Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)
1847-07-04 / 1. szám
13 — Ha csend van-e, vagy fergeteg Csatázik át a’ tengeren, ’S a’ legparányibb változást, Meglátni a’ tengerszemen. Ö a III. Búbánat éje rémlik éltemen, ’S te életemnek tiszta holdja vagy ; Szelíd fénynyel világolj szívemen, Ila bánatom eltéveledni hagy. Az elbájolás szellemfénye ég Szép kék szemed vonzó sugáriban ; ’S hozzád vonz a’ szerelmi fájdalom, Mint alvajárót éj óráiban. Rideg világ ! ne költsd fel szívemet, Hagyj álmodnom, hagyd légyek a’ remény Zöld mezőjén, mint uj Endymion — A’ szerelem alvajárója én! Lisznyay Kálmán. A HONSZERELMESEK vagyis : Ignácz és Konstanczia. ELSŐ FEJEZET, mellyben szerző feleslegesnek tartja óvását kinyilatkoztatni az iránt, mintha jelen czikket az Ignácz és Konstanczia név iránti gyűlölet íratta volna vele, mind a’mellett, hogy e’ két emberi nevet teljes életében soha ki nem állhatta. Kéretik is a’ világ valamennyi Ignácza és Konstancziája, hogy ezen sületlen vallomást néma megvetésökre méltassák. Annál inkább ajánltatik azonban minden leendő apa és keresztapa figyelmébe. — A’ fejezet kezdődik egy ismeretlen faluban ’s végződik a’ fővárosban. Czime lehetne : ,,A’ szobaúr.“ Mi szép az ébredő természet ! A’ reszkető szürkület, — a’ méla derengés, — a’ bomladozó fellegek,— a’ ragyogó hajnalok , — az arczbőrt híresen simogató fris fuvalom , — a’ kitörő első napsugár, melly csillogó reggeli pongyolát ölt a’ káposzta zöldeskék levelein álmodozó kövér harmatcseppekre , — a’ kapu nyikorgása, — az álmos szolgáló egyhangúan halk seprőrángatása a’ tornáczon, — a’ verebek csattogó csiripelése, — a’ bárányok rezgő bégetése, — a’ juhász füttyentése, — a’ lóistálló tombolása, tüsszögése, ablakropogtatása,— a’ kolomp kongása, — a’ kanász kürtkadása, — a’ gazda perlő pattogása a’ ház küszöbén ’s ugyanannak bodor füstölése a’ pipaszár végén, — a’ tűzről pattant gazdasszony csengettyűhangja, mellyre a’ házküszöb elé tipeg a’ ház barom fiatalsága, köztök a’ búgó galambok, éhgyomru mohósággal kapadozva fel a’ szakajtóból közéjök szórt magvakat, — a’ nyitott ajtajú konyha tűzhelyén ünnepies buzgalommal lobogó lángok sustorgása — az őrkutyák szájrepesztő nyujtózása, — a’ bámész ökrök-