Élet és Irodalom, 2003. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)

2003-08-22 / 34. szám - j. f.: Márai írja… • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Korányi Balázs: 2003 aug. • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Bakos András: A butaság is fáj • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - K. I.: Ká and Há • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - zk: A rontás virágai • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Mari néni: Szubsztantivista búsongás • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - varkonyig: Morálisan nem szép • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - efef: Tanúvallomás • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Huszár: Nyelvtudás • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Szikszai Károly: Brigádnapló • kép | illusztráció | grafika | rajz (11. oldal)

páratlan oldal MÁRAI ÍRJA... Történészek vitatkoznak egy napi­lapunk hasábjain. Egyikük szerint a zsidógyűlölet annyira mélyen gyökerezett az akkori keresztény magyar társadalomban, hogy a nyi­lasok egy korabeli „szabad” válasz­tást könnyen megnyerhettek volna. A Terror Háza igazgatónőjének er­ről homlokegyenest ellenkező a vé­leménye. Tisztelettel ajánlom fi­gyelmükbe - az autentikus tanú­nak mondható - Márai Sándor 1945-ben papírra vetett sorait. „Ez a magyar társadalom oly bű­nöket követett el, hogy a napon, mikor felocsúdik a romok között a való helyzetre, kétségbeesett bűn­tudata újabb dühöket szülhet csak; azokra dühöng majd, hangosan vagy titkosan, akik bűneinek itt maradt bűnjelei, a zsidókra és min­denkire, aki bűneire emlékezteti. Mentől hangosabban kiált az égre egy bűn, annál kínosabb, ha bűnje­lek maradnak a gaztett után.” (Ami a Naplóból kimaradt) 1.f. 2003 AUG. Parkolni próbáltam a minap a Já­szai Mari téren, de egy plázsra igyekvő, ötven körüli, picit vézna úz utamat állta. Azt mondta, ez az ő parkolóhelye, s mindjárt jön a fe­lesége az autóval, úgyhogy inkább parkoljak máshol. Mert szerintem nem ildomos köz­területen parkolóhelyet foglalni, s mert a feleség a láthatáron sem volt, megkértem, hogy álljon odébb. Az úr ekkor stílust váltott. Közölte, hogy tudja, hogy nem vagyok ma­gyar, de azért megpróbálja magyarul megértetni velem, hogy én oda nem állok, s ha kell, testével állja utam. Én ismét megkértem, hogy men­jen odébb, de akkorra már mocs­ 2003. AUGUSZTUS 22. kos zsidó voltam, akinek mind a négy kerekét le fogja ereszteni, ha nem takarodok el. Kipattantam az autóból, s ütésre lendült a bal karom, de talán iste­ni közbenjárásra, félúton megállt az ütés. Mély levegőt vettem, s in­kább rendőrt hívtam. A rendőr gyorsan felm­ére a helyzetet, és cselekvési tervet ajánlott. Szombat lévén, legyünk békességgel, kér­jünk szépen bocsánatot egymástól, majd keressek magamnak máshol parkolóhelyet. Az ötven körüli úrnak elégedett vigyor ült ki az arcára. Volt miért örülnie. Övé lett a parkolóhely, s a rendőr is mellé állt. Ráadásul a mocskos zsidót is jól megleckéztette. Korányi Balázs A BUTASÁG IS FÁJ „Szakmai tudással lehet ered­ményt elérni ebben az ágazatban, butasággal nem” - mondta a gaz­dák szemébe Vásárhelyen, a MAGOSZ küldöttgyűlésén Magda Sándor, az Országgyűlés mezőgaz­dasági bizottságának elnöke. Ta­lán nem is csodálkozott azon, hogy a jelenlévők magukra vették az inget, füttyel válaszoltak neki. Talán elégedett is volt, hiszen tényleg igaza van. Más kérdés, hogy ő politikus, azaz tagja annak a kasztnak, amely a rendszerválto­zás óta azzal butítja a kicsisége mi­att versenyképtelen gazdaságok tulajdonosait, hogy szükség van a munkájukra, így, ebben a formá­ban. Holott nagy részük úgy lett termelő, hogy a privatizáció ide­jén elbocsátották, s e földön és az otthon vagy a rokonok háztájijá­ban elsajátított, valóban kétes ér­tékű tudáson kívül nem volt mása. De jobb, ha ezek az emberek dol­goznak - még ha rossz hatásfokkal is -, mintha sorban állnának segé­lyért. És az idő előbb-utóbb úgyis megoldja ezt a problémát. Ez az óriási, arcpirító képmutatás, ame­lyet több-kevesebb utálkozással, de magáévá tett minden hatalom­ra került politikai elit a rendszer­­változás óta, nagyon nagy bűn. Őszinteséggel nem lehet jóvá tenni. Bakos András RÁ AND HA A Kulcsár-affér avagy a brókerbot­rány számos eleme mindmáig ért­hetetlen és minden bizonnyal még sokáig kideríthetetlen marad. Ne­kem azonban már az is némi meg­nyugvást jelentene, ha valaki el­magyarázná, hogy a „K&H” rövi­dítést, amelyben a „K” a magyar „kereskedelmi” a „H” pedig az ugyancsak magyar „Hitelbank” szóra utal, miért mondja majdnem minden hírolvasó, bemondó, poli­tikus így: „Ká-end-há”? Vajon azt hiszik-e, hogy ez a bizonyos jel, amely szemmel láthatóan egy nagy kötött „E” betű és egy nála kisebb „T” betű összeszerkesztésé­­ből, „ligatúrájából” lett, azaz a la­tin „et”, magyarul „és” szó helyett áll, tehát azt képzelik, hogy a „Ká­­és-há”-t mindenképpen angolul le­het csak kiejteni? Na de akkor mi­ért nem „kés-and-éjcs”-et monda­nak, ahogy azt a jó britek tennék e betűszó láttán. Avagy ez már a nyelvtörvénybe ütközne? K. I. A RONTÁS VIRÁGAI „Nagyobb lesz a pénzromlás. Csak­nem két százalékkal rontotta jövő évi inflációs előrejelzését a jegy­bank” -jelentette be kétszer is a té­véhíradó egyik műsorvezetője hét­főn este. Kérdéseink a következők: SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ 1 A 1 Vajon milyen jegybank lehet az, amelyik saját előrejelzését rontja? Vajon milyen hírszerkesztő az, aki nem ismeri a rontani és a rom­lani ige jelentésbeli különbségét? Vajon milyen nyelvérzék az, amelyik ezt nem veszi észre, és egy­általán. A bemondónő feltehetően ezt akarta mondani: Korábbi, jövő év­re vonatkozó inflációs előrejelzésé­hez képest a jegybank két százalé­kos romlást állapított meg. Vagy mást, de amit mondott, azt feltehe­tően, nem. Ők SZUBSZ­TANTIVISTA BÚSONGÁS fenti címet Béndek Péter cikkéből másoltam ide, az ÉS legutóbbi szá­mából. Búsongtam rajta kicsit, a másik szót nem találtam az Idegen szavak szótárában, de ez biztosan a szótáram hibája. A cikk egészével is végig bajban voltam, monda­nám, egy kukkot se értettem belő­le, de az az igazság, hogy egy-egy kukkot még csak-csak, ám az egészből semmit. Többszöri neki­futás után se. Az individualizmust bíráló cikk­ben például egy helyütt előzmény nélkül ez bukkan föl: „Ez természe­tesen mélyebb probléma Auschwitznál, amely - hozzáteszem: éppen ezért­­ »fi­lozofikusan« igen, de filozófiailag alig­ha ragadható meg, hacsak nem Hei­­deggerrel, ami viszont botrányosnak tűnik. Nem az.” Ezután e téma eltű­nik, hogy aztán a cikk végén így bukkanjon fel: „De Magyarországon a liberalizmusról hamis realisták, dokt­riner komprádor-politikusok és Ronald McDonald (a piros orrú bohóc) izzó lelkületű ellenfelei állítják ki a bizo­nyítványt. Máshol kétszáz éve a mo­dernség útkereséséről vitáznak, és a li­beralizmus melléktéma. Nálunk mind­két oldal megelégedésére »Auschwitz« a leitmotív.” Akármi legyek, ha ér­tem. Marad a búsongás. És a rossz honpolgári közérzet. A cikk egy pontján ugyanis végre ezt olvasom: „A vitáink... Mari néni honpolgári közérzetének javulásához még véletlenül sem járultak hozzá. ” Szent igaz. Mari néni MORÁLISAN NEM SZÉP Ifjúsági és sportminisztere védel­mére kelve a miniszterelnök azzal érvel a rádióban, hogy Gyurcsány­­ra törvénysértést senki sem bizo­nyított rá, legfeljebb arról beszél­nek, „hogy morálisan nem szép, amit csinált”. „A homo morális ellentéte és el­lenképe, gyökeres tagadása a homo aestheticus, az önmagáért való tisz­ta szemlélődés embere, aki nem is­mer jót és rosszat, melyet semmifé­le lángelme nem különböztethet meg, csak szépet és rátat...” - írja Kosztolányi Gaultier nyomán homo aestheticus és homo moralis kibé­kíthetetlen ellentétéről 1908-ban. 2003-ra úgy látszik, mégiscsak si­került a szintézis. várkonyig TANÚ­VALLOMÁS Demeter Ervin föl van háborodva. Eleve imádom, amikor Demeter Ervin föl van háborodva. Ezúttal azon, hogy a rendőrség Szász Károly-ügyben találgatások­ba bocsátkozik, melyek szerint ama nyári kora hajnalon ott az uszoda előtt nem politikai, hanem közleke­dési verés történt. Oppardon: bru­tális bántalmazás; Szász úr ugyanis így javítgatja ki a riportereket, ezért hát Demeter úr is e megsza­bott szóhasználattal él. A rendőrség persze némi joggal mondhatná erre, hogy ők nem ta­lálgatnak, hanem nyomozgatnak, sokmillióért (s akkor még a család 24 órás őrzésének költségét nem is számoltuk), s tanúk sorát hallgatja meg; továbbá arra is alapoz, hogy seprűnyél használata és a helyszí­nen felejtése nem vall éppen profi verőlegényekre. Márpedig a hiva­talos verziót már Szász ismertette, mihelyt a műtőből kigördítették az odacsődített kamerák elé. Tehát csak semmi kecmec. Nem hallgathatok tovább. Itt közlöm, amit a két szememmel láttam. Az úttesten László Csaba hevert, elütött biciklistát alakítva, a bozótosban pedig föltűrt ingujjal Medgyessy Péter ólálkodott, vadul forgó szemmel egy seprűnyelet ló­bált, s közben csúnya szavakat mormolt. Most csak ennyit, bővebb infor­mációimat az igazság kiderítése érdekében csak közvetlenül a leg­főbb ügyésszel vagyok hajlandó megosztani. efef NYELVTUDÁS A magyar turistacsoport Oslóban taxival készül kimenni a repülőtér­re. Az idegenvezető megkéri az egyik utast, szóljon a taxisnak, hogy várják meg őt is. Az odalép az autóhoz és rákiált a vezetőre: Halt! A Führer! (A népszámlálási adatok szerint Magyarországon 1990 és 2001 kö­zött kétszeresére emelkedett az idegen nyelvet beszélők száma. Tíz százalékról húsz százalékra.) Huszár A 2002-es év zsidó könyve Amerikában Jonathan Safran Foer: Minden vilángol Ulpius-ház Kiadó, 2003 - www.ulpiushaz.hu 1ÉLET ÉS|· IRODALOM

Next