Élet és Irodalom, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-07 / 1. szám - ÉS: Perekről • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Bán Zoltán András: Válasz Lengyel Balázsnak • reflexió | Visszhang • Egy írótábor ürügyén. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Szinetár Miklós: Még egyszer K. O. • reflexió | Visszhang • -szenczi-: K. O. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Markó György: László, az ibolya • reflexió | Visszhang • Varga László: Nem vagyok méltó. ÉS 1999. december 10. (2. oldal) - Vezér Erzsébet: A kritika kritikája • reflexió | Visszhang • Károlyi Csaba: Viszonylag derűs visszagondolás. ÉS, december 3. (2. oldal)
Perekről Lezárult egy hónapok óta tartó persorozat, amely a Fidesz-MPP és annak vezetői, valamint az Élet és Irodalom között zajlott A pereskedést kiváltó riport Oszabó Attila és Vajda Éva Fiúk a bányában (az Orbán család vállalkozásai) című írása volt, amely tavaly nyár végén, augusztus 20-án jelent meg. Minthogy a párt és annak vezetői több, egészen pontosan három sajtó-helyreigazítási pert is indítottak az ÉS ellen, az áttekinthetőség és az érthetőség céljából most, a pereskedés végén röviden összefoglaljuk a sorozat lényeges mozzanatait Két per indult a lap ellen azonos időpontban, az ősz elején. Az egyiket a Fidesz-MPP mint párt indította, tárgyát bizonyos cégek tulajdoni viszonyai képezték: Fidesz-közeli, vagy Fidesz-cégek? Ezt a pert a Fidesz január 3-án jogerősen megnyerte, az ezzel kapcsolatos helyreigazítási szöveg alább olvasható. A másik pert Kövér László és társai, a Fidesz tíz vezető politikusa indította az ÉS ellen. A felperesek kifogásolták, hogy az ÉS alaptalanul híresztelte, hogy a párt vezetőinek gazdagodását a székház eladásából származó pénzek segítették. A bíróság másodfokon jogerősen elutasította a keresetet, mondván, az ÉS riportjában egy létező, megalapozott vélemény hangzott el, ez pedig helyreigazítási per tárgya nem lehet. Időközben, december elején a párt igazgatója, valamint Áder János egy harmadik pert is indított a lap ellen, kifogásolva azt, hogy az ÉS valótlanul állította, hogy a Fidesz nem számolt el gazdálkodásával a párt tagsága előtt Az ÉS ilyet nem állított, állítása arra irányult, hogy a Fidesz a székház eladásából származó pénzzel nem számolt el a tagság előtt. A felperesek ezt a keresetet az első tárgyaláson visszavonták, a párt és Áder János elállt a pertől, így a bíróság azt megszüntette. (A lap negyedik oldalán a perekkel összefüggésben tájékoztató jelleggel közöljük a lap fellebbezésének majdnem teljes szövegét, melyet a január 3-án jogerősen elbírált ügyben a Fővárosi Bíróság elé terjesztett.) ÉS így aztán a napnál világosabban kiderül a kimondatlan végkövetkeztetés, hogy tudniillik nincs (tudjuk: mostanság, Magyarhonban) irodalomkritika. Nézzük a Lengyel Balázs által idézett szerzőket és fórumokat. A folyóiratok közül kettőt említ, az egyik az Erdélyben kiadott Látó, amely - tapasztalatból tudom - Budapesten gyakorlatilag beszerezhetetlen, így aztán befolyása, sajnálatos módon, csekélynek mondható. A másik a Parnasszus, amely kizárólag költészettel foglalkozik, így aztán irodalomkritikai hatékonysága ismét korlátozott. Slussz. Most felsorolok néhány létező újságot, folyóiratot, amelyekben több-kevesebb rendszerességgel közölnek komoly irodalomkritikát: Alföld, Beszélő (tavalyig), Életünk, ÉS, Holmi, Jelenkor, 2000 (igaz, ritkán, de akkor nem akárki, hanem Margócsy István jegyzi a cikkeket!). Kortárs: Lengyel Balázs mindezekről nem hallott. E kórosan szószátyár, elegico-nostalgico (ahh Babits! ahh Schöpflin! ahh Rónay!, de ha már a kétségkívül kiváló régiek, akkor teszem azt mondjuk Németh László miért nem?) hangvételű ál-esszében egyetlen ma élő irodalomkritikus nevével találkozhatunk: Bányai János. (A cikkben idézett Kulcsár Szabó Ernő és Pomogáts Béla igen ritkán ír bírálatot, így őket nem sorolhatom ide.) Most megpróbálom felsorolni azokat, akik az elmúlt évtizedben rendszeresen és magas színvonalú kritikai jellegű írásokkal voltak jelen a sajtóban: Albert Pál, Angyalosi Gergely, Babarczy Eszter, Balassa Péter, Bazsányi Sándor, Beck András, Békés Pál, Bikácsy Gergely, Bodor Béla, Csuhas István, Domokos Mátyás, Farkas Zsolt, Fogarassy Miklós, Forgách András, Kálmán C. György, Károlyi Csaba, Keresztury Tibor, Kukorelly Endre, Kulcsár-Szabó Zoltán, Margócsy István, Marao János, Márton László (a budapesti), Mészáros Sándor, Németh Gábor, Pályi András, Rába György, Radnóti Sándor, Radics Viktória, Szilasi László, Szilágyi Márton, Sziták Péter, Takáts József, Tandori Dezső, Vörös István. Bizonyos, hogy kimaradtak olyanok is, akiket szerettem volna megemlíteni, de már e hevenyészett lista is azt mutatja, hogy Lengyel Balázs szuggerált állításával ellentétben, nagyon élénk és rendszeres kritikai tevékenység folyik ma Magyarhonban. Erről ő nem vesz tudomást. Implicit állításának mindenekelőtt két oka van: egyrészt a magasabb, a Márai Sándor-i értelemben vett sértődöttség, másodjára pedig az alacsonyabb rendű irodalompolitizáló beállítottság. Mindkettő tűrhetetlen. Bán Zoltán András Demszky Gábor kérelmével, ezzel iratokat titkolt el előle. Varga nagyon jól tudja, hogy a Történeti Hivatal nem jogutódja a Belügyminisztérium egyik részlegének sem; országos főhatóság, önálló költségvetési fejezet, tevékenységéről évente beszámol a felügyelő magyar Országgyűlésnek. Amikor 1997 őszén átvettük a BM-től az egykori állambiztonsági szervek dokumentumait, nem örököltük meg az addigi iratőrző ügyfélkörét. Többszöri kérésünk ellenére csak két év múlva, tavaly júniusban és októberben kaptuk meg - ráadásul hiányosan — a Belügyminisztériumhoz korábban betekintési kérelemmel fordult állampolgárok előzmény-iratait. Maga Demszky Gábor nyilatkozataiban többször is megerősítette azt a tényt, hogy első ízben 1999. október 1 jén fordult a Történeti Hivatalhoz. Más volt a helyzet a tudományos kutatókkal. A BM Központi Irattára átadta valamennyi folyamatban levő kutatási aktáját, és a BM által korábban adott kutatási engedélyeket csak a következő év elején kellett a Történeti Hivatalnál megújítani. Meglehetősen fura lett volna azt mondani 1997. augusztus 31-én a kutatóknak, hogy bocsánat, kéretik új kérelmet beadni, ahhoz támogató nyilatkozatot csatolni és ezt a procedúrát pár hónap elteltével megismételni! És ha már a kutatási engedélyeknél tartunk, miféle képtelenség azt állítani, hogy egy ügyfélnek kiadott iratmásolatokat egy másik levéltárban kezelő referens feldolgozhatja és a még szélesebb nyilvánosság elé tárhatja azokat, de a kutatási és közlési jogot megkérdőjelezi az eredeti iratokat őrző közgyűjtemény vezetőjétől!? A növényhatározók lapozgatása helyett ajánlom figyelmébe az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény 25/F. § (1) bekezdését, különösen annak g) pontját, amely a Történeti Hivatal feladatául szabja, miszerint „a tudományos munkamegosztás keretében részt vállal az általa őrzött iratanyag publikálásában". Az elnök által vezetett intézménynek nemcsak joga, de kötelessége is publikációkkal felhívni a figyelmet az itt őrzött rendkívül értékes fonásravall Ta. mírinmiCippeu Emil SvanínBffipfBi a Varga által kínált megoldásnál. Hosszúra nyúlt levéltár-vezetői tevékenységének ezek szerint egy levéltár-történeti hozadéka volt: feltalálta az automatizált levéltárost, aki úgy kezeli a rábízott anyagokat, hogy nem tekint bele azokba, vakon botorkál a raktári állványok között, de azonnal megtalálja azt a dokumentumot, amit a kutatóteremben mások megkívántak. Markó György a Történeti Hivatal elnöke A kritika kritikája Kedves Károlyi Csaba: Elolvastam az ÉS dec. 3-i számában megjelent kritikáját (Viszonylag derűs visszagondolás) és azonnal borús lettem. Ez a cikk ugyanis nem kritika, még csak nem is könyvem tartalmának ismertetése, hanem néhány odavetett mondat egy felületesen olvasott könyvről. Nem a dicséretet hiányolom, dehogyis. Csak azt szeretném, ha a kritika valóban a könyvemről szólna, és kicsivel több hozzáértéssel és pontossággal az abban felvetett témákhoz. Ön Ady publicisztikájának tíz kötetét tulajdonítja nekem, holott én csak nyolc kötetet rendeztem sajtó alá, ebből is két kötetet másokkal együtt. Persze ez is elég kemény munkát jelentett. Nem említi viszont a két kiadásban megjelent képes Ady-kötetet (Arcok és vallomások) és a három kiadásban megjelent nagyobbik, részletes Ady-könyvemet, pedig mindez olvasható a kötet végén megjelent felsorolásban. Ön „bizonyos” Lorsy Ernőről beszél. Nem kötelező tudni, ki volt Lorsy Ernő, pedig jelentős figurája volt a századelőnek. De ha én egy nevet nem ismerek, meg szoktam nézni a lexikonban. Lorsy neve pedig minden szakmai lexikonban és a Magyar Nemzet története sorozatban is benne van. Ha Hajnal Jenőt ismeretlennek tartja, részben igaza van. Igaz, hogy élete nagy részét külföldön töltötte, de halálában hazajött. Én viszont nagyon ambicionálom, hogy érdemes embereket ne felejtsünk el. És ez a versike jól idézi fel Hajnal életútját. Bankkártyám ellopását nem lépcsőházi témának tartom, de mivel betörtek hozzám, megtudtam, hogy a bankkártya letiltása csak két nap múlva lép életbe, és ez nagyon is jellemző, remélem csak az akkori közállapotainkra. Külföldön tudniillik azonnal letiltják, és így nem vásárolhat vele a tolvaj. Nem a harmadik zsidótörvény (1941) után bocsátottak el a Ganz gyárból, ahová doktori diplomával kerültem gépírókisasszonynak, hanem csak 1944-ben, amikor már muszáj volt, és ami még fontosabb, hogy a vezetők és a kollégák a legnagyobb együttérzéssel és sajnálkozással kísérték eltávolításomat. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a magyar nép összességében nem volt fajgyűlölő. Kritikusom hiányolja, hogy keveset írtam családomról. Még az ükapámról is írtam elég mulatságos történetet, sőt megemlítettem 48-as huszár hadnagy dédapámat is. Párizsi utam nem az első „kirúgatásom” után volt, mert az, mármint a kirúgatás a Közoktatásügyi Minisztériumból 1950-ben történt. Utána pedig a Sztálin Akadémiára kerültem, ahol végre irodalmat is taníthattam katonáknak. 1953-tól az Akadémiai Kiadónál töltöttem néhány évet, majd Klaniczay Tibor kérésére áthelyeztek az Irodalomtudományi Intézetbe. Mikor onnan akaratom ellenére (politikai okokból) a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültem, az Intézettől kaptam 3000 Ft jutalmat, hogy elmehessek Párizsba Adyt kutatni. Legutolsó és valóban légcsői,,u n,, t, ~,·7 isflátaga. .ént es ezután kaptaíft“3zríKE^^bSztöndíjat, mellyel Amerikába mehettem. Ennek a talán legérdekesebb, és interjúk és kéziratok szempontjából legfontosabb utamnak részleteit kritikusom mellőzi. Interjúimat felsorolásszerűen ugyan említi, de fontosabb lett volna, ha egyetegyet kiemel és részletesebben ismertet, például a József Attiláról szólókat, a Hatvany Bertalannal, Gyömrői Edittel, Zelk Zoltánnal készítetteket, nem is beszélve a könyvnyi Lukács-interjúkról. Viszont megírja azt a „fontos” tényt, hogy Sz. J. urat mindig gatyában láttam. Elég sok furcsa fogalmazást is olvashatunk a cikkben. Csak hármat említek. Például ,Aczél György el akarta szedni a kéziratokat." Nem. Csak kért belőlük. A másik ilyen különös mondat: „Nem felejti el bemószerolni Vallai művész urat”, továbbá, hogy „nem bírja ki, hogy nemes bosszút ne álljon...". Károlyi úr elfelejti, hogy egy önéletrajzot bírál, mely tényeket közöl és nem „mószerol” vagy bosszút áll. És egy Adyünnepséget jócskán megzavar, ha a szavaló késik és nem tartja be a szokásokat. Bosszúállásról sem volt szó, sőt túlságosan finom voltam, mikor titkárunkat minősítettem, mivel a Társaság további működését megakadályozta. Az ügy egyébként a Soros Alapítvány ügyvédjénél van. Ami pedig azt a vétségemet illeti, hogy kétszer írtam Kapos Ede emléktáblájáról, azt tekintse előrehaladott korom következményének, de a 45 Ady-levél hazakerülése talán még ezt a hibát is megbocsáthatóvá teszi. Vezér Erzsébet VISSZHANG A Fővárosi Bíróság mint II. fokon eljáró bíróság dr. Tóth Ödön vezette tanácsa 2000. január 3-án jogerősen az I. fokú bíróság által jóváhagyott helyreigazítás közzétételére kötelezte lapunkat, melynek az alábbiakban teszünk eleget. „Helyreigazítás: Lapunk 1999. augusztus 20-i számában, a »Fiúk a bányában« című cikkben valótlanul állítottuk, hogy a Fidesznek több vállalkozása, illetve cége lett volna. A valóságban a pártnak egy vállalkozása volt, a FICO Kft. Valótlanul állítottuk ezért, hogy a cikkben szerepeltetett cégek a Fidesz vállalkozásaiként vettek részt a pártelnök családjához kötődő privatizációs tranzakciókban. - Valótlanul állítottuk ezért azt is, hogy a Centum Kft. a Fidesz vállalkozásaként próbálta a pártelnök édesapjának munkahelyét magánosítani. - Valótlanul állítottuk ezért azt is, hogy a Fidesz cégei bábáskodtak volna a Dolomit Kft. körül, megalapozva az Orbán család gazdasági terjeszkedését. - Valótlanul állítottuk, hogy a Quality Invest Rt., illetve más vállalkozások pénzt gyűjtöttek volna a Fidesznek.” Válasz Lengyel Balázsnak, aki arra a kérdésre próbál válaszolni, van-e magyar irodalomkritika. (ÉS, 1999. dec. 10.) Gondolom — mert a debil módon megfogalmazott kérdésből ez nem derül ki -, hogy ugyanis mostanság, Magyarhonban van-e? Nem voltam ott a tokaji írótáborban (semmiféle írótáborban soha nem voltam ott), ezért gőzöm sincs, miféle válaszok születtek e harciasnak látszó, valójában kissé bárgyú kérdésre. Ám Lengyel Balázs szerencséltette az olvasókat feleletének közreadásával. ELET ÉS IRODALOM Még egyszer K. D. Az ÉS december 10-i számában a Páratlan oldalon - szenczi a következőt írta: Márpedig a bokszolók közt alig van intelligens ember — mondta Szinetár Miklós a Camera Hungária rendezvény gálaestjén". Én ezt nem így mondtam, hisz’ eszem ágában sem volt a bokszolókat minősíteni, csupán Kokó intelligenciáját dicsértem. De, ha ez megnyugtatja szenczit, akkor ezennel kijelentem, hogy az operaigazgatók, zsűrielnökök és glosszaírók között is kevés az olyan intelligens megnyilatkozó, mint Kokó. Szinetár Miklós László, az ibolya Varga László utálkozva utasítja vissza a Történeti Hivatal elnökének elismerő sorait (Nem vagyok méltó, ÉS, 1999. december 10.) Lelke rajta, de ez nem jogosítja fel arra, hogy valótanságokat állítva megtévessze a lap olvasóit. Ismét előveszi ugyanis a többször megcáfolt vádat, miszerint a Történeti Hivatal két éven keresztül nem foglalkozott Van egy bombabiztos helyünk: www.es.hu A ÉLET ÉS IRODALOM Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Interjú: SERES LÁSZLÓ hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET ORBÁN OTTÓ Riporterek: KÓCZIÁN PÉTER ÓSZABÓ ATTILA VAJDA ÉVA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, ( Bejárat a Rezső utca felől) , Budapest 1443, Pf. 274 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: irodalom@westel900.net Internet-cím: http://es.westel900.net Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a szerkesztőségben, postautalványon vagy átutalással, a Hírlap Előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál (Bp. 1846 Csokonai u. 6. Postabank Rt. 219-98636, 021-42795) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj 2000 január 1-től: egy évre 7896 Ft, fél évre 4200 Ft, negyedévre 2244 Ft, egy hónapra 780 Ft. Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 110 USA-dollár, környező országokba 90 USA- dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: CAOLA Rt., EGIS Rt., Hungagent Rt., Inter-Európa Bank Rt. MOL Rt., Róna és Társai Rt., továbbá olvasóink, akik adóforintjaikkal támogatták a lapot. Az ÉS kommunikációs partnere: WM m A KAPCSOLAT Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 2000. JANUÁR 7.