Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-02-22 / 8. szám
c 238 Mi tévő légyek ? felkössem magam ? Fel, felkötöm ..... az lesz belőle“ És úgy tett, a’ miként beszélő. MAGYAR LÁNGÉSZ. FŐVÁROSI ÉLETKÉP. S0k bűn miatt vádolnak bennünket, igazságosan-e, vagy ártatlanul, azt e’ helyen bebizonyítani nem lehet szándékom, mert arra nemcsak évek, hanem könyvek kellenének; egy vád, vagyis talán helyesebben: kisebbítés ellen azonban mégis sorompóba lépek, habár egynél több csepp tentába kerülne is a’ szörnyű viadal. És e’ kisebbítés abból áll, hogy ellenségeink — sőt talán irigyeinknek is szabad őket neveznem — igen szeretik mondogatni: mikép Magyarországban nem terem még úgynevezett lángész, vagyis olly ember, ki előtt mindenkinek bámulással kellene meghajlania, még a’ hertnémetnek és panszlávnak is! Ezen vád annyiszor ismételtetik, hogy a’ jószivű magyar, kinek egyik leggyöngébb oldala a’ hiedékenység, végre maga is hinni kezdi ezen állítást, és igen szerényen mentegetőzik ellene, mondván, mikép eddigi diákos neveltetésünk és egyéb korlátolt viszonyink nem engedék bennünk az isteni szikrát olly tökélyre kifejteni, mint más szerencsésb körűlményei nemzeteknél, ’s hogy lovagművészetre, kötéltánczolásra, kutyaidomitásra, bolhák megszelídítésére, és a’magasztos művészet egyéb felsőbb fokainak gyakorlatára nem igen támad ugyan bennünk olly rendkívüli elmetehetség, mint például szeretett sógorunknál; de hogy azért a’ dunai gőzhajót mégis meg tudjuk már az alföldi szénásszekértöl különböztetni, sőt ha olly rósz bort iszunk, melly torkunkban olly érzést gerjeszt, mintha fiatal macskát nyeltünk volna, ’s azt farkánál fogva vissza iparkodnánk rántani, a’macska ellenben körmeivel makacsul gégénkbe kapaszkodnék, — azonnal tudjuk, hogy nem valódi franczia pezsgővel volt dolgunk. Ámde, fájdalom! konok ellenséget az illy mázsányinál fontosb ok nem térit meg, mivel csak szavakból áll, miket bárki leírhat, mihelyt arra magában kedvet érez. Én tehát, minthogy nem vagyok politikus, nem puszta szóárral fogok kisebbítő irigyeink ellen viaskodni, hanem tényeket hozok szőnyegre, mellyek magok szólandnak, és alkalmasint mindenkit meg fognak arról győzni, hogy csakugyan van magyar lángész, még pedig ötvenével, százával, és után útfélen, minőkkel Europa egy nemzete sem dicsekhetik. Igen, bátran ismétlem , válasszatok ki Europa legkitűnőbb férfiai közül száz lángészt, ’s előadásom után mégis bámulva tapasztalni fogjátok, hogy a’ magyar lángészszel egy sem mérkőzhet Petőfi.