Élet és Irodalom, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-07 / 1. szám - ÉS: Perekről • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Bán Zoltán András: Válasz Lengyel Balázsnak • reflexió | Visszhang • Egy írótábor ürügyén. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Szinetár Miklós: Még egyszer K. O. • reflexió | Visszhang • -szenczi-: K. O. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Markó György: László, az ibolya • reflexió | Visszhang • Varga László: Nem vagyok méltó. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Vezér Erzsébet: A kritika kritikája • reflexió | Visszhang • Károlyi Csaba: Viszonylag derűs visszagondolás. ÉS, december 3. (2. oldal)

Perekről Lezárult egy hónapok óta tartó persoro­zat, amely a Fidesz-MPP és annak vezetői, valamint az Élet és Irodalom között zajlott A pereskedést kiváltó riport Oszabó Attila és Vajda Éva Fiúk a bányában (az Orbán család vállalkozásai) című írása volt, amely tavaly nyár végén, augusztus 20-án jelent meg. Minthogy a párt és annak vezetői több, egészen pontosan három sajtó-hely­­reigazítási pert is indítottak az ÉS ellen, az áttekinthetőség és az érthetőség céljából most, a pereskedés végén röviden össze­foglaljuk a sorozat lényeges mozzanatait Két per indult a lap ellen azonos időpontban, az ősz elején. Az egyiket a Fi­desz-MPP mint párt indította, tárgyát bizo­nyos cégek tulajdoni viszonyai képezték: Fidesz-közeli, vagy Fidesz-cégek? Ezt a pert a Fidesz január 3-án jogerősen meg­nyerte, az ezzel kapcsolatos helyreigazítási szöveg alább olvasható. A másik pert Kövér László és társai, a Fidesz tíz vezető politikusa indította az ÉS ellen. A felperesek kifogásolták, hogy az ÉS alaptalanul híresztelte, hogy a párt vezetőinek gazdagodását a székház ela­dásából származó pénzek segítették. A bíróság másodfokon jogerősen elutasí­totta a keresetet, mondván, az ÉS riport­jában egy létező, megalapozott véle­mény hangzott el, ez pedig helyreigazí­­tási per tárgya nem lehet. Időközben, december elején a párt igazgatója, valamint Áder János egy har­madik pert is indított a lap ellen, kifogá­solva azt, hogy az ÉS valótlanul állította, hogy a Fidesz nem számolt el gazdálkodá­sával a párt tagsága előtt Az ÉS ilyet nem állított, állítása arra irányult, hogy a Fi­desz a székház eladásából származó pénz­zel nem számolt el a tagság előtt. A felpe­resek ezt a keresetet az első tárgyaláson visszavonták, a párt és Áder János elállt a pertől, így a bíróság azt megszüntette. (A lap negyedik oldalán a perekkel összefüggésben tájékoztató jelleggel kö­zöljük a lap fellebbezésének majdnem teljes szövegét, melyet a január 3-án jog­erősen elbírált ügyben a Fővárosi Bíró­ság elé terjesztett.) ÉS így aztán a napnál világosabban kiderül a kimondatlan végkövetkeztetés, hogy tudniillik nincs (tudjuk: mostanság, Ma­gyarhonban) irodalomkritika. Nézzük a Lengyel Balázs által idézett szerzőket és fórumokat. A folyóiratok kö­zül kettőt említ, az egyik az Erdélyben ki­adott Látó, amely - tapasztalatból tudom - Budapesten gyakorlatilag beszerezhe­­tetlen, így aztán befolyása, sajnálatos mó­don, csekélynek mondható. A másik a Parnasszus, amely kizárólag költészettel foglalkozik, így aztán irodalomkritikai ha­tékonysága ismét korlátozott. Slussz. Most felsorolok néhány létező újságot, folyóira­tot, amelyekben több-kevesebb rendsze­rességgel közölnek komoly irodalomkriti­kát: Alföld, Beszélő (tavalyig), Életünk, ÉS, Holmi, Jelenkor, 2000 (igaz, ritkán, de akkor nem akárki, hanem Margócsy István jegyzi a cikkeket!). Kortárs: Len­gyel Balázs mindezekről nem hallott. E kórosan szószátyár, elegico-nostalgico (ahh Babits! ahh Schöpflin! ahh Rónay!, de ha már a kétségkívül kiváló régiek, ak­kor teszem azt mondjuk Németh László miért nem?) hangvételű ál-esszében egyet­len ma élő irodalomkritikus nevével talál­kozhatunk: Bányai János. (A cikkben idé­zett Kulcsár Szabó Ernő és Pomogáts Béla igen ritkán ír bírálatot, így őket nem sorol­hatom ide.) Most megpróbálom felsorolni azokat, akik az elmúlt évtizedben rendsze­resen és magas színvonalú kritikai jellegű írásokkal voltak jelen a sajtóban: Albert Pál, Angyalosi Gergely, Babarczy Eszter, Balassa Péter, Bazsányi Sándor, Beck And­rás, Békés Pál, Bikácsy Gergely, Bodor Bé­la, Csuhas István, Domokos Mátyás, Farkas Zsolt, Fogarassy Miklós, Forgách András, Kálmán C. György, Károlyi Csaba, Keresz­­tury Tibor, Kukorelly Endre, Kulcsár-Sza­bó Zoltán, Margócsy István, Marao János, Márton László (a budapesti), Mészáros Sándor, Németh Gábor, Pályi András, Rá­ba György, Radnóti Sándor, Radics Viktó­ria, Szilasi László, Szilágyi Márton, Sziták Péter, Takáts József, Tandori Dezső, Vörös István. Bizonyos, hogy kimaradtak olyanok is, akiket szerettem volna megemlíteni, de már e hevenyészett lista is azt mutatja, hogy Lengyel Balázs szuggerált állításával ellentétben, nagyon élénk és rendszeres kritikai tevékenység folyik ma Magyarhon­ban. Erről ő nem vesz tudomást. Implicit állításának mindenekelőtt két oka van: egyrészt a magasabb, a Márai Sándor-i ér­telemben vett sértődöttség, másodjára pe­dig az alacsonyabb rendű irodalompoliti­záló beállítottság. Mindkettő tűrhetetlen. Bán Zoltán András Demszky Gábor kérelmével, ezzel irato­kat titkolt el előle. Varga nagyon jól tud­ja, hogy a Történeti Hivatal nem jog­utódja a Belügyminisztérium egyik rész­legének sem; országos főhatóság, önálló költségvetési fejezet, tevékenységéről évente beszámol a felügyelő magyar Or­szággyűlésnek. Amikor 1997 őszén átvet­tük a BM-től az egykori állambiztonsági szervek dokumentumait, nem örököltük meg az addigi iratőrző ügyfélkörét. Többszöri kérésünk ellenére csak két év múlva, tavaly júniusban és októberben kaptuk meg - ráadásul hiányosan — a Bel­ügyminisztériumhoz korábban betekin­tési kérelemmel fordult állampolgárok előzmény-iratait. Maga Demszky Gábor nyilatkozataiban többször is megerősítet­te azt a tényt, hogy első ízben 1999. októ­ber 1 jén fordult a Történeti Hivatalhoz. Más volt a helyzet a tudományos kuta­tókkal. A BM Központi Irattára átadta valamennyi folyamatban levő kutatási aktáját, és a BM által korábban adott ku­tatási engedélyeket csak a következő év elején kellett a Történeti Hivatalnál megújítani. Meglehetősen fura lett vol­na azt mondani 1997. augusztus 31-én a kutatóknak, hogy bocsánat, kéretik új kérelmet beadni, ahhoz támogató nyilat­kozatot csatolni és ezt a procedúrát pár hónap elteltével megismételni! És ha már a kutatási engedélyeknél tartunk, miféle képtelenség azt állítani, hogy egy ügyfélnek kiadott iratmásolato­kat egy másik levéltárban kezelő referens feldolgozhatja és a még szélesebb nyilvá­nosság elé tárhatja azokat, de a kutatási és közlési jogot megkérdőjelezi az erede­ti iratokat őrző közgyűjtemény vezetőjé­től!? A növényhatározók lapozgatása he­lyett ajánlom figyelmébe az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzé­séről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény 25/F. § (1) be­kezdését, különösen annak g) pontját, amely a Történeti Hivatal feladatául szabja, miszerint „a tudományos munka­­megosztás keretében részt vállal az általa őrzött iratanyag publikálásában". Az el­nök által vezetett intézménynek nemcsak joga, de kötelessége is publikációkkal fel­hívni a figyelmet az itt őrzött rendkívül értékes fonásrav­all Ta. m­írinmiCippeu Emil SvanínBffipfBi a Varga által kínált megoldásnál. Hosszúra nyúlt levéltár-vezetői tevékeny­ségének ezek szerint egy levéltár-törté­neti hozadéka volt: feltalálta az automa­tizált levéltárost, aki úgy kezeli a rábízott anyagokat, hogy nem tekint bele azok­ba, vakon botorkál a raktári állványok között, de azonnal megtalálja azt a do­kumentumot, amit a kutatóteremben mások megkívántak. Markó György a Történeti Hivatal elnöke A kritika kritikája Kedves Károlyi Csaba: Elolvastam az ÉS dec. 3-i számában megjelent kritikáját (Viszonylag derűs visszagondolás) és azonnal borús lettem. Ez a cikk ugyanis nem kritika, még csak nem is könyvem tartalmának ismerteté­se, hanem néhány odavetett mondat egy felületesen olvasott könyvről. Nem a di­cséretet hiányolom, dehogyis. Csak azt szeretném, ha a kritika valóban a köny­vemről szólna, és kicsivel több hozzáér­téssel és pontossággal az abban felvetett témákhoz. Ön Ady publicisztikájának tíz kötetét tulajdonítja nekem, holott én csak nyolc kötetet rendeztem sajtó alá, ebből is két kötetet másokkal együtt. Persze ez is elég kemény munkát jelentett. Nem em­líti viszont a két kiadásban megjelent ké­pes Ady-kötetet (Arcok és vallomások) és a három kiadásban megjelent nagyob­bik, részletes Ady-könyvemet, pedig mindez olvasható a kötet végén megje­lent felsorolásban. Ön „bizonyos” Lorsy Ernőről beszél. Nem kötelező tudni, ki volt Lorsy Ernő, pedig jelentős figurája volt a századelő­nek. De ha én egy nevet nem ismerek, meg szoktam nézni a lexikonban. Lorsy neve pedig minden szakmai lexikonban és a Magyar Nemzet története sorozat­ban is benne van. Ha Hajnal Jenőt ismeretlennek tartja, részben igaza van. Igaz, hogy élete nagy ré­szét külföldön töltötte, de halálában haza­jött. Én viszont nagyon ambicionálom, hogy érdemes embereket ne felejtsünk el. És ez a versike jól idézi fel Hajnal életútját. Bankkártyám ellopását nem lépcsőhá­zi témának tartom, de mivel betörtek hozzám, megtudtam, hogy a bankkártya letiltása csak két nap múlva lép életbe, és ez nagyon is jellemző, remélem csak az akkori közállapotainkra. Külföldön tudniillik azonnal letiltják, és így nem vásárolhat vele a tolvaj. Nem a harmadik zsidótörvény (1941) után bocsátottak el a Ganz gyárból, aho­vá doktori diplomával kerültem gépíró­kisasszonynak, hanem csak 1944-ben, amikor már muszáj volt, és ami még fon­tosabb, hogy a vezetők és a kollégák a legnagyobb együttérzéssel és sajnálko­zással kísérték eltávolításomat. Ez ugyan­is azt mutatja, hogy a magyar nép összes­ségében nem volt fajgyűlölő. Kritikusom hiányolja, hogy keveset ír­tam családomról. Még az ükapámról is írtam elég mulatságos történetet, sőt megemlítettem 48-as huszár hadnagy dédapámat is. Párizsi utam nem az első „kirúgatásom” után volt, mert az, mármint a kirúgatás a Közoktatásügyi Minisztériumból 1950-ben történt. Utána pedig a Sztálin Akadémiára kerültem, ahol végre irodalmat is taníthat­tam katonáknak. 1953-tól az Akadémiai Kiadónál töltöttem néhány évet, majd Kla­­niczay Tibor kérésére áthelyeztek az Iroda­lomtudományi Intézetbe. Mikor onnan akaratom ellenére (politikai okokból) a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültem, az Intézettől kaptam 3000 Ft jutalmat, hogy elmehessek Párizsba Adyt kutatni. Legutolsó és valóban légcsői,,u n,, t, ~,·7 isflátaga. .ént es ezután kaptaíft“3zríKE^^bSztöndíjat, mellyel Amerikába mehettem. Ennek a talán legérdekesebb, és interjúk és kéz­iratok szempontjából legfontosabb utamnak részleteit kritikusom mellőzi. Interjúimat felsorolásszerűen ugyan említi, de fontosabb lett volna, ha egyet­­egyet kiemel és részletesebben ismertet, például a József Attiláról szólókat, a Hat­vany Bertalannal, Gyömrői Edittel, Zelk Zoltánnal készítetteket, nem is beszélve a könyvnyi Lukács-interjúkról. Viszont megírja azt a „fontos” tényt, hogy Sz. J. urat mindig gatyában láttam. Elég sok furcsa fogalmazást is olvasha­tunk a cikkben. Csak hármat említek. Például ,Aczél György el akarta szedni a kéziratokat." Nem. Csak kért belőlük. A másik ilyen különös mondat: „Nem fe­lejti el bemószerolni Vallai művész urat”, továbbá, hogy „nem bírja ki, hogy ne­mes bosszút ne álljon...". Károlyi úr elfelejti, hogy egy önéletraj­zot bírál, mely tényeket közöl és nem „mószerol” vagy bosszút áll. És egy Ady­­ünnepséget jócskán megzavar, ha a sza­való késik és nem tartja be a szokásokat. Bosszúállásról sem volt szó, sőt túlságo­san finom voltam, mikor titkárunkat mi­nősítettem, mivel a Társaság további mű­ködését megakadályozta. Az ügy egyéb­ként a Soros Alapítvány ügyvédjénél van. Ami pedig azt a vétségemet illeti, hogy kétszer írtam Kapos Ede emléktáb­lájáról, azt tekintse előrehaladott korom következményének, de a 45 Ady-levél ha­zakerülése talán még ezt a hibát is meg­­bocsáthatóvá teszi. Vezér Erzsébet VISSZHANG A Fővárosi Bíróság mint II. fokon eljáró bíróság dr. Tóth Ödön vezette tanácsa 2000. január 3-án jogerősen az I. fokú bíróság által jóváhagyott helyreigazítás közzétételére kötelezte lapunkat, melynek az alábbiakban te­szünk eleget. „Helyreigazítás: Lapunk 1999. augusztus 20-i szá­mában, a »Fiúk a bányában« című cikkben­­ valótlanul állítottuk, hogy a Fi­desznek több vállalkozása, illetve cé­ge lett volna. A valóságban a pártnak egy vállalkozása volt, a FICO Kft.­­ Valótlanul állítottuk ezért, hogy a cikkben szerepeltetett cégek a Fi­desz vállalkozásaiként vettek részt a pártelnök családjához kötődő privati­zációs tranzakciókban. - Valótlanul állítottuk ezért azt is, hogy a Centum Kft. a Fidesz vállalko­zásaként próbálta a pártelnök édesap­jának munkahelyét magánosítani. - Valótlanul állítottuk ezért azt is, hogy a Fidesz cégei bábáskodtak vol­na a Dolomit Kft. körül, megalapozva az Orbán család gazdasági terjeszke­dését. - Valótlanul állítottuk, hogy a Qua­lity Invest Rt., illetve más vállalkozások pénzt gyűjtöttek volna a Fidesznek.” Válasz Lengyel Balázsnak, aki arra a kérdésre próbál válaszolni, van-e magyar irodalomkritika. (ÉS, 1999. dec. 10.) Gondolom — mert a de­bil módon megfogalmazott kérdésből ez nem derül ki -, hogy ugyanis mostanság, Magyarhonban van-e? Nem voltam ott a tokaji írótáborban (semmiféle írótábor­ban soha nem voltam ott), ezért gőzöm sincs, miféle válaszok születtek e harcias­nak látszó, valójában kissé bárgyú kér­désre. Ám Lengyel Balázs szerencséltette az olvasókat feleletének közreadásával. ELET ÉS IRODALOM Még egyszer K. D. Az ÉS december 10-i számában a Párat­lan oldalon - szenczi­­ a következőt írta: Márpedig a bokszolók közt alig van intel­ligens ember — mondta Szinetár Miklós a Camera Hungária rendezvény gálaestjén". Én ezt nem így mondtam, hisz’ eszem ágában sem volt a bokszolókat minősíte­ni, csupán Kokó intelligenciáját dicsér­tem. De, ha ez megnyugtatja szenczit, akkor ezennel kijelentem, hogy az ope­raigazgatók, zsűrielnökök és glosszaírók között is kevés az olyan intelligens meg­nyilatkozó, mint Kokó. Szinetár Miklós László, az ibolya Varga László utálkozva utasítja vissza a Történeti Hivatal elnökének elismerő sorait (Nem vagyok méltó, ÉS, 1999. de­cember 10.) Lelke rajta, de ez nem jogo­sítja fel arra, hogy valótanságokat állítva megtévessze a lap olvasóit. Ismét előveszi ugyanis a többször meg­cáfolt vádat, miszerint a Történeti Hiva­tal két éven keresztül nem foglalkozott Van egy bombabiztos helyünk: www.es.hu A ÉLET ÉS IRODALOM Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Interjú: SERES LÁSZLÓ hétfő 11-13 T­ervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET ORBÁN OTTÓ Riporterek: KÓCZIÁN PÉTER ÓSZABÓ ATTILA VAJDA ÉVA Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, ( Bejárat a Rezső utca felől) , Budapest 1443, Pf. 274 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: irodalom@westel900.net Internet-cím: http://es.westel900.net Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a szerkesztőségben, postautalványon vagy átutalással, a Hírlap­ Előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál (Bp. 1846 Csokonai u. 6. Postabank Rt. 219-98636, 021-42795) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj 2000 január 1-től: egy évre 7896 Ft, fél évre 4200 Ft, negyedévre 2244 Ft, egy hónapra 780 Ft. Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 110 USA-dollár, környező országokba 90 USA- dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: CAOLA Rt., EGIS Rt., Hungagent Rt., Inter-Európa Bank Rt. MOL Rt., Róna és Társai Rt., továbbá olvasóink, akik adóforintjaikkal támogatták a lapot. Az ÉS kommunikációs partnere: WM­ m A KAPCSOLAT Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 2000. JANUÁR 7.

Next