Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-01-18 / 3. szám
91 mind prosában — foglalkozó és ezek által magukat korlátozó embereket úgy nézem , mint azon bírót, ki nagyobb pontosságot nyújt vendéghaja mikénti felillesztésének, mint bírói ítéletének. Az illy mesterkélt öltönyben megjelenő közönséges gondolatok hasonlók előttem azon uracshoz, ki kinyomástalan arczkifejezését 's több más hiányait fodrászat 's más divatos semmiségekkel akarja masquirozni. Pedig hiában locsol átok X. urfi haját,’s ruháit olaj- 's parfümmel, — nem ott a' baj : divatos köntös, czifra máz az agy hiányát nem pótolják ki; — fapénz ez, mellyel csak bolondot szedhetni reá. A’nem mindennapi esz gondolatait, eredetiségét, előre meghatározott külsőségek által korlátozni nem engedi; gondolatai formáját természetes folyam teszi; — erőlelés 's utánzás nélkül királyi méltóságban 's könnyen haladnak, mint büszke szarvas — roptok a’ magasban merengő sasé. A langész könnyű és méltóságos merengésivel magával ragad, ’s tapasztalatilag tanít — a' lángész tettekben hultatja a’ ne továbbot, mig a' törpe — a’ szárnyak alkat részeiről tart felolvasásokat. Shakespeare nagyszerű gondolatmenetét nem tanulta, ereje magából teremtő gondolatformáit . Teleki , kegyencében, nem igen figyelt bizonyos fokozott dramaturgiai szabályokra, és önkénytelen követi a nagyokat, mert ereje hasonlóan nagy. Mondják, hogy a logika, mint gondolkozni tanító recept, ugyanaz, mi Aristót idejében volt; tökéletesen hiszem, mert gondolkozni mástól soha sem is fogunk tanulni. Hiában tudsz , hiában követsz, bár millió forinat akárhány millió külsőségi szabály, kevés egy becsületes ostobaság álarcozására. Mióta ezer meg ezer formalitásokkal árasztanunk el, mióta e’ gondolatbárkonyokban tisztességesen járni lehet, azóta sok ostoba embernek sok ostoba gondolatai még nappal 's tisztességes helyen is megteszik az irói promenádot. A’ külsőségeknek korunkban, különösen hazánkban, nagy szerep jutott, a’ mi engem illet: a' külsőségnek embere nem vagyok, 's nem hiszem, hogy a’ német Irakban elvesztett Atilla bölcsebbé tenné az embert. A’ divatok a’ formák követése sok időbe kerül: én a' formákat az irói világban úgy nézem, mint a’ salonéletben a’ divatot. Hátul feszítve figyelünk szabályba,meglehet, a divat bűvös hatalmának következtében, pár napig fogunk tetszeni; de az utókor úgy fog kinevetni, mint mi czopfos elődeink viseletét. A’ formák mérsékelt tanulásának legfelebb az élet propylaeumában, az iskolában, van helye, — itt az élet küzdőterén ne számolgassuk a’ vívás műszavait. A’ betű megöl a’ éel elevenít. Gr. Vay Dániel. (Folytatjuk ) MAGYARHON EGYKORI PÉNZVISZONYAIRÓL. Korunkban, midőn a’ napi eseményektől ragadtatva, ollyannyira a’jelenben élünk, 's a’jövendő vagy múlt iránt annál kevésb aggodalmat csinálunk magunknak; ’s midőn a’ political ’s mulattató iratok olvasása foglalatosságtól ment időnket annyira igénybe veszi, hogy szinte lehessen, komolyabb tudományos tárgyak iránt is némi figyelmet tanusitnunk,— annál kívánatosabb lehet e’ műveit olvasókörös lapokban honunk múlt