Életképek, 1847. július-december (5. évfolyam, 2/1-25. szám)

1847-11-14 / 20. szám

631 Tudora , mit várhatok pártom híveitől ; De lesz annyi erőm, hogy eltűrjem érted, ’S a’ jövendő tán majd szelídebben ítél, ’S ha le nem mossa is a’ foltot, melly érhet, Legalább elfedi, ’s megbocsát a’ nőnek, Hogy elfelejtette végét szerepének. Mert csak szerep ’s nem más az asszonyvitézség , Elhagyom a’ csata terét, a’ színpadot , A’ kardot, a’ pánczélt nem nekünk készíték , Szégyenlem, hogy vele kezem kontárkodott. Fölveszlek , szerelem eldobott rózsája , Asszonyok fegyvere , királyi pálczája!“ És rövid nap múlva az ágyuk dörgének, De csalatkoznék, ki ostromnak gondolná . Lakodalmat adtak hírűl a’ vidéknek, A’ hős vezér ’s a’ szép özvegy lakodalmát. Meddig tartott meddig nem a’ lakodalom ? Nem tudom, de víg és zajos volt, mondhatom. — Kétszáz esztendővel utóbb , hogy itt jártam , Híre sem volt többé az egykori zajnak. Az elhagyott, az elpusztult Murányvárban Vadrózsa-bokrok közt halk szellők susogtak. Letörtem egy rózsát ’s magammal hoztam őt ... . Talán a’ szép asszony szíve porából nőtt...........— Petőfi Sándor: NÉPCSÁBÍTÓK. Miután honunkban több , kor­ igényelte, üdvös czélra irányzott tör­vények, ’s intézkedések létre nem hozhatása fő okát legtöbben a’nép értelmi míveletlenségében keresék, előleges szükséggé vált a’népnevelés. De hogy mikor fog még ez, az erre megkivántató’s majdan alapítandó intézetek ’s más segédesz­közök nyomán, áldásteljes virágokat hozni elő, nem tudhatjuk; kérdhetjük pe­dig azt, meddig késik honunk hatályosan megkezdeni a’ szép és nagy munkát. — Vannak, igaz, jelenleg is népiskoláink, mellyekben a’ növendékek meglehetős világosságot szerezhetnek magoknak ; mindazáltal állíthatjuk, hogy nagyobb része azoknak nem igen felvilágosodott egyénekkel ajándékozza meg a’ hont. Mert ha tud a’ gyermek írni, olvasni, a’ Hübnerböl József históriáját — egy kismemória segítségével — megtanulta; a’ 2-szer 2-töt mechanice el tudja pergetni; végre a’ számtan négy első műveletének alsóbb fokaival ismeretséget kötött : vége az iskolai cursusnak, ’s a’ honpolgár kilép a’ nagyvilágba a’ nél­kül, hogy egy kis józan gondolkozásra ’s ítélésre tanították volna. A’ honnan nem csodákozhatunk, hogy a’ szegény együgyű népet a’ lelki sötétség, ’s babona jelenben is mennyire fogva, lelkileg-testileg mennyire lenyűgözve tartja. Mondja tán valaki, hogy ezen segíthetnek ’s segítnek is az egyházi szolgák, kiknek — bármi vallási felekezetet vegyünk — magas feladatuk a’ népből a’ vallástalan­­ságon kivül minden, részint egyesekre, részint az egész társaságra nézve ve­szélyes elveket ’s balitéleteket kiirtogatni, ’s előtte a’ világosság fáklyáját lo­bogtatni. De járjanak el bár az említett tisztelt férfiak híven e’ kötelességükben, a’ tapasztalat azt igazolja, hogy nagyon kissé oszlathatja a’ legbuzgóbb ügyeke­­zet is a’nép szeméről a’ lelki sötétség hályogát, mert sokkal jobban ragaszkodik 41*

Next