Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-10-07 / 15. szám
Ha éhezni méltóztatott Király ő felsége, Egyik másik alattvaló Hitta meg ebédre. De nem bánta ám meg, a ki Meghivá ebédre, Ő felsége kegyelmesen Gróffá tette érte. Szegény király, szegény király__ De vigasztalódjál, Még szegényebb királyok is Lesznek , mint te voltál. — Dobzse László ő felsége Magyarok királya Nem hiába, hogy cseh volt, de Hejd csehül is álla ! PETŐFI SÁNDOR: AZ ÁRVA ÖNKÉNYTES DALA. Losoncz, Nyárhó 5. 1848. Anyám, anyám a’ harczi kürt rivaly már Kardom te kössed oldalomra fel — ’S ha felkötötted áld meg őt és hősét — Hadd vívjon a’ vad ellen ezrivel. — De áld meg úgy ha rabláncz csörgeté meg Panasztalan és bátor jobbomat, Hogy akkor forduljon meg ’s véres éle Oltsa ki bennem e’ szót , Öntudat.“ — Ne sírj anyám a’ harczba távozónak Pályája szép rettenthetlen; — halál Vagy élet sugárz homlokára le ő mindenütt örök babért talál. Ha a’ hideg homlok kék vonásain Anyai könnyed ’s csókod öntöd el E’ gyógyirben megistenítlve ébred A’ bajnok, lelke szent sejtelmivel. — Ne sóhajts anyám, lesz idő reá! Ha sebes karral ’s arczal jövök el A’ sebekre hagyd meg sóhajaid — Kiszíjják azok sebem mérgivel,