Élet és Irodalom, 1999. július-december (43. évfolyam, 26-52. szám)

1999-08-20 / 33. szám - Ószabó Attila - Vajda Éva: Fiúk a bányában. Az Orbán család vállalkozásai • riport (3. oldal)

ÓSZABÓ ATTILA-VAJDA ÉVA RIPORTJA. 1999. AUGUSZTUS 20. ­ Fiúk a bányában - az Orbán család vállalkozásai­­ Orbán Viktor miniszterelnök családja Fejér megye jelentős vállalko­zói közé tartozik. Az édesapa, Orbán Győző és az öcs, ifjabb Orbán Győző jelenleg három társaság tulajdonosai, amelyek a Vértes hegy­ség környékén négy, a zalai dombságban pedig további egy bányát működtetnek. Az Orbán család gazdasági tevékenysége része az úgynevezett megfigyelési ügynek is: tudomásunk szerint a Simicska Lajos és Kövér Szilárd nevével fémjelzett Fidesz-közeli cégek (Quali­ty Invest Rt., Centum Kft.) a kilencvenes évek elején fontos szerepet játszottak a miniszterelnök családi vállalkozásainak felfutásában. Az egyik cégben a nyilvános dokumentumok szerint egy évig a felügye­lőbizottsági tag volt az a Schlecht Csaba, aki később kulcsszerepet játszott a fideszes vállalkozások „tisztára mosásában” és eltünteté­sében köztartozásaikkal együtt. Utóbbi ügyet jelenleg több hatóság (rendőrség, ügyészség) is vizsgálja. Alábbi riportunkban annak jártunk utána: játszott-e szerepet az Or­bán família polgárosodásában az a tény, hogy a család egyik tagja az elmúlt tíz évben a magyar politikai élet egyik meghatározó személyi­sége lett, és aki tavaly júniustól a Magyar Köztársaság legnagyobb hatalommal járó posztját tölti be, vagy csupán egy szokványos vál­lalkozói sikertörténetről van szó. 1993 június végén a Fiatal Demok­raták Szövetsége (Fidesz) parlamenti frakciójának tagjai a nyári szünet előtti utolsó hétvégi megbeszélésükre gyűltek össze Somogyaszalón, a Pano­ráma Hotelben. A tanácskozás fe­szültnek ígérkezett, miután a párt egységét alaposan megtépázta az a nem sokkal azelőtt kirobbant bot­rány, amelynek során kiderült: az ál­lamtól ingyen kapott, volt Tiszti Ka­szinó eladásából a Magyar Demokra­ta Fórummal közösen közel másfél milliárd forint bevételre tettek szert (amin a két párt körülbelül fele-fele arányban osztozott). A frakció tagjai többek között arra vártak magyaráza­tot a párt vezetésétől, hogy gazdasági szakértőik, Simicska Lajos és Varga Tamás mire fordították az akkor igencsak tetemes summának számító összeget. Az ülésről írásos feljegyzés nem készült. A résztvevők emlékei és hevenyészett jegyzetei szerint Orbán Viktor pártelnök és Kövér László frakcióvezető „zavaros beszámolót adott a pénzügyekről, amelyről min­denki tudta, hogy bűzlik”. A szóbeli tájékoztatás ugyanis felettébb pontat­lan volt, és utólag csupán annyi re­konstruálható: a pénzt követhetetlen módon szétterítették a Fideszhez kö­zeli gazdasági vállalkozások között. Ezek közül információink szerint a Fico Kft. 440 millió forintra tett szert, amit az később különböző arányban továbbosztott az Arzenál Kft., a Quali­ty Party Service Kft., a Draft Kft. és a Best Lízing (későbbi Auto-Classic) Kft. között. A Millennium Rt. további 10, míg a történetünkben később kulcsszerepet játszó Quality Invest Rt. 102 millió forintot kapott a székház­ból származó bevételből. A röpködő milliókat az ülésen többen megkísé­relték összeadni, ám a visszaemléke­zések szerint ezt Kövér László „igen határozott hangon” tiltotta meg. A pénz nagyobb részének tényleges sorsáról emiatt a párt legbelső körei­ben is kevesen tudnak, amit egy, a Fi­desz akkori gazdasági ügyeit ismerő informátorunk azzal magyarázott, hogy „valójában az volt a kérdés, hogy mekkora az a legkisebb összeg, amit nem lehet üzleti célokra fordíta­ni, hanem muszáj a pártnak adni”. Ez a frakcióhétvége mindenesetre ké­sőbb szakadást okozott a párton be­lül, és alapjául szolgált annak a ma is élő vélekedésnek, hogy a Fidesz je­lenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek ala­pozták meg. Gazdaság, politika .A székházpénzekkel kapcsolatos trükkök” az Orbánhoz húzó politiku­sok számára viszont azt jelentették, a Fidesz lehetőséget kapott arra, hogy valós pénzügyi háttérrel rendelkező, szervezett politikai erővé váljon. Egy belső informátorunk szerint a pártfi­nanszírozás szabályozatlansága min­den pártot arra kényszerített, hogy szűkös pénzügyi forrásait különféle gazdasági tevékenységekből származó bevételekből egészítse ki. A Fidesz élen járt ebben, amit a párt vezetői azzal is alátámasztottak, hogy „sike­rült megszerezni a két legjobb gazda­sági szakértőt”, jelesül Simicska La­jost és Varga Tamást. Vita leginkább csak arról folyt, hogy milyen vállalko­zói tevékenységekből lehet pénzt sze­rezni. A párton belül ugyanis sokak­nak szúrta a szemét, hogy a két szak­értő „a Fidesz neve mögé bújva” klasszikus vállalkozói tevékenységet folytat, szerintük ugyanis az autóköl­csönzés és -lízingelés, valamint a ven­déglőüzemeltetés nem egyeztethető össze a politikai arculattal. Többen arra is gyanakodtak, hogy az ebből származó bevételeknek csak töredéke vándorol a párt kasszájába. Ezeket az érveket a párt felső vezetése azonban rendre lesöpörte az asztalról, és még a székházügyet követően sem egyez­tek abba bele, hogy legalább „házon belül átvilágítsák a pénzügyeket”. Ez a magatartás sok, magát ősfideszes­­nek valló tagban is azt a képzetet erő­sítette, hogy a „fiúknak valami vaj van a fejükön”. Azt azonban kevesen fel­tételezték, hogy a különféle pénzügyi manőverek a vezetők személyes érde­keit és nem a párt gyarapodását szol­gálják. Ennek tükrében viszont nem vilá­gos, milyen érdeke fűződött a Fidesz­nek ahhoz, hogy több vállalkozása szerepet vállaljon a pártelnök család­jához kötődő privatizációs tranzakci­ókban, melyek során jelentős ásványi vagyon felett rendelkező bányaválla­lat tulajdonjogát szerezték meg egy Vértes hegység melletti kis faluban, Gánton. Az egykori Pannolit Kőbá­nyászati Vállalatról levált Dolomit Kft.-t - amelynek Orbán Viktor édes­apja, Orbán Győző 1976-től üzemve­zetője, majd pedig ügyvezetője volt - 1992-ben hirdettette meg eladásra az Állami Vagyonügynökség megbízásá­ból eljáró Dunaholding Rt. A pályá­zatra információink szerint két érvé­nyes ajánlat érkezett: az egyik a duna­újvárosi Forma Rt.-től, amely egy oszt­rák építőipari cég nevében szállt ringbe, a másik pedig az a lap- és könyvkiadással foglalkozó Centum Kft. volt, amely korábban Századvég Kft. néven működött. Ebben a vállal­kozásban szinte a Fidesz teljes felső vezetése megfordult: Orbán Viktor pártelnök mellett ügyvezetői posztot töltött be Kövér Szilárd (Kövér László testvére) és Simicska Lajos is. A Fi­desz egyik vállalkozása tehát a pártel­nök édesapjának munkahelyét pró­bálta magánosítani - elsőre azonban sikertelenül. A Forma Rt. ugyanis névérték felet­ti (150 százalékos) ajánlatával győz­tesként került ki a párharcból, ez azonban messze nem jelentette azt, hogy meg is szerezte a bányát. Az ak­kori privatizációs szabályok értelmé­ben ugyanis a dolgozókat és az álta­luk alakított gazdasági társaságokat elővételi jog illette meg, így a győztes pályázó csak abban az esetben válha­tott tulajdonossá, ha ők lemondtak erről a jogukról. A Dolomit Kft. dol­gozói azonban éltek a lehetőséggel, és igényt jelentettek be a 25 millió fo­rintos törzstőkéjű vállalkozás teljes tu­lajdoni hányadára, és id. Orbán Győ­ző négy társával, illetve a többi dolgo­zót tömörítő Karbonát Kft.-vel és Szikla Bt.-vel együtt 1992 májusában a bánya tulajdonosa lett. A mintegy 41 millió forintos piaci értékű vállala­tot a dolgozók kedvezménnyel, jóval a névérték alatt vehették meg, és összesen 21 millió forint körüli össze­get fizettek érte. A privatizáció egyik „frappáns” lépéseként a Dolomit Kft. is beszállt a tranzakcióba: a Kereske­delmi Banktól felvett úgynevezett E- hitel és kárpótlási jegy ellenében sa­ját maga harminc százalékát (névér­téken 7,5 millió forintnyi törzsbeté­tet) vásárolta meg 11,2 millió forin­tért. Ennek lehetőségét egyébként a jogszabályok nem zárták ki, ám az ügyletet ismerők szerint ez az önpri­­vatizációs gyakorlatban „meglehető­sen tipikus húzásnak” számított, miu­tán a törvények értelmében az így megszerzett tulajdonrészt egy éven belül értékesíteni kell. A lépésnek szakértők szerint az lehetett az oka, hogy a dolgozók nem rendelkeztek elegendő pénzzel a vállalat teljes fel­vásárlásához, ezért annak tőkéjét is fel kellett használniuk a tranzakció­ban. A cég legnagyobb tulajdonosa mindenesetre magánszemélyként az ügyvezető, Orbán Győző lett a maga 1,6 millió forint névértékű törzsbetét­jével, amit harmadáron, 556 ezer fo­rintért vásárolt meg. A Dolomit Kft. - noha a Centum Kft. tulajdonszerzése sikertelenül végződött - a privatizáció lezárultával is szoros szálakkal kötődött a Fidesz­hez. A kezdetektől a felügyelőbizott­ság tagja volt például egy friss diplo­más történész, Schlecht Csaba, aki­­ a Magyar Posta terjesztési osztályán tett hároméves kitérőt követően­­ a Centum Kft. terjesztési igazgatója lett, később pedig meghatározó sze­repet játszott a párt vállalkozásainak „tisztára mosásában”. Alig egy évvel a privatizációt követően a vállalat tulaj­doni szerkezete is átalakult, és ismét felbukkant egy Fideszhez közeli vál­lalkozás, jelesül a székházpénzből 102 millió forinttal „feltőkésített” Quality Invest Rt. Ez a cég a tagok törzsbetétjeiből vásárolt meg összes­ségében 4,75 millió forint névértékű tulajdoni hányadot, előttünk isme­retlen vételáron. Egy biztos: az alig fél év múlva, 1993. szeptember 22-én tartott taggyűlésen a Quality Invest Rt.-t képviselő Kövér Szilárd bejelen­tette, hogy a korábban megszerzett üzletrészt jóval névérték alatt, 1,2 millió forintért eladja a Dolomit Kft.­­nek. Egyben lemondott arról az elő­vételi jogáról, ami a Dolomit Kft. ko­rábban megszerzett és értékesítésre váró harmincszázaléknyi tulajdoni hányadára vonatkozott, és hozzájá­rult ahhoz, hogy ezt az üzletrészt a tagok, törzsbetétjeik arányában név­értéken, halasztott fizetéssel megvá­sárolhassák. Ez az első pillantásra bo­nyolultnak tűnő tranzakciósorozat az általunk megkérdezett szakértők sze­rint „tipikus készpénztranszfernek” tekinthető, amelynek lényege, hogy a magas árfolyamon (általában név­érték felett) vásárolt üzletrészt ké­sőbb a vételár töredékéért értékesí­tik. Az ügylet a Fidesz gazdasági tevé­kenységét ismerő forrásaink szerint „magán viseli Simicska Lajos keze nyomát, akinek az volt az álláspontja, hogy mindenkinek alkotmányos jo­ga, hogy hülye legyen”. A Quality In­vest Rt. ezzel a „nagylelkű” lépésével biztosította id. Orbán Győző és társai számára, hogy a bányaüzem véglege­sen a tulajdonukba kerüljön. A Fidesz-cégek bábáskodása a Dolo­mit Kft körül tehát nagyban hozzájá­rult ahhoz, hogy abból később a tér­ség egyik meghatározó bányavállalata legyen, és megalapozta az Orbán csa­lád további gazdasági terjeszkedését. Família Kft. A zűrös kezdet ellenére az üzem jó kezekbe került, hiszen Orbán Győző a kőbánya minden zugát jól ismerte, ekkor már tizenhat éve dolgozott ott. A nyolcvanas évektől kezdve többször járt Afrikában (Líbiában és Gháná­ban), ahol kőbányák megnyitásában, illetve feldolgozósorok telepítésében segédkezett. A gánti üzem előtt két munkahelye volt: először a csákvári gépjavító állomáson dolgozott gé­pésztechnikusként, majd az alcsútdo­­bozi Egyetértés Termelőszövetkezet­hez ment, ahol először lakatos mel­léküzemág-vezető, majd műszaki ve­zető lett. A debreceni egyetemen szerzett gépész-üzemmérnöki képesí­téssel a zsebében került Gántra. A község egyébként Fejér megye egyik legkisebb - nyolcszáz lelket számláló - települése, a Vértesi Tájvé­delmi Körzetben fekszik. Ez a privati­záció során okozott is némi bonyodal­mat, miután a természetvédelmi ható­ságok sokáig nem akarták jóváhagyni a bányához tartozó egyik telek hasz­nálatbavételét, mivel az a központi nyilvántartás szerint védett övezet volt. Csaknem egy évig tartó huzavo­na, egyeztetés és levelezés után derült ki, hogy a gánti kőbánya egész terüle­te hasznosítható, ugyanis nem része a tájvédelmi körzetnek. Ez főként azért volt kulcskérdés, mert a közel ötvenhektáros terület alatt rejtőző, több mint nyolcmillió tonna dolomi­tot külszíni fejtéssel - azaz robbantás­sal - hozzák a felszínre. Ehhez pedig úgynevezett robbantási védőövezete­ket kellett kialakítani, ezért a Dolomit Kft. újdonsült tulajdonosainak égető szükségük volt a vitatott területre. A természetvédelmi hatóságokkal szemben megnyert csatát követően a gánti kőbányában teljes gőzzel bein­dult a termelés, és a Dolomit Kft. rö­viddel a privatizáció után nyereséges­sé vált. Bár egy 1991-ben készült mű­szaki szakértői vélemény a bányát és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrát meglehetősen „lepukkantnak” találta­­ a gépek 90 százaléka nullára leírt vagy elavult berendezésnek számított­­, az új tulajdonosok életet leheltek a vállalatba. A cég fokozatosan növelte árbevételét, amiben nem kis szerepet játszott, hogy korábbi megrendelőit (Arbau Kft., Baumit Kft., Betonútépí­tő Rt., Zalakerámia) nem veszítette el, ráadásul a térségben beindult út­építések miatt újabb kereslet mutat­kozott az útalapozáshoz szükséges, ál­taluk kitermelt dolomitra. A társaság árbevétele 1994-ben elérte a 120 mil­lió forintot, adózott nyeresége meg­haladta a nyolcmilliót. Bár id. Orbán Győző 1995 februárjában, a felügye­lőbizottság egyik ülésén arról számolt be, hogy „a cég piaci helyzete kedve­zőtlen, több konkuráló cég működik a körzetben, és ezért az ipari felhasz­nálás felé kell elmozdulni, mivel a nagy útépítések leálltak”, a Dolomit Kft. továbbra is nyereséges maradt, és nemcsak a bánya berendezéseinek korszerűsítésére, hanem további ter­jeszkedésre is futotta. Úttörők Az első kísérlet azonban rögtön kudarcba is fulladt, miután a Puszta­vám közelében található külfejtésű szénbánya megnyitásához a termé­szetvédelmi hatóságok nem adták ál­dásukat. Ezt Orbánék tudomásul is vették, időközben megszerezték vi­szont a Zámoly külterületén fekvő disznóhegyi kőbányát, ahol egyelőre nem folyik termelés. 1996 elején egy­millió forintos törzstőkével az Orbán család (Orbán Győző és felesége, il­letve ifjabb Orbán Győző) megalapí­tották a Gánt-kő Kft.-t, amely két újabb bánya - a Zámoly körzetében lévő forráspusztai kavics-, illetve a Felcsút közeli homokbánya - kiter­melési jogát szerezte meg. Ezek a bá­nyák területre meglehetősen kicsi­nek számítanak ugyan (tíz-, illetve háromhektárosak), ám általuk az Or­bán család vállalkozásai lényegében az összes, építőiparban használatos alapanyag kitermelésére képessé vál­tak. Forrásaink szerint ez azt jelzi, hogy Orbánék „megfontolt, hosszú távú terjeszkedést folytatnak”, és a többi­­ kővel, kaviccsal és mészkővel foglalkozó - bányavállalkozóhoz ha­sonlóan a nagy állami útépítések be­indítására várnak. Ennek egyik bizonyítéka lehet, hogy id. Orbán Győző - a vetélytár­­sakhoz hasonlóan - bányászati kuta­tási engedélyt kért Borsodban. A ter­vek szerint ugyanis jövőre tovább épül az M3-as autópálya, és miután az építőipari alapanyagok árának jelen­tős részét teszi ki a szállítási költség, csak azoknak a vállalkozóknak van esélyük a beszállításra, akik a közel­ben vannak. Hasonló módon számít­hatnak arra is, hogy várhatóan jövőre megkezdődik az M7-es autópálya re­konstrukciója, amelynek előkészüle­tei már most is folynak. Ennek a 297 millió forintos előkészítő beruházás­nak a kivitelezője az a Magyar Aszfalt Kft., amelynek résztulajdonosa a gán­ti kőbánya fontos megrendelőjének számító Arbau Kft. is. Arról azonban nem sikerült megbízható információt szereznünk, hogy a munkálatok so­rán felhasználtak volna a gánti kőbá­nyából származó alapanyagot is. (Folytatás a 4. oldalon) M. Tóth Éva rajza ÉLET ÉS ÍR IRODALOM

Next