Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-02-27 / 9. szám

263 így meghasonlott; ezzel visszaszerzem Régibb jó sorsomat. (A’ hölgyek intenek Coriolanusnak.) Coriolanus. Mingyárt; előbb Együtt igyunk, aztán a’ puszta szónál különb bizonyságot visztek haza , Mit kölcsönösen megpecsételünk Illő föltételekkel. Jőjetek. Hölgyek, ti nektek méltó templomot építni, mert Itáliának és A’ frigyeseknek minden kardja e’ Békét nem eszközölte volna ki. (Mind el.) Petőfi Sándor: A’ SÍRBOLT KINCSE. (Folytatás.) Ismerkedjünk meg, a’ mennyiben lehet a’ történet helyzetével és személyeivel. Ecsedy László, Irene atyja, hatalmas gazdag, ’s roppant birtoku magyar nemes volt; több falut’s nagy kiterjedésű jószágokat birt, mellyek őseiről maradtak e’ nemes család utolsó tagjára. — Nem mondhatni, hogy fösvény, de jó gazda volt; ’s igen szerette a’pénzt éli­re verni; szenve­délyesen gyönyörködött az arany ’s ezüst ékszerekben, miket részint ősei­ről öröklött, részint maga szerze; azért az egész vidéken elhiresedett kincseiről, ’s „gazdag Ecsedy“-nek hivták. Szerette a’ fényt, pompát és csillogást; de nem a’pazarlást; jószágai roppant jövedelmet hajtottak be, ’s ő azt nem pazarolta el, sok magyar nemesként, hanem takarékosan egy­begyűjtve, nagy gazdagságra, pénzre ’s ékszerekre tett szert. Nemzetes Ecsedy úr igen büszke volt kutyabőrére, ’s hogy nemesnek született, nem egyszer áldotta az eget érte. Családfáját, ha lehet vala, talán Árpádig, vagy még feljebb is felvitte volna; — azért igen őrizkedett, nehogy őseinek méltatlan követője legyen, ’s azok emlékére szégyent hozzon. Kerülte, nehogy családjába nemtelen por vegyüljön, sőt mi ter­mészetesen magától következik, hogy mindig feljebb vágyott, ’s azért szüntelen azon törte fejét, miként szerezhetne egyetlen leányának gróf, vagy báró férjet, kivel büszkén zárhatná be családfáját, mert egyetlen fiát korán elveszté, ki a’ családi sírboltban nyugszik édes anyjával együtt. Egyedüli gyermeke volt a’ bájos tizenhat éves szelid galambka, ki jó ártatlan ’s szerény vala. Igen szerette Ecsedy leányát, mert benne látta meghalt kedves neje képét, ’s benne volt visszapótolva fia vesztesége, kit mindég emlegetett ’s feledni nem tudott . . . , mert vele elhalt a’ nemes család végreménye is. Ecsedy úr, magyar nemesi természeténél fogva, nagyon büszke, de

Next