Élet és Irodalom, 2004. janár-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-02 / 1. szám - drMáriás: Képek • kép | illusztráció | grafika | rajz (1., 3., 4.,6., 7., 9., 12., 14., 15., 17., 19., 22., 23., 25., 26. oldal) - Megyesi Gusztáv: Irány a barlang • vezércikk (1. oldal)
Esterházy Péter: E-színesek * Halmai Gábor: Csúszós lejtő (alkotmánybírósági ítéletekről) * Szerbia választott (Szrgyan Cvijics, Major Nándor) * Ketten egy új könyvről Végel László: Hontalan esszék (Reményi József Tamás, Vágvölgyi B. András) * ÉS Irodalom: Ferdinandy György, Gellén-Miklós Gábor, Györffy Ákos, Király Levente, Lanczkor Gábor, Papp András, Sebeni Gábor, Váradi Péter Tárcatár: Péterfy Gergely ISELETES |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XLVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 288 FT 2004. JANUÁR 2. drMáriás rajza MEGYESI GUSZTÁV: Irány a barlang Azt kérdezte még karácsony előtt Kökétty Mihály egészségügyi miniszter kissé idegesen az őt zaklató ellenzéki újságíróktól, hogy mit akarnak még tőlük: járjunk tán rongyokban, lakjunk barlangban? Jelentem, igen. A ruházat esetleg maradhat, a barlangok viszont tárva-nyitva állnak, és véletlenül gyertyát is gyújtanak, annak fénye a barlang falára vetül, lásd Platón, és helyben is vagyunk. A platóni szerelem, ahogyan az egykori párttitkár mondta volt, egészen bele a kamerába. A miniszter idegessége mindazonáltal érthető. Mint ismeretes, illetve, nem biztos, hogy ismeretes, mert Magyarországon minden közbotránynak úgy három nap az átfutási ideje, utána mindenki mindent elfelejt, mintha azzal, hogy a botrány be van dobva, egyszersmind el is intéződne; szóval, Kökény miniszter, miután megtudta, hogy kormánya a felére csökkenti a harmincmilliós kedvezményes lakásvásárlási hitelt, gyorsan, még a régi feltételek mellett vette fel a maximális öszszeget. Hozzá kell tenni, hogy nem egyedül, véletlenül Magyar Bálint miniszter is így tett, meg még akikről nem tudunk, valamint Csabainé is, aki a lúzerkormány tréfájaként egyenesen a kabinet lakásügyi biztosa, és ebben a minőségében az utolsó pillanatig hangoztatta, hogy a kormánynak esze ágában sincs a hiteleket megnyirbálni. Amikor az újságírók rákérdeztek a szerencsés miniszterekre, hogy nem volna-e gesztusértékű lépés, amolyan igazi szocikormányos üzenet, ha saját kérésre átalakíttatnák a hitelkonstrukciójukat, lesüllyedve persze ezzel a magyar nép szintjére, akkor példaértékű válaszok születtek. Magyar miniszter sértődötten kitért a válasz elől, Kökény miniszter előjött ezzel a barlanggal, s még Csabainé volt az, aki hajlott volna az ötletre, feltéve, „ha a többiek is így tesznek”. Ez tartott úgy fél napig, mert amikor Áder ellenzéki pártvezető fölvetette, hogy Csabainé akár le is mondhatna, hiszen a saját kormánya hazudtolta meg, azt felelte élő adásban, hogy ilyen szívességet nem tesz meg az ellenzéknek, sőt, ezzel együtt a kedvezményes hitel is marad, egyébiránt pedig az országban több százezer háztartásban nincsen angol vécé, ő a továbbiakban erre fog koncentrálni. Kökény miniszter viszont alaposan visszavágott. Most bele lehetne menni abba, hogy tulajdonképpen, ha úgy vesszük, a miniszter, a kormánytag is ember, enni, inni, lakni szeretne, hiszen ugyanolyan állampolgár, mint a többi, csak istenem, speciel neki volt információja és kompetenciája a bankoknál gyorsan eljárni, ami mondjuk úgy tízmilliónyi törpe többségnek nem adatik meg, továbbá, hogy egyébként is jogszerű az üzlet, és ami jogszerű, az egyszersmind erkölcsös is..., de ebbe most mégse mennék bele, engem csak a gesztus érdekel. S a gesztus is csak azért, mert egy másik, permanens barlangproblémákkal küszködő politikus, Szekeres Imre nyilatkozta a Népszabadság évösszegző interjújában, hogy „a mi kormányunk egyik erőssége, hogy gesztusokra is képes”. A gesztus tényleg nagyon fontos, hogy most a szocik többi erénye hirtelen ne is jusson az eszembe, gondoljunk csak a söjtöri kormányebédek helyébe ígért szimpla virslire a barna kenyérrel, ami már egyenesen acélos előrehaladás a jóléti rendszerváltásban. És ennek van is alapja, a magyarság ugyanis a felmérések szerint az utóbbi tizenkét évben tulajdonképpen teljesen leállította az anyagcseréjét, és kizárólag gesztusokon él, a folyamat végén pedig nyilván ugyanez a gesztus is jön ki belőle, függetlenül attól, hogy budin vagy angolvécén ül. Másként nem lehet, tudniillik nagyjából akkor, amikor Kökény miniszter kétségbeesésében már Frédi- és Vilma-ruházatot keresett a költözéshez, a Szociális Szakmai Szövetség Ferge Zsuzsa vezetésével közzétett egy aprócska jelentést, ami tulajdonképpen szóra sem érdemes, én is szégyenlek előhozakodni vele, csak megbolygatom vele az ország nyugalmát. Eszerint ma Magyarországon úgy kétmillió ember (tehát nem a többség) él szegénységben, egymillióan havi 13 ezer forintból élnek, a másik egymilliónak a rezsi kifizetése után havi 3500 forintja marad, félmillió családnak van közüzemi vagy kamattartozása, s mindez azért alakult így, mert a családok nem bírják az építkezésekhez, lakásvásárláshoz fölvett kölcsön törlesztőrészleteit fizetni. Ami persze nem akkora gond, mint amekkorának képzeljük. A felmérés szerint, ha valaki megszorul, akkor az uzsorás száz százalék kamatra minden további nélkül ad neki hitelt, ám ez eléggé korszerűtlen, mezítlábas forma. Az igazán korszerű hitelkonstrukció az, és ezt tudnám Kökény miniszternek és társainak is ajánlani, amikor a kérelmező egész évre eladja az erre a célra alapított bűnszövetkezetnek a családi pótlékát vagy a gyest, sőt, a bankkártyáját pedig a kölcsön fejében átadja a jótevőinek kezelésre, mígnem bizonyos idő eltelte után tényleg a barlangban köt ki. Nem tudom, ki hogyan van vele, de korábban minderről egyetlen büdös sort se olvastam a hazai sajtóban, s egyetlen tudósítást se láttam a tévékben, sőt, meg kell mondanom, hogy egyedül Lendvai Ildikó tért ki rá országértékelő frakcióvezetői beszédében, amennyiben sajnálattal jegyezte meg, hogy a jóléti rendszerváltás során még nem sikerült megoldani a tartós szegénység felszámolását. Viszont „az MSZP képviselői a tárgyévben összesen 127,5 órát beszéltek a T. Házban, s a legfegyelmezettebben vettek részt a bizottsági üléseken”. Na most akkor, ugyan már mitől ideges Kökény miniszter? Pártja szocialista, baloldali, érti a problémákat, s még a jólét küszöbén is sorra tünteti ki gesztusaival a választókat. Édes istenem, hát most egy időre mackófelsőt húzunk télikabát helyett, s beköltözünk a barlangba, onnan nézünk le a városra, amely teli van szeretettel és megértéssel. Jó, ez tényleg idegmunka, de hát egy Kökény-formátumú szocipolitikus mindig ki volt téve ennek. Amikor annak idején a sajtó nap nap után azt forszírozta, hogy az MSZMP számoljon már el végre a vagyonával, de a legapróbb részletekig, mert az nem az övé, akkor Kökény miniszterhez hasonlóan Fabriczky pénztárnok is kifakadt, „még jó, hogy a szaros alsógatyánkat is nem kérik”. És nagyon nem fért a fejébe a válasz, már ti. hogy az még rendben volna, hogy az alsógatyájukat nem adják, de miért szaros. ■ V 04001 9 770424 884005