Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-19 / 3. szám
91 fokügyesség titkai közé tartozik-e ez ? Hej, az a’ ,divino maestrot, del sok censurán kell neki átmenni; bizony már csak inkább írunk mi a’ mi censorunknak s a mi közönségünknek , mint — , prima donnákénak ’s ,primo tenore‘-knak! — Alboni kisasszonynak hangját nem lehet leírni; azt csak hallani kell ’s ha az ember illyenkor kissé magánkívül ragadtatik, szívesen megbocsátjuk neki, mert magunk sem voltunk kritikuslétünkre józanok ... a’ bordalt olly remekül éneklé , hogy azt háromszor kellett ismételnie . . bizony, illy bordal hallatára a’ manó maradjon vz ive. — Reichel úr , az a’ németországszerte kikiáltott hires bassista, a’ herczeg szerepében mint vendég lépett fel . . . a’ magyarnak pedig az a’ jó szokása van, hogy — igen vendégszerető! Még egyet nem lehet elhallgatnunk ’s meg is mondjuk egyenes-magyarosan : felvonás végén miért jönnek ki ollyanok is, a’ kiket nem hittak ? Ma Alboni-t kiáltották szinte tüdőszakadásig ’s Alboni helyett mégis mások csinálták a’ pukkerlikat. Ez nem illik: a’ magyar közönség úgyis olly bőven osztogatja tapsait, hogy másnak is akár egy egész szekérre marad , miért nem engedjük hát a’ vendégnek az elsőséget a’ mint azt az Hiedelem ’s ez esetben a’ közönség is megkívánta, ’s miért eresztjük ki a’ művésznőt csak harmadszori kihívásra a’ színfalak mögűl, hogy ő is mondhasson valamit a’ magyar urbanitásról? — Bizony szép az a’ szerénység; csak ott nem kell keresni, hol azt nem találni! Lever. Jul. 11-én. Örökség, dráma 5 felv. Obernyiktól. Ismét igen hiányos előadásról kell említést tennünk. Matild szerepe K. Ida kezeiben egészen semmivé lön, jelenetről jelenetre figyelemmel kísértük játékát ’s szavalatát, és et a’ szerzővel ’s közönséggel együtt sajnálnunk kelle. Mindjárt az első jelenetben öröm helyett szomorúsággal ’s iszonyú tremolo hangon fogadá kedvesét, és ezen siránkozó modor mindvégig megmaradt ’s nemcsak egyhangúsága által untatott, hanem a’ nagyobb erőt kívánó jeleneteket is egészen megfosztó szokott hatásuktól. Próba után tüstént el kellett volna tőle e’ szerepet venni, vagy legalább czélszerű utasításokat adni neki; színházunknál azonban a’ próbák minden fölügyelés nélkül történnek , sőt gyakrabban ismételt műveknél egészen is elmaradnak; mi azt hisszük, hogy a’ próbákat lélekismeretesen ’s mindenkor műértő , de nem színészi, fölügyelés alatt kellene megtartani, mert a’ színészek részint szeretnek egymás baján könnyíteni, részint egytől egyig más dolgokkal vannak elfoglalva, mellyek az igazgatás gépeit mozdítják hátra. K. Idát nem kellene most sűrűn nagy szerepekre használni, mert kisebbekben sokkal könynyebben szokhatnék el hibás modorától, és meg nem foghatjuk , mért nem játszott ma Lendvayné? Egressy G. az első felvonásban annyit tapsolt önmagának, hogy végre a karzatot utánzásra buzdítá, a’ 3-ikban pedig az ittasságot túlzólag ábrázoló, valamint átmenetét a’józanságra is. Priell Nellivel néhány szóból álló szobaleányi szerepet játszattak; hát Tóthné, Egressy Gáborné’sat. ugyan mire valók, ha olly színésznőt is illyesmivel zaklatnak, kit gyakran főszerepekre szoktak használni? Lendvay és Szentpéteri ismert szorgalmukkal működtek. Sá Jul. 12-én bérletszünettel Linda, dall. 3 felv. olasz nyelven. Alboni k. a. és Rovere mint vendégek. Nézők nagy számmal. Az olasz nyelv miatt ismét több akadozás történt. Albonn nagy koszorút kapott, jeles éneke valóban nem érdemlé, hogy Lejars lovaival egyenlő kitüntetésben kívánta őt valaki részesíteni. A jobb ízlés nevében kérjük az enthusiastákat, hogy legalább darab ideig hagyjanak föl az ill. méltatlankodással és tiszteljék a’ művészetet. Ezen keserű megjegyzés után egy édes kérdést intézünk a’nemzeti színház ügyvivőségéhez : mért roszabb, kevesebb, tisztátlanabb és mégis drágább a’ fagylalt a’ nemzeti színházban, mint Budapest egyéb színházaiban ? Iparkodni kellene, hogy a’ közönség jobban megédesíthesse a gyakran csakugyan meglehetősen fanyar szellemi élvezetet. Jul. 13-án Zrínyi német drámai bűn 5 felv. A tömött karzat igen jól mulatott, mert azt hitte, hogy Ludas Matyi adatik, miután a ver-