Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)

1847-07-04 / 1. szám

TARTALaT.Eszaristocratia. — Az aegyptusi rózsa. Történeti beszély Jókay Mórtól. — Musám és menyasszonyom. Petőfi Sándortól. — Szerelem álmai. I., II., III. Lisznyay Kálmántól. — A’ bonszerelmesek, vagyis Ignácz és Constantin. Kaján Ábeltól. — Buda sz. k. fv. 1847. jun. 11. közgyűlési jegyzőkönyvi kivonata. — Irodalmi ellenőr . Előtájékozás. Sükei Károlytól. Irodalmi levelek Vahot Imréhez. II. Jókay Mórtól. —Magyarország illustrálva képek nélkül. — Nemzeti szinház. P—fytól — Mi hír Budán? —Külföldi szépirodalmi szemle. P—fytól. — Vidéki tudósítások. — Nemzeti színházi értesítő. — Műmelléklet . Legújabb divatkép. SOPRONI ÚJDONSÁGOK. Mint ki vérmezőn aratott dicsőségének babérjain nyugszik, olly elégülten hevernék át atyánkfiai a’ nyári pangó életet, ha egy igen fontos ügy szőnyegre nem kerül, melly általok , erszényérdeklőleg, megvitatandó , — a’ mint hogy vitattatik is. Ez ügy a gyomoré , az emberiség leghatalmasabb uráé! Azért figyelmet kérünk ! Sokan ugyanis kétségbe vonák , vájjon a tudós , tudományai zamatján kívül, megemészthet-e más , kivált földi, eledelt? Mások ezt általán nem tagadják; de igen, olly körülményben, midőn azon egy alanynál a’ terített asztal és tudományszomj ütközésbe jőnek. Ekkor szerintük, lehetetlen, hogy az tudós, bölcs Buridan hires állatjának sorsára ne jusson , melly , mint az avatottak tudják , éhe és szomja egyenlőségénél fogyást, az elébe tett fűnyaláb és csebervíz között, szükségképen elepedt; mert egyikhez a’ másiknál előbb nem nyúlhatott, a’ föltét miatt; egyszerre pedig mindkettőt meg nem ízlelhető , az időviszony miatt. Ez czáfolhatlan igazság! De mások mégis azt véleményezők, hogy a’ meghívottal valahogyan csak kell vendégszeretetet éreztetniük. Ez is igaz ! ’S igy a’ fenebbi szarvasok hinárából kigázolniok jön a’ nagy föladat. Ezen is segített a’ vitába elegyült philosophia, mert illik tudnotok, nyájas olvasóim, hogy kik, mint mi, első kézből veszik a’ német bölcsészet ,,én és nem én’ hét világra szóló rendszereit, lehetlen a’ legbonyolultabb kérdéseket bölcsen meg nem oldaniok. Tehát egyike bölcseinknek azt indítványozá, hogy a’ vaskos lakoma helyett, szellemi, ’s igy finomabb tápról gondoskodjanak , mellyel mégis , az üres gyomor is jóllakjék , legalább lelkileg. Ezt, meglehet , sokan nem értik, —de vigasztalódjanak, mert nem német bölcsészek. Nálunk ezen senki fen sem akadt , hanem tüstént a’ lelket vevők bonczkés alá, mert csak igy volt lehetséges jelvezni őt, és számára föllelni az eledelt. Lássuk! A’ lélek egyszerű valami : az elem is az. Szereti az eszmélkedést, következőleg azt is, mi erre ébreszti őt , és mi inkább , mint a’ megfoghatlan, miilyen az elem : — tehát elem ! Eddig jővén, azt kutaták , milly elemmel van legtöbb rokonszenve a’ léleknek, melly másként észnek neveztetik ? ’S mi könnyű volt fölfedezniök, hogy a’ tűz az , — mert miért mondanék lángész ?! — Azért tehát a’tudósok számára világítást vélnek rendezendőnek. Ezzel eléggé jóllakhatik a’ lélek, és kár sem esik az illetőkben. Hogy mindazáltal, ha philosophiájok ellenére testi étvágyasak is kerekednének vendégeink közöl, — e’ miatt, a’ világítást egyik sörös kertünk árnyai alatt a’ szabad természetben , rendezendjük el, hol mindenki jó pénzért gyomrát is kielégitheti. — Ez aztán a’ tudós vendégszeretet! — Csak azon parányi ellenvetésünk van, hogy tudtunkra, a’ tudósok legkevésbbé finnyás gyomruak, mintha csupán a’ legfinomabb szellemiséggel táplálkoznának. Részünkről őszintén megvalljuk, hogy a’ tudományoknak csak alig küszöbét érintvén , már oly tyan jó gyomorra tevénk szert, melly a’ sokszor elénk tálalt badarságot is megemésztheté : hát azoké , következőleg , milly edzett lehet, kik a’ tudósság csarnokában otthonosak ?! Hanem perse ez tapasztalati ellenvetés, — ’s a’ fenebbi magasabb elmélet előtt hátrálnia kell. — A’ váltóhamisitási ipar nálunk is lábra kap, csak az a’ bökkenő , hogy hamar lekapják e’ nemes iparűzőket. Egyik már közköltségen húsöl; a’ másik ellen, ki ügyvéd , most foly a’ vizsgálat , hogy minél hamarabb hűsölő előde keblén öntse ki panaszait. — Sopronnak magyar városainkhoz simulása már kétségtelen, mert a’ magyar piaczok fö kelléke, mit eddig ő nélkülzött, kebelében is meghonosult, t. i. a’laczikonyha! — Különben lassanként a’ magyar czímiratok is szaporodnak, — csak néhány szerepvivő aristocraticus kereskedő vonakodik , nehogy ősgerman typusa elenyészszék a’ magyarodási szentségtelenités által. A’ nyomott hirdetmények többnyire kétnyelvűek, még pedig a’ tanácsbeliek is; egyedül az Írottak ragaszkodnak a’ régihez. Nem csuda! Izraelben is keményfejűek, voltának az Írástudók és a’ népnek vénei. — Végül szabadjon kapitány úrtól kérdenünk : vájjon kötelezvék-e hajdúi a’ városban elszabadult lovakat elfogni ? ’s ha a’ neki szilajukat elfogák , köteles-e a’ tulajdonos borravalóval jutalmazni a’kötelességében eljárót? Csak azért kérdők, mert a’neustiftkapunak őre illy alkalommal mondá : ,,Ha tudom, hogy illy kevés borravalót adnak: e’ szilaj állatot el nem fogom, habár aztán mindenkit legázolandok.“ —Arra is ügyelhetne a’ rendőrség, hogy az építkezésnél olly rozzant láblók ne használtassanak, minő nem rég két kőműves alatt leszakadt: — az egyik , pedig családapa , tüstént szörnyet halt, a’ másik , a’ holtnak fia, kezét tőré el. Vajjon a’ szerencsétlen nő és anya biztosíttatott-e a’ koldulás ellen ? ! . . . Torma. TEMESVÁRT , nyárelő 6-án 1847. Nálunk is a’ múlt hó vége augustusi hőséggel tisztelkedni iparkodott, míg néhány hús, komor esős napok a’ forróságot meg nem szünteték ; úgy tapasztaljuk számtalanszor éltünk viharos lapjaiban , miként legforróbb tisztelőink és barátink egyszerre tűnnek el utánok tekintő szemeink előtt. — De hagyjuk a’ régi dolgokat. — Más nagyobb városokban a’ hangverseny-áradásnak legalább valamelly bizonyos ideje vagyon, valamint Egyptomban a’ Nil kitörésének; de minekünk minden perezben váratlan vendégek elfogadására készeknek kell lennünk. Ha európai hírrel biró művészek jelennek meg, mindig nyilt karokkal fogadjuk ; de azoktól őrizzen bennünket a’ művészet istene, kik Virtuosenthum palástja alatt koldulni járnak. Sajnáljuk , hogy egy, ki az előbbiek közöl kiveendő , a’ ki népdalainkat szép ábrándjaiban olly hiven fejezé ki , Seymour Shhiff ur korántsem nyerhetett anyagi tekintetben annyit, a’ mennyi érdemlett dicséretet a’ közönség részéről aratott. — Papp Gábor temesvári zongorakészítőnek Seypiour-Shiff egy igen dicséretes bizonyitványt írásban adott munkáiról, és valóban Papp úr zongorái, mellyek csak 240 pátba kerülnek , igazán a’ hon és barátok figyelmét nagy mértékben érdemlik. Liszt Ferencz szinte sajnálva nyilatkozott, hogy Papp hazánkfia művei még hazánkban is olly ismeretlenek. Meg vagyok győződve, hogy minden bel- é s külföldi ,zongorahős és szakértő Pappnak erős, igen kellemes hangú ’s olcsó műveit dicsérni fogja len-