Élet és Irodalom, 2015. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-09 / 1-2. szám
Bokros Lajos: Hanyatlás * * * * -Paul Lendvai: Az elveszett presztízs és a hatalom mámora Simonovits András: Közgazdasági modellekről Ketten egy új könyvről - Bihari Péter: 1914. A nagy háború száz éve (Rainer M. János, Szilágyi Zsófia) ÉS Irodalom: Bajtai András, Csehy Zoltán, Forgách András, Konrád György, Láng Zsolt, Nádas Péter, Németh Bálint Tárcatár: Körössi P. József Új rovat: Aegon-díjasok műhelytitkai, vallomásai - Spiró György: Tamáskodás 2015. JANUÁR 9. ÉLET IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LIX. ÉVFOLYAM, 1-2. SZÁM ÁRA: 495 FT KOVÁCS ZOLTÁN: Nem ment át A miniszterelnök egyik novemberi rádiónyilatkozatában - látva a káoszt, de legfőképpen érzékelve azt a felháborodást, amelyet az internetes szolgáltatások megadóztatásának terve kiváltott mintha korábban nem is ő lett volna a köznyelvbe netadóként épült ötlet atyja, váratlanul bölcselkedni kezdett arról, hogy milyen károkat okozhat, ha egy mégoly jó rendelkezést is előkészítetlenül, megfelelő kormányzati felvilágosítás nélkül alkot meg a törvényhozás. Meg kell értetni a bevezetni kívánt intézkedés célját, értelmét - bölcselkedett tovább mert csakis így tudnak azonosulni vele az emberek, és ez az azonosulás elengedhetetlen a végrehajtást illetően. (Ez a gondolat a jogbölcseleti tankönyvekben a jogalkotás és az állampolgári jogkövetés egyik alfejezete, kitalálni sem kell, az sokkal érdekesebb, hogy négy évig miért nem jutott eszébe a tétel.) Ezt követően ott helyben visszavonta a törvényjavaslatot, elmondta, hogy a kérdés egyszer s mindenkorra lekerült a napirendről, majd ugyanezzel a lendülettel kinevezte Deutsch Tamást netügyi kormánymegbízottnak. Miután a miniszterelnök ilyenformán helyre tette a törvényhozás előkészítésében mutatkozó anomáliákat, a kabinet két napon belül nekilátott a nagy élelmiszerláncok vasárnapi zárva tartásáról szóló törvény kidolgozásának. Az ember úgy gondolná, ha a miniszterelnök pénteken a rádióban nagy nyilvánosság előtt síkra száll a törvényalkotási folyamatelemek törvényben, sőt uniós jogszabályban előírt és magunkra kötelezően elfogadott betartása mellett, nem ismétlődhet meg egy héten belül ugyanaz a jogszabályalkotási káosz, ami ellen a kormányfő erős hangsúllyal lépett föl. Hát dehogynem. Ma már nehéz kideríteni, hogy a zárva tartás ötlete ellen eredetileg határozottan - miniszteri szinten - kiálló Fidesz miféle tudati átalakuláson ment keresztül, de tény, hogy a politikai képtelenségeket nagyatyai felkészletezéssel és az ehhez szükséges drámai hangsúlyokkal bejelenteni mindig képes Harrach Péter két nap alatt meggyőzte az addig ellenálló kabinetet. A zárva tartás elképzelés első formájában a „családok együtt fogyaszthassák el a vasárnapi ebédjüket” igen hazug, igen álságos és igen kereszténydemokrata gondolatkörében fogant, hiszen mindez olyan időben történik, amikor a családok egyre nagyobb hányadának nincs is vasárnapi ebédje, és ha az intézkedés a prognosztizált újabb negyvenezer állás megszűnésével jár, a családok ugyan egybegyűlhetnek vasárnap, de nem lesz mit enniük. Később a kereszténydemokrata gondolat enyhén proletarizálódott, amennyiben a keresztényi tartalom a „vasárnapi munka tilalmával egészült ki”. A kettő nem mond ellent egymásnak, de attól, hogy két féligazságot teszünk egymás mellé, még nem születik meg a teljes igazság. Ami azonban ennek az eszmei-ideológiai zagyvaléknak a jogalkotási vonatkozásait illeti, legalább olyan előkészítetlen, és bevezetése legalább annyi megoldhatatlan és értelmezhetetlen elemet hordoz, mint ami ellen a kormányfő a netadóról szóló rádiónyilatkozatában letette a garasát. A helyzet olyannyira zavaros, hogy utóbb értelmező rendelkezés kiadása vált szükségessé, az sem akármilyen: „Bár az ügyfelek megrendelhetik a termékeket, azok kiszállítása 22 és 6 óra között, valamint munkaszüneti és vasárnapi napokon nem történhet meg.” Mindez nyilvánvalóan a hibás jogszövegezés következménye. A már megint sebtében fogalmazott trehány törvényszöveg zárva tartó üzletekről rendelkezik, arról viszont, hogy ezek az üzletek raktározási és kiszállítási műveleteket is végeznek, nem. Nem kizárva azt az eshetőséget, hogy az élet iskolapadjait szétkoptató kormányzati törvényírók úgy hiszik, egy nagyjából évi 15 milliárd forintos forgalmat bonyolító üzletlánc raktáraiba reggel hatkor gördülnek be a kamionok, vagyis ugyanabban az időben, amikor a főbejáraton megjelennek az első vevők. Vagyis Orbán novemberben nyilatkozik a rossz törvényelőkészítésről, az átgondolatlan bevezetésről, majd két héten belül még annál is rosszabb minőségben megírt, még átgondolatlanabb törvényt hoznak az emberei, és akkor még csak ezután ejtünk szót a két korábbi tökéletlen törvénynél is rosszabb, a megyei matricákról szóló jogszabály kidolgozásáról és bevezetéséről. Bármilyen politikai vagy jogi megközelítésben nézzük, parlamenti demokráciában a parlamentnek - mint legfőbb képviseleti szervnek a legfontosabb megnyilvánulása a törvény. Hogy azt nem lehet két gyakornokkal este tíztől reggel hatig összecsapni, mert az lesz, hogy egyik oldalon vasárnap csakugyan együtt a család, de ennek a másik oldala, hogy nincs mit enniük. Hogy kell a matricapénz a költségvetésbe, de ha ezt körültekintően és nem egy nap alatt zavarná le két végzős újfiú, akkor az emberek nem verekednének össze a benzinkútnál olyan matricákért, amelyek egy részét, mindenek tetejébe, a rossz tájékoztatás miatt fölöslegesen veszik meg. A matricákat nyilván nem Orbán rajzolgatja és árusítja. De különösen olyan időben, amikor már egyes szám első személyben hódoltatja a bankokat meg Amerikát - ő a végső felelős. Ő nevezi ki azokat, akik kinevezik a törvényírókat, a végrehajtókat, így mindaz a zavar, ami legújabban végigsöpör a közigazgatásban, az a nevéhez köthető. Orbán kormánygépezetének az ereje eddig egyrészt a zavarmentes működésben volt, ami részben az ügyek szerencsés alakulásának is a következménye. Bármit tett - megrontotta a viszonyt az IMF-fel, elorozta a nyugdíjpénztárt egy idő után kiforogta magát, és a struktúra valahogy működött. Újabban azonban zavarok mutatkoznak, és ami nem mellékes: a szerencse is elpártolt tőle. Az ő logikája szerint akár a paksi ügy is kiforoghatta volna magát. Ha nem jönnek az ukrán események, és nem tör ki az ukrán-orosz háború. Ezt azonban már látnia kellett volna: ha lenne használható apparátusa, de azt is kirostálta, Habony maradt. Kijevben már decemberben halottak feküdtek az utcán, de ő január 14-én aláírta a paktumot. Úgy gondolta, ez is átmegy - ahogy szokás mondani -, de nem így történt. Ez már nem ment át, és a zavarok itt kezdődtek. És minden kicsiny zavarokkal indul. „Komoly haditudósítók, akik igazi háborúkban vettek részt, azt mondják, hogy a háború legnagyobb veszedelme a zavar - úja Molnár Ferenci Pál utcai fiúkban. A hadvezérek az ágyúk százaitól sem félnek úgy, mint egy parányi kis zavartól, mely pillanatok alatt általános kavarodássá szokott növekedni.” Itt tartunk. A következő elemzendő tétel a kormányzati zavarban mindig is jól megtermő kormányzati korrupció lenne, de erre most nincs hely. m Ni/ Alberto Giacometti: Négy „nagy nő” és egy fej (1960) 770424 884005 1 5002