Élet és Irodalom, 2009. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)

2009-07-03 / 27. szám - Kovács Zoltán: A nagy stratéga (1. oldal) - : Koreai nyomatok • Bemutató szám (1-32. oldal)

Seres László—Tallián Miklós: Kapitulál-e Európa? * Standeisky Éva: Ötvenhat és nyolcvankilenc emlékezete * Interjú Kőszeg Ferenccel (Rádai Eszter) * Fűzi László: Egy legenda alapjai­­ a 6:3 DVD-n * ÉS-kvartett - beszélgetés Kukorelly Endre Ezer és 3 című regényéről (Angyalosi Gergely, Kálmán C. György, Károlyi Csaba, Margócsy István) * ÉS Irodalom: Borbély Szilárd, Egressy Zoltán, Gellén­ Miklós Gábor, Győri László, Loschitz Ferenc, * Necz Dániel, Szív Ernő ~ A­Z ÉLET ÉS I­RODALOM] IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Ltl­. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA: 396 FT 2009. JÚLIUS 3. You Hee Kyong munkája KOVÁCS ZOLTÁN: A nagy stratéga Az európai parlamenti választások estéjén a győztes párt vezetője, Orbán Viktor felszólította a kormányt, hogy azonnal mondjon le. Mint kijelen­tette, „Ennek a győzelemnek az erejével fogjuk megváltoztatni Magyaror­szágot. Magyarország azt követeli a szocialistáktól, hogy vonják le végre a konzekvenciákat, és ne álljanak többé a változás útjába.” A hét eleje, a jövő évi adótörvények végszavazása kiváló alkalmat adott arra, hogy „a győzelem erejével” az ellenzék megbuktassa a kormányt, hi­szen az adótörvény-tervezet mondhatni a Bajnai-kormány lelke. Mi tör­tént a hétfői szavazáson, amelyik ilyenformán lehetőséget kínált a szocia­lista kormányzás azonnali ellehetetlenítésére? Gyakorlatilag semmi. Az ellenzéki képviselők egy része nem is vett részt, aki eljött, olykor azt sem tudta, milyen gombot nyom meg. A Bajnai-csomag kérlelhetetlen ellenzői közül a Fidesz és a KDNP frakciójából összesen húsz ellenzéki képviselő mulasztotta el megnyomni a nem gombot a szavazáskor. Tizenhat képviselő - köztük Orbán Viktor - távol maradt, négy ellenzéki po­litikus pedig igen gombot nyomva támogatta a kormány adócsomagját, így szavaz egy mindenre elszánt, buktatni szándékozó ellenzék! Répássy Róbert frakcióigazgató úgy nyilatkozott, mind a négy képvi­selő véletlenül nyomott rossz gombot, tudomása szerint Varga Mihály, Ba­logh József, Fehérvári Tamás és Kerényi János is mellényúlt. „Az üléste­remben nagy hangzavar van, tíz másodperces különbséggel jönnek a sza­vazások, ilyenkor előfordul, hogy egy képviselő téved, és mellényúl” - ma­gyarázta az uigo.hu-mk Répássy. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Bajnai­­kormány a nagy hangzavar miatt van még mindig a helyén, az ellenzék képviselői emiatt tömegesen nyomtak rossz gombot, számosan hiányoz­tak közülük („hogy hol voltak, azt nem tudom” - Répássy, origo.hu), a kor­mánybuktatás továbbá azért nem sikerült, mert a jelenlévők közül sem nyomott mindenki gombot, akik meg nyomtak, többször is, rosszat. Nyilván nem pechről van szó, hanem a Fidesz-vezérkar keserű felismeré­séről: kimaradt a számításból a Jobbik politikai térnyerése. Egy őszi előreho­zott választás esetleg azzal a nem várt eredménnyel zárulna, hogy a Jobbik lendülete megmarad, és akkora szeletet harapna ki a Fideszből, ami azt ered­ményezné, hogy Orbán Viktor pártja koalícióba kényszerülne velük. A bal­oldalból többet már aligha tud kiharapni, ráadásul a választási vereség hosz­­szú távon mégiscsak valamiféle együttműködésre kényszeríti a baloldalon maradt erőket, olyan rosszul még egyszer nem szerepelnek, mint egy hónap­ja. Orbánnak is ez volt a rémálma, a jobboldal túlnyerése. Arra azonban nem gondolt, hogy ezt a túlnyerést meg kell osztania egy szélsőséges erővel. Az ötvenhat százalék ugyanis első ránézésre meggyőző, nagy siker, de rettene­tesen komplikálná a helyzetet, ha néhány hónapos baloldali rendeződés és további jobbikos térnyerés miatt ötven százalék alá kerülne. Ez egyáltalán nem kizárt. Az EP-választás nagy nyertese ilyenformán a választás nagy vesz­tese is, nem véletlen, hogy az eredmény kihirdetése után Orbán egyetlen ide­vágó kérdésre sem válaszolt, makacsul hajtogatta, hogy „ötvenhat százalé­kos siker esetén nem foglalkozunk alig tíz százalék fölötti párttal”. Dehogynem. A 2002-es és a 2006-os választási vereség után most megint egy nem várt kedvezőtlen forgatókönyv, amiből, meglehet, nem lesz sem­mi, de ezzel a gondolattal eddig nem kellett foglalkozni. Hogy azonban mindez komoly zavart okoz az ellenzék köreiben, ahhoz egyértelmű ada­léknak látszik a hétfői szavazás: ha egy párt kormányt akar buktatni, és kormányt is tudna buktatni, akkor nem lehet hangzavarra hivatkozva ösz­­szevissza nyomni a szavazógombot, különösképpen egy olyan frakcióban, ahol a fegyelem mindig is alapkérdés volt. Nagyon valószínű, hogy a belpolitikai, ezen belül a pártpolitikai hely­zetet egyszerűen tévesen értelmezték. Amúgy sem tudom belátni, hogyan lehet nagy stratégának tartani olyan pártelnököt, aki nyerő helyzetből két­szer egymás után veszíteni képes, de most megint komoly zavar mutatko­zik. A stratéga annyira figyelt baloldali ellenfeleire, olyan erősen várta bal­ról az ellenakciót, hogy amikor jobbra nézett, belefejelt egy nagy pofon­ba. Legrosszabb álmaiban sem gondolta ugyanis, hogy onnét is kaphat. Az első reagálás - a Jobbik megerősödésével a Fidesz végre igazi jobb­közép párt lett - nyilvánvalóan rossz, részben, mert nem is volt tervezett, másfelől pedig a Fidesz kommunikációja hagyományosan egy irányban működik: a leglecsupaszítottabb kommunistázásról van szó, ami azonban máris nem működik olyan hatékonyan, ha ugyanabból az irányból mások még hevesebben kommunistáznak. Továbbá - ez a legnagyobb baj - most már végre valamit kell mondani a szélsőjobbról is, az pedig nehéz. Kétfe­lé kell tárgyalni, és ez gyengíti az alapkommunikációt. A Jobbik nevű párt­tal normális esetben egyet lehet tenni: a leghatározottabban elhatárolód­ni, amit azonban Orbán még akkor sem tett meg, amikor a szélsőjobb a mostaninál sokkal gyengébb volt. Ez pedig, választás előtt néhány hónap­pal, már túlságosan kockázatos. Orbán számára ez a helyzet túl bonyo­lult. Bármit mond, nem tudhatja, hogy mi miként hat. A helyzetéből fa­kadóan elhatárolódni nem tud, minden egyéb megnyilvánulás hatása ki­számíthatatlan, és elgondolkodtathatja a valóban középen állókat. Nem véletlenül nyilatkozta hetekkel ezelőtt, hogy már alig várja a kormányzást, szeretett volna minél hamarabb és minél kevesebb meglepő fordulat nél­kül belefolyni a tavaszi választásokba, de ez már nem sikerült. Mit tesz ebben a helyzetben a Fidesz? A párt most arról vitatkozik, hova ül Bokros Lajos Brüsszelben. Ez természetesen a Fidesz keserű helyzetén nem változtat, de legalább nem kell róla beszélni. A párt vezető erői és vezető lapjai aggódva figye­lik, hogy Bokros Lajos elfogadta David Cameron meghívását, és beül az Európai Konzervatívok és Reformerek nevű frakcióba. Ez a tömörülés egyfelől bírálja a lisszaboni szerződést, másfelől programja a kicsiny ál­lamról, a kevés bürokráciáról, a tisztakezűség helyreállításáról, valamint a szabad kereskedelem és vállalkozás megteremtéséről szól. A frakcióban britek, a többségében igen nehezen viselhető lengyel konzervatívok, jobb­oldali lett és holland ül, valamint Topolánek. Bokros már Cameron meg­hívása után többször is kijelentette, hogy bár nem mindenben ért egyet a lisszaboni szerződéssel, ő is aláírná. A Fidesz vezetőinek elborzadása amúgy természetesen álságos elborzadás, hiszen nyilván olvasták Cameron kifa­­kadását, amikor a rasszista Brit Nemzeti Párt két mandátumot szerzett tagját „fasiszta disznóknak” nevezte, de ezt nem említik. Ezzel szemben az aggódó kifakadóknak mintha elakadt volna a hangjuk, amikor a Job­bik listavezetője „metszett farkincákról” beszélt, és mindannyiszor torku­kon akad a szó, amikor a saját soraikban ülő képviselőnő gyújtó hangú beszédet mond szélsőjobboldali rendezvényeken. Ezek ismeretében értékelendő az aggódó hang. ELOJELENTKEZÉSI KEDVEZMÉNYEK JÚLIUS 10-ÉIG 1­0 Szépíró mesterkurzus WWW.IROAKADEMIA.HU 06 20 338 1078

Next