Magyar Életképek, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-6. füzet)

I. füzet

A’ FALUSI LELKÉSZ. B. JÓSIKA MIKLÓS­TÓL. I. Gróf Vasváry hatvan éves korában visszavonta magát a’ nagyvi­lág zajából. Legfiatalabb kora óta fokonként emelkedett polgári hi­vatalokban, mig végre ő felsége, saját kérelmére, nyugalomra bo­­csájtotta. — A’ gróf hivatalaiban ritka pontosságot mutatott ’s birt azon egyenlőségével a’ hangulatnak, mi magasb helyzetüeknél szint­­olly ritka, mint elkerülhetlen, ha maguknak barátokat akarnak sze­rezni, ’s ha sziveik megtiszteltetés mellett szeretetnek ’s vonsza­­lomnak is örűl. — De ember gyengeség nélkül nincsen, ’s a’ gróf­ban a’ legvilágosb­ilélőtehetség mellett némi előítéletek is voltak. Ő büszkébb volt régi eredetére, mellyel érdem nélkül öröklött, mint hivatalaira ’s azon magos polgári helyzetre, mellyel egyedül eszének ’s érdemeinek köszönhetett. Midőn az udvartól,hol igen kedveltetek,eltávozott,—mint illyen— kor történni szokott, mindenki fürkészte ennek okát,’s a’ legkalandosb történetecskék kerengtek kegyvesztésröl, hivatali elmulasztások­ ’s több e’ félékről, mik egyébiránt egytől egyig valótlan gyanitások valának. Az ok igen egyszerű volt: a’ gróf öregedett, ’s kötelességér­zete (egyik fövonása jellemének) kiábrándult tekintetet engedő Életképek. I. 1

Next