Élet és Irodalom, 2009. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)

2009-07-10 / 28. szám - Rajnai Attila: Hasított légtér - Alfons Mensdorff-Pouilly és a Gripen Magyarországon (3-4. oldal)

K­emestaródfa azon kevés nyu­gati határszéli kistelepülés közé tartozik, ahová a rendszervál­tásig még a rokonok is csak útlevél­lel léphettek be. Búcsú, majális ide­jén a szomszéd községben élő fiata­lok a falutáblánál elhelyezett ellen­őrző pontnál leadták a személyi iga­zolványukat, és ha este tíz órára nem jelentkeztek az okmányokért, riasz­tották a határőrséget. - Persze, itt nem is volt bűnözés -jegyezte meg lapunknak egy idős őslakos, hozzátéve: ma sincs ezzel gond, mert az egykor több mint ezer­fős falut mindössze kettőszáznegy­­venketten lakják. Miért érdemes ma mégis Kemes­­taródfán lakni? Egyrészt a gyönyö­rű, alpokaljai táj, a vadaktól nyüzs­gő sűrű erdők, no meg Alfons Mens­dorff-Pouilly miatt, akit a faluban egyszerűen csak „a gróf’-nak hív­nak. Az Ausztriában élő arisztokra­tának ugyanis egybeérnek errefelé a földjei és erdei. A rendszerváltást követő években a gróf még maga műveltette a birtokait, sokan dol­goztak neki, később azonban bérbe adta a birtokait. Székhelyét Kemes­­taródfán rendezte be, itt található a vadászháza, ahová a magánépítésű útján keresztül jár át Ausztriából. Alfons Mensdorff-Pouilly három éve átjelentette ide néhány cégét, s ez jelentős iparűzésiadó-bevételt je­lent a településnek. Bár ez a tulaj­donosnak is megérte, mert Kemes­­taródfán térségi viszonylatban ala­csony mértékű adókat vetett ki az önkormányzat. Ide van bejelentve Mensdorff-Pouilly egyik legnagyobb kereskedelemmel foglalkozó cége, az M. P. A. Handelsgesellschaft m.b.H. magyarországi leánycége, az M. P. A. Budapest Kft., valamint a Pinkamindszenti Mezőgazdasági Rt. jogutódjaként alakult VASI AMP Kft., amelyből kiválás útján jött létre a szombathelyi székhelyű Csönge Mezőgazdasági Kft. és a Tacskándi Mezőgazdasági Rt. jog­utódja, a C. P. E. 2000 Mezőgazda­­sági Bt. A gróf egyik mezőgazdasá­gi érdekeltsége, a Retriever Kft. je­lenleg végelszámolás alatt áll, ezen­kívül családtagjaival (Elisabeth Mensdroff és lánya, Mariette Wassi­­bauer) tulajdonolja az Erdődy Me­zőgazdasági Kft.-t. A Földművelés­­ügyi és Vidékfejlesztési Minisztéri­um tájékoztatása szerint a gróf je­lentős számú mezőgazdasági vállal­kozásai nem igényeltek fejlesztési pénzeket a tárcától, csak a földala­pú támogatásokat veszik fel. A gróf néhány éve a szélenergiában is lehe­tőségeket látott, ezért német cégek­kel megalapította a Pannónia Szél Kft.-t, amely tulajdonrészt szerzett a szintén határ menti Ostflyasszonyfán szélerőmű-engedéllyel rendelkező Windpower Hungária Kft.-ben. Az első lobbi Az Orbán-kormányba négy minisz­tert is delegáló kisgazdák a magyar agrárdiplomácia sikerepizódjaként könyvelték el 1999-ben, hogy a Nem­zetközi Vadvédelmi Tanács (C. I. C.) világközpontja hetven év után Pá­rizsból Budapestre költözött. Az eseménnyel kapcsolatban Béres Béla - a független kisgazdapárt külügyi főtanácsadója, 1998 és 2001 között az FVM kabinetfőnöke, majd a párt országos alelnöke - a következőket nyilatkozta akkor a Vadászapnak: „Elévülhetetlen Mensdorff-Pouilly úr érdeme is, akit a miniszter úrral együtt partvonalon régóta ismerünk, aki motorja volt és az ma is, hogy a C.I.C. milánói közgyűlésén még a franciák többsége is a változás, az ésszerű változtatás mellett adják le szavazataikat.” A gróf pedig az aláb­biakat nyilatkozta a szaklapnak: „Édesanyám Erdődy lány, és Vép környékén voltak és vannak birto­kaink, amelyen most újra gazdál­kodhatunk. Anyámtól tanultam meg magyarul, amelyet mindig jól tud­tam kamatoztatni. Azt el kell mon­danom, hogy a magyar kormány de­­putációja nagyon jó volt, lehetett mellette lobbizni.” A C. I. C. központja Budakeszire került, és azóta is ott működik. A ma­gyar állam vállalta az iroda díjmentes elhelyezését, valamint a háromtagú személyzet fizetését. Ügyvédi praxisát felfüggesztő és ősztől újra politikai szerepre készü­lő Torgyán József, a független kis­gazdapárt egykori elnöke lapunk­nak azt mondta: nem mond neki semmit Alfons Mensdorff-Pouilly gróf neve. Hozzátette, lehet, hogy minisztersége idején bemutatták neki, mint annyi mindenkit, de ez akkor is legfeljebb egy futó találko­zás lehetett, nem pedig személyes kapcsolat. Kérdésünkre elmondta: a vadászati világközpont Budapest­re helyezésének terve a párt szakem­bereinek kimunkált koncepciója volt, amit helyeselt és támogatott. A va­dászgép-beszerzéssel kapcsolatban az IS-nek azt mondta: ő a kezdetek­től nem gondolkodott vadászgépek vásárlásán, mert véleménye szerint Trianonban annyira megnyomorí­tották Magyarországot, hogy a lég­terünkben meg sem tudna fordulni egy harci repülőerőd anélkül, hogy az egyik szárnya ki ne lógna a lég­térből. Véleménye szerint a szerb válság időszakos probléma volt, ezért egy ilyen kis országnak hosszabb tá­von és sokoldalúan kell az ilyen jel­legű kérdésekben tervezni. Javasla­tának lényege azt volt, hogy Ma­gyarország többcélú szállító repü­lőgépeket vásároljon, és ezen a té­ren legyen segítségére a NATO-nak, ugyanis az ilyen jellegű repülőket békeidőben is jól hasznosíthatja az ország, főleg a legértékesebb zöld­ségeink és gyümölcseink távoli kon­tinensekre történő szállításainál. Torgyán József hangsúlyozta: a hi­vatalos tárgyalásokon az USA-ban is ezt a véleményt fejtette ki. Ame­rikai tárgyalópartnerei ezt a felve­tést továbbgondolásra alkalmasnak találták, azonban azt válaszolták, hogy az ötlettel addig nem tudnak mit kezdeni, amíg azt a magyar kor­mány elő nem terjeszti. Torgyán József továbbá elmond­ta, hogy repülőügyben a koncepci­ójáról tájékoztatta a médiát és Or­bán Viktor miniszterelnököt. Megtudtuk: ezt követően a Fidesz már egyáltalán nem tárgyalt vele eb­ben az ügyben. Hogy a háta mögött megtette-e ezt a kisgazdapárttal, ar­ról nyilatkozni nem tud, mivel a Gripen-ügyben történt pálfordulás már a távozása utáni időre esett. Tény: vadászgép-beszerzés terén az amerikaiak lobbija kézzelfoghatóbb volt a svédekével szemben. Az Egye­sült Államok magyarországi nagykö­vete, Peter Tufo nemegyszer nyilatko­zott a vadászgéptender ügyében. Sőt, Demszky Gábor, aki személyes, jó kapcsolatban állt a nagykövettel, az MTI-nek Tufóra hivatkozva bejelen­tette: az FBI olyan adatokhoz jutott, miszerint a MIG-29-es repülők ter­vezett felújításának hátterében kor­rupciós gyanú merült fel, és erről Or­bán Viktor miniszterelnököt is tájé­koztatta. Tufo később nyilvánosa cá­folta, hogy nyomozati dokumentáci­ót adott volna át a MIG-ek korszerű­sítéséről a magyar miniszterelnöknek. Nyilatkozata szerint általánosságban beszélt a vadászrepülőkről O­rbán Vik­torral, és csak híresztelésekből tud a felújítások kapcsán felmerült szabály­talanságokról. Hajrá Lockheed A Lockheed-botrány 1999. május 21-én robbant, amikor a Népszava kö­zölte annak az angol nyelvű levél­nek a másolatát, amelyet a Minisz­terelnöki Hivatal három államtitká­ra: Balsay István, Selmeczi Gabri­ella és Gyuricza Béla, valamint to­vábbi 29 fideszes, valamint két kis­gazda országgyűlési képviselő írt alá. Az iratban az önmagukat „sena­­tornak” tituláló magyar politikusok Steven M. Jonest, az amerikai Lock­heed Martin (LM) hadiipari cég ma­gyarországi képviselőjét ajánlották az Egyesült Államok soron követke­ző budapesti nagykövetének. A le­vél címzettje két texasi szenátor, Jesse Helms és Joe Biden volt. Helms már elhunyt, a demokrata párti Bi­den jelenleg az Egyesült Államok alelnöke. A Magyar Narancs szerint soha ek­kora zavarodottság még nem volt kormánykörökben, mint a levélügy kapcsán, mivel ahányan megszólal­tak benne, annyifélét állítottak (Jo­­nes-levél, 1999. máj. 27.). Tény: Balsay István kamarai ajánlólevél­ről, Selmeczi Gabriella texasi kol­légáknak írt ajánlólevélről, Stumpf István kancelláriaminiszter pedig levéltervezetről beszélt az akkori híradások szerint. A három állam­titkár végül lemondott posztjáról, kiderült ugyanis, hogy valamilyen módon mindhárman kapcsolatban álltak az Lockheedal. Balsay - Szé­kesfehérvár egykori polgármestere - az ígéretek szerint abban bízott, ha a Lockheed nyeri a hazai vadász­repülőgép-tendert, akkor az óriás­cég központja a fehérvári választó­­körzetében épül meg. Selmeczi Gabriella barátja révén vált érintet­té az ügyben, Rónai Gábor ugyan­is az LM alkalmazásában állt, és Selmeczi nem egy nyilvános ren­dezvényen megjelent Steven M. Jonesszal. Gyuricza Béla - aki az aláírásgyűjtés egyik fő szervezője volt - tárgyalt Budapesten James O. Ellis tengernaggyal, a Lockheed igazgatójával, valamint többször járt az LM amerikai központjában. (Sajtóértesülések szerint a cég az akkor már súlyos beteg képviselő gyógykezelésében is segített.) John F. Stout, aki több mint tíz éve a Lockheed sajtóreferense, lapunk­nak az üggyel kapcsolatban elmond­ta: akárcsak az 1999. június 8-i te­xasi sajtóértekezleten, most is meg­erősíti, hogy a Lockheed nem fize­tett Gyuricza Béla a rákkezeléséért, de a cég alkalmazottai segítettek Gyuriczának abban, hogy kapcso­latba kerüljön a megfelelő egész­ségügyi szakemberekkel az Álla­mokban. Az általunk megkérdezett szakér­tők szerint nem valószínű, hogy a Lockheed bárkinek is kenőpénzt ajánlott volna Magyarországon, mert a cég túl volt néhány jelentős bot­rányon - 1971-ben 24 millió dollárt juttattak külföldi politikusok lefize­tésére, egy 1976-os kongresszusi vizs­gálat szerint Olaszország első szo­cialista köztársasági elnökét fizették le, Japánban Tanaka miniszterelnö­köt, Hollandiában pedig Julianna ki­rálynő férjét, Bernhard herceget­­, és a jelentős mértékű hazai megrende­léseik miatt kénytelenek voltak tisz­ta eszközökkel lobbizni és üzletel­ni. Valószínűnek tűnik, hogy a nem­zetközi Gripen-ügy kirobbanásában is érdekeltek voltak. Lapunk meg­próbálta megkeresni Steven­ M. Jo­nest, de a magyarországi botrány miatt a Lockheed azonnali hatállyal megvált tőle. Jelenlegi munkahely­ét nem sikerült meglelni, elérhető­ségét a hadiipari cégnél nem tudták megmondani. Derült égből Gripen 1995-ben a kecskeméti katonai bá­zison hadrendbe állt a MIG-29-es vadászrepülő-ezred. Az 1993-as gyár­tású 28 repülőt a hozzá tartozó fegy­verzettel, földi kiszolgálóegységgel, szimulátorokkal az orosz államadós­ság terhére számolta el a magyar ál­lam 854 millió amerikai dollár ér­tékben. Ugyanebben az évben fel­merült új, nyugati vadászrepülőgé­pek beszerzése, de érdemi tárgyalá­sokra gazdasági okok miatt nem ke­rült sor. Hazánk 1999 tavaszán csat­lakozott a NATO-hoz. 2000. július 3-án a Honvédelmi Minisztérium és a német Daimler-Chrysler Aerospace (DASA) szándéknyilatkozatot írt alá a magyar haderő kötelékében szolgáló 14 MIG-29-es korszerűsí­téséről, amit a német cég az orosz gyártóval végzett volna közösen. Ezt követően (2000-2002) rendkívül hi­ányos a hazai légierő fejlesztésének dokumentációja, a legtöbb erre vo­natkozó irat nem található meg az ügyben akkor érintett minisztériu­moknál, ezért a Gyurcsány-kormány által felállított Gripen-vizsgálóbi­­zottság sem tudott teljes körű meg­állapításokat tenni a vadászgép-be­szerzéssel kapcsolatban. 2000. de­cember 13-i keltezéssel egy honvé­delmi minisztériumi, a légierő fej­lesztésről készített előterjesztés hi­vatkozik több vadászrepülőgép gyár­tó cég, valamint a NATO védelmi minisztereinek leveleire, de sem a szaktárca által elküldött kérdések, sem pedig az arra adott hivatalos válaszok nincsenek meg az irattá­rakban. Tény: a nemzetbiztonsági kabinetnek készített előterjesztés ha­tározati javaslatai szerint a honvé­delmi tárcának haladéktalanul meg kellett kezdenie a tárgyalásokat a MIG-29-es vadászgépek moderni­zációjával és üzemidő-hosszabbítá­sával kapcsolatban. Ezenkívül a nemzetbiztonsági kabinet 2001. szeptember 31-ig javaslatot kért húsz használt harci és négy harci gyakor­ló repülőgép bérléséről, illetve ugyanezen határidőig a Pénzügy­minisztériumnak is ki kell dolgoz­nia e haditechnikai eszközök bérlé­sére vonatkozóan egy finanszírozá­si tervet. 2006. március 30-ig a hon­védelmi tárcának a kormány elé kell terjesztenie a harcászati gépek be­szerzésére vonatkozó javaslatát - áll a határozatban. A nemzetbiztonsá­gi kabinet 2001. január 31 -i ülésére a Honvédelmi Minisztérium egy elő­terjesztés-kiegészítést nyújtott be, amelyben arról számol be, hogy 2001. január 11-én Moszkvában alá­írták a német-orosz együttműködé­si megállapodást a MIG-ek szabvá­nyosításáról és modernizálásáról. (Folytatás a 4. oldalon) RAJNAI ATTILA RIPORTJA: Hasított légtér Alfons Mensdorff-Pouilly és a Gripen Magyarországon Lassan homályba vész a Gripen vadászgépek vásárlásának hátterét fel­táró, több ország hatóságainak együttműködésével indult büntetőel­járás. A vizsgálati fogságból való szabadulását követően visszavonul­tan él és nem nyilatkozik az ügyben központi szerepet játszó osztrák gróf, Alfons Mensdorff-Pouilly, aki egyébként jelentős gazdasági tevé­kenységet folytat Magyarországon. A komoly társasági életéről és ma­gyarországi vadászatairól híressé vált gróf neve ennek ellenére egyet­len jelentős hazai politikai szereplőnek sem cseng most ismerősen, pe­dig egykor többek közt nagyban segítette a kisgazdák által irányított földművelési tárca elképzeléseit. Legjelentősebb vállalkozásának ma­gyarországi cégében, az M. P. A. Budapest Kft.-ben pedig 1999 és 2004 közt kézbesítési megbízott, valamint ügyvezető volt az akkor húszéves Gyuricza Ágnes, Gyuricza Béla altábornagy, az Orbán-kormány nem­zetvédelemért felelős politikai államtitkárának lánya, aki folyamatos el­foglaltságára hivatkozva több alkalommal is lemondta lapunknak ígért interjúját, és határidőre írásbeli kérdéseinkre sem válaszolt. Bálind István rajza 2009. JÚLIUS 10. _____________________ÉLET ÉS|·3 ____________________ IRODALOM|

Next