Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-03-08 / 10. szám
: 15 m. A’ hegyoldalt venyigesorakarja. . . . Megvert engem az úristen haragja ; Avval vert meg engemt, Hogy venyigét teremtett, Venyigére gerezdet .... gerezdet ! Apám után szép vagyonhoz jutottam, Vagyonomat egy fillérig elittam Most napszámra dolgozom, Ha napszámom kikapom, Kocsmába méh, eliszom .... eliszom! NEMZETI SZÍNHÁZ. ,Romeo és Julia szomorujáték 5 felv. Irta Strakspeare, ford Gondol Dániel. (Vége.) Midőn Romeo ’s Julia, a’ száműzetés megtudása után, a’ zajos fájdalmon keresztül estek, jő azon éj, mellybe Júliának gyönyörű magánybeszéde által vezettetünk, mellynek lefolytában a’ szerelmesek titkos együttlétükben egymást és önmagukat megnyugtatják, megvigasztalják, ’s mellyböl ama hasonlíthatlanul szép párbeszédü búcsú által vezettetünk ki.’S ez éj után nyugalom és szilárdság szállja meg a’szíveket, vidoran költözik Romeo mantuai száműzetésébe,’s megnyugodtabban látja Julia távozni őt, mindketten vigasztalva azon remény által, hogy közös barátaiknak Romeo visszahivatását eszközölni sikerülene.. .Rómeónak ezentúl könnyű az élet számkivetésben is; de annál többet kell Júliának hona szenvednie, midőn kíméletlen szülei zsarnoki parancsa által, most már Romeo titkosan hites neje, idegen férfihoz, Páris grófhoz, kényszerittetik nőül. E’ helyzetben a’ szive ’s lelke mélyéből szerető 's hűségét minden felett megőrizni akaró Julia előtt három rés nyílik: vagy kinyilatkoztatni állapotját szüleinek; vagy gyáván a’ vak események vezér-kezére bízni magát, vagy tenni valamit a’ szabadulásra; — az elsőt a’ zsarnoki önkény ellenében véghezvinni annyi, mint lehetlen volt; a’másodikat sem hogy cselekedné, Julia sokkal igazabban szeretett, ’s hogy az illynemű cselekvés puszta gondolata is fellázította őt látjuk azon mélyen elkeseredett visszautasításból, mellyel dajkája hasonló tanácsát fogadja ; a’ harmadikhoz kellett tehát folyamodnia, ’s ennek kivitelére Lörincz atya álomitalát használni eltökélt. Bárha a tudtunkra Romeo és Julia magyar kiadásban nem forog az olvasó közönség kezén, mind a’ mellett is föl kell tennünk, hogy a’ darab meséje ismertetik, legalább a’ színházi közönség által. ’S igy elhallgatjuk körülményes előadását ezen álomital történetének. Egyébiránt meg kell említenünk, miszerint a’ nagy költő örökké mély lélek-, szív-é s emberfestésén kívül, azon magasztos és olly valódi költöiségen kívül, melly színmüveinek mindenikét átlengi, a’ jelen szomorujátéknak a’ nagy és külsőségeken csüggő közönség előtt is kedvességet épen azon szövedékesség ví ki, melly az egész darabon, de kivált ezen álomital történetén keresztül vonul, mert általa azoknak is, kiknek franczia müvek által izlésök betegesen elfinnyásult, kielégittetik kíváncsisága, meglepetések utáni sajnálatos vágyakodása. De Shakspeare soha sem keresi el külső Petőfi.