Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)

1845-03-29 / 13. szám

némelly nyelv-és észficzamitó phrasisok vagy idegrázkódtató rémségek egymásrahalmozásában áll.— A Divatlapban (22. 23. sz.), Vahot Imre a’szerkesztő „Javitini valók a’ nemzeti színházban“ czím alatt több életbe vágó indítványt tesz, e’ nemzeti intézetünk némelly hiányainak megszüntetésére ’s illetőleg mindinkábbi virágoztatásának előmozdítására, mellyek közül ,,a’ nyilvános számadás és felelőséget az egész ország színe előtt,“ „egy színházi javunok iránti indítványát,“ ,,az úgynevezett jutalomjátékok eltöröltetését,“ ,,egy színművészeire oktató kézikönyves színészeket képző mintaiskola’ iránti nézeteit pártoljuk ’s mi is osztjuk. Mi a’ drámabiráló választmány eltöröltetéséröl mondatik, annak sem okaiban, sem a’mikéntre nézve nem nyughatunk meg, valamint az eredeti új darabokkali eljárás ’s a’ drámaírók iránt indítványozott kedvezményekre nézve azt hisszük, hogy a’praxisban alkalmasint hajótörést szenvedenének, de egynémelly, mint pl. az, hogy a drámaírók szabad bemenetellel bírjanak, egyelőre is kivihetetlen, mert ugyan ki fogja azt meghatározhatni, kik legyenek az e’ kiváltsággal bírók , mert drámaíróknak csak nem vehetők mindazok, kik drámairással foglalkoznak ? avvagy kivétel nélkül egész általánosságban alkalmaztassék-e az elv ? Ez még nagyobb kifogásokat szenved. Egyébiránt a’ czikkből az igazgatóság sok jót ’s tanulságost vonhat ki magának. — A’ Honderűben „Göcsej,“ sajátképen a’ Göcsejség táj- ’s népismertetése kezdetik meg (*23-ik sz.), mellyre még visszatérek Beszélyeket illetőleg, Márk „Napló“ czimü novelláját (Életkép 11. 12.) kicsi tartalmánál fogva is, igen jeles indulatfestésnek találtam, de szövedéke is figyelemfeszitő, az előadás élénk ’s megragadó. — A’ Divatlap egy franczia fordítást hoz „Hivatal és házasság“ czim alatt. A’ Honderűben megkezdett „Petrarca áldása“ Jogóktól még sincs befejezve, *) egyelőre azonban benne gazdagságeszmékben , erő és hajlékonyság a’ nyelv kezelésében mutatkozik, noha itt-ott világosan látszik , hogy a’ nyelvet még a’ szerző nem egészen bírja , ’s a’ tárgy sokszor úrrá lesz felette, ’s ezért festéseibe, midőn bennök egyrészről sok hűség van, gyakran olly elemek vegyülnek , mellyek nem oda valók ’s annak hatását csökkentik. — Szövedékéről, majd ha be lesz fejezve. Egyébiránt az elbeszélés a’ jobbak közül való, minőket a’ Honderű rég adott. Tárkányi egyidő óta igen szorgalmas a’balladairásban, ’s tán épen ezért kevésbbé szerencsés benne. A’ballada egészen objectiv költemény, objectivusabb a’ hőskölteménynél is, ’s minél kevesebb lyrai elemmel, annál több drámai plasticával, eleven gyorsmenettel ’s fökép egyszerűséggel bírjon. A’„Cserei czímere,“ úgy látszik, mind a’ három kelléket nélkülözi. A’ tárgy érdekes, a’ forma és verselés igen csinos. — A’ sorspontló eredetiségével lepett meg, — mindkettő az Életképekben. — A’ Divatlapban Garay János románczája ,,A’ zarándok“ eszmében nem uj, de forma ’s kivitel által megragad. A’ legigénytelenebb egyszerűség előadás- és nyelvben, ’s igy egészen a’ románcza nyelve, melly utóbbit vajmi gyéren találjuk el, pedig minden költemény-fajnak megvan, egyéb typusán kívül, a’ maga saját nyelvtypusa is, mellyre, kivált ifjabb költőinknek nem ártana több figyelmet fordítani. Petőfi ismét két Cypruslombot hoz Étella sírjáról ’s ugyan ő hozzá két vigasztaló vers intéztelik , az egyik Kerényi, a’ másik Túri Samutól, mik talán kevésbbé valók nagy közönség elébe. — A’ Honderűben Csobancz és Sujánszky neveit találni; amaz „Hozzá“ czím alatt, úgy látszik, egy folyó füzérét szándékozik aduigy szenvedélyes , de reménytelen szerelemnek, melly eddigi nyilatkozataiban elég meleg, de egyes kifejezéseiben nagyon is magán hordja a’ szenvedély tulcsapongását. S a’ forma , a’ forma , a’ versificatio nem lehetne-e tisztább ? Sujánszky „Gáncsolói ‘-hoz czimzi költeményét ’s benne elég nemesen torolja vissza elleneit a költő.