Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-05 / 1. szám
29 NEMZETI SZÍNHÁZ. Jó ügynek az igazság nyilt kimondása soha nem árthat; a’ hízelgés vagy elpalástolás ellenben a’ legjobbat is megdöntheti. Nemzeti színházunk jelenleg olly állapotban van, hogy bukását most már egyedül csak tagjai okozhatják. Midőn pedig nemzeti intézet virágzása vagy bukása forog kérdésben, akkor minden honfinak kötelessége, saját körében és ereje szerint mindent elkövetni, hogy az előbbi mozdítassék elő ’s az utóbbi lehetlenné tetessék. E’kötelesség érzete adá kezünkbe a’tollat, olly állandó rovat írására e’ lapokban, melly, színészetünket folyvást figyelemmel kisérve, minden hanyagságot pártatlan szigorral kiirtani törekvendik. E’czélra többen egyesültünk, kik részint az ,Athenaeum‘-ban , részinl más lapokban e’ nem igen kellemes, de szükséges kötelességnek, csekély tehetségünk szerint, már megfelelni iparkodtunk. Darab idő óta divatlapjaink gyérebben szólnak a’játékszíni előadásokról, ’s mi csak ennek akarjuk tulajdonítni, hogy színészink most minden tekintetben hanyagabbak, mint ezelőtt, ámbár most sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint ezelőtt. Díjaik most olly arányban állnak , hogy a’ budapesti német színészek fizetései mélyen alattuk vannak, a’ közönség buzdító méltánylattal viseltetik a’ nemzeti színház tagjai iránt és legműveltebb társasköreink is nyitvák előttük. Kötelességeik tehát minden tekintetben növekedtek ’s feladásunk s éberül őrködni, hogy e’ kötelességeket mindenkor pontosan teljesítsék, mert színészetünk csak igy emelkedhetik azon pontra, hol nemzet által pártolt intézetnek állnia kell. Hinni szeretjük, hogy nemzeti színházunk tagjait nem csupán kenyérkereset köti e’ pályához, hanem nemzetiség iránti buzgalom is hevíti keblüket. — E’ hiedelem következtében meg vagyunk győződve, hogy az igazság általunk kimondandó szavai nem haragot, hanem jobbra törekvést fognak kebleikben gerjeszteni. Ugyanezt tesszük föl az igazgatóságról is, mellynek minden lépése fölött annál inkább ellenőrködni szükséges, miután tapasztaljuk, hogy a’ mostani, különben igen tisztelt igazgatóság némelly színész uraknak igen nagy befolyást enged , mi kényelmes lehet ugyan , de üdvös bizonyára nem. Az előadások és igazgatás lesznek tehát birálatunk tárgyai, az uj színművekről ellenben a’ dicséretesen ismeretes Vas Andor fog kimerítően ezentúl is szólani. E rövid bevezetés után kezdjük meg az előadások sorát : Szombaton, jun. 28-án: Elmellőzés. Színjáték 4 felvonásban, löpfer után Lukács Lajos, Komlóssy Ida mint szerződött tag először. K.I. beszédmódja, kiejtése egyike a’ legkellemetlenebbeknek ’s különösen színpadon alig hallgatható. Színpadi személyzetünknek különben is sok baja van a’ nyelvvel. Egy sincs közöttök , ki hibátlanul beszélne, különösen ezen szócskákkal: az vagy a egyáltalában nem tudnak bánni , ’s a’ kerekdedség rovására, vagy kell vagy nem, szüntelenül használják. Meg kell ugyan vallani, ennek nagy részben abban fekszik oka, mivel hibás kéziratokkal van a’ színpad elöntve, kivált a’ fordított daraboknál. Intézetünk is még fiatal; mostani színészeink, úgyszólván, még senkit sem láttak magok elött vagy magokon kívül, ’s ennél fogva még nem igen volt idő, hogy bizonyos megállapodás lehetne, különösen például a’ szavalásban. De bizonyos fokig minden példakövetés nélkül is bírni kell illy tehetséggel a színpad emberének. Rachelnek abból áll legnagyobb dicsértetése, hogy az egész világon ő beszéli legtisztábban a franczia nyelvet. Ezt a