Életképek, 1844. január-június (2. évfolyam)

Költemények - Petőfi: Szomjas ember tünődése

460 SZOMJAS EMBER TŰNŐDÉSE. Ejnye, mi az isten nyila ! Üres már a’ láda fia? Üres ám — Jaj pedig be ihatnám­! Száraz kút a’ gégém csapja, Süli a’ szomjúság napja; Még meggyűl, Ha rá boreső nem hull­ám! liz a’ nem tréfa volna, A’ felhőből hogyha folyna boreső.... Volna! itt a’ bökkenő. Volt a’ szőlőben határom, De eladtam tavaly nyáron, ’S az ára Garatomon lejára. A’ korcsmából meg már régen Kikopott az emberségem. „Addsza — ne!“ Illyen szépen főznek le . . Valami jutott eszembe ! Zálogul majd azt teszem be — Előre, Hitvesem fejkötője! Jaj, de hisz már sirba zártam Szerelmetes hitestár­sam. ’S ott véle Nyúgoszik fejkötője Oh, miért is emlékezem Halá­lodra, én kedvesem ? Köny gördül Azonnal két szemembül Hát ha könyeimnek árja, Uram bocsá, borrá válna: Akkor még — Hejh, akkor többet sírnék ! Petőf I.

Next