Élet és Irodalom, 2007. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)

2007-12-07 / 49. szám - Lázár György: A Gripen-ügy (10. oldal) - Fekete György: A gyógyítottak nevében (10. oldal) - Elhunyt Spira György történész (10. oldal)

LÁZÁR GYÖRGY: A svéd Saab 1996-ban kezdte a Gripen vadászrepülők sorozatgyár­tását, de az értékesítést az angol BAe hadicégre bízták, amelyik kiterjedt nemzetközi ügynöki hálózattal ren­delkezik. Az ügynökök minden el­adás után legális jutalékot kapnak, de már korábban felvetődött a gya­nú, hogy a BAe évtizedek óta kenő­pénzeket is átutal egyes országok po­litikusainak egy kizárólag erre a cél­ra létrehozott, titkos offshore szám­lahálózat segítségével. Legjelentő­sebb fegyvervásárlójuk Szaúd-Ará­bia, állítólag ide jutott a legtöbb ke­nőpénz is. A BAe nem tagadja az át­utalásokat, de szerintük azok legális jutalékok és szakértői díjazások vol­tak, azokon kifogásolnivalót nem le­het találni. Mivel a BAe amerikai leányválla­latokkal is rendelkezik, 2002-től be kell tartaniuk a szigorú amerikai Sarbanes-Oxley könyvelési és a Foreign Corrupt Practices Act (FC­PA) korrupcióra vonatkozó előírásait. (Er­ről lásd: Lázár György, Offshore, ES, 2007/18.) Miután az amerikaiak ki­derítették, hogy a BAe pénzátutalá­sai követhetetlenek, az adóhivatal (IRS) és a titkosszolgálat (CIA) is vizsgálódni kezdett. (Offshore-visz­­szaélésekért Amerikában a vállalat ve­zetői börtönbüntetést kaphatnak, de akár az egész céget is bezárhatják.) Már 2002-ben követelte az akkori amerikai kereskedelmi államtitkár, E. Anthony Wayne angol kollégájától, Kevin Tebbittől a BAe-pénzátutalá­­sok azonnali kivizsgálását. Tanzánia, Chile, Szaúd-Arábia és Románia is vizsgálódni kezdett, és 2006-ban Ang­liában letartóztatták Barry George angol üzletembert és román felesé­gét, akik ügynökként működtek köz­re két angol hadihajó romániai eladá­sában. Hivatalosan négyszázmillió forintnyi jutalékot kaptak, de közre­működésükkel a BAe állítólag még további hárommilliárd forintnak meg­felelő,összeget is átutalt Nastase mi­niszterelnök kormányának. (Nastase ellett más ügyekben is korrupciós vizs­gálatok folynak.) Az ügy pikantériá­ja, hogy a BAe jelentős összeget ado­mányozott a Margarita hercegnő és Mihály román király Svájcban élő lá­nya által vezetett jótékonyági szerve­zetnek is, és állítólag tízmillió dollárt kaptak az eladás érdekében fárado­zó Hohenzollern román királyi csa­lád tagjai is. Margarita egyébként Gordon Brown jelenlegi angol mi­niszterelnök barátnője volt egyetemi évei alatt. A magyarországi Gripen-eladások kulcsszereplője egy angol katonatiszt, Timothy Landon, aki Kanadában szü­letett. Az angol elitakadémián, a Sanhurstön végzett, ahol legjobb ba­rátja az ománi szultán, Taimur egyet­len fia, Qaboos volt. A két jó barát 1970-ben vértelen puccsal eltávolítot­ta a szultánt az olajban gazdag, pi­ciny ország éléről. Még harmincéve­sek sem voltak, amikor Qaboos lett Omán új szultánja, Landon pedig nemzetvédelmi tanácsadója. Fehér szultánnak becézték, mert az ománi hadsereg felfegyverzéséhez hatalmas mennyiség­űAe-fegyvert közvetített, az eladásokat egy svájci illetőségű, de Panamában bejegyzett cégen (Valurex) keresztül intézte. 1977-ben Landon feleségül vette gróf Esterházy Katalint, és ezzel vol­taképp bekerült a Habsburg-házba. Annyi Habsburg-rokonnal büszkél­kedhetett, hogy viccesen, angol szó­játékkal, Mr. Perhapsburgnak nevez­te magát. Figyelme hamarosan a kö­zép-európai fegyvereladásokra tere­lődött, de a Habsburgok is felfedez­ték Ománt. Habsburg György - a Magyar Vöröskereszt jelenlegi elnö­ke - is Ománban dolgozott, mielőtt Magyarországra költözött volna. A Guardian című brit lap szerint a Valurex szerződtette gróf Alfons Mensdorff-Pouilly osztrák nemest a BAe közép-európai fegyvereladásai­nak istápolására. A gróf azért volt különösen alkalmas erre a feladatra, mert felesége, Maria Rauch-Kallat befolyásos osztrák politikus volt, kör­nyezetvédelmi, későbbi egészségügyi miniszter. Ráadásul Mensdorff- Pouilly beszél magyarul is, édesany­ja, gróf Erdődy Ilona pedig Landon feleségének az unokatestvére. Mensdorff-Pouilly már 1995-ben éles helyzetben találta magát, ami­kor 36 darab BAe-harci helikopter eladásáért lobbizott, amiért két szá­zalék jutalékot utaltak volna át az osztrák Néppártnak és a Szociálde­mokrata Pártnak .Independent, 1995. február 2., (http://findarticles.com/ p/articles/mi_qn4158/is_19950202/ ai_nl3964725). Néhány osztrák politikus le is mon­dott, amikor egy kompromittáló hang­­felvétel nyilvánosságra került, de Mensdorff-Pouilly megúszta az ügyet. Felesége, Rauch-Kallat akkor került az újságok címoldalára, amikor 2004- ben delegációt vezetett I. Károly utol­só magyar király, Habsburg Ottó édes­apja vatikáni boldoggá avatásához. A magyar Gripen-eladások sikerén Mensdorff-Pouilly állítólag nyolc­millió dollárt (1500 millió forintot) keresett­­Defence News, 2007. június 18., [az AFP is jelentette] http:// www.defensenews.com/story. php?F=2842066&Co europe). A gróf ausztriai, magyarországi (Zala megyei) birtokain kívül nemrég Skóciában is birtokot vásárolt. A Va­­lurexszel való kapcsolatát ma már ne­héz lesz kibogozni, ugyanis London idén nyáron Angliában elhunyt. Auszt­riában már vizsgálják az osztrák-ma­gyar gróf ügyeit, az amerikaiak is ép­en a napokban kapták meg Svájc­és a BAe titkos svájci számláinak do­kumentációját. Hamarosan kiderül­het az is, hogy tényleg utaltak-e Svájc­ból kenőpénzeket magyar politiku­soknak, pártoknak vagy érdekeltsége­ikhez tartozó offshore-cégeknek. Talán nem lenne elhamarkodott egy hivatalos magyar vizsgálat sem ez ügyben, mert igencsak kínos len­ne, ha a hatóságok a Gripen-ügy fej­leményeiről legközelebb is csak a The New York Timesból értesülnének. (A BAe korrupciós vizsgálat részletei a Guardian díjnyertes cikksorozatában olvas­hatóak: http://www.guardian.co.uk/ baefiles) A Gripen-ügy Várady Róbert munkája (részlet) November 20-án a felszámolás utó­rezgéseiben haladó Országos Pszi­chiátriai és Neurológiai Intézetben adták át a tavaly januárban elhunyt ismert pszichiáter, Veér András­­ ti­zenhat évig intézeti főigazgató, a hálóságy-rendszer felszámolója, utóbb a nagypolitika bűvkörébe szé­dült, s annak buktatóin elakadt or­vos­­ tiszteletére alapított (és róla el­nevezett) díjat. Ebben a megbecsü­lésben a mentálhigiéné művelésében jeleskedők részesülnek évről évre. Az idei a második alkalom, ezúttal Angi Ibolya művészeti és foglalkoz­tató terapeutának ítélték. Az ese­ményhez, mint Veér András egyko­ri betege, később munkatársa, sze­mélyes reflexiót fűzök. Őszintén vallom: Veér doktor­­a­ ,,Asszonya után apám engemet is felajánlott a barátjának Pünkösd Árpád ! KAPHATÓ A KÖNYVESBOLTOKBAN, VAGY MEGRENDELHETŐ A KIADÓNÁL! a könyv bolti Ára: 3200 ft NÉPSZABADSÁGT Ián legeredményesebb „munkája­ként”, rehabilitációs elköteleződésé­nek - hús-vér mivoltomban - meg­­jelenítőjeként ezzel az írással nem annyira az utalt ceremóniát kívánom így, utólag, népszerűsíteni, hanem inkább azt szeretném a magam esz­közeivel segíteni, hogy ne kizárólag a finanszírozás, a több- vagy egybiz­­tosítós modell, az ágyszámok és kór­házösszevonások különben kétség­telenül fontos és égető kérdéseiről essék szó, hanem a gyógyítás, ez eset­ben a pszichiátria tartalmi problé­máiról is. Kiemelve közülük a men­tális rehabilitáció, vagyis a súlyosan megrendült személyiségű, illetve éret­len emberek éppé „(vissza)varázslá­­sának” ügyét. Ami mostoha helyze­tű. Előítéletek, konzervatív szemlé­let veszi körül. A pszichiátria kezelt­­jeit megbélyegzi az úgymond egész­ségesek társadalma, a betegek meg­bélyegzik magukat és egymást (al­koholisták, drogosok meg „őrültek”), a gyógyítani hivatott személyzet gya­korta lenézi a betegeket, a betegek legbelül - általában - feloldhatatla­­nul bizalmatlanok kezelőikkel-gon­­dozóikkal szemben, a többi egész­ségügyi szakma nemegyszer megve­téssel viszonyul a pszichiátriához, a pszichiátriai lobbik pedig káini fél­tékenységgel tekintenek egymásra, így pörög a másik kárára, hántásá­ra szerveződő önámító identitáske­resés mókuskereke. Joggal tehetem, hogy idekötöm a bevezetőben em­lített díjnak és névadójának meg az én szerény életemnek az összekap­csolását, hiszen Veér András mun­kásságának egyik legfőbb célja min­denkor a páciensek sorsának javítá­sa volt, ő annyira sokat segített ne­kem, hogy kifejezetten kritikával ér­telmezendő, amit a továbbiakban jegyzek. Az embernek, tudjuk, több arca, számos szerepe van. Lehet valaki hi­teles az egyikben, közben feszeng a másikban. Ráadásul adódhatnak szerencsétlen pillanatai is. Nos, Veér doktor se jelentett kivételt. Én vi­szont a kifejezetten nemes habitusát ismertem vagy negyedszázadon át. Ahogy betegei zöme, ő „relativizálta” - vállalva a szakmai megütközést - pszichotikussá minősítésemet (diag­nózisomat előbb borderline-ra, azaz határeseti személyiségzavarra, majd neurotikus rendellenességre, konk­rétan generalizált szorongásra ter­jesztette ki), kezdettől fogva tanító­nevelő attitűdöt érvényesített (pszi­cho) terápiámban, s gyógyszeres ke­zelésemben is nagyon figyelembe vette „konkrétságomat”, egyedisé­gemet (amikor konstatálta, hogy gyógyszerfüggésbe manipulálom magam, az ügyeletes orvosokat uta­sította, hogy bármiféle nyugtató in­jekciót - Seduxen, Pipolphen, Haloperidol voltak a kedvenceim - kizárólag a vele való előzetes tele­fonegyeztetés után adhatnak nekem; fel kellett hívni őt akár éjjel is a la­kásán). Arról ugyancsak tudok, hogy meg­próbált szembeszállni a gyógyszer­­gyárak túlhatalmasodásával (vö. cik­ke A biológiai pszichiátria pánikbetegsége, Valóság, 1995/5.). Mélységesen em­berként viselkedett velem: például, ha szuicid teatralitásom következ­ményeként annak idején (harminc esztendeje) idegen osztályra vetőd­tem, szinte azonnal ott termett, s biz­tatott, bírjam ki azt a két-három na­pot, amíg átvesz. Előfordult, hogy pénzt adott kölcsön. Messzemenő­en támogatta önsegítő mozdulásai­mat (rezdüléseimet is), provokálta intellektusomat (kulcsot adott főor­vosi szobájához, hogy éjszakánként ott kalapálhassak írógépén, szorgos­kodva világmegváltó lázam soros dolgozatán). Mindazonáltal szilárd határokat húzott előttem, de soha nem szégyenített meg, még négy­szemközt se. A feltételes szeretet mel­lett a feltétlent is sugározta felém. Valahányszor távoztam tőle, bol­dogságtól ragyogtam, üdének, köny­­nyűnek, felfrissültnek éreztem ma­gam. Mondhatni, ilyenkor lebeg­tem. A főigazgatói irodájából kilép­ve, profi lipótosként, ugyanígy érez­tem. Szakmahatalmi-intézményve­­zetői védőernyőt biztosított számom­ra, hogy e produktumomat (amelyet utóbb a „bűnbakkereső cseretechni­ka” névre kereszteltem, hogy belőle szülessék tudománykezdeményezé­sem, a mentálpedagógia) publikál­hassam, sőt pácienseket kezelhessek vele, s végül általam tervezett trénin­geken orvosokat, pszichológusokat, tanárokat, szociális munkásokat, dip­lomás és szakápolókat meg társaikat önkéntesként segítő betegeket ké­pezhessek ki klinikai és mentálhigi­énés használatára. Aztán jött a kivédhetetlen. Ám még ekkor is helytállt: megrokkaná­somból eredő leszázalékolásomhoz kapcsolódó pszichiátriai véleménye­zésemet a halálos ágyán fogalmazta meg, négy nappal a végső elmene­tele előtt. Közelítek az ötvenhete­dikhez, tagadhatatlanul viharvert ember vált belőlem, mégis felgyor­sult a szívem, ahogy ezeket a mon­datokat lekopogtam. Veér András nélkül se e cikk író­ja, se a mentálpedagógia nem létez­ne. Orvosi alakjának felelevenítése remélhetőleg erősíti a betegbarát gyógyító-gondozó szakemberi ma­gatartás föl nem adását. És azt az irányultságot, hogy a velünk ellen­tétes táborban a negatívumok és hi­­teltelenségek mellett az értékest, a progresszívet szintén észrevegyük. Akár egyugyanazon jelenségen, tör­ténésen és emberen belül. Fekete György mentálpedagógus A gyógyítottak nevében ÉLET ÉS|#­ 1|1 IRODALOM Elhunyt Spira György történész Súlyos betegség következtében 82 éves korában elhunyt Spira György, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc történetének ne­ves kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének nyugdíjas tanácsadója - közölte az MTA Történettudo­mányi Intézete. Spira György Budapesten született 1925-ben. A budapesti Tu­dományegyetemen végzett 1948-ban. 1949 és 1995 között a MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, majd nyugdíjazása után tanácsadója volt. Kutatási területe Magyaror­szág polgári átalakulásának története volt. Ő kezdeményezte a Tu­dományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének megalakí­tását 1987-ben. Spira György főbb művei: A magyar forradalom 1848-49-ben (1959), 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a (1964),A negyvennyolcas nemzedék nyomá­ban (tanulmányok, 1973), Petőfi napja (1975), A nemzetiségi kérdés a negyven­­nyolcas forradalom Magyarországán (1980), Kossuth és alkotmányterve (1989), Széchenyi István válogatott művei /­///. (szerkesztő, 1991), A pestiek Petőfi és Haynau között (1998), Széchényiről (tanulmányok, 2005), Spira György Számos alkalommal publikált lapunkban - Egy grófi rím adományozásáról {ÉS, 2003/21.), Hol ülésezett Batthyány Lajos kormánya? {ÉS, 2003/3.), több interjú készült vele, pl. A pestiek az 1848-as forrada­lomban {ÉS, 2002/11., Rádai Eszter) Hangjáték, díjnyertes TÁP Színház előadás és képregény után az alapmű a Scolar Kiadótól Molnár Péter: Keresők, avagy a lány neve www.scolar.hu 112007. DECEMBER 7.

Next