Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-02-06 / 6. szám
163 magunk kitüntetésére ’s olly eszközök megszerzésére, mellyek később gondtalan ’s becsületes életmódhoz vezetnek. Puszta érzékiség ’s zajoskodó érzelgősség, igaz, hogy a’ férfiút elpuhitják, önállóságától megfosztják, nemesebb vágyait kioltják ’s legszebb ügyekezeteiben hátráltatják. Fájdalom, hogy illy viszonyoknál is gyakran a’ valódi szerelem neve bitoroltatik, mi pedig csak tökéletesitésünk ’s életünk szebbítésére ’s boldogitására hat. A’legjelesb műveknél, miket emberi kéz vagy fő alkotott, a’szerelemnek is megvolt a’ maga része. Igaz, hogy szerelem nélkül is sok ollyasmi létre jöhet, mi ragyogó tulajdonokkal bir; de egyoldalú marad az mindenkor, ’s azon magas bevégzés, mellyen a’tökéletes emberiség nyomai visszasugárzanak, hiányzani fog. ’S tekintsük meg bár a’ műveket, mellyeket csupán a’ hideg ész a’ szerelem lelkesítő melege nélkül alkotott, és a’ műveket, hol az alkotót a’ szerelem tüze lelkesíté!-----Szerelem nélkül az ember jóformán azt sem tudja, mit akar; még ő nem lépett arra a’ pontra, a’ hol az élet jelentősége tisztán áll előtte, még nem jutott el azon érettségre, a’ midőn körülményeit áttekintve, mindent saját rendeltetése helyére helyezhetne el. Erejét bár egyre vagy másra megfeszíti, különféle czélokat tűz maga elé, de mellyekkel lassanként felhagy, ’s fájdalmas tapasztalása tudatja vele , hogy mindez még nem az igazi út volt. ’S ha valamellyik czélja mellett megmarad is, csak nyugalom kedvéért teszi, ’s nem titok előtte , hogy csalódás képeiben ringatja magát. ’S ez máskép nem is történhető. Az élet egysége nem az egyéniségben fekszik. Két nem egyesülésében található fel az. Külön egyik sem tökéletes egész. A’ nő boldogitása, védelme, gyermekei nevelése, családjaérti megfeszített szorgalom, a’ reájok való gondolat által megerősítve használni erejét a’ közjó érdekében hasznos ismeretek terjesztésében ’stb. : ez most a’ föladat, mellyben eddigi homályos czéljai öszpontosultak. Jól tudja most, hol található a szerencse, mellyet eddig hiában keresett. Most milly öszhangzó a’ viszony közte ’s az egész világ között! Most birtokában van annak, minek hiányát eddig homályosan érezé, ’s mi által önismeretre jutva, az élet nagyszerű feladata is tisztán áll előtte. (Vége következik.) Berecz Károly: A’ NAGYAPA. *) Kegyetlen hideg téli este volt. Úgy reszkettek, úgy dideregtek a’ szegény mezítelen csillagok, hogy szinte lehallott a' foguk vacza *) Figyelmeztetjük a’ t. ez. olvasó közönséget a’ derék szerzőnek e’ népies szellemben irt legújabb művére. Petőfi Sándor, kinél jelenleg az ,népköltői szép nevezetet senki jobban meg nem érdemli, illyféle beszélyekkel szándékozik az általa olly forrón szeretett nép erkölcsi ’s értelmi művelődésére hatni, miért is a’ valódi népbarát őt őszinte örömmel üdvözlendi. Jelen beszélyét egyike elsőrangú költőnknek igen szerencsés kezdetnek nyilatkoztatá a’ dicső pályán; illy tekintélyes ajánlólevél kíséretében bátran nyújthatjuk azt át a’ t. olvasó közönségnek, melly szerzőjét már első föllépése óta kedvenezévé avatta. Szerk. 11*