Magyar Életképek, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-6. füzet)
I. füzet
A’ FALUSI LELKÉSZ. B. JÓSIKA MIKLÓSTÓL. I. Gróf Vasváry hatvan éves korában visszavonta magát a’ nagyvilág zajából. Legfiatalabb kora óta fokonként emelkedett polgári hivatalokban, mig végre ő felsége, saját kérelmére, nyugalomra bocsájtotta. — A’ gróf hivatalaiban ritka pontosságot mutatott ’s birt azon egyenlőségével a’ hangulatnak, mi magasb helyzetüeknél szintolly ritka, mint elkerülhetlen, ha maguknak barátokat akarnak szerezni, ’s ha sziveik megtiszteltetés mellett szeretetnek ’s vonszalomnak is örűl. — De ember gyengeség nélkül nincsen, ’s a’ grófban a’ legvilágosbilélőtehetség mellett némi előítéletek is voltak. Ő büszkébb volt régi eredetére, mellyel érdem nélkül öröklött, mint hivatalaira ’s azon magos polgári helyzetre, mellyel egyedül eszének ’s érdemeinek köszönhetett. Midőn az udvartól,hol igen kedveltetek,eltávozott,—mint illyen— kor történni szokott, mindenki fürkészte ennek okát,’s a’ legkalandosb történetecskék kerengtek kegyvesztésröl, hivatali elmulasztások ’s több e’ félékről, mik egyébiránt egytől egyig valótlan gyanitások valának. Az ok igen egyszerű volt: a’ gróf öregedett, ’s kötelességérzete (egyik fövonása jellemének) kiábrándult tekintetet engedő Életképek. I. 1