Élet és Irodalom, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-07 / 1. szám - Esterházy Péter: Az arc. Beszéd-változatok (3. oldal) - Tamás Gáspár Miklós: Ecrire les frontieres. Le pont de l'Europe (3. oldal)
ESTERHÁZY PÉTER: 2000. JANUÁR 7. Az arc -beszéd-változatok - Első, avagy őszinte változat Tíz másodpercig szótlanul örülni. (Számolja, egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, őszintén.) Második, avagy fontoskodó, avagy irodalomtörténeti változat Österreichischer Staatspreis für europäische Literatur (1965-1998) Zbigniew Herbert, Wystan Hugh Auden, Vaskó Popa, Václav Havel, nicht verliehen, Eugene Ionesco, Peter Hüchel, Slavomir Mrozek, Harold Pinter, Sándor Weöres (Weöres Sándor), Miroslav Krleza, Italo Calvino, Pavel Kohout, Simone de Beauvoir, Fulvio Tomizza, Sarah Kirsch, Doris Lessing, Tadeusz RÓ- zewicz, Friedrich Dürrenmatt, Christa Wolf, Stanislaw Lem, Giorgio Manganelli, Milan Kundera, Andrzej Szczypiorski, Marguerite Duras, Helmut Heissenbüttel, Péter Nádas (Nádas Péter), Salman Rushdie, Csingiz Torekulovics Ajtmatov, Inger Christensen, Aleksandar Tisma, Jürg Laederach, Antonio Tabucchi, Dubravka Ugresic. Ah! (Sóhajt, fontoskodón, irodalomtörténetien.) Harmadik, avagy a Thomas Bernhard-változat Micsoda rémes és provinciális ország! Ennél már csak az én országom rémesebb és provinciálisabb! Micsoda rémes és provinciális város! Ennél már csak Budapest rémesebb és provinciálisabb! Micsoda rémes és provinciális kormányzat! Ennél már csak satöbbi, később kidolgozni, Bernhard-idézeteket beépíteni, kellemetlenkedni Haidert illetően. Fölolvasást befejezni, mielőtt koalícióra lépnének bele Ha k.si. hadat,m. És egy állami díj! Micsoda rémes és provinciális satöbbi, ezt is kidolgozni. Díjat kapni ebben az országban...! Amelyik azt állítja magáról, hogy van benne becsület, holott Elhangzott az óév utolsó napjaiban Bécsben, az Osztrák Állami Díj átvétele alkalmából egészen nyilvánvalóan nincs benne becsület, helyesebben, soha még csak becsülethez hasonló ez vagy az se volt benne, nem csak félelmetes, nem csak megfélemlítő, de nevetséges világ is. Ami ezt az országot és az én országomat, ezt a hazát illeti, itt, hogy egyáltalán létezhessünk, hogy csak egyetlen nappal is továbbzökkenjünk, sosem szabad megmondani az igazságot, senkinek és semmiről, mert ebben az országban csak a hazugság visz előre bármit, a hazugság a tömérdek leplezéssel és cirkalmazással és torzítással és megfélemlítéssel. Ebben az országban a hazugság: minden, és az igazságnak csak vádeme. Naturgemäss. Negyedik, avagy osztrák változat Köszönetét mondani H. C. Artmannak, köszönetét mondani Ernst Jandlnak, köszönetét mondani Friedericke Mayröckernek, köszönetét mondani Gert Jankénak, köszönetét mondani Christoph Ransmayrnak, köszönetét mondani Elfriede Jelineknek. Köszönetét mondani, köszönetét mondani, köszönetét mondani. Külön köszönetét mondani Barbara Frischmuthnak, a Klosterschuléért, és külön köszönetet mondani Peter Handkénak a 70-es évekbeli könyveiért. Sokat segítettek nekem. Amikor édesanyám elolvasta a Wunschloses Unglücköt, azt mondta: Szép könyv ez, fiacskám, de ne írj rólam ilyen könyvet. Persze, bólogattam. Ő is tréfált, én is tréfáltam. Ötödik, avagy még egy őszinte változat, kis testi hibával Felettébb szerencsétlennek érezném marMista egy beszédet kéne tartanom. Legföljebb hangosan gondolkodhatom. Az európai irodalom titkos kapcsolatok és rejtett összefüggések szövevényes rendszere. Úgy használhatjuk, hogy még csak nem is kell tudnunk róla sokat. Ezek a titkos kapcsolatok nem ismernek nyelveket, nem ismertek, nem ismernek és nem fognak ismerni politikai határokat. Ezek a titkos kapcsolatok még akkor is érintetlenek, ha újra és újra felfordul körülöttünk ez a vak világ. Ha olvasok, akkor olyan világos pillantású embereket keresek, akik rögeszmésen ismételgetik: Madame Bovary én vagyok, Raszkolnyikov én vagyok, Moosbrugger én vagyok, Tartuffe is én vagyok, Harpagon is én vagyok, és még a rettenetes Richárd is én vagyok. Mintha ezek az emberek azt állítanák önmagukról, hogy ők nem csak ők, illetve ők elsősorban egyáltalán nem ők. Az ilyen embernek nem csak foglalatosságának egyetlen alanyává, hanem egyetlen tárgyává és helyszínévé kell változnia. Annyi marad belőle, amennyi utat a tapasztalatainak és a képzeletének helyszínei között járva, a mondataiban tesz meg. Azt "ei kell állítania önmagáról, hogy én nem vagyok, illetve csak akkor vagyok én, amikor nem én vagyok. Most például itt állok, illedelmesen beszélek. (Bécsben többnyire szörnyen illedelmes vagyok, kozmikus tantik szigorú pillantásai ponyváznak.) Ezzel az illedelmességgel azonban nem szeretnék senkit sem megtéveszteni. És amikor ezt az igazán jelentős díjat átveszem, köszönetként is csupán azt mondhatom, hogy hajlamaimnak és vonzalmaimnak engedelmeskedve, és így tovább, és így tovább. Azt hiszem, szép, európai szöveg ez. Itt hangzott el, 1992- ben, Nádas Péter szájából. A kis testi hiba. Pedig nyugodtan mondhattam volna tovább, senki nem vette volna észre. Majd egyszer máskor. Madarat tolláról, embert barátjáról. Hatodik, avagy a legőszintébb változat, az igazság-változat (Dés László röviden rémeset szaxofonoz.*) Hetedik változat, avagy nélkül Nem állhatnék én itt, ha nem volnának németre lefordítva a könyveim, vagyis ha nem volnának a fordítók, vagyis ha nem volna Zsuzsanna Gahse, Hans Skirecki és a kezdetekben Hans-Henning Paetzke. És ha nem volna a Residenz Verlag. A kiadóhoz fűződő, személyekre lebontott viszonyom átfogó, himnikus megjelenítésével e helyt adós maradok (amiképpen a budapesti kiadóm, a Magvető Kiadó és Morcsányi Géza érdemeinek gerinctelen felsorolásával is), de azért azt elmesélem, hogy a minap eszembe jutott, hány éves is Jochen Jung (a Residenz vezetője). 1942-ben születvén, 8-cal több, mint én, ilyenkor jól jön a matematikus végzettség, azaz 58, minek következtében 20 esztendő múlva 78 lesz, 78 az nem fiatal, de még használható kor, nyilván még mindig ő vezeti a kiadót, én leszek akkor 70. Szóval 70-ig rendben van, evvel többet akkor nem kell foglalkoznom. És látá az Úr, hogy ez így jó. Mert egy ilyen kiadó is hozzátartozik az ország arcához. Az országnak több arca van, arca az a rémes provinciális is, de arca egy könyvesbolt kirakata is. A könyvek. A borítók. Az a sok száz borító, amelyet Walter Pichler rajzolt. A Walter Pichler-borítót már kilométerekről föl lehet ismerni, akkor tehát Residenz Verlag, Ausztria. És még a szerzőt is föl lehet ismerni. Vagyis az én itteni könyveim is része egy Ausztria-arcnak. Vagyis én is Ausztria arca vagyok. Von Haus aus. Von Residenz aus. Erre eddig nem gondoltam. * Kerestem az igazságot. Dés László szóbeli közlése. Klimó Károly rajzai Ecrire les frontiéres Le pont de l’Europe Az Európa-híd a francia Strasbourgs köti össze a német Kehllel. Az Európa Tanács 50. évfordulója alkalmából a hidat néhány európai szerző rövid szövegeivel díszítették ki eredetiben és francia, német, angol fordításban. Theodórosz Angelopulosz, Hans Magnus Enzensberger, Ismail Kadaré, Claudio Magris, Czeslaw Milosz, Cees Nooteboom, Orhan Pamuk, Andrei Plesu, Seamus Heaney, Jean- Pierre Vernant és másokéi mellett a magyar Filozófus alábbi írása olvasható a Rajna fölött. © 1999. Editions du Conseil de TEurope/ARTE, Strasbourg. Nyolc vagy kilenc éves lehettem, amikor valamiféle leküzdhetetlen gyerekkori fájdalom vagy búbánat hatására (az okáról persze már fogalmam sincs) úgy döntöttem: megölöm magam. Kolozsvárt éltem akkoriban (ez Erdélyben van, amely Románia része, de magyarok is élnek ott, mi is azok voltunk), valamikor az ötvenes évek legvégén lehetett, a gyerekek szülői kíséret nélkül szoktak járni az utcán. Végigmentem a Rákóczi úton, zord, komor, jeges elszántsággal, a Szamos-hídig. A Kis-Szamos szerény habjaiba szándékoztam vetni magam. Az önsajnálat fölülkerekedett, és elkezdtem vigasztalanul bőgni. Ekkor érintette meg a vállamat az apám, aki tudtomon kívül végig jött utánam (talán ő bántott meg?), megölelt, majd fölkapott és hazavitt, pedig nyilván jó nehéz voltam neki. Meg háborús sebesülése következtében (orosz srapnel a Beszédekben) mindig fájt a lába. Otthon ruhástól elaludtam, éjszaka ébredtem csak föl, anyám krumplit sütött (éjfélkor), ihattam aludttejet, a szüleim csöndben üldögéltek velem a konyhában. A „híd” és „Európa” szavakról ez jut eszembe: éjszaka, sült krumpli, aludttej, anya, apa. Tamás Gáspár Miklós ÉLET ÉS ÍR IRODALOM