Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-01-09 / 2. szám

55 Vándorol jósága, ’S nincsen, a’ kit elkerülne, , Ha ma nem jött, eljön holnap .... Míg az ember boldog nem volt, Addig meg nem halhat. ’S a’ boldogság soh’sem késő, És ez olly bűvszer, mitül — Essék csak egy csepp beléje — Egy tenger megédesül.“ Még soká beszélt az ifju, És az agg mindig jobban figyelt, ’S úgy szíva be lelke e’ beszédet, Mint a’ gyermek az anyatejet. És midőn elhallgatott az, Álmélkodva kérdezé az agg: „Hol tanultad ezeket ? Ivi vagy, ifjú, hogy h­ínak? Az pedig a’ komolyságot Már nagyon megunta, ’S válaszát vidáman, pajkosan illyeténkép mondta: „Hol tanultam ezeket ? Egy bagoly beszélte, A’ midőn egy vészes éjjel Egy ordában háltam véle. Ki vagyok? sehonnan, Se országom, se hazám, Valamelly vándormadár Lehetett az ősapám. Járok-kelek a’ világban, Ma itt vagyok, holnap ott, És a’ kinek tetszik, annak Emelek csak kalapot. Minél többet éhezem és fázom, Annál több az örömem, Mert annál szebb lesz jövendőm, Minél rútabb jelenem. ’S hogy hínak? liz’ én már jóformán Elfeledtem igaz nevemet, Azt tudom csak, hogy most a’ világ Bolond Istóknak hí engemet.“ (Vége köv.) Petőfi Sándor: IRODALMI ELLENŐR. Drága szerkesztő úr! Ön azt természetesen tudni nem tartozik, hogy Hugo Károly után küldött áldásaim milly foganattal hangzanak szét az irodalom tartományiban? A’ benne foglalt vádakra perse hogy nincs mit felelni, de annál jobban esik találgatni , hogy ki legyen ezeknek megirója ? Egyik irigy dráma­iró­t, másik irigy színészt, harmadik irigy aristocratát, denique irigyet és ellenséget gyanít benne mind a’három. Felvilágosítom tehát őket kilétem felől. Azon három földalatti királyok közül, kik a’ pokolban az elkárhozott lelkeket megítélik, az egyiknek neve Minos, a’ másiké Aeacus, a’har.

Next