Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-05-17 / 20. szám
.A’ Körösvölgy Rózsájáról rege‘ Baumholczertöl (Kierk. 19. sz.) költői ihlettel van írva ; compositiója a’milly egyszerű, — regében ez fökellék, — ép olly szerencsés, ’s a’ benne lengő mythus gyengéd és vonzatos. Csak a’ nyelv , sajátképen az előadás, ellen van itt-ott kifogásunk ; nem ott, hol az vidéket fest, — mert ez, kivált a’rege elején álló esti táj leírása gyönyörű, — nem is ott, hol az író maga szól, hanem ott, hol személyeit beszélteti: ezek az alsó póri osztályból vétetvék , ’s véleményünk szerint, ezek szájába nem ezt a’ nyelvet kelle adni. Sokat von le a’ valószínűségből , ha pórok azon értelmiséggel fejtegetik érzéseiket, gondolatjaikat, ’s olly szavakba öntik azokat, mellyekbe gyakran bámelly műveltebb sem önti; nagy előnye azonban az írónak, ha egyedeit nemcsak szóval vagy ruhával, de saját gondolkozás- és érzésmódjok, beszédeik belső bélyege által is jellemezni, festeni tudja, sőt ez költői műben elkerülhetően szükséges. — „Az elszakadtak-4 Huszthy Kálmántól (Honderű 35. 36. sz.) mind compositív, mind előadás tekintetében, igen-igen gyönge. Ellenben „Az ismeretlen“ czimü fordítás (36. 37. sz.) igen érdekes olvasmány. — A’ „zantei pár“ laptöltelék. — ,,A’ szökevények“ Petöfytöl (Pesti Divatlap 6. sz.) eredeti novellának czimeztetik, ’s valóban igen eredetiek lennének novelláink, ha igy irnák azokat, olly eredetiek, hogy még! . . . Ezenkívül a’ Divatlap e’ száma folytatja a’ „Conversationslexicont“ a’ szerkesztőtől, „Budapesti sétákat“ kezd, Halászytól, ’s bevégzi Dr. Szemián (egy korán hunyt ifjú hazánkfiának) „Utazási vázlatait.“ Mi eléggé mutatja a’ lap változatosságát. De már most bezzeg! 24, mondd: huszonnégy költemény, ide nem számítva a’ Divatlap „bors-szemeit“ fekszik előttem, 18, mondd: tizennyolcz írótól! A’ tisztes koszorú imez: Bangó P. Csobáncz. Garay J. Görgey István. Greguss A. Kerényi. Korponay. Lakner. Lisznyay. Petőfi. Samarjai. Sárossy. Sujánszky. Szemere Miklós. Szelestey. Túri Samu. Urházy György. Uszkay M. — Lássuk, mit és mennyit mézelhetünk e’ kis virágkertben! A’ Pesti Divatlapban: Petőfinek két költeménye van „Szerelem és bor,“ egy az élet örömeire felhívó egyszerű dal, ezen refrain-nel, hogy minden élvezetünk .Időjártával oda lesz. Sokkal jobb a’ másik ,A’ régi jó Gvadányit (6ik sz.) egészen azon a modorban, mellyben az öreg ur a’ maga idejében irt; versmértéke, rímei, sőt egyes szavai ’s itt-ott grammatikai hibbantásai is jellemzőleg lévén benne utánozva. De G. a’ névelőt (articulust) aligha hagyta el a’ főnevek előtt, mint: „Ember azt sem tudja44 „Magyar constructio végkép elenyészett44 „Ha kegyelmed mostan sírból feltámadna44, ezek helyett „az ember44 ,,a’ magyar constructio44 ,,a’ sírból.“ Ez tehát egy kis anachronismus a’ képen, mert még azon időben az articulust világért kivetni nem merték volna. Ez azonban csekélység, az egésznek becséről igen keveset von le. —Sujánszkytól ,,A’ szív négy évszaka“ igen tiszta ’s correct költemény’s jól van ecsetelve.— Ugyanezt mondhatni Samarjay Károly „Fakadó tavaszira, melly, az igen festői ecsettel leirt tavasz, a’ hazára vitetvén át, végén magasztos emelkedése által méginkább nyer. — Csinosak még: „Koros hajadon 44 Kerényitő 1, „Szép, szebb, legszebb“ Urházy Györgytől, de a „Budai“ is Görgey Istvántól. — A’ „Bors-szemek“-et azonban csakugyan jobban kellene megválogatni. A’ ,Honderű4-ben (34. 35. sz.) Csobáncz „Hozzá“ czimü versfüzére Yl-tól egészen lX-ig terjed. Az érzelem e’ versekben hasonló az elöbbeniekbenihez: háborgó és szaggatott, majdnem dühöngő; merő tépelődés és átkozódás, •— ’s illyen tépett és szaggatott az előadás is, melly, nem tagadhatni, itt-ott erőteljes, de több helyütt erötetett’s feszes. Nem mondhatni, hogy roszak e’ versek, de nincs rajtok, hogy úgy fejezzem ki magamat — mi pedig e’ melegérzésü daliró egyéb költeményein nem hiányzik — a’ Grátia csókja. — Lakner Sándor ,Idához czimzett költeménye igen szépen cseng-peng. A’ ,Cantatea Szelestey Lászlótól (37.sz.) már csak azért is figyelmet érdemel, mert a’ költeményeknek e’ nálunk gyéren miveit faját növelvén, ez által, kevés társasköri énekeink számát szaporítja, de jól is van gondolva ’s