez az általam nagyra tartott és sűrűn olvasott Kovács Zoltán, ha lapjában bizonyos K. L. ily könnyedén falba billentheti a té­nyeket. Kormanik Zsolt (Nemzeti Sport) ÉLET ÉS IRODALOM ! Kiadja az Irodalom Kft. ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Interjú: SERES LÁSZLÓ hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET ORBÁN OTTÓ Riporterek: KÓCZIÁN PÉTER ÓSZABÓ ATTILA VAJDA ÉVA Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 303-9211 Telefax: 303-9241 E-mail: Irodalom@westel900.net Internet-cím: http://es.westel900.net Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 303-9211 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a szerkesztőségben, postautalványon vagy átutalással, a Hírlap­ Előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál (Bp. 1846 Csokonai u. 6. Postabank Rt. 219-98636, 021-42795) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj: egy évre 4512 Ft, fél évre 2256 Ft, negyedévre 1128 Ft, egy hónapra 376 Ft. Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 90 USA-dollár, környező országokba 60 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: CAOLA Rt., EGIS Rt., Graphisoft Kft., Hungagent Rt., Inter-Európa Bank Rt. MOL Rt., MTESZ, Róna és Társai Rt., továbbá olvasóink, akik tavaly adóforintjaikkal támogatták a lapot. Az ÉS kommunikációs partnere: iijeou_ A KAPCSOLAT Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 1999. JÚLIUS 2.

Next