Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-04-19 / 16. szám
A jelen számokban álló beszély (Hond. 27. 28. és 29 sz.) „A megbeszült hitszegő“ Ipolyi Arnoldtól, azon légió spanyol novellák egyike, mellyeket már évek előtt boldogult Csató Pál hires emlékű Hírlapi szemléjében olly elmésen mint élesen bélyegzett, egy közönséges mixtum compositum pár hírlapi czikk, méreg, tör, szerelem és boszúból, jellem- és indulatfestés nélkül, minden mélyebb jelentés és költészet nélkül. A’ jelen beszély ezenkívül még nem is uj ’s felette gyanús, vallyon úgynevezett eredeti dolgozat-e, vagy fordítás? legalább a’ méhe előtt, melly életében sok virágot és kórót bebarangolt a’ szépirodalom mezején, régi ismerősként rémlett fel nemcsak a’ sajet maga, de a’ beszély menetele és kifejtése is. — E’ novellán kívül, mint már mondám, e’ három szám még csak két költeményt foglal magában; egyet Szemere Miklóstól ,,A’ csigához“ jó humorral, de kissé nehézkesen írva, és egy kis nyúlfarknyi ,,Feddés,“ Sujánszkytól, melly tüzet ,rejt‘ ugyan magában, de ki nem adta azt, mint a’költő maga elég szerényen insinuálja. De tréfa a’mi tréfa; Sujánszky úr sokkal díszesebb helyen áll költőink között, hogy lelkismeretes dolognak ne tartanak, őt szívesen figyelmeztetni: vegye a’ verselést egy kissé ,ne olly könnyű oldalról. Azt mondja Kazinczy, t. i. a’ dicső öreg: „Nem szeretek nehezet, ha nehéz; könnyűt nem, ha könnyű. Ez ’s amaz eggyütt dísz, mint külön állva hiány, úgy kell a’mi nehéz, ha nem érzett vélem, hogy az volt; ’S a’ könnyű, ha simult sok faragásra leve.“ Az irás mind a’ fölebb említett „csigának,“ mind a’ „feddésnek,“ mint láthatni, egyiránt szól. Hadd ragadjam meg itt az alkalmat, kivált fiatalabb íróinkat, ha netán kik restélnek ,száraz, aesthetikai kézikönyveket forgatni, a’ szent öreg epigrammáira figyelmeztetni. Mennyi aesthetikai tan! mennyi jó intés- és ujjmutatást hagyott nekünk Kazinczy már csak ezekben is. A’ Divatlap, folytatja a’ szerkesztő múltkor említett társaséleti, mulattató és elmés czikkét „Szerelmi és házaséleti Ismeretek tára (Conversations-Lexicon), jelenleg az „Amazonok“-ig jött, tehát még az Á-ban vagyunk. — Megkezdetik benne egy elbeszélés „Karolina“ Obernyik Károlytól, melly már is érdekes, majd visszatérendünk még reá. Harmadik czikk elmés és jól irt elmefuttatás Keimenfytöl ,Közép ut a’ legjobb czim alatt, mellyben szerző éles élettapasztalással ostorozza korunk e’ divatos elvét, ’s megmutatja, hogy végre is, bár mindnyájan pengetjük ajkainkon, egyikünk sem jár azon, hanem erényeink ’s hibáinkban rendszerint egyik ,tüled, másik ,hozzád tart, ’s valamint a’ bölcsek kövét, úgy a’ középutat sem mi találtuk fel. — Költemény e’számban (2-dik sz.) három van: Szemere Miklós szívfogolyt, Petőfy Szüleihez, Petőfihez pedig Emödi irt; az utóbbi erőteljes, tűzvérröl pattant kis vers, sok hosszú góliáttal megmérkőzhető. —■ Szólok, ’s ezentúl tán többször többet a’ Tárczákról (Feuilletonokról) is. Bir ezek is csak ollyanok, mint a’ közönséges tárczák, a’ pénztárczák; majd puffadtak, majd laposak, azaz: majd telvék, majd üresek; de mint a’ pénztárczáknál is, gyakran a’ puffadtság nem épen azt jelenti, hogy valóságos jó banknótáktól duzzadnak, úgy a’ legteltebb hírlapi tárczák gyakran igen is csak csupa pozdorjától duzzadoznak, — ’s ez nem is lehet máskint, a’ tárcza mai világban szükséges divatczikk egy lapnál, ’s valamivel csak meg kell tölteni a’ neki szánt hasábokat, legyen az ízletes csemege, vagy gyomorterhelő kotyvalék, legyen finom sóliszt, vagy biró hátán tört goromba bors, az aztán néha egyre megy; mind a’ kettő fűszer, mellyel meg is fűszerezthetni, de el is fűszerezhetni egymásnak a’ levest. De most nem erről akarunk szólani. Csak egy kis böngészetet teszünk, mint illik, fulánk nélkül. A’ Divatlap kebellázitó, szomorú tényeket sorol elő, mik szerint Kap-