Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1844-10-09 / 15. szám

A’ DALNOKNŐ. NÉV FERENCZTÖL. (Folytatás és vége.) III. MŰBARÁT.. A birodalmi főváros udvari dalszínháza fuladásig tömve volt hallgatókkal. A’ nagyhírű külföldi dalnoknő vendé­gszereplése mindenkit elbájolt. A’har­madik sorú páholyok egyikében folytonos izgalomban látunk egy férfiút, ki­nek mozgékony tagjártatása annál inkább magára voná közönként az egész közönség figyelmét, minél nagyobb ellentétben állt magaviselete a’ mellet­te ülő gyönyörű nőalak nyugalmához. Ernyei gróf — mert ő az, első pil­lantásra ráismerhetünk — csak azt sajnálá, hogy kénye kedve szerint jól ki nem tapsolható magát, mert a’ jelenlevő udvar iránti tiszteletből a’ kö­zönség igen csendesen viselé magát, ’s legfelebb néha néha hallatszék egy­­egy önkénytelenül kitörő ,bravo !‘ Játék után Ernyei is haza tért bájos Rozinájával az elszéledő közön­ség árjában, de alig találkozott talán valaki, ki olly nyugtalanul töltené az éjt ezen élvezet után, mint ő. Sőt mondhatjuk, hogy egész éjjel szemét 31

Next