Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-03-08 / 10. szám

:­ 15 m­. A’ hegyoldalt venyigesor­­akarja. . . . Megvert engem az úristen haragja ; Avval vert meg engem­t, Hogy venyigét teremtett, Venyigére gerezdet .... gerezdet ! Apám után szép vagyonhoz jutottam, Vagyonomat egy fillérig elittam Most napszámra dolgozom, Ha napszámom kikapom, Kocsmába méh, eliszom .... eliszom! NEMZETI SZÍNHÁZ. ,Romeo és Julia­ szomorujáték 5 felv. Irta S­traks­peare, ford Gondol Dániel. (Vége.) Midőn Romeo ’s Julia, a’ száműzetés megtudása után, a’ zajos fájdalmon keresz­tül estek, jő azon éj, mellybe Júliának gyönyörű magánybeszéde által vezettetünk, mellynek lefolytában a’ szerelmesek titkos együttlétükben egymást és önmagukat meg­nyugtatják, megvigasztalják, ’s mellyböl ama hasonlíthatlanul szép párbeszédü búcsú által vezettetünk ki.’S ez éj után nyugalom és szilárdság szállja meg a’szíveket, vidoran köl­tözik Romeo mantuai száműzetésébe,’s megnyugodtabban látja Julia távozni őt, mindket­ten vigasztalva azon remény által, hogy közös barátaiknak Romeo visszahivatását eszkö­zölni sikerülene.. .Rómeónak ezentúl könnyű az élet számkivetésben is; de annál töb­­bet kell Júliának hona szenvednie, midőn kíméletlen szülei zsarnoki parancsa által, most már Romeo titkosan hites neje, idegen férfihoz, Páris grófhoz, kényszerittetik nőül. E’ helyzetben a’ szive ’s lelke mélyéből szerető 's hűségét minden felett megőrizni akaró Julia előtt három rés nyílik: vagy kinyilatkoztatni állapotját szüleinek; vagy gyáván a’ vak események vezér-kezére bízni magát, vagy tenni valamit a’ szabadu­lásra; — az elsőt a’ zsarnoki önkény ellenében véghezvinni annyi, mint lehetlen volt; a’másodikat sem hogy cselekedné, Julia sokkal igazabban szeretett, ’s hogy az illynemű cselekvés puszta gondolata is fellázította őt látjuk azon mélyen elkesere­dett visszautasításból, mellyel dajkája hasonló tanácsát fogadja ; a’ harmadikhoz kel­lett tehát folyamodnia, ’s ennek kivitelére Lörincz atya álomitalát használni eltökélt. Bárha a tudtunkra Romeo és Julia magyar kiadásban nem forog az olvasó közön­ség kezén, mind a’ mellett is föl kell tennünk, hogy a’ darab meséje ismertetik, leg­alább a’ színházi közönség által. ’S igy elhallgatjuk körülményes előadását ezen álom­ital történetének. Egyébiránt meg kell említenünk, miszerint a’ nagy költő örökké mély lélek-, szív-é s emberfestésén kívül, azon magasztos és olly valódi költöiségen kívül, melly színmüveinek mindenikét átlengi, a’ jelen szomorujátéknak a’ nagy és külsősé­geken csüggő közönség előtt is kedvességet épen azon szövedékesség ví ki, melly az egész darabon, de kivált ezen álomital történetén keresztül vonul, mert általa azoknak is, kiknek franczia müvek által izlésök betegesen elfinnyásult, kielégittetik kíváncsisága, meglepetések utáni sajnálatos vágyakodása. De Shakspeare soha sem keresi el külső­ Petőfi.

Next