Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-02-15 / 7. szám

225 A’ Pesti Divatlapban (12sz.) egy igen jól irt életkép kezdetik meg „Özvegylak“ Szil­vágyitól. A’ költemények közöl kiemelendőknek találtam az „Apa öröme“ czimű­t, egy mind gondolatban, mind kivitelben gyengéd és szép családi képet. Ha ismeri ön szer­zőjét (mert azt csak nem hiszem, hogy Bugatének híják), kötelezze le magának lapja számára; a’jó verseket, bárki mit mondjon, bizony megérdemlik, hogy egy kicsit utánok járjunk. Igen szépen gondolt ’s melegen rajzolt a’ „Halottak estvérén“ czimű költeménybe is a’ Honderűben (11. sz.) Jámbor Páltól; de a‘ Pesti Divatlap (11. 12. sz.) két népdala az...tól is kedves hozomány, mig ellenben Petőfi verse „A’ világ és én“, noha két szívből van kiírva, szerzőjéből t. i. ’s a’ szerkesztőéből, mint ez a’ költemény alá telt csillagban magáról megvallja , úgy hiszem, nem sok szívben fog visszhangzani ’s nem is kívánom, hogy visszhangozzék ez és félsötét embergyűlölési ’s megvetési hangulat . De most kérdem az olvasó világot, mit mond hozzá, ha 1845-ben is olly versek is iratnak, vagy méginkább kiadatnak, mint Pajor István „Kisfaludy Sándor halálára“ irt distichonjai a’ Honderűben (10. sz.)? Elnézve attól, hogy költői eszmének vagy képnek csak szikrája volna is benne, göröngyösebb, alak­talanabb verselést egyhamar nem olvashat az ember mint ezek a’ cesuzátlan, harmo­­niátlan hexameterek és pentameterek, ’s aztán szabad-e, az istenért, nyelvűnkkel igy bánni ? szavainkat egy illyen merev pánczéling drótjai közé csak amúgy kényünk­­kedvünkre gyömöszölni, csakhogy a’ vers kijöjjön, mint p. o. „szerel­mi be bol­dog“ „élni fog az mindenörökön (egy K-val!) nevivel!“ stb. Pajortól több csinos dolgozatot olvastam már, de a’ nyelvvel, a’ nyelvvel irgalmatlanul bánik; pél­da erre ,,a’ Falusi vendégség“ is, melly elmésen, jó humorral és mulattató körülmé­nyességgel van különben írva , csak egy észrevételem van, de azon igen lényeges, hogy ha az együgyü, bárgyú és esetlen parasztot a’ maga körében és levegőjében akarjuk leírni: soha sem kell a’ mi úgynevezett finomabb ’s nagyobb világunk tükrei ’s lámpái elébe vagy szőnyegeinkre állítanunk; hanem venni őt, a’ mint van, mert különben ismertetés helyett csak nevetségessé tesszük őt, —ez pedig, nem hiszem, hogy czélja volt a’ szerzőnek. LATIN-MAGYAR CSALÁNKÁK. SI­V,S PACEM, PARA BELTUM. Békét hogyha akarsz, készülj marakodni­ ’s ha főbe Vertek, elérted a’ czélt, mert im a’ béke — tiéd. NEMO ANTE MORTEM BEATUS. ,Senki se boldog, halála előtti bölcs mondata. Boldog Hogy legyen a’ magyar is, mit teszen ? — halni siet! CAPE TE PER NASUM. .Fogd meg az orrodat.­ Ezt teszem én mindenkor, ha Pesten Elmegyek a’ német nagy szini-csarn­ok előtt.

Next