Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-04-26 / 17. szám
szetről inkább az ellenkezőt mondhatni, t. i. hogy költészete épen most van legszebb fejlésében ’s valamint Magyarország Széchenyiként csak ezután lesz, úgy költészetétől is józanon bizonyára azt várhatjuk, hogy csak ezután lesz; az amollyan beszédek divatos, itt-ott felkapott phrasisok, beszédfigurák, nem egyebek, ’s magam is azt hiszem a’ költővel, hogy „Nem népekhez , nem korokhoz siötteték az ének; A’ dalisten szent virányi Mindig zöldelének. ’S mig a’ szívben, mig a’ völgyben Vig erek susognak — A’ madárkák, úgy a’ költők Énekelni fognak !“ ’S ha lesznek költők, lesznek bizonyára hallgatói is, csak hogy a’ költő valódi és ihletett költő legyen. Orphaeus publicuma vadállatokból állott, ’s megszelídülve hallgattak énekére , ’s legyen csak a’ dalnok Horatius, bizonyára akadnak Maecenások is egy, Nagy-Károly versenyt fog dalolni troubadoraival, ’s Róma uj Tassokat fog koszorúzni, csak hogy a’ költők, mint mondám, Horáczok, troubadorok és Tassok legyenek. ’S ez, véleményem szerint a’kérdés, nem pedig az, hogy költői-e, vagy költöietlen-e a’ kor, mellyben a’ költő él. Valódi és ihletett költő megdicsőiti ’s megihleti korát és nemzetét; középszerű ’s ihlet nélküli versfaragóból pedig a’ legköltőibb kor sem fog költőt teremteni. Nálunk is , nem az aggaszt engem , hogy korunk tán nagyon is neki- feküdt az anyagi érdekeknek,’s hogy, a’ mi már stereotyp panaszszá vált, hogy különösen a’politika forgószele kapta el a’ nemzet nagyjátapraját; ez mind élet és ébredés jele, ’s még a’ költészetet épen ki nem zárja valamint az egyesnek úgy a’ nemzetnek kebeléből; a’ baj inkább abban van, hogy, költőink közül, mint az irás mondja: „sokan a’ meghívottak, de kevesen a’ választottak.“ De hogy igen messze ne vigyen elmélkedésem, térjünk vissza az előttünk fekvő költeményekre, mellyek közül Kerényié „Honi kelmék“ eredetisége ’s újsága által ajánlja magát. Vajda elegiája nagy és szép gondolatokkal telve, ’s ha a’ megdicsőitett hős magyar hős volna, tán melegebbé is válandott. Garay Alajos episztolája kedélyes, ’s melegen érző szív kifolyása, versificatiója is szabatosabb, a’gondolat menetel világosabb, mert egyszerűbb, mint e’ fiatal költőnk sok egyéb dolgozataiban. Petőfi „üreg ura“ alkalmasint már azon kötelezésének eredményeiből való, mellyel magát a’ Pesti Divatlapnak kötelező, hogy minden számába ir neki egy-egy verset. A’ múlt alkalommal említett „Karolina“ czimü beszély Obernyik Károlytól a’ Divatlapban befejeztetetvén, végig érdekes maradt; az egész annál dicséretes", mert a" legmindennapibb tárgy , egy ártatlan leányka elcsábitatása ’s csábítója általi cserben hagyatása, lélekrázó jelenetekben, igaz és mély psychologiai vonásokkal van elénk vezetve. " Ugyan itt egy mulatságos, jól irt „farce“ közöltetik „Mari szerelmes“ Laszlói, kit már minap is dicsérettel emliténk. A’ szerkesztő is folytatja Conversations lexiconát. — A’ Honderű (30 sz.) „Megrovások“ czimű úgynevezett életképet hoz Lakner Sándortól, ’s egy novellát kezd meg Degré Alajostól „Kitagadás“ czim alatt, mellynek végét bevárandjuk, mint illik. — Ugyan itt egy kedvező ismertetése áll Petöfy Illy czimü legújabb munkácskájának : „Cyprus lombok Etelka sírjáról.“ Olvasás- és figyelemre méltó korszerű czikket hoz a’ Divatlap tárczája „Néhány szó a’ nemzeti zenéről,’ mellyben, mint látszik, egy igen avatott zeneismerő, U .0. az Alföldről, nemzeti zenészetünk jelenlegi alantállását mutogatja, majd eszközöket és módokat javasol ennek felvirágoztatására. Vajha szavai ne hangzanának el a’ pusztában, ’s további elmélkedésre ’s cselekvésre birja azokat, kiknek nemzeti zenénk kimivelése, az erők kormányzása ’s használása mint p. o. a’ zeneegyletek , a’ nemzeti