Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-10-09 / 15. szám
A’ DALNOKNŐ. NÉV FERENCZTÖL. (Folytatás és vége.) III. MŰBARÁT.. A birodalmi főváros udvari dalszínháza fuladásig tömve volt hallgatókkal. A’ nagyhírű külföldi dalnoknő vendégszereplése mindenkit elbájolt. A’harmadik sorú páholyok egyikében folytonos izgalomban látunk egy férfiút, kinek mozgékony tagjártatása annál inkább magára voná közönként az egész közönség figyelmét, minél nagyobb ellentétben állt magaviselete a’ mellette ülő gyönyörű nőalak nyugalmához. Ernyei gróf — mert ő az, első pillantásra ráismerhetünk — csak azt sajnálá, hogy kénye kedve szerint jól ki nem tapsolható magát, mert a’ jelenlevő udvar iránti tiszteletből a’ közönség igen csendesen viselé magát, ’s legfelebb néha néha hallatszék egyegy önkénytelenül kitörő ,bravo !‘ Játék után Ernyei is haza tért bájos Rozinájával az elszéledő közönség árjában, de alig találkozott talán valaki, ki olly nyugtalanul töltené az éjt ezen élvezet után, mint ő. Sőt mondhatjuk, hogy egész éjjel szemét 31