Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-10-31 / 18. szám
564 Itt, egyedül itt fog Erdélyben a’ te költöl lelked legtöbb ’* legsikerdúsabb éleményt találni. Úgy van, barátom! le kell szállanunk a’ népbe... a’ még semmi idegen elemtől ’s befolyás által meg nem vesztegetett néphez , ’s ennek bölcsőjéből emelnünk fel a’ nemzeti költészetet . Az, miket napjainkban némellyek versei, beszélyei ’s drámáiban látunk, hol a’ nép szójárásait, utczai danait, pajkos nyereségét felhasználják, — nem nemzeti költészet! — Ez kigúnyolása a’ nemzeti költészetnek ! Nem a’ czondra kell nekünk egyedül, de a’ nemes szív, melly ezen czondra alatt ver! .A’ nép belső szellemét vagyunk kötelesek kifürkészni ’s emelni a’ művészet világába. És ki tehetné ezt jobban náladnál ? Üdvözöllek azért szivem forró buzgalma szerint, hogy Erdélyt megutazni magad elébe tüzed. Biztositlak: e’ honból ismereteid nem fognak szegényül elválni. Hol Csokonay és Kazinczy szükségesnek tartottak műgonddal utazni, ’s mellyröl Kisfaludy Sándor azt mondá, hogy itt tanult magyarul, e’ hon megutazása bizonyosan rád nézve sem fog érdek nélkül elveszni. Hozzon a’ szerencse minél előbb közünkbe. Erdély fiai és leányai örömmel várnak rád. — Deézsen oct. 18-dikán. Medgyes Lajos m.k. ÚTI EMLÉKLAPOK. VI. SOMLÓ TÁJÉKA. A’ sötét bakony keblében szállásoló, és az azelőtti év nyarán baráti körükbe magyar szívességgel ölelt ismerőseim némellyike üdvözletére szentelek néhány napot, főkép Tésen és Zirczen. Tésre menet a’ hegytetőről gyönyörű kilátást élvezőnk a’ mintegy négy mértföldnyi távolságú Balaton szőke tükrére, ’s a’ kétórányi Veszprémre ; Tésen pedig a’ lélekfinomitó kártyadühtöl el nem nyelt időszakokon dévas kedvcsapongás oszlatá el a’ havas eső miatti házbaszorulás mnalmait. Zirczen nyájas szívesség tévé gyönyörteljessé idézésünket, és meglepetve szemlélők az olasz ízléssel emelkedő kecses kolostori uj épületet. Palotán túl mindjárt a’ bakonyi erdőségbe lépvén , utam folytonosan ennek sötét lombjai alatt haladt, mellynek árnyékában itt ott Griseldisre emlékeztető számtalan szénégető kunyhóra bukkanánk. — Zircztöl Bakonybél felé mutatva magyarázák a’ Bakony legmagasb csúcsát a’ Somhegyet, Veszprém közelében a’ Papod, — Pápáról pedig oldalt a’ Kőröshegyet mutaták, mint a’ Bakony legkitűnőbb pontjait. Veszprémet csak olly egyetlennek találám, mint az előtti évben volt. Veszprémből Nagy-Vázsonba a’ hős Kinizsi Pál omladékos sasfészkéhez és sírjához , és Sümeghre az egyetlen magyar troubadour végső nyughelyéhez óhajtottam volna elzarándokolni, de a’ gyakori esőzés miatt rövidítni kelletvén utamat, csak a’ Somló mellékére siettem. — Veszprém megettem maradván, Markon túl a’ regék dús hazájába, a’ Kisfaludy Sándortól édesen megénekelt kies vidék ölébe léptem. E’ vidéket a’ szelid anyatermészet, mintegy kedvencz leányaként, édes légben fürdő, elbájoló változatos kecsekkel teremté, és felül rá még bűvös ékszerekül, csodás formájú hegyekkel és kisértetes romokkal ’sat. pazarul feldiszité; ’s hogy a’ bájok árján andalgó szemekkel a’ szív érzelmei is édeskedvesen összehangozzanak: varázsdalu lantost telepite a’ táj ölére , a’ ki e’ völgy körén , az ő ideszállta előtt ismeretlen báju hangok tengedésével nyögje, sírja el a’ kesergő szerelem kínait, és nyongassa fennepkedve a’ boldog szerelem édjeit; ki a’ kies vidék sötét erdeit, su