Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-01-18 / 3. szám

91 mind prosában — foglalkozó és ezek által magukat korlátozó embereket úgy nézem , mint azon bírót, ki nagyobb pontosságot nyújt vendéghaja mikénti felillesztésének, mint bírói ítéletének. Az illy mesterkélt öltönyben megjelenő közönséges gondolatok hasonlók előttem azon uracshoz, ki kinyomástalan arczkifejezését 's több más hiányait fodrászat 's más divatos semmiségekkel akarja masquirozni.­­­ Pedig hiában locsol átok X. urfi haját,’s ruháit olaj- 's parfümmel, — nem ott a' baj : divatos köntös, czifra máz az agy hiányát nem pótolják ki; — fapénz ez, mellyel csak bolondot szedhetni reá. A’nem mindennapi esz gondolatait, eredetiségét, előre meghatározott külső­ségek által korlátozni nem engedi; gondolatai formáját természetes folyam teszi; — erőlelés 's utánzás nélkül királyi méltóságban 's könnyen haladnak, mint büszke szar­vas — roptok a’ magasban merengő sasé. A langész könnyű és méltóságos merengésivel magával ragad, ’s tapasztalatilag tanít — a' lángész tettekben h­ultatja a’ ne továbbot, mig a' törpe — a’ szárnyak al­kat részeiről tart felolvasásokat. Shakespeare nagyszerű gondolatmenetét nem tanulta, ereje magából te­remtő gondolatformáit . Teleki , kegyenc­ében, nem igen figyelt bizonyos fok­o­zott dramaturgiai szabályokra, és önkénytelen követi a­ nagyokat, mert ereje hason­lóan nagy. Mondják, hogy a­ logika, mint gondolkozni tanító recept, ugyanaz, mi Aris­­tót idejében volt; tökéletesen hiszem, mert gondolkozni mástól soha sem is fo­gunk tanulni. Hiában tudsz , hiában követsz, bár millió forinat akárhány millió külsőségi sza­bály, kevés egy becsületes ostobaság álarc­ozására. Mióta ezer meg ezer formalitásokkal árasztanunk el, mióta e’ gondolatbárko­­nyokban tisztességesen járni lehet, azóta sok ostoba embernek sok ostoba gondolatai még nappal 's tisztességes helyen is megteszik az irói promenádot. A’ külsőségeknek korunkban, különösen hazánkban, nagy szerep jutott, a’ mi en­gem illet: a' külsőségnek embere nem vagyok, 's nem hiszem, hogy a’ német Irakban elvesztett Atilla bölcsebbé tenné az embert. A’ divatok a’ formák követése sok időbe kerül: én a' formákat az irói világban úgy nézem, mint a’ salonéletben a’ diva­tot. Hátul feszítve figyelünk szabályb­a,meglehet, a­ divat bű­vös hatalmának következ­tében, pár napig fogunk tetszeni; de az utókor úgy fog kinevetni, mint mi czopfos elő­deink viseletét. A’ formák mérsékelt tanulásának legfelebb az élet propylaeumában, az iskolában, van helye, — itt az élet küzdőterén ne számolgassuk a’ vívás műszavait. A’ betű me­göl a’­­ é­­­e­l ele­venít. Gr. Vay Dániel. (Folytatjuk ) MAGYARHON EGYKORI PÉNZVISZONYAIRÓL. Korunkban, midőn a’ napi eseményektől ragadtatva, ollyannyira a’jelenben élünk, 's a’jövendő vagy múlt iránt annál kevésb aggodalmat csinálunk magunknak; ’s midőn a’ political ’s mulattató iratok olvasása foglalatosságtól ment időnket annyira igénybe veszi, hogy szinte lehessen, komolyabb tudományos tárgyak iránt is némi figyelmet ta­­nusitnunk,­­— annál kívánatosabb lehet e’ műveit olvasókörös lapokban honunk múlt

Next