Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-06-21 / 25. szám
a’ nemzeti színház kezelőinek! — Nem hihetjük, hogy a’ Honderű e’ czikkben kifejtett nézeteket aláírja és helyesli, ’s így méltán megvárhattuk volna , hogy a’ czikket, az illető helyeken legalább, megcsillagozta volna , ’s mint magyar, mint nemzeti színházunk körülményeinek ismerője , mint zenében jártas műismerő helyreigazító észrevételeivel ne fukarkodott légyen. Vagy tán külön czikkben fogja erre vonatkozó nézeteit kifejteni ? Az elbeszélési rovat is üresen áll ezúttal a’ Divatlapban ; a’Honderű, noha már a’ múlt számban végét ígérte , még most sem fejezi be Jodok elbeszélését „Egy férfiú.“ Lehetetlen , hogy az illy igen nagy eldarabolás hasznára volna akármelly műnek is. Ha az ember el nem felejti is elejét, mig végére jut, de türelmét veszti iránta , ’s hogy tehessen aztán a’ legjobb mű is jó hatást az olvasóra? A’ jelen beszély azonfelül pedig épen nem tartozik a’ leghosszabbak közé; pár számban szépen lehetett vala közleni. ,,A’ televér mágnásgyűlölet szerzője alkalmasint ugyan e’ vádat emelendheti, ha a’ czikk igy közöltetik, mint eddigelé. — Lakner Sándort ismét a’ genre-festés mezején találjuk egy fertály tuczat torzsametszvénynyel, czikkének czime „Zöldből hazáig,“ ismét a’ régi nóta: Pesttől a’ Zugligetig ’s Zugligetiűl Pestig, mellyre azonban a’ Honderű igazgatója csillag alatt megjegyzi, hogy L. S. ur egészséges humorát 's valódi népéletböl merített mulattató frescoit igen-igen tudja méltánylani ’s azokat számára mennél gyakrabban kikéri. Ez privat ízlés dolga ’s igy semmi szólónk ellene , de mi még mindig azt hisszük, ’s minél többet hoz a’ Honderű e’ nemben, annál jobban megerősödünk hitünkben, hogy illy czikkel legalább a’ jó izlést nem terjeszthetni. Ugyanezt kell mondanunk a’ Divatlapban álló „Magyar panoráma , utiképekben!“ czimű nagyon is pongyola czikkre, — a’ genialitásnak ezen pőre neme, mellyben az izó, hogy úgy mondjam, rétingre vetkezik, egy idő óta nálunk annyira lábra kapott, hogy a’ jobb ízlés valóban máshol lesz kénytelen magának élvezetet keresni, mint Divatlapjainkban, hol versben, prózában egyiránt, ’s napról napra sűrűbben találkozunk vele. A’ jelen czikk kétségtelenül bir humorral ’s ironikus tartása által elmésséget igényelhetne, de feledni látszik szó, hogy épen a’ humor az, mit keresni nem szabad ’s az irónia a’ legfinomabb ’s legfényesebb himpora az elmésségnek, ’s igy — mivel a’ végletek mindenkor érintkeznek — sokszor csak egy hajszálnyi eltérés kell, hogy a’ humor gyermekességgé, az irónia lapossággá ne váljék. — A „Budapesti séták“ Halászytól igen egy körben forognak ’s kevés vagy semmi újat nem mondanak. — Egyetlen jó czikk e’ számban „Szerelem“ Naplótöredék . Komár Józseftől, melly valódi költői emelkedéssel, szép, erőteljes és virágos nyelven , meleg érzéssel ’s ihlett lelkesedéssel zeng dicsőítő hymnusz a’ szerelemnek — igen szép költészeti prózában. A költemények „Vérpatak“ néprege Tompa Mihálytól, az Életképek minapi számában közlött „Sülyedés“ czimü néprege modorában, költőileg van dolgozva. Petőfi három kis népdalt ad, mellynek mindegyike bir érdekkel, mégis legkedélyesb, életrevalóbb ’s e’ mellett kerekded az első, a’ kiszolgált katonáról: „Mi lett a’ jutalmam, mikor kiszolgáltam? A’ generális megveregette vállam!“ Az „Igyunk“ czimü, ugyan ő tőle százszor elmondatott már ! — A’ Honderűben Garay János Adriánk felé viszi gondolatinkat és vágyainkat ,,A’ tenger“ czimü költeményben, satyrai fordulattal a’ vég strophában, hogy bizony még most csak homok - tengerünk van! — Pajornak „Vásárfia“ ’s „Magyarország ne továbbja“ czimü mindkét epigrammja jó. Említést érdemelnek még a’ Tárczákból: „Beszéd Deák Ferencz és Vörösmarty fáklyás zenéje alkalmával Kolozsvárott“ Urházy Györgytől, ’s „A’ moldvai fejedelem