Élet és Irodalom, 2004. janár-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-30 / 5. szám - Vargha Mihály: Tényvisszaverődések. Kodály, Katona, Kölcsey…, (15. oldal)

...Csokonai, kétoldalt Tóth Árpád , Gulyás, Lestár Péter, Kada Elek, Bánszky Pál, Kerényi Jó­zsef... Érdemes lenne rákérdezni az újuraknál, akik ma oly nagy erővel s rém gyorsan akar­nak új mindent építeni: kit mennyire ismernek az említettek közül, hogyan gondozzák a tőlük és oly sok másoktól eredő örökségünket? Ki­nek az örökébe akarnak lépni a környezet, a táj, a szellem és lélek vagy csupán a nyelv gon­dozása okán? Mert beérheti-e ennél keveseb­bel bárki, aki „alkotás” aktív részese, netán ha­szonélvezője akar lenni? Vagy aki a köz szol­gálatát vállalta, s tekinti hivatásának? Kecskemét gödre Tény: Kerényi József 2003 áprilisában és máju­sában levélben kérte dr. Szécsi Gábort, Kecs­kemét polgármesterét, hogy vesse latba befo­lyását a Malom tervezett bontásának megaka­dályozására. Vélemény: „Ilyen, különböző cé­lokra jól hasznosítható öreg épületegyüttest ma már normális, korszerű koncepcióval ren­delkező település nálunk gazdagabb ország­ban sem pusztít el és nem is engedi elpusztíta­ni. Ha Kecskeméten, az Erzsébet laktanya te­rületén történt értékrombolás után még a ma­lomegyüttest is elbontják, elmodhatjuk, hogy a Hírös Város az 1960-as évek »településren­dezési« elveihez és gyakorlatához kanyarodott vissza” - írta első levelében Kerényi József épí­tész, Kecskemét díszpolgára. Tény: a helyi védettségű ipartörténeti em­lék eltűnt Kecskemétről. 2003 kora nyarán a régi Malom teljes tömbjét letarolták a buszál­lomás mellett, nem messze a Főtértől. Véle­mény: A Malom helyén most látható hatalmas gödör hasonlatos ahhoz, amikor - a magas technika jóvoltából - pontosan csap be a ma­gasból egy lézerirányítású bomba. Tény: a bontási engedélyt a városi önkormányzat ki­adta. Dr. Szécsi Gábor testvére Szécsi Zsolt építész, aki a KÖH Állami Műemlékvédelmi és Restaurációs Központjának (ÁMRK, Bu­dapest) igazgatója. Vajon a bontáshoz hozzá­­járult-e a főhatóság, a KÖH (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal)? Vélemény: Nem összeférhetetlenség-e - ami szóbeszéd tárgya -, hogy Szécsi Zsolt fontos hivatali megbízatá­sa mellett magántervezői tevékenységet foly­tat, vagy tulajdonában van ilyenre szakoso­dott magáncég, amely több kecskeméti mun­kában vett részt az elmúlt években? Idézet: „Álltam a gödör mellett. Hatalmas gödör volt, lagalább fél száz méter hosszú s mélysége is megvolt három-négy emberma­­gasságnyi. Sáros-agyagos, víztócsáktól himlős fenekének árnyékában néhány munkás ete­tett egy szállítószalagot - amely a gödör mellé okádta a zsíros, barna göröngyöket. Összesze­reléshez előkészített daru gémje hevert mel­lettem, sűrű, kusza acélbordázatát a bozótba haraptatva; az emeletmagas kavicshalmok és rozsdaszínű betonvas kötegek mögül kibuk­kant a sebtében összetákolt, ácsolt raktárak és öltözőbarakkok teteje. A gödör látványa meg­döbbentett.” (Finta József: tervek, gondok, gondolatok / MAI ÉPÍTÉSZETÜNK, 1979, Műszaki Könyvkiadó) Tény: a Malom bontási tervét Farkas Gábor kecskeméti építész készí­tette. Meg egy vázlattervet is, Finta József akadémikus építésszel közösen, a gödör he­lyére építendő bevásárló-komplexumról. Hi­vatalos megbízás, aláírt szerződés nélkül, de igyekezve a régi épületegyüttes léptékét és hangulatát őrző skiccet földobni. Csakhogy a befektetőknek nem ilyenre volt szükségük, és kvázi ötletpályázatot rendeztek, persze nem nyilvánosan. Ezen Farkas és Finta már el sem indult. Vélemény: Gödrészek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Tény: Kecskemét Önkormányzata a közel­múltban kiadta az elvi építési engedélyt a Ma­lom helyére tervezett, közel 50 000 m2 összes alapterületű épületre. Az ismert elrendezés: többszintes mélygarázs, üzletek, multiplex mo­zi, valamint irodaterek. Tervezője a MÉRTÉK Stúdió, amely a budapesti Mammut 2-t is ter­vezte. Vélemény: a terv minősíthetetlen, hatal­mas high-tech monstrum. Látványtervei meg­tekinthetők az interneten (epiteszforum.hu), s ott olvasható róla Borvendég Béla építész le­sújtó opponensi véleménye is. Tény: Kecske­méten hosszú évek óta nincs főépítész, ezért a város például nem tud összehívni Tervtaná­csot. Pedig törvény szerint az engedélyezésre benyújtandó tervdokumentáció része a tervta­nácsi állásfoglalás. Különleges hazai specialitás persze, hogy egy tervtanács pró vagy kontra állásfoglalását az engedélyező hatóság nem kö­teles figyelembe venni (sic! - vélemény). Anekdot­­ ha már gödörről esett szó: a dél­pesti procc-színház tervezésekor (emlékeznek, amikor Siklós Mária nyilvánosan kijelentette, hogy ő nem az épületet tervezi, csak prog­ramtervet készít...) az akkor illetékes FVM szervezett ún. „Központi” Tervtanácsot. Borí­tékolható volt ugyanis, hogy a Fővárosi Terv­tanácstól nem várható szép, buksisimogató ál­lásfoglalás a tervről. A Központi Tervtanács nyilvánosságra nem hozott állásfoglalása azu­tán erősen kozmedikázva tartalmazta az egyes meghívott opponensek szomorú véleményét. Pedig a szűrésre nem is kellett volna energiát pocsékolni, mert mint említettem, a tervtaná­csi állásfoglalás nem perdöntő. Akkortájt (2000-ben, a Fidesz vezette kormány uralma idején) egyébként sem tudta volna rábírni senki a IX. kerületi Önkormányzatot, hogy ne adja ki az építési engedélyt, sürgetett az idő... A „Központi Tervtanács”-ot üzemeltető illetékes főosztály vezetője most is ugyanaz (Kovács Imre építészmérnök), aki korábban - hivatalból - ott csücsült a pályázati zsűriben, amikor 1997-ben Bán Ferenc terve nyerte az Erzsébet téri Nemzeti Színház-pályázatot. Már szinte emberemlékezet - pontosabban az ÉVM megszűnése­­ óta áll az Építésügyi Fő­osztály élén, s vándorol minisztériumról mi­nisztériumra, ahogy a sors hozza: most a BM kötelékében. És „alkotások” aktív részese. Idézet: „Ha minden az előzetes terveknek megfelelően alakul, az építmény új városköz­pont lesz a városközponton belül, afféle fe­dett főtér. A Malom terveinek előkészítésekor közvélemény-kutatást végeztek Kecskeméten és környékén. A félezer megkérdezett, akik­nek nagyobb része nő, határozott igényként egy nagy alapterületű, ismert márkaterméke­ket forgalmazó, színes szórakozási lehetősé­geket nyújtó és multiplex mozit magában foglaló üzletközpontot jelölt meg. A számítá­sok szerint 317 ezer ember él olyan távolság­ra a leendő Malomtól, hogy fél órán belül ké­pes elérni a központot. Egyebek mellett ez te­szi vonzóvá a beruházók számára a város szí­vében lévő telket.” Egy „sajtótájékoztatón dr. Szécsi Gábor polgármester azt mondta, hogy a Malom jól illeszkedik abba a hosszú távú tervbe, amely a városközpont nyugati részét üzleti, szórakoztató egységként képzeli el.” (petofinepe.hu.) Tény: Kecskeméti Tervtanács hiányában a Dél-alföldi Területi Főépítészi Iroda hívta össze Szegeden a Tervtanácsot, amely azon­ban nem találta elbírálhatónak a terveket. Borvendég Béla opponensi véleményét elfo­gadták, de a tanácskozást átminősítették kon­zultációnak. A tervvel kapcsolatban az egyik legsúlyosabb kifogás, hogy nincs szabályozási terv a város ezen környékére, s a tervezők olyan programot sem tudtak bemutatni, ami­ből levezethető volna, hogy a terv valóban az, ami a város élete szempontjából a legjobb megoldás. Fontos kérdés például az autózás, hiszen pont a város kellős közepébe telepíte­nék a jelentős forgalmat generáló komplexu­mot. Vélemény: egyértelműen egy telek­hasz­nosítási cél­ akcióról van szó. Mondják úgy is, spekuláció, de talán a panamázás szakkifejezés sem áll túl messze az ilyen esetektől. Nyilván még a privatizáció kezdetekor - vagy azóta, egy szerencsés pillanatban - azzal a szándékkal vette meg valaki vagy valakik az öreg mal­mot, hogy előbb-utóbb a helyére fölépítenek egy nagy haszonnal bérbeadható, illetve érté­kesíthető ún. plázát, mailt, bevásárlóközpon­tot, nevezzük, ahogy tetszik. Főváros- és or­szágszerte megvannak a példák: Pólus, Mam­mut, WestEnd, MOM, Árkád, Szinva és még tudom is én, milyen névre hallgatnak. Keré­nyi József fölnagyított pénztárgépnek nevezi egyik levelében... Új iparág? A városkörnyé­ki cipősdobozok cselesen városba hurcolt, ún. „humanizált változatai”. Álszent körítéssel, miszerint a városközpontban nem csupán a gépkocsival járók számára elérhetők, hanem a gyalogosoknak is, akiket számos autós egy­re inkább alacsonyabbrendű állampolgárként kezel. Valójában mégis az autóüléshez ragadt fenekűek kiszolgálásának - s persze folyama­tos megkopasztásának - fellegvárai. Idézet: „Aki autóval megy vásárolni, moziz­ni, enni, kikapcsolódni - a föld alatti garázs­ban hagyhatja járművét. 463 autó számára van hely a mélyben. Az építtetők szerint na­gyon szerencsés helyen áll majd a Malom, hisz a buszpályaudvar szomszédsága kényel­mesen elérhetővé teszi mindenki számára. Emellett még egy turistabusz-parkolót is lét­rehoznak majd 2005 márciusára.” Vélemény: Hurrá optimizmus, a beetetett közönség majd tódul... Pedig a buszok megállhatnak a város szélén is. Idézet: „...az illeszkedést segíti a már emlí­tett építészeti utalás a malomelődre. Ehhez járul hozzá a hatalmas üvegfelület, amely a falakat alkotja, s amelyben tükröződik a kör­nyezet. Az egyszerűséget, tiszta vonalakat hangsúlyozó architektúrájú Malom a díszes kövezettel simul majd a díszes kecskeméti épületek közé - tartják az ES Invest tulajdo­nosai és vezetői.” (petofinepe.hu.) Tény: Töb­ben, akik szakmai körökből kifejtették bíráló véleményüket a tervről, viharos reagálási se­bességgel levelet kaptak az ES Invest jogi képviselőjétől, melyben feljelentésükről értesítésülhetnek. Véleményük miatt ugyanis a céget nagy összegű üzleti veszteség érheti, és ezért például a Bács-Kiskun Megyei Épí­tész Kamara vezetőire 2-8 évig terjedő bör­tönbüntetés vár. Erre nincs vélemény, „a Gangesz partján Debrecen” Tar Sándor érzékeny és lélekkel jól tapintha­tó írásai nyomán a két debreceni ügy, Köl­csey Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály már bőséggel szerepelt tavaly e hasábokon. A konferencia-központról csak annyit: a 2001- ben rendezett tervpályázatra 18 tervet adtak be, és azok közül 11 számolt a régi épület, a művelődési központ átalakításával, csak 7 ja­vasolta a bontást (a díjazott pályaművek nagy része most is látható az Építészfórumon). Saj­nálatos, hogy ezek után mégsem a józan megfontolás diadalmaskodott, és a Kölcseyt mégis lebontották. Mert ha nem volt is külö­nösebb esztétikai értékekkel bíró építészeti mű, közös szellemi energiák befektetése árán még akkor is remekül megőrizhető és átalakítható lett volna. Csak egyelőre még mindig ott tar­tunk, hogy új épület létrehozásához a pénz könnyebben elérhető, a lényeg pedig, a szel­lemi sűrűsödés szinte már senkit nem izgat. Pedig a végeredmény, az új ház az esetek nyomasztó többségében riasztó. Néha mégis előfordul, hogy például debreceni polgárok koncentrált együttműködése jó eredményt hozhat, lásd Főnix Csarnok. S a város nem nélkülözi a főépítészt sem, Filippinyi Gábor hosszú évek óta tölti be ezt az állást, és szá­mos tervpályázat bonyolításában közreműkö­dött. Nem tudom, hogy a Kölcsey hol bukott el... Az ügyre érdemes lesz majd visszatérni, ha tényleg megépül valami a helyén. Végül: Szegény Csokonai már életében sok mindent megtapasztalhatott szülő­hajó­ váro­­sában. Számunkra pedig az sem lehet megle­pő, ami emlékműve körül fakad ismét e ha­zában. Idézet: „Magára vonván consistoriumunk figyelmét a helybeli Professor urak, nevezetesen Professor Péczely József Úr s több tiszttársai között a néhai költő Csokonai Vitéz Mihály felállítandó emlékének tárgyában közelebb támadt, s már a Ha­zában köztudomásra jutott kedvetlen összeütközés, melynek haladéknélküli megszüntetését anya­isko­lánk ez által nagy mértékben veszélyeztetett java sürgetve kívánja, sőt parancsolja...” A kollégium tanárai között a vita 30 évvel Csokonai halála után tört ki, amint az egyházkerület 1836 elején tartott gyűlésének idézett jegyzőköny­véből kiderül. Mindehhez képest már emlí­tésre sem méltó Túri Gábor, mai debreceni alpolgármester szereplése a Visszhang rovat­ban, melyre a következő számban méltó vá­laszt adott M. László Ferenc. Az írás nyelvi rémségei mellett se szaladjunk el, hisz’ meg­van benne a tartalom és forma egysége, pél­dául „a Csokonai-sírhely áthelyezésére vonatkozó­an”. Túri utolsó mondata: „Mi mindenesetre bí­zunk abban, hogy a társadalmi konszenzuson ala­puló döntés, amelynek gyakorlatával fontos kultu­rális kérdésekben - mint az egykori Lenin-szobor helyén kialakítandó Kölcsey-emlékhely - a jövőben is élni kívánunk, megteremti a széles körű összefo­gással tervezett megemlékezés alapjait, és a Csoko­­nai-emlékkertet nem a költő utóéletével kapcsolatos, elfogult, légből kapott állítások alanyává, hanem a város lakói által büszkén vállalt, látogatott és gon­dozott szakrális hellyé teszi Debrecenben.” Vagyis: „én magam teszem szakrális hellyé”, jelenti ki ne­künk az úr, anno 2003. A síremléken Csokonai sorai olvashatók: „Múzsáknak szózatja / A Sírt is megrázkódtatja, / S életet fuvall bele. ” VARGHA MIHÁLY: T­ényvisszaverődések Kodály, Katona, Kölcsey,... Végh András rajza 2004. JANUÁR 30. 15 ÉLET É­­S­ IRODALOM

Next